Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. május 29., hétfő Pozsgay-interjú a Szabad Európa Rádiónak Elhunyt dr. Varga László Az alábbiakban kivonato­san közöljük Pozsgay Imre állammíniszter, az MSZMP PB tagja által a Szabad Eu­rópa Rádiónak Budapesten szerdán adott interjút, ame­lyet a SZER szombaton su­gárzott: „— Miniszter Űr! Az MSZMP reformkörei első or­szágos értekezlete alkalmá­ból Szegeden tartott nagy­gyűlésen hallottam egy idős nénitől, hogy ’ez a Pozsgay egy rokonszenves ember, az is jó, amit mond, de sajnos, nem lehet elhinni neki, mert ez is csak kommunista’. Gon­dolom, inem először találko­zik ezzel, vagy ehhez hason­ló megállapításokkal. Nem terhes önnek a pártja? Nem okoz nehézséget, hogy miat­ta kétségbevonják sokan sza­vahihetőségét ? — Nehézség mindenkinek, aki ebben a pártban van most. Hiszen tekintélyt veszt­ve. válságkormányzóként és bizonyos fokig válság-élőidé­zőként tartja számon a köz­vélemény. Hiszem, hogy ez a szer­vezet megváltoztatható, meg­újítható, s ez esetben talán a közvélemény is megérti majd kitartásomat és együtt­élésemet az MSZMP-vel, vagy majd bárminek inevez­zék is a megújulás után. De megértem azt a nénit is, aki Szegeden ilyen észrevételeket tett. mert inem először ta­lálkozom vele. — Látjuk azt. hogy nem­csak Magyarországon van válság, hanem mindenütt Kelet-Közép-Európában a Szovjetunióban, ahol ez a rendszer, ez a kommunista párt volt uralmon, ön sze­rint, miniszter úr, azt jelen­ti ez, hogy válságban van a kommunista eszme? — Ez a sztálinizmus vál­sága. Az egészen bizonyossá vált, hogy ez nem reformál­ható, mert csődöt mondott, alkalmatlan arra, hogy az embereknek megadja a sza­badság élményét és érzését. Alkalmatlan arra, hogy bel­ső hajtóerők keletkezzenek az egyénben, az állampolgár­ban valami nemesre vállal­kozni, szétzilálta az embe­rek közötti szolidaritást, a termelők között pedig a koo­perációt. Ilyen 'körülmények között dönteni csak arról lehetett, hogy ezt az egész sztálinista típusú rendszert ideológiájá­val együtt ile kell váltani. Ideológiájában a lényeget nem a marxizmusban és nem a marxizmus eltorzításában látom, mert ehhez az egész­hez semmi köze. Abban lá­tom, hogy egy felsőbbséges, atyáskodó rendszert vezetett be. amélyben az állampol­gárt lehetőleg a leginfanti- Jisabb, leggyermekdedebb fo­kon kell tartani, alattvaló­ként kezelni, másképp nem fogadja el azt a feltétéle­zést. hogy itt van egy min­dentudó. mindenható vezér, vagy vezető csoport, amely­nek nincs szüksége legitimá­cióra. hiszen elméletében és minden tudásában úgyis benne van az, amire a nép­nek szüksége van. Hát ezt a szemléletet a maga jako- binisztikus módjával és el­fajulásra, terrorra, erőszak­ra való hajlamaival együtt el kell takarítani az útból, ez nem felel meg se a szo­cializmusnak, se az európai politikai kultúrának, se az emberek mindennapi szük­ségleteinek. — Miniszter Űr! Mi lesz ezzel a párttal, az ön párt­jával, amely mellett minden­áron kitart? Kecskeméten, most a múlt héten Szegeden is sok szó esett arróil, hogy esetleg pártszakadás lesz. Önhöz, vagy az Ön gondo­latvilágához, politikai elkép­zeléseihez közel álló értel­miségiek — Bihari Mihály, Gombár Csaba — nemcsak elkerülhetetlennek, de egye­nesen szükségesnek tartják a pártszakadást. Ha tisztában akarok len­ni önmagámmal is. akkor azt mondom, hogy a párt­szakadás nem valami rémsé- ges dolog. És engem ne fe­nyegessen senki pártszakadás kockázatával, hogyha kimon­dom a véleményemet. Mert némelyek a pártszakadás rémképét azért vetítik fel a párttagság elé, hogy fogja be a száját és ne vitatkoz­zon, tartson együtt, ne ve­szélyeztesse — úgymond — a pártegységet, és így tovább. Hát ez a bénultság volt jellemző az egész MSZMP- re. meg a kommunista moz­galomra, pontosan ilyen in­dítékokból tették ezt. Ilyen alapon én nem fogadom el veszélynek és kockázatnak a pártszakadást. De mon­dom, racionaziláltam ma­gamban az egész ügyet, és mégis arra a következtetés­re jutottam, hogy itt és most egy pártszakadás nem párt­szakadás lenne, hanem szét­esés, az MSZMP szétmá'llá- sa, kormányzásra való alkal­matlanná válása, és eközben nem jelennének meg olyan kormányzati tényezők, ame­lyek ezt a helyzetet kezelni tudják. Elérkezhet az idő, ami­kor a tisztulásnak, és az előbb általam is jellemzett megújulásnak nem lesz más útja. mint valóságossá tenni a két alapáramlat létét és külön szervezetbe tömöríteni, de jelenleg én ilyen kocká­zatot látok benne. Nem va­lamiféle szent és sérthetet­len törvényszerűség, hanem egy mai ésszerűség jegyében. — Szegeden felvetette egy reformkor tagja azt a kér­dést, hogy vajon megújul­hat-e az MSZMP egy olyan főtitkárral, mint aki most hi­vatalban van? Vagyis vala­kivel, aki az elmúlt évben egy az egyben szinte tovább csinálta elődje hibás politi­káját. Lehet-e megújulás Grósz Károllyal? — Ezt új jelenségnek tar­tom. már a haladás jelé­nek és a megújulás jelének, hogy ebben a pártban és a magyar közvéleményben a nyíltság, a nyilvánosság ki- tárulásával. szerkezetének át­alakulásával megszűnt a bí- rálhatatlan személyek és po­zíciók köre. Akár a főtitkár­ról, vagy a miniszterelnökről, vagy bármilyen poszton lévő politikusról legyen szó, ma működésük nyílt bírálat tár­gya. Ami a konkrét ügyeket, eseményeket illeti, természe­tesen akár személyemről, akár mások személyéről van is ebben szó, én már ott tar­tok, hogy csakis a tagságra, jelen esetben a párttagságra kell bízni, hogy milyen íté­letet mond az elmúlt egy esztendő munkájáról. Ügy vélem, ezért is ke­rült ilyen erőteljesen napi­rendre a pártkongresszus kö­vetelése, mert a 'lehetséges legnagyobb legitimációt sze­retné a tagság adni a pár­tot irányító vezető erőknek. — 'Hadd időzzek most még egy kérdés erejéig ennél a problémánál. Ön legutóbbi bécsi sajtókonferenciáján — így olvasta az ember a nyu­gati lapokban, hírügynöksé­gi jelentésekben — nem zár­ta ki Grósz Károly leváltá­sát az őszi pártértekezleten, vagy pártkongresszuson. — Ezt ugyanabban a szel­lemben és ugyanazon a mó­don adtam elő, ahogy most itt erről1 beszéltem, és hát ez a kockázat és ez az esély benne van minden fontos döntésben. Egyébként ezt mint elvi lehetőséget emlí­tettem. abból a megfontolás­ból és arra gondolva, hogy itt bontakozik ki előttünk a pártban egy mozgalom, amelyben