Észak-Magyarország, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-03 / 102. szám

1989. május 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Vb-ülés a kövesdi Kismotor- és Gépgyárban Szem előtt a dolgozók érdeke is A mezőkövesdi Kismotor- és Gépgyár 3. számú gyárában idén csaknem egymillió forinttal többet terveztek a műve­lődési, az egészségügyi és a szociális feladatok költségeire, több mint 700 ezer forinttal többet szánnak a munka- és életkörülmények javítására, mint tavaly. A Mezőkövesdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának legutóbbi, kihelye­zett ülésén részletesen is bepillantást nyerhettek a jelenle­vők a gyár életébe. Egyebeik között megtud­hatták, hogy a gyárban a munkakörülmények javítá­sára évente 2 millió 660 ezer forintot költenek. Fo­lyamatosan biztosítják a dolgozóknak a védőruhát, a szappant és az „Ultrader- met”. Korszerű, tiszta öltö­zők, fürdők álltnak a dolgo­zók rendelkezésére, jó az orvosi ellátás is, az üzem­orvosi rendelő mellett fogá­szatuk is van. A rendélők jól felszereltek, EKG, NER- VOSTAT készülékekkel, va­lamint vércukorvizsgálóval is rendelkeznek. Mindezek ellenére úgy ítéli meg a gyár vezetősége, hogy magas a táppénzes ál­lományban lévőik száma, mely amellett., hogy csök­kenti a' munkaidőalapot, a költségeket is növeli, hiszen a táppénzes állományú dol­gozók első három napi táp­pénzét a gyár fizeti. A gyárban rehabilitációs bizottság is működik, mely a megváltozott munkaképes­ségű dolgozók munkábaállá- sánáil nyújt segítséget. Ál­talában az adott dolgozó munkahelyét teszik alkal­massá különféle változtatá­sokkal arra, hogy ott az csökkent munkaképességgel is tudjon dolgozni. A jelenlegi .nehéz gazda­sági helyzetben sem tévesz­tik szem 'elől a dolgozók szociális ellátását. Az étke­zés biztosítására nagy költ­séggel üzemi konyhát tarta­nak fenn, ahol a Bükkvidé­ki Vendéglátó Vállalat biz­tosítja az étkeztetést. Az étkezéshez a vállalat ebé­denként 18,90 Ft-tal járul hozzá, ami a bekerülési költség 45 százaléka. Saját autóbusszal, tíz köz­ségbőit szállítják a dolgozó­kat munkába, de a Volán-, vagy MÁV-járatokkal köz­lekedőknek is mintegy 80 százalékig hozzájárulnak az utazási költségekhez. Segí­tik ia dolgozók lakáshoz ju­tását, tüzelőbeszerzését, biz­tosítják az üdülési, sporto­lási lehetőségéket is. Az említett ülésen kérés­sel fordultak a végrehajtó bizottsághoz, járuljon hozzá, hogy bizonyos menetrend- változtatást hajtsanak vég­re a közlekedési vállalat­nál, s így a gyár dolgozói is igénybe tudnák vénái ezeket a járatokat, nem kellene saját buszt fenntar­taniuk. Kérték azt is, hogy lehetőség szerint segítsék a gyári dolgozók lakáshoz ju­tását.-k.j Bányászfiataloknak Segítség az otthonteremtéshez A fiatalok lakásgondjai­nak megoldásához kívánt se­gítséget nyújtani a Borsodi Szénbányák vállalati KISZ- bizottsága, amikor 1987-ben lakástámogatási akciót szer­vezett. Ezzel azokat a 35 év alatti fiatalokat kívánta támogatni, akik először ju­tottak lakáshoz. Egyébként 40 ezer forintot tett ki ez az egyszeri támogatás, amely­ben a föld alatti dolgozók ugyanúgy részesültek, mint a külszíniek. A juttatásban, amely nem kölcsön, hanem támogatás, azok részesülhet­tek, akik ebben az akcióban részt vettek. Aki a bányánál 10 évig maradt, annak ezt a támogatást nem kellett visz- szafizetni. Az akció lényege, hogy ön­kéntes alapon a szabad mű­szakjának bérét kell felaján­lani erre a célra a KISZ ál­tal vállalt társadalmi mun­kával járó bérrel együtt. Az akciót támogatólag segítet­ték azok is, akik nem eh­hez a korcsoporthoz tartoz­tak, de önkéntes alapon műszakbérüket erre a célra juttatták. A nagy érdeklődést kivál­tó akció már az első évben eredményt hozott. Ennek kö­vetkeztében a múlt évben megközelítőleg 1,5 millió fo­rintot tudtak a bányászfia­talok ilyen célú támogatásá­ra fordítani. Ebből az ösz- szegből csaknem valamennyi bányaüzemnél az ott össze­gyűlt pénz arányában tud­tak támogatást nyújtani. így jutottak lakáshoz például a lyukói, a bükkaljai, a szuha- völgyi üzemeknél fiatalok. Az akció a múlt évben is folytatódott, s az összegyűlt pénzből hasonló nagyságban, tehát az üzemeknél összesen mintegy 15 bányászfiatal ka­pott támogatást. Az eredeti célkitűzésnek megfelelően — amint arról Bombicz János, a vállalati ifjúsági szervezet titkára tájékoztatott — az akciót 1990-ig folytatják. Ha a kezünkbe kerül egy régi képeslap Miskolcról, s azon a főutcát láthatjuk, szinte cso­dálattal nézzük a képet, mondván: milyen szép is volt a Széchenyi! Úgy mondják a mis­kolci főutca az ország egyik legszebb utcája (volt). Lassacskán nemcsak múlt időben be­szélhetünk róla, napjainkban sortatarozás formájában átépül, megszépül. S hogy mindez milyen eredménnyel, arról