Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-07 / 81. szám
1989. április 7., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Adózunk .»a/« kitalálta! Nem örömmel ugyan, de személyi jövedelemadót fizetünk. Igaz, hallomásból tudjuk, hogy valamikor kapuadót, füstadót szedett az állam, de szerencsére ez már régen volt. Altkor ráadásul meghatározott összeget kellett mindenkinek fizetnie, s nem önmagának kiszámolnia. A vállalkozóknak, maszekoknak persze ez nem szokatlan forma, de a bérből és fizetésből élőknek ezt minden esetben a munkáltatók végezték eddig. Az ehhez nem szokott embereknek már az adócsomag is riasztó volt, a vaskos tájékoztatóval, s a halványzöld árnyalatú (szerencsére a zöld nyugtató szín), sOk-sok rubrikával ellátott nyomtatvánnyal együtt. Érdekes történeteket hallhattunk ez ügyben. Volt, aki az egész csomagot üresen küldte be, igazolásaival együtt, s ráírta: töltse ki az adóhatóság! Sokan felejtették el a nevet és a címet ráírni a végére, hiszen örültek, hogy már túlvannak az egész tortúrán. Ilyen fegyelmezetlen adózó állampolgárok lennénk? Erről kérdeztük Bordás Sándor osztályvezetőt, a Borsod Megyei Adófelügyelőségen : — Nem nevezném fegyelmezetlennek a lakosságot, inkább tapasztalatlannak. A meghatározott időig — március 20. — 64 ezer adóbevallás érkezett hozzánk. Amíg a munkáltatói adatszolgáltatásokat nem kapjuk meg, addig nem tudjuk, hogy ez hány százaléka a dolgozóknak, de mi körülbelül 100 ezerre számítottunk. Az egyéni vállalkozók mintegy 10 ezren vannak megyénkben, s kétezren nem küldtek adóbevallást. Amelyet be- küldítek viszont, annak 80 százaléka rosszul volt kitöltve. Ebben nem teljesen a- vállalkozók a hibásak, mert a részükre készített nyomtatvány nem volt elég közérthető. — Mi a tapasztalatuk az önadózóktól beérkezett bevallásoknál? — Mielőtt a gépi feldolgozás elkezdődött volna, mindegyiket megvizsgáltuk, s 40 százalékuk igényelt javítást. Ennek 15 százalékát csak úgy tudtuk kijavítani, hogy megkerestük az adóalanyt, s közösen kerestük meg a hibát. Nem is számítottunk ennél jobb arányra, hiszen nem szoktak hozzá az emberek az ilyen szá- mítgatásokhoz. Sokan küldték be üresen, s 5—6 ezren azokat az igazolásokat is hozzácsatolták, amelyeket maguknak kellene megtartani. Ezek visszapostázása nem kis munka a felügyelőség dolgozóinak. Volt, aki három bevallást is küldött, különböző ösz- szegekkel, ebből csak az elsőt vettük figyelembe. Többen rájöttek arra, hogy ha rossz a bevallás, kimegyünk, s közösen csináljuk meg az adózóval, ezért aztán összevissza számokat írva, nem strapálták magukat a számolgatással, csak arra vigyáztak, hogy a név és a lakcím pontos legyen. — Mi a helyzet az adóvisszatérítéssel, tudják-e tartani az ígért 30 napos határidőt? — Megpróbáljuk, de aki hibás bevallást küldött, az ne számítson arra, hogy ilyen hamar megkapja. Eddig 28 ezer visszaigénylési kérelem futott be, ebből 22 ezret visszatérítettünk, amely több mint 50 millió forint volt. Nagyon sok az olyan pluszbefizetés viszont, amely személyi szám nélkül érkezett. Akiknek adóhátralékuk volt, nem figyeltek arra, hogy a csekkre azt is rá kell írni, hiszen akkor nem tudjuk azonosítani. Országosan olyan 60 millió forint körüli az összeg, amelyet nem tudunk megállapítani, kié? — Volt-e, aki az adóhátraléka kifizetésénél részletfizetési kedvezményt kért? — Nagyon sokan, sőt, olyan is akadt, aki 100 forintos havi részletekben fizetne, aztán van, aki 7 és fél éves időtartamra kéri. Egyedi példák is vannak a méltányosság elbírálásában: van, aki arra hivatkozik, hogy két gyermeke van, vagy éppen építkezik, s kéri, hogy amíg elkészül, addig ne fizessen adót. Az emberi találékonyság szinte végtelen. Ezeknek természetesen nem tudunk eleget tenni. — Milyen szankciót alkalmaznak azoknál, akik nem küldtek be adóívet? — öt éven belül mindenkinek lehetősége van önellenőrzésre. Aki viszont, nem fedezi fel a mulasztását, azoknál adóellenőrzést indítunk. A hiányt be kell fizetnie, s 20—50 százalék büntetésre is számíthat. Ez már mindenki számára egy kellemetlen procedúra, s reméljük, kevés esetben kerül rá sor. A következő években pedig egyre inkább megtanulja a lakosság az adózással kapcsolatos dolgokat, s még kevesebb gond lesz a bevallásokkal. Orosz B. Erika Olvastam egy interjút Demján Sándorral, a kiemelkedő menedzsereket bemutató új folyóirat (Világ Tükör) második számában. Nem tudok, szabadulni néhány gondolattól, s nem tudom megállni, hogy a beszélgetés néhány mondatát idézzem. Elöljáróban csak annyit, hogy Demján Sándor „több más, magasabb és hivatalosabb kitüntetés után” az év menedzsere lett, ha úgy tetszik köz- felkiáltással. A Skála megteremtője volt, jelenleg a Magyar Hitel Bank Rt. elnök- vezérigazgatója. Még innen az ötvenen, de már öt gyomorvérzésen túl mondja az interjúiban az év menedzsere: „Minden gazdasági döntésnek számtalan lehetséges variációja van. Ha a döntés joga bizottságokhoz kerül, akkor kicsi az esélye annak, hogy optimális döntés szülessék. Én azt tartom, hogy a szocializmus legfőbb hibája, hogy bizottságokat hoz létre, ezzel a dilettantizmust rangra emeli, és eltünteti a személyi felelősséget... Nálunk a hivatalok arra törekszenek, hogy minél tovább éljen a rossz szabály, mert az jelenti nekik a presztízst. Megmagyarázzák: a szabály jó, csak rosszul hajtják végre.” Égy született vezető (már 21 éves korában főosztályvezető volt!) vezetőtársairól, illetve a vezetésről nyilatkozik. Ö tudja, hány konfliktusa akadt emiatt. És lesz is még! Aki vállalkozik, aki újat akar, aki ellene szól a korábbi elvnek és gyakorlatnak: az érdeket, érdemet és személyes egzisztenciát is sért. A törvényesített téglafal előtt gyakran ott húzódik a sunyi önérdekek drótkerítése... Három évvel ezelőtt közölte a Pravda: a Skála követendő példa... A rossz nyelvek szerint a jó menedzser kettős tulajdonságú ember: mindenhez ért, de semmit sem tud, illetve mindent tud. de semmihez Sem ért. Azaz: nem föltétien a legjobb traktorosból lesz a legjobb tsz- elnök. És ez megfordítva 'is igaz. Az is bebizonyosodott, hogy a sztáhanovista esztergályos nem mindig vált be igazgatónak. Ma már arról is 'beszélünk, hogy csak a kizárólag politikai megbízhatósága miatt kinevezett vezető alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát a társadalmi hasznot hozó szakmai mérlegen is meg kellett volna mérni. Vitákkal, görcsökkel teli napjainkban, Demján Sándort olvasva, némi optimizmussal tekintek a holnap elé. Főként azért, mert remélem, hogy 'mindenki a maga posztjára kerül, hogy mindenki a legmegfelelőbb körülmények között tegye a dolgát. Hogy kiválasztódás legyen, ne pedig kiválasztás! Vannak, szerencsére vannak példák, amelyek igazolják, hogy a kontra- szelekció ellenére is lehet érvényesülni pusztán tehetséggel, rátermettséggel. Nem bátorság dolga ez? A kérdés költői, hiszen olyan kort álmodunk, amelyben nem ez a legfőbb jelző. Történelmünk igazolja, hogy