Észak-Magyarország, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottsága szerdán ülést tartott. A tes­tület tanulmányozta és megvitatta az új helyhatósági és országgyűlési választási rendszer elveivel és a választások időpont­jával foglalkozó elgondolásokat. Arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a választási rend­szer módosítására kialakított 1988-as elkép­zelések nem állták ki a társadalmi vita próbáját, elsősorban azért, mert egy ko­rábbi politikai berendezkedés körülményeit vették alapul. A Politikai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a jelenlegi politikai, társadalmi helyzet új koncepció kidolgozá­sát igényli. A Politikai Bizottság előterjesztést hall­gatott meg az egy-, illetőleg kétkamarás Országgyűlés működéséről. Tanulmányozta azokat a nézeteket, amelyek a jelenlegi egy­kamarás szervezeti felépítéssel szemben a kétkamarás Országgyűlés előnyeit hangsú­lyozták. A testület foglalkozott a köztársasági el­nöki intézmény újbóli beiktatási lehetősé­gével az államrendszerbe. Egyetértett azzal, hogy a köztársasági elnöki intézmény az előkészítés alatt álló új alkotmány lénye­ges alapintézménye, az államhatalom meg­osztott és kiegyensúlyozott gyakorlásának egyik legfontosabb biztosítéka. A testület foglalkozott az MSZMP ká- derhatáskörénck módosításával. Megállapí­totta: a módosítást a társadalmi, a politikai életben végbemenő változások teszik szük­ségessé. iA testület úgy látta, hogy a politikai pluralizmus viszonyai között jelentősen nő a kormány szerepe a személyzeti munka alakításában. Ajánlja ezért a kormánynak az állami személyzeti munka áttekintését. A Politikai Bizottság áttekintette a föld- tulajdoni és földhasználati viszonyok to­vábbfejlesztésének lehetőségeit. A Politikai Bizottság megtárgyalta az MSZMP szervezeti felépítésének és műkö­dési módjának átalakítására készített vita­anyagot. Javaslatát a Központi Bizottság májusi ülése elé terjeszti. (MTI) Az Észak-magyarországi Regionális Vízmü­vek az idén is megrendezi a láz-bérci környe­zetvédelmi tábort. Igaz, már más formában, mint az elmúlt öt évben. Az idén ugyanis csak száz általános iskolást fogadnak, jövőre pe­dig száz középiskolást, fgy az oktatás még szakszerűbb lehet. Először vesznek részt a kör­nyezetvédelmi táborban más megyék iskolásai; a fővárosból, Kecskemétről is érkeznek har­mincon. A gyerekek nem csupán a vízminőség és vízszennyezés megannyi kérdésével ismerked­nek meg, hanem magával a vízgyűjtő terület­tel is. így például a Bükk-fennsík tebreivel, víznyelőivel, a forrásokkal, s majd végül ter­mészetesen a Láz-bérci-víztározóval. Mivel a táborozás költségei alaposan meg­nőttek, az ÉRV segítséget kér a szakminiszté­riumtól, a KISZ KB-tól és a helyi tanácsoktól is az anyagiak biztosításához. (Képünkön: a láz-bérci tároló.) (Fotó: Fojtán László) Reformszellemiség a mezőgazdaságban Hogyan tovább Teszöv? Befejeződött a kora tavaszi növények vetése Az időjárás eddig kedve­zett a tavaszi munkáknak, amelyekkel az üzemek 2—3 héttel előbbre tartanak, mint tavaly ilyenkor. A talaj víz­készlete mintegy 100 milli­méterrel kevesebb a sokéves átlagnál, viszont az elmúlt hetek kisebb esőzései jótéko­nyan hatnak a növények ke­lésére. A gazdaságok befe­jezték a kora tavaszi növé­nyek. a borsó és a tavaszi árpa vetését, és mind több helyen van már a földben a viszonylag melegebb ta­lajt igénylő növények mag­ja is. A MÉM adatai szerint az üzemek a tavalyinál nagyobb területen. 135 ezer hektáron vetettek borsót. E fontos fe­hérjenövény termelésére azért is szívesen vállalkoz­tak a gazdaságok, mivel a borsónak viszonylag jó a piaca, az ára is kedvező. Kikelt és sorol már a ta­vaszi árpa, amelyet a tava­lyihoz hasonló területen, 110 ezer hektáron vetettek a gazdaságok. Jól halad a zab vetése, a növényt csaknem 40 ezer hektáron termelik nagyüzemeink. A burgonya ültetése túljutott félidején, a 45 ezer hektárból 24-—25 ezer hektárt már elültettek. Az előző évinél 10—12 ezer hektárral nagyobb területen — mintegy 120 ezer hektá­ron — vetnek a gazdaságok az idén cukorrépát; a mun­ka közvetlenül befejezés előtt áll. A növényolajipar igényének megfelelően, az előző évihez hasonlóan, mintegy 360—365 ezer hek­táron termelik a gazdaságok a napraforgót, ennek a felét vetették el eddig. A kuko­rica magjának a vetését ak­kor lehet megkezdeni, ha a talaj felső rétege 12—13 fok­ra fölmelegszik. Ez már egy héttel ezelőtt bekövetkezett, s azóta már előrehaladott a kukorica vetése is. A gazdaságok hozzáláttak a szója vetéséhez, a növényt a tavalyinál 10 ezer hektár­ral nagyobb területre, ösz- szesen 75 ezer hektárra szánták az üzemek, ám az importból várt gyomirtó­szerek némi késése miatt az idén is meg kell elégedniük 65—66 ezer hektárral. E te­rületre elegendő a vegyi- anyag-készlet. A zöldségnövényeket hoz­závetőleg 100 ezer hektáron termelik; a vetésnek mint­egy kétharmadával végez­tek; a jelentősebb növények közül csupán a paprika és a paradicsom palántázása van hátra. (MTI) A megye szövetkezeti mezőgazdaságában az országos átlaghoz képest markánsabban és jóval korábban kelet­keztek az ellentmondások, feszültségek, ami egyébként a térség kedvezőtlen termőhelyi adottságaival is össze­függ. A több éve lappangó ellentmondások természetes, hogy gerjesztik az agrárszféra indulatait, motiválva elke­seredettségét, perspektivavesztését. Ezt mélyítette az a tény is, hogy a megye politikai és állami vezetésének fi­gyelmét hosszú ideig a nagy ipari beruházások, a cél- csoportos városi lakás- és kommunális beruházások kö­tötték le. A gondolkodásban és a figyelemben ilyenfor­mán a perifériára szorult a mezőgazdaság, ugyanakkor az érdekképviselet sem volt képes a megyei vezetés figyel­mét a szövetkezeti gazdaságok gondjaira irányítani oly mértékben, mint ahogy azt a közös gazdaságok helyzete és súlya indokolta volna. Nem véletlen tehát, hogy tegnap Miskolcon megtartott Mezőgazdasági Szövetkezetek Megyei Szövetsége küldött- gyűlése mind menetében, mind hangulatában és mun­kájában merőben eltért a korábban megszokottól. Jól­lehet, most is az elmúlt év gazdálkodásának kiértékelé­sével kezdődött a munka. Miként azt Szaniszló Sándor, a Teszöv elnöke szóbeli ki­egészítőjében elmondotta, a megye közös gazdaságai az Zabos ev esz (3. oldal) Ózdi tanulság Amint arról beszámoltunk, kedden reggel kilenc órától délután fél négyig a két első számú tanácsi vezető közötti torzsalkodás, sőt már-már gyűlölködés adott munkát az óz­di városi tanácsnak. S ez már a második for­duló volt! Olyan helyzetben, amikor sokkal fontosabb dolgokról kellett volna vitatkozni­uk a városatyáknak, például a még nem tár­gyalt városfejlesztési tervről. S ebben nem csupán a már második tanácsülésen a főnö­két támadó Tóth János tanácselnök-helyettes hibáztatható - aki számára végülis visszafelé sült el minden, mert egyiküknek mennie kel­lett, s ez végül ö lett -, hanem a tanácsel­nök Varga Dezső is. Minek kellett ez? Miért volt erre szükség? - tette fel a kérdést dr. Majoros László me­gyei tanácselnök-helyettes. Miért vádaskodik