már némileg meg is győződhetünk, hiszen a Pátriával szemben szép házak sorakoznak. Idővel majd az egész Széchenyi út olyan lesz, mint azokon a bizonyos régi fotókon. fojtán Szép tesz a Széchenyi Olcsóbb az import? A Sörárpatenmasztési Tár­saságnak megyénkben 42 tag- és pairtnerüzame közel tízezer heíkitáron termeszti a sör egyik alapanyagát. Ta­valyi tevékenységükre meg- határozóain hatott az a sok gazdasági tényező, amely az ország mezJőgazídaságáit is befolyásolta. Az STGT sör- árpalforgalmia tavaly nem nőtt olyan arányban, aimeny- nyit vártak. Á feldolgozó- ipar igénye nem úgy ala­kult, áhogy a GT tervezte, sőt időközben a söripar ol­csóbban jutott import malá­tához. Ez figyelmeztető jel a termelők számára, meg az is, hogy kell-e a jelenlegi 150 ezer tonna sörárpát pro­dukáló területnagyság (68 ezer hektár!). A termelési rendszerfella- datokat is ellátó gazdasági társaság jogelődje tizenhá­rom évvel ezelőtt alakult, és nyolc év óta a szélestei tsz a gesztorgazdasága. Ez a vasi üzem mind a szakmai, mind a műszaki hátterénél fogva alkalmas a gesztori szerep betöltésére, amit az érdekelték közmegelégedésé­re többször bizonyított. Az STGT-rek az ország­ban ma már 202 taggazda­sága van, és mintegy 120— 130 partnergazdasággal mű­ködik együtt. Legfőibb szak­mai háttere a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem, amely magas szinten elégíti ki az ugyancsak megnövéke- dett szakmai igényeket. Az érdekelteik jól tudják: ez a társaság — az ország­ban elsőként — vállalta, hogy az általa szerződött termeltetéssel kielégíti a söripar alapanyagigényét. Ezt az ígéretét képes is volt beváltani, noha időnként nem kis ákadályokba ütkö­zött tervének valóra váltása. De érdekeltek voltaik benne a termelők, segített a gödöl­lői egyetem — mint a tár­saság tagintézete —, mely intézetet a nagy tekintélyű dr. Lőrincz József egyete­mi tanár képviselt. Ö az, alki aktív korában megala­pozta a hazai sörárpater- -mesztést, s aki nyugdíjas korában is lelkesen végezte nagy horderejű szaktanács­adói munkáját. A sikerért az ipar, mint felhasználó is megtette a magáét.. Azok a gazdasági vezetőik, akik elsőként léptek a tár­saságba, jól emlékeznek azokra a kezdeti évekre, amikor a termelőknek mind­össze néhány árpafajta állt rendelkezésére. Ma már több fajtából válogathatnak a gazdaságok. Termésük egy részét Bocs, Kőbánya, Nagy­kanizsa vásárolja fel, de je­lentős az export Jugoszlávi­ába is (25 ezer tonna). A taggazdaságak mázsámként 50 forint osztalékot is kap­nak. Megyénkben már ré­gen kialakulták a hagyomá­nyos sörárpatermesztő vidé­kék. A sörárpatermesztés egyébként még azért is elő­nyös a cukorgyár körzeté­ben, mivel a répa után jól beilleszthető a vetésforgóba, és a répa mindig hagy any- nyi tápanyagot a talajban, hogy szinte műtrágyázni sem kell (ami a műtrágya­áraik mellett korántsem el­hanyagolható). A forgalmazásban jelentős gondot Okozott az is, hogy — a kevésbé versenyképes értékesítési ár miatt — más, hasonló technológiájú növé­nyekkel nagyobb nyereséget lehetett elérni a gazdasá­gokban. Ennék következté­ben orszáigosan csökkent a sörárpa vetésterülete,, a ked­vezőtlen időjárás miatt pe­dig jelentős minőségi prob­lémák is voltak. Különösen érvényes ez a megállapítás 1987-re. . Az STGT árbevétele, és ezzel együtt nyeresége, az elmúlt három évben csökke­nést mutat. Ennek Okai el­sősorban azdk a gazdasági intézkedések, amelyek a for­galmazási árrést változatla­nul hagyták, miiközben a forgalmazás költségei nőt­ték. Különösen igaz ez a bankhitel kamataira, de mindannyian ismerjük, hogy drágult az energia, a szállí­tás, a tárolás, a növényvé­delem költsége. (Egyes mű­veleteknél másfél—kétszere­sére növekedtek a költsé­gek.) Ebben a helyzetben az STGT az eredményes gaz­dálkodás érdekéiben nem választhatott más utat, mint hogy a sörárpa mellett a társasági szerződésben enge­délyezett egyéb növényekből is igyekezett a termeltetést szervezni, elsősorban export­célú forgalmát növelni. Így került sor — jelentős több­letmunka és szervezés árán — olyan, jó exportárat adó termékéi-; termeltetésére és közvetlen értékesítésére, mint a nyersu-bonka, a bo­gyósgyümölcsök, vagy az ap­rómagvak. Az STGT-nek in­nen származó bevételét a sörárpa-ágazat pozíciójának javítására fordították. Ez különösen 1986—87. évben bizonyult hasznos megoldás­nak. E tevékenységüket a ■ taggazdaságdk igénye alap­ján folytatják, keresik a biztonságos értékesítési le­hetőségeket. Ezzel is eleget kívánnak tenni tógazdasá­gaik ez irányú igényeinek, mert évről évre jelentkező gond a megtermelt áruk ér­tékesítése. Bekecsi Szabó László Elég, elég! Mondta a gépkocsivezető (és a sörgyár is). Fotó: Balogh 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom