Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-23 / 70. szám

1989. március 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 naplemente előtt Aligha vonható meg pontosan az öregkor határa. Azt sem mindig könnyű eldönteni, 'hogy kik sorolhatók e korosztály­hoz. Ez a határ, mivel nehezen érzékelhető, sokszor íel sem tűnik. Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert természetesnek vesz- szük, hogy az öregek együtt dolgoznak a fiatalokkal, s néha — szorgalomban, kitartásban — még felül is múlják az if- jabbakat; de rossz akkor, ha elfelejtődik, hogy mégiscsak több évtized van már mögöttük. Az évek múlásával nem­csak a tapasztalatok szaporodnak, hanem az élet terhe, sú­lya is ne*, amit megértés, szeretet, támogatás nélkül nem könnyű elviselni. Volt idő, amikor az öregek úgy éltek a tu­datban, hogy ők a jóságos lelkű, mosolygós nagymamák, nagypapák, akiket szerető gyermekek és unokák vesznek körül. Ma azonban az idős korral gyakorta együtt jár a ke-- serűség, ia feleslegesség érzése, a kiábrándultság, s mind­ezek kísérőiéként a betegség, a szenvedés. Társadalmi prob­lémaként jelentkezik korunkban, hogy az életkor kitolódá­sával emelkedik az idős emberek száma, s ezzel egyidejű­leg halmozódnak gondjaik is. Kevesen akarják tudomásul venni, hogy az idősebbeknék is vannak vágyaik, melyek nem elérhetetlenek. Mint például: szeretnek közösséghez tartoz­ni, gondjaikat megosztani, elbeszélgetni, s szükség esetén számítani mások segítségére. Az idősek klubjai, az öregek napközi otthonai, a nyugdíjasklubok, s a különböző egye­sületek ezt a célt valósítják meg. Egy ilyen a sok közül — melynek én is tagja vagyok —, a szuhakállói Idősek klub­ja, amelyet a múcsonyi tanács létesített és tart fenn. Sokan járnak a szépen, ízlésesen berendezett klubba, ahol nem­csak kellemesen tölthetjük el az időt, de kevés térítési díj ellenében napi étkezésünket is biztosítják. Mindemellett na­gyon sok szeretetek törődést kapunk. Ez teszi elviselhetőb­bé, szebbé életünket, melyért őszinte köszönettel tartozunk. id. B. Tóth Miklós Szuhakálló Kép-Miskolcról Aligha túlzók, ha azt állí­tom: a tiszta, ízlésesen be­rendezett, kényelmes lakás megszépítheti életünket, s mindig jó érzés az ilycin ott­honba hazatérni. Minden ön­magát becsülő ember áldoz az otthonáért. S ez érvényes tágabb értelemben is; azaz lakóhelyünkre, a falvakra, a városokra. Vajon, hogyan becsülik, ápolják városukat a miskolciak? Nehéz erre sommás, egy­értelmű választ adni, hi­szen több tízezerre tehető a vidékről bdjárók száma. Kö­zülük bizony sokan nem ér­zik magukénak a kenyéradó települést. Nem törődnek a Tiszai pályaudvar létesítmé­nyeinek tisztaságával, a vi­lág legtermészetesebb dolgá­nak tartják a szemetelést. Egy-egy vonat beérkezése után olyan a környék, mint­ha hetente csak egyszer ta­karítanának, holott erre nap­jában többször is sor kerül. Nem sokkal rózsásabb a helyzet a villamos- és autó­busz-végállomásokon sem. Pedig ott is sűrűn kelletik magukat a hulladékgyűjtő edények. Szép számmal akadnak olyanok is, akik nem használják az aluljá­rót és a forgalmas úton át­rohanva, a virágágyásokat letiporva, a padokra ugrál­va közelítik meg a villamos- megállót. S hiába masszívak a kihelyezett amerikai pa­dok, előbb-utóbb megrongá­lódnak. Vajon milyen véle­mény alakulhat ki városunk­ról az ide látogatókban, ha mindjárt a megérkezésnél szemetes pályaudvar fogad­ja őket? Korántsem állítom, hogy a szemetelők zöme az ingázók közül kerül ki. Saj­nos hasonló a helyzet a bel­városban is. Bár el kell is­merni, hogy az utóbbi egy­két évben sokat javult a helyzet, azonban Miskolc je­lenlegi tisztaságával — bár a város nagy erőfeszítéseket tesz a „Tiszta, virágos Mis­kolc” gyakorlati megvalósí­tásáért — többet kell tö­rődnünk. Ebben nekünk, miskolciaknak kell oroszlán- részt vállalnunk. Ugyanakkor legyenek partnereink törek­véseinkben mindazok, akik­nek megélhetést nyújt ez a település. Ügy hiszem, ez nemcsak városszeretet, de önfegyelem, önbecsülés kér­dése is. Tarcsi Bajos Miskolc II Tokaj tön# csatát Kiemelkedő eseményt ünne­pelt Tokaj és Tárcái lakossága március 15-én: az 1849. január 22-23-1 tarcali és bodrogkcrcsz- túri, valamint a január 31-i to­kaji csata 140. évfordulóját. E győztes csatákban állította meg Klapka György ezredes Schlick osztrák generális galíciai sere­gét, amellyel a Tiszán átkelve, a Debrecenbe menekült Kos- suth-kormányt és országgyűlést lett volna hivatott elfogni, vagy legalábbis szétkergetni. Az ünnepségsorozat már már­cius 14-én kezdetét vette. 15 óra­kor Tarcalon tudományos em­lékülés keretében emlékeztek meg a 140 év előtti események­ről. Bevezető előadást Falussy .József főiskolai tanár tartott. „Tárcái—bodrogkcrcsztúri csata” címmel. Ezt további üt előadás követte. A központi ünnepség Tokajban folytatódott, a tanuló- ifjúság fáklyás felvonulásával, amely a Kossuth térről indult és a Tokaji Ferenc Gimnázium udvarán ifjúsági megemlékezés­sel zárult. A fiatalok a Rákó­czi úton megkoszorúzták a Pe­tőfi- és a Klapka-emléktáblát. 15-c nagy napján a Tokaji Galériában, a volt görögkeleti templomban, 10 órakor gyüle­keztek ünneplésre a tokajiak. Ünnepi beszédet dr. Bencsik Já­nos múzeumigazgató mondott, az cmlékműsort a Zalka Máté Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet tanulói adták. Ezután az ünneplők a tokaji temetőbe men­tek, ahol a közintézmények és a társadalmi szervezetek képvi­seletében koszorút helyeztek cl a 48-as hősök sírján. A szép ünnepségsorozat 15 órakor a mű­velődési ház nagytermében zá­rult, ahol Tokaj 1610-cs Tör­vénykönyve másolatának ünne­pélyes bemutatása tette még emlékezetesebbé ezt a napot. Blaskó Mihály Tokaj D. Péterné, Sátoraljaúj­hely: Fiatal házaspár iké- relmére a szociálpolitikai kedvezményt két [gyermekig önálló Ikölcsönként meg kell előlegezni. A megelőlegezés időtartama —, amely alatt törlesztést inem kell fizetni, de az esedékes kamatokat a pénzintézet a költségvetés­sel elszámolja — egy gyer­mek esetében három év, két gyermek esetében hat év. Ha a gyermekek az előírt határidőn belül megszület­nek, iá 'kedvezményt a fia­tal házaspárnak jóváírják, ellenkező esetben a köl­csöntartozást és kamatait a felek megállapodása szerinti módon kell kiegyenlíteni, *­K. Péterné, Miskolc: A csomagolóanyagért — kivé­ve, ha a ivevő zöldséget vá­sárol — nem szabad külön díjat felszámítani. Ha azon­ban a vásárló kívánságára a megszokottól eltérően cso­magolják az árut (például: díszdoboz), kérhetik a cso­magolás többletköltségét. Az önkiszolgáló üzletekben elő­re csomagolt áruknál felszá­mított külön csomagolási díj sem kifogásolható. Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky utcai játszó­tér tőszomszédságában egy kis zsákutca hú­zódik, ideális parkolóhelyet kínálva. Ezt a le­hetőséget az autósok előszeretettel igénybe is veszik. Nincs is különösebb gond száraz idő­ben, a hepehupákat leszámítva. Ám esős időben ugyancsak főhet a gépkocsivezető feje, mivel szinte lehetetlen úgy leparkolni, hogy a kocsi­ból kilépők ne legyenek nyakig sárosak. Ke­véske zúzalék megoldhatná ezt a gondot. Szemben a leáilósávval egy méternyi mély gödröt is lencsevégre kapott fotóriporterünk, melybe már jó néhány autókerék belehuppant. A gépkocsiban keletkezett kár azonban össze sem hasonlítható azzal, amit a járókelő szen­vedhet el, ha véletlenül belelép; s erre az esti órákban még nagyobb a kilátása. Szinte ga- lantált a lábtörés. Fotó: F. L. Bosszantó dolog történt velem márdius 12-én, vasár­nap, a délelőtti órákban. _— írja Szántó Tiborné miskol­ci olvasónk. A 6-os autóbu­szon utaztam két kisgyerme­kemmel. Időiben — alig hagyva el az előző megállót. — jeleztem leszállási szán­dékomat. Nem állt meg a járat. Előrementem a busz­vezetőhöz és figyelmeztet­tem, hogy megnyomtam a gombot. Erre ő rámförmedt, mondván: mikor jeleztél, te? Hiirítelen csak azt hebegtem, hogy még idejében. Végre kinyitotta az ajtót és leszáll- Ihattunlk. A sírás környéke­zett. Az kevésbé bántott, hogy a gyerekekkel gyalogol­Több olvasónk sérelmezte, hogy munkáltatója utólago­san — néha több évre viisz- szaménően — jogalap nélkül felvett táppénz címén meg­határozott összeg visszafize­tésére kötelezte. Az esetek hátterében kivétel nélkül az állt, hogy a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság fizetési meghagyással kötelezte a munkáltatót a téves adat­közlése miatt számfejtett el­látás visszafizetésére. A mun­káltatók, főleg kisszövetke­zetek — ezt a fizetési köte­lezettségeiket próbálták meg „áthárítani” a dolgozókra. Olvasóink megnyugtatásá­ra közöljük, hogy a mun­káltatók éz irányú eljárása nem feltétlenül jogszerű. A társadalombiztosításról szóló törvény szerint ugyan­is a dolgozó csak akkor kö­telezhető a jogalap nélkül haltam vissza az esőiben, sókkal inkább a hozzám in­tézett durva hangnem és megjegyzés tört le. A rend­számot nem jegyeztem meg, de erre nincs is szükség. Azt üzenem a sofőrnek, ha esetleg magára ismer: nem ittunk pertut, hogy tegeződ- jünk; s nem tehetek arról, ha nem működik a jelzőbe­rendezés, sem arról, ha ő,el- mélázik és nem figyel a le­szállóikra. Ha már nem kért elnézést, legalább ne mon­dott volna semmit. * Ügy érzem, nyilvánosságot érdemel a következő eset — felvett ellátás visszafizetésé­re, ha erre a fevételtői szá­mított harminc (bizonyos ellátásók esetén 90) napon belül írásban kötelezték. A, fenti jogvesztő határidő eltelte után a jogalap nél­kül felvett társadalombizto­sítási ellátást csák attól le­het visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróha­tó. A félróhatóság kétféle módon nyilvánulhat meg. Szándékosságról van szó, ha a felvevő tudta, hogy az el­látás nem illeti meg, (pél­dául nem is volt betegállo-- mányiban) de ennek ellené­re mégis felvette. Gondat­lanságról pedig ákkor beszé­lünk, ha nem tudta ugyan, hogy az ellátásra nem jo­gosult, de a körülmények­ből tudnia kellett volna (például szokatlanul nagy Márdius 9-en, pontosan 10 órákor indult Szerencsről a Hidasnémetibe közlekedő vo­nat, melynek jómagam is utasa voltam. Alig tett meg 10—15 métert, máris féke­Közilés a modellezőknél A közelmúltban tartotta meg vezetőségválasztó és évadzáró-évadnyitó közgyű­lését a miskolci Avas Mo­dellező Klub. Az írásban összegű volt a táppénz), s így kellő körültekintés nél­kül vette fel. Ha az ellá­tás jogalap nélküli megál­lapítása, illetőleg folyósitása a munkáltató mulasztásának — téves adatszolgáltatásának — következménye és a dol­gozótól a fentiek miatt már nem lehet visszakövetelni, oltókor a jogalap nélkül fel­vett ellátás megtérítésére a munkáltató köteles! Ha pe­dig mind a munkáltató, mind a dolgozó felelőssége fennáll, ákkor közrehatásuk arányában, illetőleg ha az nem állapítható meg, egyen­lő arányiban kötelesek visz- szafizetni. zett. Többen kinéztünk az ablakon, fürkészve a lassítás, a megállás okát. Egy nagyon idős bácsira lettünk figyel­mesek. áki szinte reményte­lenül közeledett botjával a szerelvényhez. S mivel az megállt, lassacskán el is ér­te. Szép gesztus volt e^, az indító és a vonatvezetö ré­széről. Figyelmességükkel, nekünk, utasóknak is örömet szerezték. előterjesztett beszámolóhoz Végh Dudás László klubtit­kár fűzött szóbeli kiegészí­tést. Kitért az 1988-as ered­ményekre: hárman II. osztá­lyú, négyen III. osztályú fel­nőtt minősítést szereztek, míg ketten ezüst, heten pe­dig (ifik) bronz fokozatú minősítést érték el. Több­éves kiemelkedő munkájá­ért Bedő György szakosz­tályvezető az MHSZ Kiváló Munkáért érem ezüst foko­zatát kapta meg, míg Sár­vári Endre bronz fokozat­ban részesült. A beszámolót élénk, a kritikától és önkri­tikától sem mentes hozzá­szólások követték. Boros Kálmán az MHSZ LKM Mo­dellező Klubjának szakosz­tályvezetője például azt ja­vasolta, hogy a két klub bő­vítse együttműködését a ha­zai versenyek minél maga­sabb színvonalú lebonyolítása érdekében. A hozzászóláso­kat követően a jelölőbizott­ság elnöke javaslatot tett az új klubvezetőségi tagok sze­mélyére. A tagság nagy több­séggel elfogadta a héttagú vezetőséget. Az elnök Molnár János, a titkár Végh Dudás László, helyettese Sallai Pál lett. Végezetül sor került a kiemelkedő munkát végzett klubtagok jutalmazására. — írja a klub ágit.-prop. fele­lőse, S. Endre. Dr. Demeter lLajos Összeállította: Bodnár Ildikó írja egy ábaújvári olvasónk. fl jogalap nélkül lelvett táppénz visszaköveteléséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom