Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
1989. május 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Megkövetelik-e a munkát a harmadosztályú labdarúgóktól? Futball, kedvezmény nélkül — Profikörülmények Leninvárosban Sajószentpéteri amatőrök — Pontonként 240 forint... P rofik? Amatőrök? Lehet találgatni... Feleletet azonban a kérdésre — lásd írásunk fő címét - teljes bizonyossággal aligha (fogalmazhat bárki. Mindenesetre mi a magunk eszközeivel megkíséreltük a lehetetlent, s igyekeztünk utánajárni az érdekesnek ígérkező témának. Ehhez az apropót az egyik borsodi együttes .mérkőzéseit tudósitó sportvezető adta, aki hazai vereségük után arról beszélt, hogy „az amatőrök alulmaradjak a profikkal szemben”. Amikor nekiláttunk, nem gondoltuk, milyen kemény fába. .vágtuk a fejszénket. . . Akadtak, akik nehezen értették meg, mire vagyunk kiváncsiak. Mások óvatosan fogalmaztak, kitérő válaszokat adtak. Végül azért összeállt a (ép. ,Az alábbiakból (reméljük) kiderül, hogy a harmadosztályú abdarúgók hol dolgoznak, milyen kedvezményben részesülnek, hogyan ösztönzik őket? Őszinte feleleteket kértünk, s hangsúlyoztuk a nyilatkozók felelősségét, hiszen szavaikat ellenőrizni szinte lehetetlenség. Ma már nincsenek titkok, aligha lehet tabutéma az NB ll-as futballisták .munkahelyi, munkáltatói ügye. Hangsúlyozzuk: yiem vájkálni akartunk, hanem a tisztánlátás (edvéért, a közvélemény pontos és hitelen tájékoztatása érdekében vállalkoztunk a feladatra. S még valami: miért csak az NB lll-asokat kérdeztük? Az első és második vonalban szereplők - státuszuk szerint profik. A harmadosztály azonban ama- ör jelleggel működik. Vagy mégsem? Sportosztály a IVK-ban Csoltai Lajos, az Olefin SC elnöke: — A 'közelmúltban megalakult a Tiszai Vegyi Kombinát sportosztálya, amely 42 főt foglalkoztat. Ide tartoznak a labdarúgók, a súlyemelők és a kisegítő alkalmazottak. A legtöbben főállásban munkálkodnak, de akadnak mellékfoglalkozású dolgozóink is. — Az osztályhoz tartozók feladata a minél színvonalasabb sportolás. Szponzorunk, a TVK ehhez minden segítséget megad, éppen ezért hoztuk létre ezt a mikroközösséget. Megítélésem szerint sokkal szerencsésebb ez a megoldás, a nyílt színvallás, mint a kiskapuk keresése. Annak kevés az értelme, hogy a játékos bemegy a munkahelyére, és 10 órakor már el is köszön a többiektől ... Szinte el sem tudja kezdeni a dolgát. Hangsúlyozni szeretném: az osztály létrehozását nem mindenhol engedhetik meg maguknak. Itt, Leninvárosban, a TVK anyagi helyzete ezt lehetővé tette. Módszerünk a Rába ETO-nál bevezetett szisztémához hasonlít. Ez az út még nincs kitaposva, járatlan, sok gonddal kell megküzdenünk. Ezekben a hetekben igyekszünk megnyugtató munkaköri leírást készíteni az érdekeltek számára, s az abban foglaltakat természetesen számon kérem rajtuk. — Labdarúgóink szerda kivételével — akkor előkészületi találkozót játszanak — naponta kétszer gyakorolnak. Ez a 2X2 óra azonban aligha tölti ki egy fiatal, életerős ember programját. Ezért azt tervezzük, hogy itt a pályán teremtünk a részükre munkalehetőséget. Olyat, amely elősegíti a szabadidő hasznos eltöltését, ugyanakkor pénzkereseti forrásként is számításba jöhet. Ez része hosszú távú tervünknek, s az eddig folytatott beszélgetésék arróil győztek meg, hogy van hajlandóság hozzá. Szeretnénk .megvalósítani a magas színvonalú helyi képzést, ezért a nyáron utánpótlás vezető edzőt szerződtetünk. Testnevelőit szemeltünk ki erre a posztra, irányításával dlkezdhetjük a piramisrendszer építését. Az eredmények 3—4 év múlva jelentkezhetnek. Ami futballistáink ösztönzését illeti: részükre is jár a TVK bármely