Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
1989. május 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A csákány a joghézagba vág („Sumák” gondolatok a bányamélyből) — Ha a bányász a bőrét a vásárra viszi, ne büntessük őket még adóval is — mondta a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének együk képviselője a rudolfi bá- nyalátogatáson. A frontfejtés légvágaltámál összegyűlt vájárokkal beszélgetett, hallgatta véleményüket a szakma és az egyéni boldogulás lehetetlenségeiről. Bő választékkal álltak elő a bányászok. Az egyik fiatal vájár például így fogalmazott : — Mi nem tudunk mást szidni, csak a közvetlen főnökeinket, amikor meglátjuk, hogy a borítékban milyen vékonyan lapul a pénz. Pedig azt is tudjuk, a vállalat nem képes kompenzálni az emelkedő árakat. A fiatalokat fokozottabban érinti mindez, és versenybe szállni nem tudunk az áremelésekkel. Az iparágon belül kell megkeresni a „menekülési” lehetőségeket. Például az adóalapból a pótlékokat és a pótműszakókat ki kellene venni, és még így is maradna annyi, amennyit a kormány megérdemel. A szakszeri vezeti illetékes a kormány elé terjesztendő csomagtervről azt mondta, hogy ,ab,ban az első helyen a föld alatti pótlék adóztatásának mérséklése áll. Ez az egyetlen megkülönbözltető „baliga”, ami igazán bányásszá teszi a bányászt. Ha ezt nem méltányolják, üresen maradhatnak az aknáik. Hűségjutalom, föld alatti pótlék, túlmunka. E három területen akarnak a bányászok a kormánnyal, i liléivé az APEH-lhal egyezségre jutni. A személyi jövedelem- adó eltörlése alig képzelhető el, de a családi vagy mindkettő egészségesebb, a megélhetést nem veszélyeztető ötvözése igen. Erről most folynak tárgyalások. De addig is élni, megélni kell, ha már nem is tudják, nem is tudjuk „bővített újratermeléssel” előállítani önmagunkat. Más bányavállalatóknál, hogy a kecske és a káposzta meséje szerint senki se járjon rosszul, néhány bányászati tevékenységnél mernek vállalkozni. Fél évvel ezelőtt ez még kockázatos beszédtéma volt. Miről is van szó? A túlmunka adóztatását egyszerűen figyelmen kívül hagyják ott, ahol a bányászokkal külön szerződést köt a vállalatuk. Túljárnák az adóhatóság eszén? Igen. ők úgy mondják: vállalkoznak. A szakszervezeti vezétő lenn, a rudolfii bányamélyben ezt még „sumák” megoldásnak tartotta. Olyanokat csinálnak — mesélte —. hogy a vállalátnál mindig kötnek egy szerződést a dolgozóval, olyat, ami kétezer forintig adómentes. Tulajdonképpen ezzel a pótműszak meg is van oldva. A kif izetett pénzt így nem kell ösz- szevonni a keresettel, sőt be sem kell vallani. Joghézag viszont van a dologban, mert nem egyértelmű, hogy ez a szerződés egyszeri alkalomra szól-e, vagy folyamatos. Ahol ezt csinálják, ott a szerződés végig érvényes. Nem tudom mit értenék a végigen. A másik oldalról pedig ez a sajátságos formula korlátja lehet a bértömeg-gazdálkodásnak, még abban az esetben is, ha kirekesztik belőle. Végezetül csak egy kérdés marad megválaszolatlanul. Miért kell mindig becsapnunk másokat és önmagukat, hogy boldogulhassunk? Más vállaltatokról mondtam a példát, nem pedig a borsodiról. Azt sem tudom, hogy itt lehétne-e ezzel kísérletezni. Ha igen, csakis a megengedihetőség határain belül, mert a pénzt mindig valóságos tel- jesítirnényékikel kell lefedezni. Egyébként is a borsodi bányászokat most a szigorított költséggazdálkodásuk jobban leköti, mint a joghézagokkal való játszadozás. Már csak azért is, mert még mindig a bőrüket viszik a vásárra, és egyetlen büntetésük továbbra is az adó. Sovány vigaszuk az lehet, hogy ebben nincsenek egyedül. Parázs István II kibontakozás feltételei adottak A Miskolci Akadémiai Bizottság székháza adott otthont az öt szervezet által, rendezett Borsod megyei közgazdásznapok megnyitójának. A tegnapi premieren dr. Barta Imre jogos és provokatívnak tűnő kérdéseket tett föl: miért áll értetlenül a társadalom sokasodó gondjaink előtt? Aztán: 45 békeév után hogyan kerülhetett ilyen nehéz helyzetbe a gazdaság? Továbbá: mi és mennyi a közgazdászok felelőssége a hibát hibára halmozó gazdaságirányításból? Vannak-e esélyei a talpon-- maradásnak? Ez utóbbi mondat volt a címe egyébként — kérdőjel nélkül — a nyitó előadásnak, amelyet dr. Kemenes Ernő, az MKT főtitkára tartott. Elemezte gazdaságunk működésének helyzetét, s megkísérelte felvázolni a versenyképesség feltételeit. A szakember a szakemberek előtt kendőzetlen egyszerűséggel számolt be adósságainkról, fizetési kötelezettségeinkről, pénz hiányában feszítő szociális gondjainkról, a termelés és a foglalkoztatás problémáiról. Ám az előadó aligha vádolható oktalan optimizmussal akA kisebbségi vélemény kor, amikor kijelentette, hogy a kibontakozás feltételei adottak, vagy megte- remthetőek. Véleménye szerint a gazdaság termelési potenciálja nagyobb, mint a jelenlegi teljesítmény, így reális esélye van annak, hogy az elkövetkező három esztendőben az ország talpon maradjon, sőt, olyan tartalékokat gyűjtsön, amelyek fedezetet nyújtanak majd az életszínvonal emelkedésében is mérhető előrelépéshez. A rendezvénysorozat egyébként pénteken folytatódik. Délelőtt 10 órakor a megyei tanácson dr. Wirt Gyula, az MSZMP Központ; Bizottságának munkatársa, a Gazdasági Kamara miskolci székházában Kovács Katalin, az MGK főtanácsosa tart előadást. Mire kell a bükkábrányi lignit? • A LEGNAGYOBB FOGYASZTÓ A GAGARIN HŐERŐMŰ • VARPALOTÁN A brikettgyartasiioz IS FELHASZNÁLJAK • A szegényeknek lesz a tüzelője? (Folytatás az .1. oldalról) Lassan négy esztendeje lesz annak, hogy megkezdte a termelést a bükkábrányi 'külszíni bányaüzem. Mire számílhátunlk az elkövetkező években, felfelé ível, vagy leszálló ágban van Büikkáb- róny? Erre igyekeztünk választ kapni dr. Goda Miklóstól, a Mátraaljai Szénbányák vezérigazgatójától. Azt imát- néhány éve, az első találkozáskor sejtettük, hogy az akkor még műszaki vezérigazgató-helyettesi poszton lévő Goda Miklós szívügyének tekinti a bükkábrányi lignit sorsát. Szakmailag oly mértékben alátámasztotta a bánya jövőjét, hogy kétség sem férhetett hozzá, hogy a gazdag lig- nitvagyon hasznosítása elodázhatatlan. Ebben ezúttal is megerősítette e sorok íróját. — A Mátraaljai Szénbányáknál folyó fejlesztések sorában előkelő helyet foglal el Büikkábrány — mondta a vezérigazgató. — Az még talán kifejezőbb, hogy az önök megyéjében létesített lignitbánya prioritást élvez, ugyanis azt valljuk, hogy egy megkezdett beruházást tisztességesen be kell fejezni. Nincs tehát alternatíva ebben az esetben, mert amit elkezdtünk, becsületbeli dolognak tartjuk, hogy teljesítsük. Jelenleg 70 százalékos készültségnek tekinthető a beruházás mostani állapota. Az év végére ez kilencven százalékra emelkedhet — Mennyi lignit kitermelésére nyílik így lehetőség? — Ebben az évben nyolc- száz-kilencszázezer tonnára számítunk, ami annyit jelent, hogy a bánya termelése ismét fellendülőben van. — És jövőre? — Természetesen folytatjuk a bánya fejlesztését, 1990-ben mintegy három- százha'tvanmiiUiótt invesztálunk be. Ezzel 1,5—2 millió tonnára növeljük a külszíni bányaüzem évi kapacitását. — Mire kell most a lignit? — Az idén nyolcszázezer tonnát a Gagarin Hőerőműnek szállítunk, ezen felül több tízezer tonna lignitre a Várpalotai •Brikettgyár tart igényt, a lakosságnak pedig annyit termelünk, amennyi szükséges. Az életkörülmények rosszabbodása sajnos azt sejteti, hogy az olcsó, alacsony fűtőértékű szénnek a jövőben nagy keletje lesz, különösen egy újabb tüzelő, illetve energiahordozó-áremelés esetén. A külszíni bányaüzem vezetője, Unger Péter a napokban azzal fogadott, hogy megkezdték a lignit szállítását Várpalotára. Az idén több tízezer tonnát vásárol belőle a brikettgyár, amely az elmúlt évben sikeres kísérleteket végzett a .bükkábrányi szénnel. Az üzemvezető szerint szinte bizonyosra vehető, hogy 1969-ben rekordmennyiségű lignitet vásárol majd a lakosság. Az első negyedévben már huszonháromezer tonna talált gazdára, ugyanis még mindig 13 forint hetven fillér mázsája. A bányaüzem jelenlegi és leendő dolgozói számára megnyugtató lehet a vezér- igazgatónak az a kijelentése, hogy Büikkábrány fejlesztése nem áll le, mert a Mátraaljai Szénbányáknak is alapvető érdeke, hogy a gazdaságosan kitermelhető lignit ne maradjon a föld mélyében. Ha pedig ,ez így van, akkor 1991 -tői már kétmillió tonna bükkábrányi szenet vár a Gagarin Hőerőmű, amelynek élettartamát, most végrehajtott rekonstrukció eredményeként további tizenöt évvel meghosszabbították. S akkor még nem szóltunk arról, hogy a ma még titkon remélt lehetőségről, amely egy széntüzelésű erőmű későbbi megépítése révén adódhatna nemcsak a bánya, de az egész megye számára. Ez persze még csak alternatívaként jöhet számításba, hiszen az Országgyűlés leghamarább a nyári ülésszakon vitatja meg az ország energiapolitikai koncepcióját, amely remélhetőleg számol majd a gazd-ag bükkábrányi lignitvagyon ésszerű hasznosításával. L. L. E jegyzetnek talán jobban illett, volna az a cim: Egy párt- fegyelmi tanulsága, vagy: a párttitkár fegyelmije. Ám testűiéi — amely a pb-titkáj fegyelmijét kiszabta, kemény vita után úgy döntött, konkrétan nem hozza nyilvánosságra a történteket. Ugyanakkor állást foglalt abban, hogy az esetből okulni ■,kell mindenkinek, legfőképpen a fegyelmivel sújtott titkárnak. Miről is van szó tulajdonképpen? Köztudott, milyen erőfeszítéseket tesz az MSZMP a tekintetben is, hogy a politikai intézményrendszer megreformálásán belül lúj talapokra, helyeződjék az információs munka. Kiderült ugyanis, hogy :a régi információs rendszer nem működött jól, sok esetben dezinformálta a felsőbb pártszerveket, sematikus, újra és újra visszatérő megfogalmazások kerülték be a jelentésekbe. A pártvezetés egyik fontos feladata a rendszer újraszervezése, az információs jelentések hitelének visszaadása. Csakhogy — ez a fegyelmi eset a legjobb példa rá — mindez nem megy könnyen. Élnek még a régi beidegződések. Olyan felelős tisztségviselők esetében is, mint mondjuk egy nagyüzemi [pb-titkár, aki egy nagy horderejű téma kapcsán elhangzott alapszervezeti véleményt inem továbbított a felsőbb pártszervhez, — ugyanakkor a pártalapszervezet tagjainak azt mondta, hogy csatolta véleményüket az információs jelentéshez, ff hogy az mégsem jutott tovább, annak oka az polt, hogy úgy (vélte: kisebbségi véleményről van szó, aminek súlya eltörpül az egész pártszervezet véleményével összevetve. Egy-két évvel ezelőtt, valószínűleg mindenki szó nélkül hagyta volna a történteket, talán a pártalapszervezet tagjai sem kérték volna számon a pb-titkártól, hogy nem vette figyelembe különvéleményüket. Manapság viszont az ilyen önkényeskedés megengedhetetlen. Rontja az információs rendszer amúgy is ■megingott és megtépázott hitelét. A