Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. május 6., szombat Együtt, egymásért lijúsági békenap az Avason Együtt, egymásért mottóval ifjúsági békenapot rendeznek szombaton .Miskolcon, az Avason. A programok színhelyén, az Ifjúság étteremben és a mögötte található szabadtéri színpadon lesz videóvetítés, bábszínházi előadás, néptáncműsor. A délután játszóházzal kezdődik, majd fellép a Ködmön és a Kisköd- mön táncegyüttes. A gyerekek délután léggömbön elhelyezett üzeneteket eresztenek a levegőbe. A napot utcabál zárja. Kiváló mű Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műve az eredményes elmúlt évi munkájáért elnyerte a Kiváló Mű kitüntetést. Az elismerést tegnap, a Pálháza— Kőkapu erdészeti üdülőben nyújtották át. Lemondott az MSZDP szóvivője Rüttner György lemondott a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban viselt valamennyi tisztségéről, így a szóvivői posztról is. A döntésről, annak hátteréről nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. — Az elhatározás már he_ tek óta érlelődött bennem — mondotta Ruititner György. — Mégis megvártam a május elsejei ünnepségeket, hiiszen tevékenyen részt vettem a nagygyűlés előkészületeiben, a külföldi testvérpártok képviselőivel folytatott tárgyalásokban. Lemondásomat Révész Andrásinak, az MSZDP elnökének jelentettem be, mivel a szerveződés jelenlegi kezdeti stádiumában — a történelmi múlt miatt — egyedül őt tekintem legitim. vezetőnek. Arra a ‘kérdésre, hogy mivel indokolja döntését, az MSZDP volt szóvivője kifejtette : — Nem tudom, hogy a jelenlegi körülmények között milyen álláspontot is képviselhetnék rnin't szóvivő, ugyanis nem járt eredménynyel az az erőfeszítésem, hogy megbékítsem a vitatkozó feleket, hogy lecsillapítsam a személyeskedést, a túlfűtött érzelmeket. Ügy vélem, az érintettek nem érzilk át a szociáldemokráciával szembeni felelősségüket. Elfeledkeznek arról, hogy nem csupán a szociáldemokrata párt sorsáról, ha. nem az ország jövőjéről van szó. A tolerancia — ez a Hangverseny A nagyszöllősi (Szovjetunió) Bartók Béla Zeneisko-' la énekkara, zenekara és szólistái, valamint a miskolci Egressy Béni Zeneiskola gyermekkara és szólistái adnak ma délután 3 órakor hangversenyt Miskolcon, a Bartók-teremben. hagyományosan szociáldemokrata allapelv — teljesen hiányzik a vitázó felekből. Hiszen ez a tolerancia éppen az önkorlátozást, önmagunk visszafogását, s részben az önkritikára való hajlamot kell hogy jelentse. Egyébként azt hiszem, a társadalom is mást várt a szerveződő pártoktól. Mégpedig azt. hogy személyi érdekellentéteiket félretéve a belpolitikai élet legfontosabb kér dé se i re k on ce nt r ál j anaik. Folytatódnak a bécsi tárgyalások A helsinki folyamatban részt vevő 35 ország küldöttségei ismét összegyűlte^ Bécsben, hogy öt hét szünet után megkezdjék az európai biztonság ügyeivel foglalkozó két, párhuzamos tárgyalássorozatuk második fordulóját. 'Pénteken délelőtt a NATO és a Varsói Szerződés 23 tagállama folytatta plenáris üléssel az európai hagyományos haderőről tartott megbeszéléseket, majd délután a „huszonhármak” és a 12 semleges és el nem kötelezett európai ország együttes részvételével a bizalom- és biztonságerősítc intézkedésekről tanácskozó értékezlet újítja fel munkáját. Az első, kéthetes bevezető szakasz, amelyet az osztrák fővárosban a 35 ország háromnapos külügyminiszteri találkozója előzött meg és készített elő, március 9. és 23. között zajlott le. a most induló második forduló pedig a tervek szerint július közepéig tart. A magyar küldöttséget mindkét fórumon Meiszter Dávid nagykövet vezeti. A bécsi tárgyalások általános vélemény szerint biztatóan „rajtoltak1’, tükrözve a számukra kedvező- nemzetközi feltételeket. Első fordulójuk után mind a nyugati, mind a keleti résztvevők jónak, építő szelleműnek minősítették a kialakult légkört, méltatták a megbeszélések tárgyszerű, célratörő hangvételét, a partnerek párbeszéd-készségét. A két konferencián a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai már az első forduló legelején előterjesztették javaslat-csomagjaikat, s így a tárgyalások mindjárt ezek részletesebb kifejtésére. az álláspontok teljes tisztázására összpontosulhattak. Kiemelkedő eredményért Tegnap délután ünnepelitek a Borsod Megyei Település- tisztasági Szolgáltató Vállalat dolgozói. Az eseményre az adott alkalmat, hogy elnyerték a Belügyminisztérium településfejlesztési és Negyedszázad — hetvenezer beteg Tudományos ülés a megyei kórházban A megyei kórházban tudományos ülést tartottak tegnap, pénteken, abból az alkalomlból, hogy működésének 25. évfordulóját ünnepelte a kórház II. ideg- és toxikológiai osztálya. Megnyitót mondott dr. Katona Zoltán, a megyei kórlház főigazgatója. Méltatta dr. Tass Gyula osztály- vezető főorvos eddigi életútját,. s az osztály tevékenységét. Megemlítette, hogy a negyedszázad alatt több, miiint 70 ezer beteget láttak el a Il-es idegen. A kórház vezetősége nevében ajándékot nyújtott át dr. Tass Gyula főorvosnak.» Dr. Jánváry Anna, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának vezető főorvosa köszöntötte ezután a tudományos ülést, s elismerését fejezte ki a jubiláló osztály főorvosának és dolgozóinak. Tolmácsolták a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának, valamint a Magyar Pszichiátriai Társaság jókívánságait. Dr. Sótonyi Gábor elnökletével megkezdődött az érdemi előadások sorozata. Elsőként dr. Molnár László professzor (Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- Elmegyógyászáti Klinika) tartott előadást Az agylágyulás megelőzése és kezelése címmel, majd dr. Csiszár Nóra (Fővárosi Korányi Kórház Krízisintervenciós Osztály) előadása hangzott el: Napjaink változó társadalma és « suicldium témájában. Ezt követte dr. Tass Gyula előadása, amelyben bemutatta a II. ideg- és toxikológiai osztály 25 évét. A szünetben megtekintették az osztály tevékenységét reprezentáló posztereket, majd további kilenc előadásra került sor. Az osztály orvosain kívül több témával jelentkeztek a tudományos ülésen a bratislavai Neurológiai Klinika meghívott vendégei is. kommunális főosztálya, valamint a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete által adományozott Kiváló Vállalat ’kitüntetést. Ez a szakágazatban az egész országban csak nekik sikerült de a megye szolgáltató és 'kommunális vállalatai közül is egyedül ők lettek kiválóak. A kitüntetést dokumentáló díszoklevelet dr. Kacsó Illésné, a HVDSZ központi vezetőségének titkára adta át Menyhért József igazgatónak. A kiemelkedő eredmények érdekében 'legtöbbet tevő dolgozók, törzsgárdatagok és k ol 1 ek ti vá'k kittü n tetése ke t kaptak. Rendkívüli nyítvatartás az ÁB-nál Az árvízhelyzet miatt szombaton és vasárnap délig rendkívüli nyítvatartás lesz az Állami Biztosító encsi fiókjánál. így az árvízkárosultak hét végén is megtehetik kárbejelentéseiket. Péntek déltől megkezdődött a biztosítással rendelkező, kiköltöztetett családok részére a gyorssegélyek folyósítása. Amint a körülmények lehetővé teszik, az Állami Biztosító kárszakértői soron kívül megkezdik a károk felmérését és