hétszer rossz az nekünk, hogy bátor hősökre, önfeláldozó mártírokra van szükség az ember emberi mivoltának megőrzéséhez. Brackó István Eteti - megkerül? Takács Tibor, miskolci olvasónk április 2-án, vasárnap délelőtt 9.40 és 10 óra között Szerencs irányából Miskolcra igyekezve bútor- garnitúrát szállított tehergépjárművel. A Shell-állo- más térségében jártak, amikor a nagy szél felkapta és lesodorta az ülőgarnitúra egyik sarokelemét. Amikorra olvasónk ezt észrevette és visszafordult, a következő epizód játszódott le. Miskolcról Szerencs irányába haladt egy sárga ZSUK, amelynek vezetője megállt, felkapta a bútorelemet, berakta a ZSUK-ba, s visszafordult Miskolc irányába. Nem lehet tudni, nem azért-e, hogy Takács Tibornak — akivel nyilván éppen clmcllőzték egymást — visz- szaadja. Ezért fordulunk hozzá: ha nála van még a garnitúrarész, vagy hozza be szerkesztőségünkbe, vagy juttassa el Takács Tibornak (Miskolc. Marx Károly u. 10.). Hiszen ő az égvilágon semmire nem megy- vele, az elem nélkül viszont a 33 ezer forintos garnitúra csonka. Milyen lesz a szerencsi áruház? Szerencsen nehéz vásárolni. A boltok aprók, rossz állagúak, ráadásul az élelmiszerboltok, ABC-áruházak a város alsó részén találhatók, a felső részen csak néhány apró élelmiszerboltocska van, ahol az árut sem bemutatni, sem vásárolni nem lehet az elvárható színvonalon. A város új, tanácsi vezetése megkereste a Borsodi Élelmiszer-kereskedelmi Vállalatot, hogy valamilyen közös forrásból alakítsanak ki egy olyan áruházat, amely elsősorban élelmiszereket és napi iparcikkeket kínálna. A megállapodás létrejött. A részletekről Abucz- ki József, a vállalat igazgatója tájékoztatott. — A várva várt áruházát Szerencs belvárosában építjük fel. Az ügynek megnyertük még a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalatot is. Így az áruházban az emelet egy részén ruhaneműket is vásárolhatnak a szerencsiek. Ugyancsak a felső szinten kapnák helyet a tartós fogyasztási cikkek. Az áruház alapterületének csaknem felén, mintegy 1000 négyzetméteren a földszinten áruljuk .majd az élelmiszer-jellegű árukat és a napi apró iparcikkeket, — Mennyibe kerül a beruházás? — A tervek szerint 90 millió forint lesz a végösz- szeg, amelyből 15 milliót fordítanak a leendő áruház helyén levő boltok és lakások szanálására, 60 millió forint maga az építéssel kapcsolatos költség, és 15 milliót szánunk á berendezésre és az árukészletre. — Miikor indul az építkezés, s mikorra tervezik az átadásit ? — Elképzeléseink szerint ez év július elsejével kezdődne az építkezés, ameny- nyiben azonban a szanálásokkal hamarabb végeznek, úgy akár már májusban is indulhatunk. A kivitelezésre versenytárgyalást hirdettünk, eddig hét ajánlat érkezett. A tervek szerint az építés 1990. december 31-ig befejeződik, s azt követően három hónap elteltével létrejöhet az üzembe helyezés. — Ügy tudom, a lakosság áruellátásán kívül más terveik is vannak az áruházzal. — Valóban. Mindkét vállalat terve, hogy a zempléni részen fekvő boltok utánpótlásának nevelését, a tanulóképzést is ebben az áruházban oldjuk meg. Nagyon áldásos egy olyan tan- áruház, ahol a tanulók a gyakorlati tudnivalókat élőben gyakorolhatják. Az elméleti résszel a tokaji Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetben ismerkednek majd. (kovács) Tartanak az üzemi próbák a Tiszai Vegyi Kombinát harmadik polipropiléngyárában. A képen: a gyár vezérlöterme. (Kozma István felv.) egy menedzserről