többszörös félretájékoztatásért az alapszervezet tagsága joggal háborodott fel, s megcsappant bizalmukat nemigen lesz könnyű visszaszerezni. Ha azt akarjuk, \hogy az információs rendszer jól működjön, hitelesen ,tájékoztassa a felsőbb pártszerveket, oda kell figyelni a kisebbségi véleményekre is. —ny—s— Felmérés a mezőgazdaságról A Központi Statisztikai Hivatal közzétette jelentését mezőgazdaságunk elmúlt évi fejlődéséről. Eszerint a mezőgazdasági termékek bruttó termelésének értéke tavaly 242 milliárd forint volt, 4,6 százalékkal több mint az előző évben, ugyanakkor valamelyest elmaradt a tervezettől. A népgazdasági terv célkitűzései közül azonban megvalósult az, amely előírta, hogy a növénytermesztés az állattenyésztésnél gyorsabban fejlődjön. A növénytermesztésben kimagasló eredményeket hozott a kalászosok termesztése, míg a kukoricánál és általában az őszi betakarításul növényeknél tetemes károkat okozott az aszály. A növéhytermesztés szerkezete a korábbi évekhez hasonlóan alakult, azzal az eltéréssel, hogy növekedett a fehérje-takarmányfélék aránya. Kevéssel csökkent viszont az ipari növényeké, és folytatódott a szálastakarmány-termesztés arányának másfél évtizede tartó mérséklődése is. Az állatállomány az elmúlt év folyamán — a sertés kivételével — minden állatfajnál csökkent. Ennek ellenére a tej- és tojásfcer- melés 2, illetve 10,6 százalékkal növekedett, s csak a gyapjúhozam .csőikként 5 százalékkal az előző évihez képest. A KSH jelentése .megállapítja: a mezőgazdasági termelés ezúttal a lakosság és a nagyobb idegenforgalom élel- miszerigónyének kielégítésén túl az évtized legnagyobb arányú exporteredményét is lehetővé tette. A kivitel ugyanis tíz százalékkal növekedett egy év alatt; s ez jóval magasabb a tervezett 5,4 százalékos exportbővítésnél. A népgazdaság konvertibilis kiviteléből a mezőgazdasági termékek 25— 20 százalékkal részesedtek. A kiemelkedő exportban meghatározott szerepe volt a búza rekordtermésének, valamint a világpiaci árak kedvező változásának. A KSH kiadványa képet ad arról is, máiként alakult az utóbbi években a mező- gazdasági vállalatok pénzügyi helyzete. Az adatok szerint az utóbbi években a vállalatoknál lelassult a tőkemozgás, s emiatt a pénzeszközök mobilitása romlott. A felméréskor a vevők tartozása a termelőszövetkezetek pénzeszközeinek 50 százalékát, az allami gazdaságokénak 70 százalékát tette ki. Emiatt jelentős mértékben megnövekedett a gazdaságok hiteligénye. A bankok viszont az év második felében 20 százalékkal kevesebb f o rg óes Zk ö z -hitelt adtak a mezőgazdasági üzemeknek, mint az előző év azonos időszakában, ,s így a fizetési gondok végigkísérték az elmúlt esztendőt. (MTI) 40 éves az emi termelőszövetkezet Fennállásának 40 éves évfordulóját ünnepelte az emődi Szabadságharcos Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a napokban. A tsz elnöke, Érsők István ismertette a vezetőség beszámolóját a gazdaság 1949-ben történt megalakulása óta végzett tevékenységéről, az elért eredményekről. A beszámoló elemezte azt az utat, amelyen haladva egyszerű termelőeszközökkel, valamint: a hét taggal megalakult szövetkezetből napjainkra több, mint százmilliós termelési értéket előállító, megyei szinten is elismerésre méltó eredményekkel rendelkező gazdasággá vált. A hozzászólók azt hangsúlyozták, hogy mindezeket az eredményeket csak ösz- szefogással, lelkiismeretes munkával lehet elérni. A jó hangulatú ünnepi közgyűlés az alapszabály módosításával, illetve a munkában élenjáró kollektívák, szocialista brigádok, s dolgozók kitüntetésével ért véget.