dolgozóját megillető jutalom és béremelés. Ez nem kevés, hiszen a vállalatnál jóval az országos átlagot meghaladónk a fizetések és prémiumok. Lehet, akadnak, akik furcsálják az osztály létrehozását, szerintem azonban Leninvárosban sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. Nincs sumákolás, rendezettek a viszonyok, mindenki tudja a feladatát. Igény van, de a feltételek... Bartha Gábor, a Borsodi Bányász ügyvezető dlnöke: — Jelenlegi helyzetünk teljes megértéséhez kissé vissza- kanyarodok az időben ... Évekkel ezelőtt az volt a gyakorlat, hogy labdarúgóink naponta 2 óra mun.kaidőkedvez- ményben részesültek. Így látogathatták az edzéseket, a szakmai munkát nem befolyásolta például a korai sötétedés. 1987-ben megjelent a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatói utasítása,- amely szabályozta ,a vállalat területén működő sportolóknak biztosított kedvezményeket. Ismeretes, hogy az NB Ill-ban — legalábbis az MLSZ ötlete, versenykiírása szerint — kizárólag amatőr alapon sportoló együtteseket képzeltek el, olyanokat, amelyek tagjai kedvtelésből, mindenfajta segítség nélkül rúgják a (labdát. Nos, nálunk az említett utasítás tökéletesen magáévá tette ezt az elvet, s egy tollvonással megszüntette az addig érvényben lévő 2 órás kedvezményt. — Természetesen egyéb sportágakban, Sajószenlpéteren például az ökölvívásban és a női kézilabdában biztosítottak a nívós versenyeztetés feltételei. Igaz, bajnok-, illetve élvonalbeli szakosztályról van szó, a különbség világosan érzékelhető. Futballistáink naponta 8 órát dolgoztak, ennek letöltését követően mentek edzésre. A felkészülési időszakrak kaptak egy napot, ha figyelembe vesszük a 15 bajnoki találkozót, akkor összejött 24 munkanap. Korábban ezt felhasználva sikerült keddi napokon (kétszer gyakorolni. Egyébként edzőpartnereink tanúsíthatják: mi soha nem tudtunk 3 óra előtt előkészületi mérkőzést lekötni... — Május 1-jétől újabb változás következett be, labdarúgóinkat berendelték a központi üzembe. A gépjavítóban Laczó József 'fotómontázsa letöltik a- napi 8 órát, ezt követően hódolhatnak kedvtelésüknek, rúghatják a bőrgolyót... Jó néhány más csapat lehetőségeit ismerem, ki merem jelenteni, hogy a bajnoki küzdelmeknek egyenlőtlen feltételekkel vágtunk neki. Nem szükséges ahhoz különösebb képzelőerő, hogy belássuk: micsoda „kitörő örömmel” kergetik az edzéseken a labdát sportolóink. Szeretném megjegyezni, hogy bizonyos napi kedvezményeket igénybe vehetnek, ezeknek azonban nincs jelentősége. Sajószenlpéteren általában 800 néző* látogat ki mérkőzéseinkre, igény tehát van a labdarúgásra. Az elmondottak alapján ugyanakkor leszögezhetem: előrelépést, ugrásszerű fejlődést aligha lehet várni az együttestől. Amikor kifutnak a pályára, szinte kizárólag .az egyéni ambíciójukra, a jó érzésükre tudunk appellálni, ösztönzésük ugyanis gyakorlatilag nem megoldott. A munkahelyükön kaphatnak célprémiumot, nyertes találkozó után összesen 9600 forintot. Ez bruttó összeg, a levonás után megmaradó pénzt lehet 15 felé elosztani... Aki nálunk futballozik, az nem az ebből fakadó előnyökért sportol! Gáthy Sándor, a Mádi Bányász szakosztályvezetője: — Labdarúgóink egy része, pontosabban fogalmazva három játékos — Kiss J., Oláh F. és Molnár J. — csak sportolni jár hozzánk. A Hegyaljai Műveknél, bázisunknál vállalt munkát Szoták, Tóth J., Tóth L., Matisz, Fodor, Lacz- kó, Baghy, Szatmári, Szabó, Csányi és Dankó. A felsoroltak különböző munkaterületeken, szakképzettségüknek megfelelő tevékenységet folytatnak, főnökeik elégedettek velük. A sportolók rendszeres munkaidő-kedvezményben nem részesülnek, de a kora tavaszi és a késő őszi időszakban, amikor a mérkőzések és az edzések korábban kezdődnek, lehetővé tesszük az azokon való részvételüket. A tavaszi felkészülési edzőtáborokon éves szabadságuk terhére lehetnek jelen. Az edzések látogatottsága megfelelő, előfordulnak ugyan távolmaradások, ami a kijárásokból, munkahelyi és iskolai elfoglaltságokból adódnak. — A játékosok premizálása, sportteljesítményük elismerése megoldatlan. Ezt némiképpen ellensúlyozza az, hogy áldozatkész szurkolóink magánkezdeményezés alapján — a játékosok közvetlen támogatásától sem zárkóznak el. A takarékossági szempontokat figyelembe véve technikai vezetőnk már társadalmi munkában látja él feladatát. Mint minden NB III-as egyesületnél, nálunk is gondot jelent, 'hogy nincs jogszabályi lehetőség a sportolók ösztönzésére, sportteljesítményeik elismerésére. A szakosztály működtetése, életben tartása egyre nagyobb gondot jelent... Ha nem születnek központi intézkedések, nem teszik világossá, vagy nem alkotják meg az NB Ill-at érintő, gazdálkodásra, ösztönzésre, támogatásra vonatkozó jogszabályokat, félő, hogy egyre több .egyesület .nem fogja vállalni ezt az osztályt sem. Nem lesz cél, a magasabb osztályba kerülés, és sokakat a megszűnés veszélye is fenyegetni fog. — 'Még annyit, .hogy az eddig elért eredményeink, valamint a környék sajátosságaiból fakadó magánemberként! boldogulás .lehetősége (értsd: a szőlő — a szerzők megjegyzése) jelentik egyesületünk vonzerejét. Megjegyzésünk: többszöri telefon- és telexváltás ellenére sem sikerült választ kapnunk arra, hogy a játékosoknak hányra kell bejárniuk munkahelyükre? Mikor kezdődnek az edzések, továbbá: a foglalkozásokra minden esetben elengedik-e az egyébként dolgozó labdarúgókat? Kérdésünk ellenére azt is homály fedi, hogy Mádon mennyi' jár egy győztes mérkőzésért? Többször nem tudtak elutazni... Gyuricskó András, a Mezőcsáti Vörös Meteor elnöke: — Témaválasztásukat üdvözöljük, nagyon örülünk neki, hogy ország-világ megtudja: csapatunk, játékosaink milyen körülmények között sportolnak. Nézzük sorjában! Négy idegenlégiósunk van. Ondrék, Répást, Fodor és Máté a TIFO- ban, :á TVK-ban és az erőműben naponta 8 órát dolgozik, munkaidő-kedvezményt nem kapnak. Kettőkor teszik le a „lantot”, és utána jönnek át Mezőcsátra, hogy a fél négykor kezdődő foglalkozásokon jelen legyenek. Előfordul, hogy kocsit küldünk értük, máskor saját járműveikkel érkeznek, vagy busszal jönnek. A tíz helyi labdarúgónk — Szombati, Ambrus, Pelyhe, Koczka, Gályász, Rontó. Kovács I. L., Kovács II. Gy., valamint ide soroljuk az egyébként Miskolcról járó Vinczét és Szobóczki Z.-t — öt munkahelyen (az ÁFÉSZ-nél, a Mezőgépnél, a tsz-nél, a tanácson és magánkereskedőként) helyezkedett el. Rendszeres munkaidő-kedvezményük nincs, kettőig dolgoznak. Mivel a hétközi edzőmeccsek korábban kezdődnek, mint ahogy lejár a munkaidejük, erre való tekintettel munkahelyi vezetőik elengedik eket, vagyis egy-két órát „nyernek”. Itt jegyzem meg. hogy edzőnk, Pál Janos (Miskolcon ugyancsak kettőig dolgozik, és műszakjának letelte után indul Mezőcsátra. ezért kezdődnek délután fél négykor a foglalkozások... — Télen (vagy késő ősszel és kora tavasszal) roppant sanyarú a helyzetünk. Hetente öt edzést tartunk, melyekből kettőt szombat-vasárnapra időzítünk, és csak hármat teszünk a hét többi napjára. Az utóbbiakat — a korai sötétedés miatt — nem kezdhetjük fél négykor! Igen ám, de mire mindenki megérkezik, már vége is a tréningnek, ösz- szegezve ezt a gondolatsort; a legfontosabb időszakban, a felkészülés, ,az erőgyűjtés idején 50 százalékos az edzéslátogatottság, utána pedig az a szám „feljavul” 70 százalékosra. Az edzőmeccsekről csak annyit: többször nem tudtunk elutazni, mert az indulás időpontjában még csak kilenc labdarúgó állt rendelkezésünkre — a 22-es keretből! Nem beszéltünk még a hét katonánkról. Hatan Mezőcsáton szolgálnak, egy pedig Szakáidon tölti szolgálatát. Már akkor is örülünk, ha az edzések felén részt vesznek. — Mennyit fizetünk? Megalakult nálunk az 50—60 fős pártolótagság. Szimpatizánsaink egyéni felajánlásokat tesznek, a pénzükből dotáljuk a labdarúgókat. A győzelemért fejenként 500, a döntetlenért pedig.250 forint jár. Ezt az összeget viszont csak akkor fizetjük ki, ha a csapat tárgyhavi teljesítménye elérte az 50 százalékot. Mivel mostanában nem megy túlságosan jól a fiúknak, szinte üres a pénztárcájuk. — Kérjük a tisztelt olvasókat, hogy az elmondottakat vegyék figyelerhbe akkor, amikor a Mezőcsáti Vörös Meteor NB III-as gárdájának szereplését veszik górcső alá. vagy rólunk véleményt formálnak. Negyvenöt nap kedvezmény Csabai Gyula, az Edelényi Bányász ügyvezető elnöke: — Semmiféle takargatniválóník nincs. Tizenkét labdarúgónk — Béres B., Béres T., Gonda, Kovács E„ Kovács F., Ragyina, Tárnái, Goór, Kleiber, Bósa, Csorba és Szabó L. — a Bükk- aljai Bányaüzem edelényi 4-es aknájában dolgozik. Reggel fél hatkor már ott vannak a felolvasásnál, 6-tól 2-ig pedig dolgoznak. Azt egy pillanatig sem állítom, hogy megszakadnak, de azt igen, hogy munkahelyükön vannak és a nyolc órát tevékenykednek, sőt: többször ile is mennek a föld alá! Ök tizenketten az őszi-tavaszi szezonban 45 nap munkaidő-kedvezményben részesülnek. Ez arra elég, hogy a vasárnapi meccsek után hétfőnként ne kelljen dolgozniuk, továbbá minden második szerdán ugyancsak szabadnaposak lehessenek, hogy felkészülhessenek az edzőmérkőzéseikre. Órakedvezményt nem kapnak. Mi a helyzet télen, vagy az „egyes” szerdákon? Többször busz várja őket, hogy idejében érkezhessenek a foglaikozásoikra. — Hárman — Barbarics, Hoffmann és Drótos — a Mák- völgyi Bányaüzemnél, Rudolftelepen keresik a kenyerüket. Ök semmiféle kedvezményben nem részesülnek. Rájuk a 45 nap sem vonatkozik, az edzőmeccseken saját szabadságuk terhére vesznek részt. Az ÁFÉSZ-nél ketten — Czél és Oldal — dolgoznak, fél nyolctól délután 4-ig. Ök — hallgatólagosan kapnak órakedveményt. A termelőszövetkezetben Ladányi munkálkodik. Hajnali négykor kezd, mivel tejszállító. Semmiféle kedvezményt nem kap, de nincs is rá szüksége, hiszen délben letelik a munkaideje. Van még öt katonánk, de valamennyien .máshol futballoznak... ösz- szesen tehát 18-am vagyunk. így állunk, mondhatom, hogy teljesen amatőr feltételek között készülünk és futballozunk. — Állításomat azzal is alá tudom támasztani, hogy ismertetem a — sokak által nevetségesnek tartott — ösztön- zőrendszerünket. A bányász dolgozóink pontonként 240 forintot kapnak. Ez a tizenkettekre vonatkozik. Vagyis ha egy hónapban megnyernek 'két meccset, gyűjtenek 4—6 pontot, akkor 1500 forint jár érte. Ugyanezt a pénzt a többieknek — a rudoilítelepieknek, az áfészeseknek és a tsz- nél dolgozónak — más forrásokból teremtjük elő. — Az elmondottak magyarázattal szolgálnak arra. hogy többnyire miért nem tárgyalnak velünk az általunk kiszemelt labdarúgók, miért nem vagyunk vonzóak!... 0 * rülünk az őszinte lapunkban eddig nem publikált válaszoknak. Törekvéseinkben támogattak bennünket a csapatok, klubok Irányítói, focinyelven: a hajrában mindenkivel sikerült szót értenünk. Hangsúlyozzuk, hogy így is fennáll a veszélye annak: egyik-másik adat nem fedi teljes mértékben c valóságot. Ezért nem tekintjük írásunkat befejezettnek, vitaindítónak szánjuk. Várjuk olvasóink észrevételeit, véleményét. Doros László Kolodzey Tamás