a tagság alkarja meghatározni a párt politi­káját. és hogy kik legyenek vezető személyek. Itt meg­ismétlem, én ezt egy ilyen elvi lehetőségnek tartom. — Miniszter Úr! Röviden érintettük már a pártszaka­dás problémáját, Szegeden ez állandó téma volt az MSZMP reformköreinek találkozóján. Fiktív a kérdés, de mégis felteszem: elfogadná ön egy az MSZMP-ből kivált re- formkommunista párt főtit­kári tisztségét, mint azt so­kan — megint csak Szeged­re hivatkozom — már szin­te mint befejezett tényt ke­zelik? — Nehéz erre válaszolni, mert én nem így készültem, és nem erre készültem, ha­nem miként az előbb a néze­teimet is kifejtettem, a véle­ményemet ebben nem változ­tatom meg. Azt azonban ki­mondhatom. éppen e kérdés kapcsán, hogy ez már akkor nem neveztetne reformkom­munista pártnak, ez az eu­rópai szocializmus fogalom­körébe tartozó párt lenne, akár egységesen vonul át a jelenlegi párt ebbe az álla­potba, akár pártszakadás út­ján. Osak olyan pártot tu­dok hatékonynak, eredmé­nyesnek elképzelni, amelyik a nép közegébe tud illesz­kedni. Az a párt, amelyre én törekszem, az erősen nem­zeti elkötelezettségű lenne, nem feledkezne meg arról, hogy a magyar inép körében kellene talajt találni, gyöke­ret ereszteni, és ezzel a.nép­pel együttélve valamilyen messzetékintő programot ki­alakítani. — A társadalomban szó van arról, hogy amennyiben az ősszel ez téma lenine, le­hetne. ön váltaná le Grósz Károlyt az MSZMP főtitkári pozíciójában. Ugyanakkor ar­ról is beszélnek, hogy az len­ne helyes, ha ön a követke­ző államelnöke lenne ennek az országnak, ha a köztár­sasági elnöki intézményt be­vezetnék. Hogy látja Ön sa­ját magát, Pozsgay Imre. az elkövetkező években ? — Ugyanebben a dilem­mában. Abban tudniillik, hogy — most funkció meg­nevezése nélkül — én ennek a szervezetnek a tartozéka is vagyok. Ha az vagyok, akkor a szervezetnek is ren­delkeznie kell velem, meg­jelölni, melyik poszton látja leghatékonyabbnak és leg­eredményesebbnek a tevé­kenységemet. Ugyanakkor nem tagadhatom, számomra rendkívül vonzó az a tény, hogy becsül a inép, a társa­dalom. Ez esetben szívesen vállalnék olyan megbízatást — megint csak azt mondom, bárminek nevezzék is —, amelyik ezt a széles érint­kezési lehetőséget fenntartja számomra, egy Olyan kap­csolatrendszert, olyan össze­függéseket, érintkezési for­mákat, amelyben soha nem kockáztathatom meg azt, hogy szembekerüljek ezzel a néppel. — Magyarországon ugye most a diktatúrából átmenet van a demokráciába. A kö­vetkező nagy és fontos lé­pés a parlamenti választá­sok lesznek. Hogyan képzeli el ön ezeket a választáso­kat? — Többpárti választás lesz. ebben egyetértünk. Ennek a választásnak szabad válasz­tásnak kell lennie, amely a jelenleg vezető kormányza­tért felelős pártra nézve is kockázatokat tartalmaz. Pél­dául megítélik eddigi tevé­kenységét, bár azt remélem, hogy megítélik majd lehető­ségeit is. Ezt a kockázatot nem vállalni — egyenlő len­ne a szabad választások el­vét félretenni. Azt azonban még sze­retném elmondani — ezt Szegeden is megemlítettem —. hogy nem lehet olyan bá- va.tag és ostoba párt, ame­lyik eleve saját vereségére utazna. Ez a játékszabályok felrúgását is jelentené. De azt hozzáteszem ehhez, sem­miféle olyan választási trük­köt, olcsó taktikát nem tud­nék támogatni, amelyik ezt a győzelmet arra szeretné építeni, hogy a többiek még gyengék, készületlenek, iden­titási zavarokkal és báziske­reséssel foglalkoznak. Ezért csak kiegyezéses formában tudom a választási előkészü­leteket elképzelni, amelyben a legautentikusabb társadal­mi. népi hivatkozású és prog­ramú szervezetek együtt, kö­zös elhatározással indulnak a választási küzdelembe — mondotta többek között Pozs­gay Imre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Sátoraljaújhe­lyi Városi Bizottstága, a vá­rosi tanács, mély megren­düléssel jelenti, hogy éle­tének 43. évében, tragikus hirtelenséggel meghalt dr. Varga László elvtárs, az MSZMP Sátoraljaújhely Vá­rosi Bizottságának titkára, a közelmúltban (1989. má­jus 24-én) megválasztott vá­rosi tanács elnöke. Mindannyian megdöbbe­néssel fogadtulk a tragikus hírt. Életútján szeretet, tisz­telet és megbecsülés kísér­te. Elhunyta mély részvétet, 'keltett ' elvtársai. barátai, kollégái körében. Egy rö­vid. tisztességes életút tört ketté. 1946. június 19-én szüle­tett Vajdácskán, Fiatalon bekapcsolódott a mozgalmi munkába. A sárospataki Rá­kóczi Gimnáziumban KISZ- ti'tkárként, eredményesen tevékenykedett. 1962—64. között tagja volt a KISZ Borsod Megyei Bizottságá­nak, majd tényleges katonai szolgálatot teljesített. 1968- ban kooptálták a KISZ Sá­toraljaújhelyi Járási Bizott­ságába. 1970—72-ig a KISZ járási bizottságának titkára volt. 1975-ben jeles diplo­mát szerzett az MSZMP Po­litikai Főiskoláján. 1975-től Május 24., délután 2 óra: Sá­toraljaújhely tanácsa elnököt választani jött össze. Az egyet­len jelölt: dr. Varga László dolgozott az MSZMP Sá­toraljaújhely járási, majd városi apparátusában, kü­lönféle beosztásokban, 10 éve titkárként. Munkásságát az elhiva­tottság. a példamutatás, az emberi közösség formálására irányuló tiszta szándék jel­lemezte. Egyengette a fel­növekvő nemzedék útját — közte nagyon féltett és sze­retett három gyermekéét is. A növekvő feladatok mi­nél jobb ellátása érdeké­ben folyamatosan tanult és tanított. 1988-ban jogi egye­temi diplomát szerzett. Munkája elismeréseként több kitüntetés tulajdonosa: KISZ Érdemérem, KNEB emlékplakett, MHSZ mun­káért arany fokozat. Munka Érdemrend ezüst fokozat. Olyan embertől búcsú­zunk. aki az életnek igazi értelmet adott, a'ki a szó igazi értelmében ember tu­dott maradni szívének utol­só dobbanásáig. Elvtáivai, barátai, munkatársai, isme­rősei őszinte tisztelettel őr­zik mélákét. Az MSZMP .Sátoraljaújhely Városi Bizottsága és apparátusa, Sátoraljaújhely Városi Tanácsa 'és apparátusa „kis csúcs”-ként .emlegette. Tanárok diákok fgy vették tudomásul, hogy ő a KISZ- szervezet csúcstitkára. ,Re­bellis volt, ahogy pataki diákhoz illő és nagyon nép­szerű ... Vajdácska—Sárospatak— Sátoraljaújhely: e körben a család .és a munka volt a mindene. Hűséges volt . . . Amikor megválasztott ta­nácselnökként .esküt i tett, majd szót kért, |e szavukkal kezdte: „Talán elhiszik ne­kem, hogy 'nem ,a mai, utol­só éjszakám volt az egyet­len álmatlan 'éjszaka |— a mai itanácsülés napirendje kapcsán .. Kemény munkát ígért és kért. •Tudta és ihitte, hogy Uj politikai vezetők Kazincbarcikán (Folytatás az 1. oldalról) Mérten János, a BVK párt- bizottságának titkára el­mondta, hog^ a párttagság­nak, a vezetőknek ma in­kább a f eladatokra kell kon­centrálni, s mindennap szük­séges megkérdezni önma­gunktól, hogy eleget tet­tünk-e? Gyakran nem a leg­fontosabb kérdésekkel fog­lalkozunk. Most nincs szük­ség tízoldalas határozatokra, helyette csak néhányra, amely teljesíthető, amely előre visz, jövőt alapoz. Erő­síteni kell a népképviseleti jelleget, olyan feladatokat kell megfogalmazni, ame­lyek a 'lakossággal közösen, mielőbb megvalósíthatók. Dr. Tétényi Pál, a társa­dalomban végbemenő gyors változásokról szólott. Válság­ban van az ország, válság­ban a párt. A válság csőd­höz vezethet, de vezethet ki­lábaláshoz is. A párt meg­újulásához új vezetőkre van szükség. Ez együtt jár a megmérettetéssel is. S ezt vállalni kell. Az MSZMP ,. kezdeményezte megújulás olykor suta, felemás lépések­kel, de mégis kezdeménye­zés. Abban a felfogásban kell munkálkodni, amely ennek a pártértekezletnek jelszava: a belső szolidaritás erősítésével határozott, valós reformokat. Juhász Péter elmondta, hogy felemás a mai magyar társadalom arculata. Gyak­ran mesterségesen szított el­lentétek, ellenvélemények látnak napvilágot. Nincs mit szégyellnünk negyvenéves múltunk miatt, ugyanakkor a jogos kritikát el kell fo­gadni. Szólott a megye gaz­dasági, politikai életéről, a feszültségekről, a megtett intézkedésekről. A munka­helyi politikai életre nem hoztunk döntést, de indokolt a politikai centrumok kiala­kítása. A felszólalások végeztével Újhelyi Tibor összefoglaló­jában megköszönte mind a leköszönő pártbizottság, mind pedig a maga nevében azt a segítséget, amelyet a párttagság adott a feladatok elvégzéséhez. A soros elnökök Bállá Ár­pád és Géczi István felvált­va 'látták el tisztüket, a második napirendi pont, a különböző tisztségek viselői­nek megválasztásánál. A ka­zincbarcikai pártértekezlet résztvevői az éjszakába nyú­ló, titkos szavazással meg­választotta a 25 tagú párt- bizottságot, az öttagú fegyel­mi bizottságot, amelynek el­nöke Berecz Miklós lett. Két fordulóban Benedek Istvánt városi titkárnak, döntő több­séggel a városi pártbizottság első titkárának pedig Mér­ten Jánost, a BVK nagyüze­mi pártbizottság eddigi tit­kárát választották meg. — fekete — volt. (Fotó: Balogh Imre) Kollégámnak-főnökömnek igaza polt, amikor szóvá tette minap: .a megválasz­tott sátoraljaújhelyi ta­nácselnökről ;azt meg azt a tényt illet bolna .— a tudó­sítás ■szabályai szerint — lapunk olvasóival tudatni. Számitó voltam, 'sok min­dent elhallgattam. Tartalé­koltam klz ismereteket hogy a mihamarabbi időben még több információt adhassak Róla lés Általa ... Ez az interjú már sose készül el. Kicsit oldalról, ' kicsit messziről néztem őt május 24-én, délután, miközben Sátoraljaújhely tanácsának tagjai a, dr. Varga László életrajzát, érdemeit és 'al­kalmasságát .soroló ajánlást hallgatták. Öt néztem köz­ben, ■és láttam, belepirul. Sose szerette !a személyéről mondott nagy szavakat. . . Akkor ismertem meg őt — a hatvanas évek elején —, amikor a sárospataki gimnáziumban mindenki zalmat. Az ülés után néhány perccel elmondta: 1 most két- három napot pihenni sze­retne a családja körében, aztán összepakol ivóit mun­kahelyén >— titlcára volt a városi pártbizottságnak — s június 1-jén hívhatom te­lefonon .. . Megbeszéljük az interjú időpontját; fontos­nak ‘tartja a nyilvánosságot, minden kérdésre készséggel válaszol... Már nem hívhatom, hiába hívnám. Most az egyszer életében, — hűtlen lett min­denkihez. 'S már álmatlan éjszakája sem lesz több. Hogy nincs többé, föláldoz­hatom magam a formalitá­sok alól, K ia nyilvánosság előtt is — tegezhetem ... Laci elment, s vele egy kicsit, a hűség ment mesz- szire . . . Az egykori pataki diák­társ; és egy remélt interjú árván maradt v,feléként” bú­csúzom tőled: T. Nagy József Városi népfrontértekezlet Ozdon Az elmúlt pénteken délután 2 órakor kezdődött s késő este ért véget a Hazafias Népfront Ózd Városi Bizottságának ér­tekezlete. Az elmúlt négy év­ben végzett munkáról, a nép­frontmozgalom mozgalmas nap­jairól, a megújulás szükségé­ről és elképzelt mikéntjéről Fi­lep Gyuláné, az elnökség be­számolóját előterjesztő városi HNF-titkár beszélt részletesen. Ez mintegy kiegészítette a vá­rosi bizottság programterveze­tét, amelynek egyik fontos, minden jelenlévőhöz is üzene­tet közvetítő mondanivalója az volt, hogy a HNF szövetségre hív mindenkit és szövetséget ajánl mindenkinek, aki Ozdon tenni akar a létbiztonságért, a közrendért, a demokráciáért, az emberközpontú, tisztességes és ellenőrzött hatalomért, a város lakossága közérzetének javítását szolgáló intézkedésért és a nyílt várospolitika kibontakoztatá­sáért. Lényegében e körül forgott a helyenként -viharos vita gon­dolatmeneté is. Viharos — mondottuk, hiszen kezdetben a Magyar Demokrata Fórum kép­viselője megkérdőjelezte a nép­frontmozgalom létének szüksé­gességét. tEbbéli véleményét nem várt „szövetséges” erősí­tette. Varga Dezső, az ózdi ta­nács elnöke, aki nem tett ele­get a meghívásnak, vagyis nem jelent meg az ö leváltatását, visz- szahívását már régóta követe­lő városi népfrontbizottság ér­tekezletén. Küldött és felolvasta­tott viszont egy levelet. Az igen mozgalmas, de fegyelme­zett vitában tizennégyen mond­ták el véleményüket. S végül is még az MDF és a többi al­ternatív szervezet felszólalója is úgy foglalt állást, hogy amíg a népfrontmozgalom létezik, együtt kell működni a népfron­tosokkal. Ez minden ózdi la­kos közvetlen érdeke is. Am minden felszólaló kinyilvánítot­ta azt is, hogy ha a népfront­eszme állja az előttünk álló idő­szak „megpróbáltatásait”, tel­jesen új .szervezeti kereteket kell biztosítani a működéshez. A városi népfrontértekczlct második részében tisztségvise­lőket és küldötteket választot­tak. A HNF ózd Városi Bi­zottsága 57 tagú lett. A testü­let elnöke Kocsis Károly, tit­kára pedig ismét Filep Gyulá­né. A HNF megyei bizottságába az értekezlet Király László pár- tonkívülit, iSzemán Lászlót, a Demisz képviselőjét, az ÓKÜ— NIT titkárát és Filep Gyulánét delegálta. Egy interjú elmarad

Next

/
Oldalképek
Tartalom