kifizetését. Építkezők, lakásfelújítók figyelmébe! unci UAPflií Május 2-től 31-ig telepeinken 20% ENGEDMÉNNYEL VhoI NlirUIV vásárolható meg a DURR licenc alapján, a legkorszerűbb technológiával gyártott az ózdi Centrum Áruházban 1989. május 8-13-ig Vas megyei termelővállalatok és belsőtéri ajtó. szövetkezetek A LENTA ajtó felülkezelt, mahagóni színű, tele, félig és mélyen üvegezett kivitelben kapható. értékesítéssel egybekötött <mmp> ICrnieKDcIVIUlalOjd 'íf/ S K O Várja vásárlóit az ózdi Centrum Áruház. Ami a hatékonyság növekedése ellen szól ...avagy a kip bekapta a taikál K ollégám hosszú percekig panaszkodik, fáj a lépe, ugyan mi lesz most vele. Jölnevelt állampolgárhoz illően legalább olyan hosszan vigasztalom: beteg léppel, sőt lép nélkül is egész soká el lehet élni. A lép ugyanis — bár fontos szerve létünknek —, nem motorja életünknek. Hasonlóképpen a gazdasági életünkben a költségvetés. Ám gazdaságunk első számú vezetőit mostanság a beteg költségvetés gyógykezelése foglalkoztatja, mégpedig mindenáron. Következésképpen félő, hogy mikorra ez a „beteg lép” meggyógyul, addigra éppen maga a beteg hal meg. Miként a régi viccben: a műtét sikerült, csak épp. .. Erről az jut eszembe, hogy mindig nagy várakozással tekintek az éppen soros amerikai elnökválasztások elé. No, nem politikai okok, hanem a körülötte zajló hajcihő miatt. S valahányszor egy új, jólfésült elnökjelölt kerül a porondra, akkor az a minimum, amit megígér az amerikai népnek: majd ő és pártja tesz arról, hogy az, állami költségvetés hiánya csökkenjen. Ezáltal értesülök én arról, hogy ott kint a költségvetés hiánya bizony létező fogalom. Persze ettőtl még az amerikai gazdaság él, virul, sőt mi több, gyarapszik. Tudom, az amerikai gazdaságot nem lehet összehasonlítani a magyarral, ám sok tekintetben elgondolkodtató a tény. Ott ugyanis a költségvetést nem tekintik másnak, mint a szervezetben' a lépet, azaz: olyan szervet, amely a vérsejtet, akarom mondani a pénzsejtet képezi, tárolja és feldolgozza. Nálunk viszont a költségvetés egyre inkább a szív funkcióját veszi fel, azaz: olyan pumpaként dolgozik, amely meghatározza, hogy mikor, mennyi pénz kerül ki a forgalomba és vissza. Ilyenformán a költségvetés motorikus munkája folyamatos elszegényedéshez vezet, és olyanfajta tűzoltómunkát mutat, amikor az égő olajat mind több és több víz felhasználásával akarják eloltani. Azt, hogy a magyar gazdaságban értéktorzulások vannak és újabbak .keletkeznek, régóta tudjuk, hisz’ nap mint nap tapasztaljuk. Az értéktorzulások ugyanakkor szorosan ösz- szefüggnek a dolgok helytelen megítélésével. Ennek egy jellemző példája a még mindig tapasztalható és erőteljesen nagyüzemi szemlélet. Büszkék vagyunk a .szocialista nagyüzemre, s tegyük hozzá, sok szempontból joggal. Hiszen a nagyüzem egyúttal minden esetben szellemi koncentrációt is jelent, másképp: a szellemi tőke koncentrált megjelenését. (Nincs ez másként a világban sem, gondoljunk a General Motors-ra, vagy a .nyugatnémet Hoechs-cégre, mely behálózza vállalataival e földtekét.) De! A magyar nagyüzemek — tisztelet a kivételnek — nem attól váltak nagyüzemekké, mert ott a legfejlettebb nagyüzemi technológia és szellemi tőke koncentrálódott, hanem, mert egy hajdani állami akarat nagyüzemmé szervezte azokat. Ilyenformán a magyar nagyüzemeket általában elsősorban az jellemzi, hogy ott sokan dolgoznak, s termelőterületük nagy. Hatékonyságuk azonban épp az említett okok miatt kicsi. Telítődöttek vagyunk az elmúlt harminc-negyven év alatt ránkrakódotf közgazdaságtan áligazságaival, melyeknek