Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám
1989. május 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Orvíz Ügy érzem, most minden szónál beszédesebbek fotóriporterünk felvételei. A; összedőlt ház mellett szekrény szárad nyitott ajtókkal, előtte a 7(> esztendős Horváth Jánosné töpreng a holnapon. A következő fotón az elpusztult értékeket siratják. A harmadikon mésszel fertőtlenítenek, átfestik a víz, az iszap alá került ládát — hozzá kell kezdeni a helyreállításhoz. A hernád- s ze n t a n dr ás iák emlékezete valószínűleg éveken, évtizedeken keresztül megőrzi az idei árvíz 'képeit. A falut valósággal sokkolta a medréből kilépett Hennád, a víz soha nem tapasztalt magassága, a sodrás ereje, s az. hogy az ár négy napon ál tartotta fogságban a falut. A víz május 3-án, szerdán tört a községre, s csak 6- án. szombaton húzódott vissza. — Erre még nem volt példa — ismételgetik a helybeliek a már sokszor hallott mondatot. A Hernád a falut korábban keleti irányból veszélyeztette. Most nyugatról érkezett az áradat. — Az ináncsi körtöltés, s az új betonhíd — tartják a faluban — „megfogta",- majd visszaduzzasz- totla a vizet, s az ott talált helyet magának, ott pusztított, ahol semmi sem á,llt útjában. * Ináncson, a községi közös tanács vb-tilkára sorolja az adatokat. Szent- andráson összesen hatvannyolc lakást érintett az árvíz. Tíz házba nem lehet visszaköltözni, mert összedőlt. vagy életveszélyes állapotban van. A megrongálódott házak lakói a rokonokhoz költöztek, majd szolgálati lakásokat vettek igénybe, s van olyan család. akiket csak a tűzoltó- szertárban tudtak elhelyezni. A megyei tanács építési osztálya, az Állla- mi Biztosító hozzálátott a felméréshez, a károkról rövidesen elkészül az összesítés. A kutakból a fertőtlenítés után szivattyúzzák a vizet. A helyreállításhoz az elmúlt héten sódert szállítottak. A sokat emlegetett betonúidnál az árvízi hordalékból a termelőszövetkezet markolójával emelték ki a kavicsot. Miben reménykedhetnek a károsultak? Pillanatnyilag még csak elképzelések vannak. Tárgyaltak arról, hogy a megyei tanács segítségével az árvízkárosult lakások vásárlására korábban felvett OTP-hiteleket átvállalják. Az otthonukat elhagyni kényszerülő idősebbek számára pedig állami lakásokat építenek — ha sikerül előteremteni az anyagiakat. után körtöltés hivatalos emberek hol így Csütörtökön jártunk a faluban. Az ivóvizet — mosni is csak ezzel teilet — tartálykocsiból osztották. az áramszolgáltatást még nem állították helyre. Az udvarokon ruhák, ágyneműk, bútorok száradtak. Az átvizesedett házakban megcsapott bennünket a hordallék, az iszap szaga, láthattunk elkeseredett, máshol már rendezkedő embereket. Szabó Pálné: — Miskolcról költöztem ide. két éve élek itt. Most láttam először, milyen szörnyű lehet egv árvíz. Láttam a mentést, s bárki előtt kijelentem: volt zűrzavar, kapkodás is. Nincs igazán gazdája a falunak . . . Németh Istvánná: — A baj nem jár egyedül. A férjem rokkant, fekvő beteg ember, az árvízből az utolsó pillanatban mentették ki. Nekem hályog van a szememen, operálni kellene. A ház kívülről sértetlennek látszik, ám a falak megrepedtek, a padozat megsüllyedt, ki tudja, mi válható még. A biztosítósok jártak már itt, azt mondták, betonozzunk újra. De az lehetetlen. Valamikor szinte a két kezemmel emeltem, beteg ember mellett, s két gyereket tartottam el. Most már nincs erőm. Ha mór megtették, hogy azt a rettenetes vizet ránk engedték, akkor építsenek [öl nekem egy lakást. Nincsenek nagy igényeim. Kóla Ferencné: — Hét kocsival hordtuk ki a házból a befüfledt holmit. A víz hetven óráig állt a lakásunkban. Jó betonalapra építettük, még l!)24-ben. Valószínűleg ez mentette meg a pusztulástól. De a parketta tönkrement, a ruhákat, bútorokat áthatja az iszap szaga. Szűcs Lászióné: — Százezer forintos OTP- kölcsönre vettük a házunkat a Fő utca 17. alatt. Február végén egyik napról a másikra meghalt a férjem. Harmincnégy éves volt. A házat már csak lebontani lehet. teljesen tönkretette az ár. Most az óvodában lakunk egy szobában. A biztosító valószínűleg megtéríti a kárt de ki tud abból építkezni? Talán egy „cs'-lakást, ha összehozhatok. Csak a segítségben reménykedem. Nem élhetek a szabad ég alatt.. . Persze sok biztatást még nem kaptam. A beszélnek, hol úgy . . . Gombár János boltvezető: — Szerintem ezt az árvizet csak az okozhatta, hogy a Hernád gátja csak Gibórtig épült meg. Inán- csot megvédték a körtöltéssel. Nálunk viszont elmaradt a gátépítés. A Hernád ..Bűdnél" kilépett a med- rélből, s ami most Ináncsot megvédte, az Szentandrást tönkretette. A nép kezdetben nem félt, mert itt — emlékezetem szerint — még soha nem volt olyan víz, amelytől tartani kellett volna. Nekem hihet, ötvenhat éve 'lakom a faluban. Egyébként nem véletlenül nyugtalanok, feszültek az emberek. Bajban van az ország. :a megye. s rájuk egy újabb baj szakadt. * Miért maradt el a her- nádszentandrási töltés megépítése? Hogyan építhettek a község határában olyan hidat, amely duzzasztotta, semmint áteresztette a vizet ? Az árvízsújtotta községet foglalkoztató kérdésekről dr. Stéfán Mártont, az Ékövizig igazgatóhelyettes- főmérnökét kérdeztük. — Ha nem építjük meg tavaly az ináncsi töltést, a kár a jelenleginek a sokszorosa lett volna, hiszen az áradat akkor elönti a községet. A híd szerintem csak átmeneti helyzetben duzzasztott, a telőzésig. Ezt követően már egy három kilométer széles hullámtéri. ártéri szakaszon ömlött a víz, s ilyenkor nem egy 12. vagy 14 méter nyílású híd határozza meg, mi történik. Korábban ott egy elöregedett fahíd volt, közbenső* pillérekkel, és a szerkezet álsó része beleért az árvízbe. Ugyanúgy duzzasztott volna, mint ez. — Ám, ha a körtöltés idejében elkészül, nem kerülnek veszélybe az emberek. nem dőlnek össze házak. Miért maradt el az építkezés? — Tudom, nem lesz népszerű, amit most elmondok, de az események megértéséhez feltétlenül hozzátartozik. A körtöltések megépítéséről — adott pénz ismeretében — a megyei tanács döntött. Mérlegelnie kellett, hogy melyek azok a területek, amelyeket előnyben részesítenek. - A rendelkezésre álló összeget igyekeztek a lehető legeredményesebben felhasználni. Így kerülhetett sor Tornyosnémeti. Hidasnémeti, Gibárt. Halmai. Ináncs, illetve azt megelőzően Ccsanálos védelmére. A vízügyi igazgatósággal közösen épült a tokaji, a végardói és a bodroghalá- szi töltés. Hernádszent- andrás, illetve Kiskinizs védelme önmagukban is felemésztettek volna an.v- nyi pénzt, mint az elmondottakból három-négy község együtt. — Az elárasztott községek lakói tehát, joggal érezhetik, tulajdonképpen az ő „bőrükre” született a döntés. — Aki valamilyen ok miatt hátrább van sorolva, természetesen méltánytalannak érzi azt. Viszont be kell látni, a nemzeti vagyon megóvásakor a nagyobb kár elkerülése az elsődleges. Az értékek és az emberek védelme érdekében mi már május elsején. amikor még csak az eső esett, figyelmeztettük az illetékes községi tanácsokat, hol, mire készüljenek fel. Május 2-án már felhívásokat adtunk ki, sőt a megyei tanáccsal együttműködve, utasításokat is. Sajnos, voltak Olyan elképzeléseink, amelyeket nem lehetett úgy végrehajtani, ahogy azt elterveztük. Ezek az átköltöztetésekkel és a kitelepítésekkel kapcsolatos intézkedések voltak. A helyi lakosok figyelmeztetéseink ellenére sem voltak hajlandók elhagyni a házukat. ingóságaikat. — Ez érthető, hiszen mindannyian ragaszkodtak a keservesen megszerzett értékekhez, az utolsó pillanatig reménykedtek, nem következik be az, annit megjósoltak. — Igen, de az mái' nem, hogy kockára tették az életüket, s nemcsak a sajátjukat. A hernádszent- andrási töltés megépítése valóban elmaradt, így elmondhatjuk, hogy a szegény ember, jelen esetben a szegény ország, mindent kétszer fizet meg. — Ezt hogyan értsük? — Sajnos, mindig csak akkor kerülnek szóba a különböző társadalmi, állami támogatási lehetőségek, esélyek, amikor a kar már bekövetkezett, sajnáljuk az embereket, és gyorsan segíteni szeretnénk rajtuk. Azok a körtöltések, amelyek mostanáig elkészültek, ennél az árvíznél kifizették magukat. Több százmilliós kártól mentették meg az említett községeket. Ha idejében megépül a három nagy körtöltés. Hernádszentand- rás. Kiskinizs és Bocs községekben, akkor elmaradnak az épületkárok, a lakosságot ért károk. Ezek,, valamint a védekezés költségei most körülbelül ugyanakkorák — 50—00 millió forintról van szó —, mint amennyiért a kör- gátak megépülhettek volna. — A mostani árvíz után milyen íremény van a három gátrendszer megépítésére? — Amikor Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a helyszínen járt. a kormány elemi kötelességének tartotta a segítségnyújtást. Laczkó László belügyminiszter-helyettes — ö szinten megtekintette az árvizsúj'totta területet — elmondta, támogatja a körtöltések beruházását. A megyei tanácson gondolkoznak rajta, honnan vehetnének el. honnan csoportosíthatnának át összegeket erre a célra. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen jóformán semmi tartalékuk sincs, ki tudja, melyik területről csípnek el. Az Ékövizig úgy döntött, az említett három községi körtöltés beruházási programját ingyen elkészítjük. — Ezek az árvizek sajnos nyolc-tiz évenként megismétlődnek. A Hernádon a gesztelyi mércénél hasonló nagyságú vízállást. 1952- ben. 19ti0-ban és 1974-ben mértünk. A vízhozam most volt a legmagasabb. 423 centiméterrel. Amikor viszont nincs ilyen csapadékos idő. arról beszélünk, hogy az öntözést kellene megoldani. — Tehát mindig tüzoltó- mutikára kényszerülünk, az előrelátó döntések helyett? — A szakmai előrelátással szerintem nincs probléma, mert nagy pontossággal meghatározható — akár százéves időszakot tekintve is —, milyen időszakonként ismétlődnek meg ezek az árvizek. Fölbecsülhetjük, milyen károkat okoznak. Annak eldöntése azonban, hogy a szükséges beruházásokra elszánjuk-e magunkat, már más kérdés, és nem rajtunk múlik. * Hernádszentandrás, Kiskinizs és Bocs községi tanácselnökeinek részvételével tegnap Miskolcon, a vízügyi igazgatóság székhazában megtartották az első egyeztető tárgyalást, amelyen a körtöltések elhelyezését, kialakítását vitatták meg. A tervezők a három beruházási programot július 31-ig elkészítik. Előtte, még júniusban az érintett községek lakosaival tárgyalnak a javasolt megoldásokról. Udvardy József Fotó: Balogh Imre