egy tanácsi vezető, ha kijelentéseit - ame­lyeket a másik fél rágalmazásként utasít vissza — tényekkel nem tudja alátámasztani? Miért veszekedik a kórházigazgató főorvos a tanácselnökkel, ahelyett, hogy minden ener­giáját és képességét a munkájára fordítaná? A térség és a város mai igen nehéz helyze­tében ezt a többsikú vitát nem lett volna sza­bad a nyilvánosság elé tárniuk, különböző szóbeszédeknek és pletykáknak táptalajt biz- tositani. A megválasztott és kinevezett veze­tők kötelessége az, hogy szolgálják a város és a választópolgárok érdekeit, mozgósitsák és összefogják a helyi erőket, ne pedig fel­dúlják személyes ügyeikkel egy súlyos gon­dokkal küzdő település, választópolgáraik nyugalmát. Nem fukarkodtak a két tanácsi vezető bí­rálatával a tanácstagok sem. Máriássy Agnes igen őszinte volt, mikor azt mondta: „A ta­nácstagok is hibásak, amiért idáig fajulhatott a dolog, s az egész ügy egy nagy ocsmány­ság.” Ö ezért javasolta, hogy mindkét taná­csi vezetőt hívják vissza. S ezért állt mellé Eke Gyula tanácstag is, mondván: „Mi, ta­nácstagok küszködünk a város érdekében, a vezetők pedig marják egymást.” S bár ö Tóth Jánost bifálta leginkább, ugyanakkor figyel­meztette Varga Dezsőt is - aki például hat hónapon át nem volt hajlandó fogadni a város egyik főorvosnőjét! -, hogy szálljon le a magas lóról! Nem volt könnyű a döntés Ózdon, hogy ki távozzon, ki maradjon a posztján. De aki ott maradt, annak is le kell vonnia a meg­felelő következtetéseket, ha továbbra is a vá­ros és lakossága érdekeit akarja szolgálni. Az a szivszoritó pár másodperc, amikor Tóth János, volt tanácselnök-helyettes kivonult a teremből, elrettentő példa kell, hogy legyen minden tanácsi vezető számára. Ny. I. elmúlt esztendőben jó ered­ményt értek el. Jó évet zárt a növénytermesztés, különö­sen kiemelkedő termésered­ményeket értek el a szövet­kezetek a gabona- és a .nap­raforgó-termesztésben. A nagyüzemi állattartás jöve­delmezősége ugyanakkor to­vább romlott, bár az állat- tenyésztés gondjai ellenére 21 közös gazdaságban jelentő­sebb beruházást valósítottak meg. A kertészeti ágazatok­ban az állókultúxák pozíciója javult, de a zöldségtermesz­tés területén elsősorban az értékesítési gondok miatt a feszültségek tovább halmo­zódtak. Sajnos, nem történt lényeges változás az erdő- és fagazdaságban. Kismértékű javulás tapasztalható viszont a gépek és berendezések műszaki állapotában, bár a beruházások összes értéke csökkent, a fejlesztésekben továbbra is a legnagyobb arányt a saját erő képezi, pedig nőtt az állmai támo­gatások összege, amit egyéb­ként pályázattal elnyerhető lehetőségek is segítenek. A tehermentességi pályá­zat, az eladósodottság csök­kentése megyénkben nem járt a várakozásnak meg­felelő eredménnyel. Az el­adósodottság mértéke, a va­gyonfelélés folyamata a szövetkezetek egyharmadá- ban elbizonytalanodást vál­tott ki. De fokozta a gazda­ságok bizonytalanságérzetét az is, hogy a törvények, rendeletek, végrehajtási uta­sítások egyre sűrűbben egé­szülnek ki különféle állásfog­lalásokkal, amelyek zavar­ják a tisztánlátást, az egy­séges végrehajtást, a belső ellenőrzést. Növelve ezáltal a mezőgazdasági üzemekben az adminisztrációs költsége­ket, és tág teret engedvén a hatóságoknak a bírságolás­ra. Régen hangoztatott gond, hogy a magyar pénzügypo­litika nem igazodik a mező- gazdaság sajátosságaihoz. Változatlanul fennáll a vál­tók leszámítolásának körül­ményessége, nehézsége. Gond (Folytatás a 2. oldalon) Gombatenyésztök

Next

/
Oldalképek
Tartalom