Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
1989. május 31., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 „Á versenyhelyzet folyamatos megújulásra kényszeríti az MSZMP-t" MÉMÉI Interjú Grósz Károllyal aktuális politikai kérdésekről ■ ÍÍÍIÍÉ1 ■Mi . |S I Az interjú kedden este hangzott el a Magyar Televízióban. — Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel kell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond ön ezeknek az embereknek? — Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának bizonyult, azért ők nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma sem. Hisz a gondok, a problémák alapvető forrása egy szűk vezetés elhatározásából eredeztethető hibás döntésekből fakad. A párttagok a munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak. — Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődéi pedig zsákutcába jutott. Ennek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a saját vállán, gondolom nem olyan egyszerű, és olyan könnyű, mint egy- egy hibás döntés terhét. — Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyékért nem kell senkinek restelkednie és szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak — amely tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit —, vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor lelassul a fejlődés. Az átmeneti nehézségekből, konf- liktushelyz.etböl, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára nem lehel alternatíva — ez megalapozatlan, s meggyőződésem szerint nagyon praktikus politikai célokat szolgál. a sztálini modell megbukott — ön szar int Wphát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyegei, hogy sztálini modell, amelyet el kefll \takdritani az útból? — Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyok között valóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell ,pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag Végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehált maga mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott. — Magyarország Iéppenséggel <erőteljesem ,kitörőben van — hogy finom ■kifejezést használ jak — .ebből a modellből, ikülönösen, ha szomszédainkra tekintünk. önt egy évvel iezalőtt '.választották meg az MSZMP főtitkárának. ÍEbban az egy évben — én úgy gondolom, hogy ■— Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is \kialakult :a többpártrendszer. Eközben a hatalóm szilárdan az MSZMP kezében maradt. de <SQkak szemében jez la szilárd hatalomgyakorlás \csak látszat. INagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP Inkább a ‘hataloánvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt .pozíciókat akár rövid távon is tartani. Most olyan 'példákat fogak mondani, amelyeket ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az ,elhatározást, hogy szocialista pluralizmust egy pártrendszer viszonyai között valósítunk meg, követte ia tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrendszerre. 'Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre politikai rehabilitálásától, 'ez a |rehabilitálás szerintem ^gyakorlatilag már jmegtortént. Vagy például egy viszonylag friss példa, május elején a KB úgy döntött, Ihogy pártértcikezlat lesz az idén, nem pártkongresszus, tegnap pedig úgy, hölgy mégiscsak pártkongresszus lesz. Ezek <a hátrálások — hadd nevezzem őket így — részben ja közvélemény, részben a párttagság nyomására történnék. Soikan vélik úgy ezek után, hogy itt :két 'dologról van szó — ez ia reformkorok tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP-iidk nincsen |programja, a másik, hogy a vezetésének nincsen hitele. Mit mond ön erről? — Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú jelenségek ezek. A többpártrendszer— egypártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tudnak, és amit ön is mond. ,Mi még a párt- érfökezileiten úgy gondolták, hogy a politikai pluralizmus az egyipár,trendszer viszonyai között valósul meg. I 1 || Síi. I 85 ü 1 I I ú Erről a vita nem a pártértekezléten, vagy azóta •kezdődött, hanem ezt megelőzően, jóval korábban, ÉJs ezért a párt értekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdékék megjelenítésére való erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus- a páttstru'kitúi'ában is megjelenjen. Én- •szerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényekét elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben — de elmehetek 1948-tig is — tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő1 alatt a pártba bekerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszakban, miikor megmérettettek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akllk nem politikai meggyőződésből. hanem karrierjük érdekében jöttek a pártba. Most látszik, hogy milyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak köpönyeget. — ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpártrendszer megjelenése tulajdonképpen 'tisztítja >a pártot, az MSZMP-t. •— Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak erről van szó. Az MSZMP utóbbi három évtizedében, ha a gyengeségeket számba vesszük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája. Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember „fönnmaradt”, aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző módon tudott a maga számára szilárd egzisztenciát nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez elképzelhetetlen. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30—32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra, az állandóságra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a kényelmes magatartást, a kényelmes szemléletmódot. Kérem itt az alapvető probléma az, hogy abban a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikai elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja ezeket a hibákat. — Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én visszalépésnek vagy defenzívának neveztem, ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állás- foglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. — Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre-ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámasztható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — mint minden ilyen jogi felmentés — a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a iMagyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az mem a bíróság dolga, hanem a párté. A .mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata. Fordulat Nagy Imre ügyének megítélésében — ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban, hogy látható fordulat következett be• Nagy Imre politikai szörapvndk a megítélésében? — Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk el. óriási viták után. — ezt nagyon sokan tudják —, hogy az l!)62-íg történt ügyeket át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit •is. 15—16 olyan nagy ügy van. ahogy a szakemberek mondják, amelyben valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek voltak a koncepciós elképzelések. Kérem. ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre jutni. Eat a sont Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is, hogy ezzel kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de ha lesz — és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat —. altkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet féligazságot SS I 1 p 1 i WS 1 » II I I . Síi I l! * I kimondani, nem lehet tes9ék-lássék módon lezárni ezeket az ügyeiket. Be kell egyiszer már fejezni, le ■kell zárni ezt a korszakot, a nemzetnek megbékélésre vám szüksége, ahhoz pedig pontosan tudnia kell az igazságot. — Az ön mai tudása szerint, hogyan minősítené: minek lett áldozata .Nagy 'Imre? — Több mint valószínű — de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg. — Tudna érről esetleg bővebbet mondani? — Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak küllőidről, nincs meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új információhoz fogunk jutni. Kértük a testvérpártokat. illetve az illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk ítélni. Akkoriban a nemzetközi helyzet kapcsán egy szenvedélyes vita robbant ki. ebben benne voltak a magyarországi események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű külpolitikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében ítélték mteg akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom — átnéztem az archívumunkat —. a magyar pánt egyetlen testületé sem foglalt állást Nagy Imre ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntésit, határozatot, utasítást nem adtak azoknak, akiitk ezzel az üggyel foglalkoztak. Tehát több miint valószínű, hogy az ítélet- alikotólk. az ítéletet meghozó emberek más befolyás alá kerültek, vagy mák információ birtokában döntöttek. mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel elolvasva — elolvastam az ítéletet — nagyon nehezen lehetett volna halálos ítéletet megfogalmazni. — Tehát ön azt mondja, hogy Nagy Imre halálos ítélete nem magyar politikai döntés nyomán született meg? — A pártarchívumunkban levő okmányokat átnéztem. azt felelősen mondom, hogy itt pártdöntés nem született ebben a kérdésben. Pártértekezlet helyett kongresszus — És most, ha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném, tehát nem pártértekezlet, hanem pártkongresszus, és még az idén. — Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus — nem elvi kérdés. Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresszuson is, mint a pártértekezleten, vagy fordítva. — Akkoir miért volt vita? 'Mert volt vita térről. — A vezetésben nem volt vita, a párttagság vitatkozott a vezetéssel. Ez nem ugyanaz. És a vezetés pedig elfogadta a párttagság véleményét. Mondja. miért van értelme szembeszegülni egy hangulattal, amikor nem érdemi a kérdés. Én változatlanul úgy vélem, hogy a pártvezetés és a párt egésze sincs igazén kongresszusba felkészülve. De pártértekezletre fel van. Ugyanis, mH lenne egy következő kongresszus feladata? A párt hosszú távú stratégiai programjának a kidolgozása. Ezt mi a párt- értekezlet után elhatároztuk. Kiküldtük a Pozsgay Imre által vezetett bizottságot a történelmi út, a négy évtized értékelésére, és egy hosszú távú program kidolgozására. — Hol tart ez a munka? — Még csak a múlt elemzésénél tart, a jövőkép hiányzik. Pozsgay elvtárs szerint is jövő tavasznál korábban ezit megcsinálni nem lehet, még egyszer mondom, eredetileg jövő ősz volt a munka- programban. — De hát, ha ez így van, akkor miért értenek mégis egyet azzal, hogy kongresszus legyen? Azért, mert a reformkörök így akarják? — Nem. Ettől a programtól függetlenül ebben az esztendőben a választási programot a pártértekezleten meg akartuk vitatni. És ezt meg is kell tennünk mindenféleképpen. Ez egy „köztes” anyag, a korábban kiadott „Mit akar az MSZMP” című programelvek, és a jövő évben elkészítendő hosszú távú program között. A választási program tulajdonképpen négy-öt évre határozná meg a párt főbb tevékenységi irányát a gazdaságban, a belpolitikában, a társadalom- építés fő kérdéseiben, és a nemzetközi politikában. Ahhoz nem kell kongresszus, azt el lehet fogadtatni, meg lehet vitatni egy pártértekezleten is. Most ugyanezt az anyagot egy pártkongresszus fogja megvitatni. De még maradjunk a harmadik kérdésnél, amit a pártértekezletre terveztünk, és most a kongresszus elé fog menni, a pártvezetés megújítása. Ez az eredeti menetrend szerint történik, most nem pártértekezlet fogja végrehajtani, hanem kongresszus. 1 1 1 i . SS P I m I 1 I I ;l: I 1 1 I 1 I i p ■ 1 isi