jelei ma gyakorta a felszínre is jutnak. Vegyük például a mezőgazdaságot. Mostanság gyakorta hangzik el, miszerint a magyar szocialista mezőgazdaság nagy érdeme, hogy évente ennyi és ennyi nyugdíjas, valamint járulékos megélhetését termeli ki. Másképpen: hogy az ebben a szektorban ténykedő emberek a befizetett társadalombiztosításukkal eltartják azt a 464 ezret, akik öregkori pihenésüket élvezik. (Hogy milyen színvonalon, azt ne firtassuk.) Csakhogy! Azoknak, akik már nyugállományban vannak, átvitt értelemben nem a mostani aktívak termelik ki nyugdíjukat, hiszen ők korábban, zokszó nélkül fizették nyugdíjjárulékukat. Más oldalról viszont, ha vívmányként értékeljük azt, hogy a mostani mezőgazdasági dolgozók befizetéseik révén eltartanak ennyi és ennyi nyugdíjast, szó sem lehet létszám- leépítésről és hatékonyságnövekedési törekvésekről, mert oda a „vívmány”. Persze, mindez azért sem igaz, mert ilyen infláció mellett a bérek — s így az utánuk járó befizetések — nőnek, a nyugdíjak pedig relatíve csökkennek, következésképpen, hamarosan a kevesebb is ki tudja termelni azt a nyugdíjtömeget, melyet évenként ki kell fizetnie a nyugdíjigazgatóságnak. A helyzet ilyenformán korántsem megnyugtató. Mit lehetne tenni? Várni, hogy végre helyére kerüljenek a dolgok a gazdaságban. Várni tehát a költségvetési reformra, a társadalombiztosítási reformra, a tulajdonviszonyok reformjára. A kérdés csupán az: meddig? Mert ma egy olyan állóvízhez hasonlít a magyar gazdaság, melynek vízszintje folyvást apad. És hiába van csődtörvényünk, ha nincs mellette tőkeáramlás, mert nincs tőke. És hiába van társasági törvényünk, ha azt nem követi átalakulás, mert nincs hozzá pénz hiányában vállalkozó. És nem inspirál bennünket, állampolgárokat a több munka sem, mert az még több elvonással jár. S hiába mondják, hogy a lakossági terhek tovább nem növelhetők, ha a vállalati elvonások emelkednek, melyek áttételesen bár, de mégiscsak bennünket, dolgozókat érintenek. Ilyenformán mindenkiben felmerül a kérdés, miben bízhatunk? Most például az újjászerveződő kormányban, ahol — ha a parlament elfogadja — „generál-nagyjavításra” készülődnek, Persze, miként a közmondás is tartja: egy fecske nem csinál nyarat. Nyilván tíz sem. Ahhoz tízmilliónyi magyar egységes akarata szükséges. Hogy megfelelő vezénylés — és nem vezérlés! — mellett közösen tegyük rendbe közös gondjainkat. P ersze, szokatlan dolgok történnek napjainkban. Vegyük például azt, hogy a várható miniszterjelölteket nem kívánja véleményezni a Hazafias Népfront, az MSZMP. Döntsön a parlament! így aztán a jelöltek sorra bemutatkoznak az Országgyűlés megfelelő bizottsági ülésein, előadván programjukat. Ezek a programok most jóknak, szépnek mutatkoznak. De mit kívánunk mi, átlag magyar állampolgárok a miniszterektől, az új kormánytól? Elsősorban sürgető és radikális változtatást. Túljutván a retorikán, tetteket! A várva várt és megígért piacszemléletű gazdaság megteremtését oly áron ,is, mégha az egyikünknek, másikunknak egyéni életünkben fájdalmas változásokat okoz. Múnkahelyelvesztést például. De jó lenne, ha a gyámkodó kormány végre felhagyna a gyámkodással, s több teret engedne az egyéni alkotókedvnek, az életre vágyásnak. A munkahely elvesztésének gondolata ugyanis egyúttal kihívás mindenki számára, mely az állampolgári önbizalmat, életképességet is kell, hogy erősítse. S egyébként is más! alternatívánk nincs, mert ellenkező esetben oly mértékű lesz az elszegényedés, hogy az a bizonyos kígyó, bizony bekapja saját farkát... Balogh Andrea
