Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

1989. május 3., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Hullik az arany Igái, hogy a hétvégét itt, Borsod tájékán elmosta, a népeket a falak kőié kényszeritette, igaz, nem hallatszott virágillatú, csendes estébe a cigányzene, hogyaszongya „szeretnék május éjszakáján ..." szóval mindez igaz, de az is, hogy jól jön bizony ez az esöcske. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy május van és ilyenkor a hagyomány szerint is aranyat ér minden cseppje. Márpedig nagyon is ránkfér az arany. Különösen, ha az ég­ből hull és nem naplemente tájékáról kell kunyerálnunk ... Hát most hullik napok óta, örömére fünek-fának, meg persze a talajnak, mivel a felszín alatt bizony még mindig szá­raz a föld. (I. Í0 Az 1943-as doni áttörés a magyarság tör­ténelmének legsúlyosabb háborús vesztesé­gét okozta. A térségben hozzávetőleg negy­venezer katona vesztette életét, s később, a visszavonuláskor a rettenetes fagyvilág­ban is tízezrek vesztek oda. Hosszú idő telt cl, amíg a második ma­gyar hadsereg doni összeomlásának teljes és árnyalt képe megjelent a közgondolko­dásban. Nemeskiirty István Requiem egy hadseregért című munkájának megjelenését követően irodalom- és történettudomány sokat tett a fehér foltok eltüntetéséért. Sá­ra Sándor eszméltctő filmje, a Pergőtűz is ezt a kort idézi. A magyar Katonák rossz oldalra sodródva, szerencsétlen körülmé­nyek közé kényszerülve, méltatlan célokat követve harcoltak, szenvedtek és haltak hő­si halált. A titkolt és szégyellt, feledésre ítélt korszakról ma már nyíltan lehet be­szélni, írni, emlékezni rá. Ezért is született meg Székesfehérvárott a Don-kanyari emlékűt gondolata. Majd fél évszázaddal a történtek után elérkezett a megbékélés és a kicngcsztclődés ideje. Szep­temberben elindul Voronyczsbc az emléke­zés vonata. A szervezők mindenkit várnak, aki részt akar venni c nemes szándékú, elő­ítéleteket romboló, félelmeket és szorongá­sokat oszlató, a népek barátságát frázisok nélkül erősítő utazáson. El kell zarándokol­nunk arra a földre, hogy szemünkbe, emlé­kezetünkbe véssük a csontokat rejtő sztyepp látványmcmcntóját. Az utazás előtt a Don-kanyari emlékűt szervezőbizottsága Székesfehérvárott nagy­szabású kiállítást rendez a beérkező tárgyi emlékekből, levelekből, fényképekből, saj­tó- és egyéb dokumentumokból, melyekből összeáll a doni katasztrófa krónikája. Pá­lyázatot hirdetnek képzőművészek számára a történelmi dráma vizuális mementójának megalkotására. 1989. május 9-én 17 órakor a szervezők tájékoztatót, tartanak a Székesfehérvári Me­gyei Művelődési Központ István-tcrmébcn, a Don-kanyari emlékűt céljáról, szervezé­seinek körülményeiről, a részvétel lehetősé­géről. Felvilágosítást adnak a tervezett út­vonalról. Jelentkezhetnek a következő cí­men is: Aréna Kiadó Kft., Székesfehérvár, Szabadság tér 8. 8000. Emberségünk, önbecsülésünk is azt kí­vánja, hogy tisztelgő jelet állítsunk a név­telenül elszórt tömegsírok fölé. Nem tagad­hatjuk meg a halottainkat, nem engedhet­jük, hogy a feledés legyen az emlékművük! KISZ helyett DEMISZ A KISZ XII. kongresszusa végén a tudósító rádöbben: az eseménynél nem allka'l- mabhiató a szokásos jelen-, tésformula. Nemcsak a kongresszus fejeződött be, hanem maga a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség, a KISZ léte is. Élt 32 évet, történelmi mércé­vel mérve keveset, mond­hatnánk, ha nem éppen a história tanítana bennünket arra, hogy olykor néhány nap is mélyebb nyomokat hagy maga után, mint a pót- cselekvéssel telített eszten­dők sora. Csupán a statisz­tika szempontjából fontos, hogy 813 küldött határozott a korszakos váltás felől. A valóságban ez volt az a kongresszus, amely az or­szág túlnyomó többségét érintette. Kit úgy, hogy el­számolt a múltjával, mint­hogy a mozgalom valami­lyen módon kapcsolódott if­júságához, programot adott és célt jelölt meg. Kit úgy, hogy a jelennel számolt le, mert fia, vagy lánya révén tapasztatta, hogy a szervezet is inflálódott, hogy a ki­mondott szavaik és a gondo­latok között egyre kevesebb a kapcsolat. Az ökoik is­mertek anóllkül is, hogy visszautalnánk az élső tit­kár beszámolójának könyör­telenül őszinte részleteire. A leltárit, végül is, nemcsak hivatalosan lehet elkészíte­ni,' hanem kínálkozik mind­azok számára a megélt való­sággal való összevetés, akik még emlékeznek rá, hogy a KISZ nemcsak felvonuláso­kat, hanem ifjúsági lakóte­lepeiket is szervezett. A mostanában emlegetett „Visszarendeződés” akkor je­lentkezett először, amikor annak a szervezetnek a ve­zetői hajlandók voltaik el­fogadni „a leosztott lapot” — hogy az egyik fiatalt ■idézzük — és nem sorsokat, emberéket képviselték, ha­nem mozgalmárérdékeket. Ennék a korszaknak vége, a beszámoló is azt a követ­keztetést tartalmazza, hogy az ifjúsági szövetségnek sza­kítania kell mind a mono- polhélyzettel, mind az MSZMP-hez fűződő aláren­deltségi viszonnyal. A pártnák azonban szük­sége van az ifjúságra — mint ahogy Grósz Károly is hangsúlyozta felszólalásában. — Hozzátette azonban, hogy az ifjúságnak is szüksége van a pártna. Pontosabban olyan pártra, amely nem csupán a potenciális szava­zókat látja a fiatal nemze­dékiben, minthogy ez — s ezt is ki kell mondani a többpártrendszer szerveződé­sékor — vofcsokat is jelent­het, de mindenképpen je­lenti élkövetkező évtizedünk útválasztását. 'Ez a mostani ifjúság a „megszüntetve megőrizni” elv alapján vállalta a folya­matosságot, ám nem ha­gyott kétséget afelől, hogy pluralista és reformpárti. Több küldött is hangsúlyoz­ta: az ifjúsági szervezet csak olyan MSZMP-vei lép­het stratégiai szövetségre, amely tisztázza önmaga po­litikai szerepét, s egyúttal képes új tartalommal meg­tölteni a szocialista elveket. A küldötték legjobb eset­ben olvasmányokból ismer­hetik, hogy a KISZ minden egyes kongresszusán a szo­cialista élvök álltaik a kö­zéppontban, és a határoza­tok is menetrendszerű pon­tossággal ígérték az álmok beteljesedését. Az első fele­lős fóruma volt az ifjúsági szövetségnek ez a mostani, amikor a párt vezetője tár­gyilagosan és önkritikusan kijelentette: „a látványos so- katmondások ideje lassan le­jár. A szerényebb, de szí- vósahb és következetesebb munka korszaka .következik. Mer,t tudnunk kell: a sza­vaik tűzijátékából nem lesz szocializmus.” A DEMISZ — a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség — korrekt és felelős viszonyra számíthat tehát programja megvalósításához. Ugyanis már nemcsak az is­mert, hogy mit. nem vállal, hanem az is, mit akar az ifjúsági szervezet. Neveze­tesen, többpártrendszeren nyugvó parlamenti demok­ráciát, gazdasági szerkezet- váltást, nyitást a világpiac­ra, a KGST-kapcsolatok át­értékelését, kulturális, Okta­tási és .szociálpolitikai re­formokat, benne a lakás­helyzet gyors javítását. Ennyi a dolguk és nem is kevés. K. E. Megjelent a gabonaliszt- harmat. A fertőzés mértéke még csak észlelési szinten van, de ismételt felmelege­dés esetén korai járvány alakulhat ki. Ezért felhív­juk a figyelmet az állomá­nyok fertőzöttségének ellen­őrzésére, szükség esetén a megelőző kezelések elvégzé­sére. Almaültetvényekben a ta­kácsatkák lárvakelése a virágzáskor vált tömegessé. Ahol a virágzás előtti keze­lések hatásfoka nem volt kielégítő, feltétlenül gondos­kodni kell sziromhullás után az ismételt hatékony kezelé­sek elvégzéséről. Az elmúlt napok csapadé­kos időjárása valamennyi ültetvényben az almavara- sodás erős fertőzésveszé­lyét váltotta ki. Későbbi felmelegedés esetén korai általános fertőzés kialakulá­sára kell számítani, mely­nek megelőzése érdekében gondoskodni kell az előre­jelzési megfigyeléseken ala­puló hatékony védekezések elvégzéséről. Az elmúlt évben Hegyal- j«^ és Bükkalja több szőlő- ültetvényében szokatlanul erős lisztharmatfertőzés lé­pett fel. A kórokozó kedve­ző áttelelése miatt kedvező időjárás esetén a betegség átlagosnál korábbi fellépése várható, ezért már most szükség van az ültetvények folyamatos figyelésére, a megelőző kezelések elvégzé­sére. Lisztharmat elleni fun- gioides védekezéseknél a kombinált hatóanyagokat (tankmix) javasoljuk: pél­dául kén + dinokap, vagy •kén +■ triazol. A kombináció alkalmazá­sakor a kombinációs szerek dózisait csökkenteni kell az önálló kijuttatáshoz képest. Serfőző Simon: "Feledésből az emlékmű Mintha nyugalom levegőzne, megnyugvás csöndlenc. Csak a hallgatást hallani, mintha minden rendjén lenne. Mint a kutya, szél-gazból a múlt föl (sem vonítana. Kóbor madár: körül a láthatárt rossz lelkiismeretűnk se csapongná. Nem hallgatnánk, s hallgattattak volna cl velünk semmit. Nem rángnának meg az egek, hánykolódnának hányszor a halmok, égtájak is. De mi miatt, s mitől annyi gágogva elhúzó idő után is? Megvagyunk, élünk. Mi fáj nekem, nekünk mégis? Csontjainkban, inainkban sajognának még mindig felkoncolt, .kiszenvedett karóba húzott forradalmaink? A .szánk még mindig Dózsa húsától büzlcne? Ezért nycldeklünk, s keserűek kiköpött szavaink, mint az epe? Idegeinkben még ma is a Csele-patak árkába zuhant, s a Segesvárnál elesett, ledöfött ország rángana? Isonzó, Galícia fájna? A proletár hadak után széttiport, szétszóratott haza? Akiket csak az udvarról, konyhákból fölröppenő család fogadott szívébe vissza, nem a haza. Mert az a halottait is megtagadta. Feledés az emlékművük. Föl a magasba, gigantikusra a némaságot: megtagadásukat emeltük. S nincs nyugalmunk, lélekben békességünk. Emlékezet elkobzásra ítélteknek: jaj nekünk! E behúzott nyakú, válla gödrében kushadó nép, akivel önmagát leköpeitek, s .amely a szegénységgel egysorsban, mindig a tisztesség útmellékén, gyepsorán élt, tekintetével nem mer találkozni, hisz hallgatását elveszitcttjeiről jóvá tenni nem engedték. Közöny pemyéz, s fullasztó beletörődés. A nap ezzel a bűntudattal világít is föl hajnalonta, s a szorongással, ami napszállta után feljön a holddal. Az éjszakák gyújtanak csillagokat, gyertyákat emlékükre, akiknek sírját föllelni is lemondta a keresés, nem indulhatott útnak. Nem jártuk kercsztül-kasul, kutattunk át égtájakat. Ami hogyne fájna! Amitől időváltozáskor a szelek is föl-fölszisszennek, belegörnyed á növendék fa. Amitől gyötrődnek a porban megfeneklett rögök, kövek is: nekünk hogyne fájna! S hogyne sajogna, ami még naponta szívünkig nyilall, az idáig, irdatlan kerülővel a szérűk, kertek aljáig elérő .Don-kanyar! Minden ott világgá dörrenő lövedék itt csapódott be a sáros Alföldön, Dunántúl ablaka alatt, amikor apáinkért, édesbátyáinkért lámpák virrasztottak, lcönyörgőn értük istenhez, magas éghez álltak a kijáratnál kint a kapuk, hogy a háború lövészárkaiból jönnének haza. S nincs megtisztulás. All bennünk a szenny: összegyűlt önvád. Poshad bensőnkben a .miattuk ért hántás, rágalom, amit szavainkkal: vödrökkel máig nem merigettünk ki magunkból. Meddig lehet így élni? Fájó. eleven sebbel a lélekben meddig lehet? Megkönnyebbülten nem tud föllélcgezni a lelkiismeret. A fákon kiegyenesedni a gally! Föltépődni a szoros szájzár, hogy szólni tudnánk sirató, gyászoló szókat, országba-világba kinyílhatnánk. Don-kanyari emlékűt Nagyüzemi növényvédőknek ajánljuk S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom