Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. március 15., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mi határozza ijíeg a jó, vagy rossz közérzetet nap­jainkban? Milyen lehet egy mai fiatal közérzete? Bizo­nyára mindenkié változó: aszerint, hogy hó eleje van, vagy hó vége; hogy jó állása van, s biztosítva érzi jövő­jét, vagy egy olyan ágazatra tette voksát, amelynek nap­ja mostanság leáldozóban van; albérletben lakik, s a saját lakás csak elérhetetlen álom, vagy már megterem­tette magának, s családjá­nak az otthont.... s hosz- .szan folytathatnánk a sort. Azok a fiatalok, akiknek feltettük a kérdést: — Hogy érzi magát? — a következő­képpen válaszoltak: GépÍTÓnő, 35 éves: — Rossz a közérzetem, mert sok mindenért aggódnom kell. Két gyermekem van: egy 16 éves lányom és 13 éves fiam. Az ö sorsukért aggódom leginkább. Nem tu­dok nekik semmi biztosat mondani, ígérni, már ami a jövőjüket illeti. Nyitott szemmel járnak a világban, a rosszat rögtön észreveszik, s ha kérdeznek a mai gaz­daság, politika, de akár nap­jaink dolgairól, nem tudok nekik válaszolni. Attól tar­tok. ha nagykorúak lesznek, ők sem látnak mást, csak az alkoholt, a szipózást, a ban- dázást. Nem tudom, segíthe­tem-e őket az életkezdésben, mint ahogy minket segítet­tek, akkor még aktív szü­léink? A mi generációnknak támogatni kell a kis nyug­díjból élő szülőket, és el kell tartanunk gyermekein­ket. Olykor pedig — bár­mennyire ellentmondásosnak látszik is — rászorulunk szüléink segítségére. Napi rossz közérzetemet pedig bosszantó apróságok bizto­sítják. Én nem fizetek jöve­delemadót, ez is mutatja kereseti viszonyainkat, de eddig 20 forintért vettem meg a tejet és kenyeret, most majd 40-ből fogom. Ez engem sokkal jobban ag­gaszt. Aztán, ha régen vá­sároltunk akármilyen tartós fogyasztási cikket, az való­ban tartós volt. Most csak csúfolhatjuk annak, hiszen nem tart semedd ig, pedig hónapokat, éveket kell rá kuporgatnunk. Jogász, 25 éves: — Az el­múlt évben végeztem a jogi egyetemen, a vállalattal, ahová kerültem, aláírtam egy meghatározott időre szó­ló szerződést. Nem abban a szakmában dolgozom, ame­lyet tanultam. Szerencsés­nek mondhatom magam, mert az egyetem előtt már dolgoztam egy ével. így nem jöttem ki — mint a többiek — világmegváltó öt­letekkel. csak azzal a gon­dolattal. hogy a munkámat tehetségem szerint, a legjob­ban akarom végezni. Az ő csalódásuk nagyobb volt. Sokat beszélgetünk baráta­immal, akik az idén végez nek, vagy friss diplomások, és az a véleményünk, hogy nem nagyon érdemes tanul­ni, hiszen az értelmiséget nem becsülik meg. Az egyik barátom az idén végez az orvosin, egy kórházban fog dolgozni, havi 5200 forintért. Ezért tanult hat évet, ha pedig maszek lenne, ennek a többszörösét kereshetné. Ott van a dolgok rákfenéje, hogy ö 30 éves korára meg­teremti magának az anyagi jólétet, míg mi diplomások, akkor még majd csak kez­dőként elérhetünk havi 6000 forintot. Családalapításra .nem is merek gondolni, hi­szen az albérlet díja magas, saját lakásom pedig talán sohasem lesz, vagy csak nagy lemondás, kuporgatás árán. Szerződéses üzletvezető, 31 éves: — Egy éve kezdtem ebbe a vállalkozásba, de ré­gen is vendéglátós voltam. Nem egészen így gondoltam a munkát. Még az elmúlt évben csak hagyján. Az idén annyi a papírmunka az adó­zás miatt, hogy vagy az egész napot az irodában töltöm, vagy fel kellene vennem könyvelőt, hogy hi­ba se legyen'benne. A ven­dégekkel való foglalkozásra nem marad időm. A nagy­kereskedelmi vállalatoknál, a raktáraknál órákat kell sokszor tölteni a számlázás­sál. A forgalom is csökkent, és ha a kollégákkal beszél­getünk, mindenki ezt mond­ja. Igaz, a január, február gyengébb hónap egyébként is a szokásosnál, de a várt­nál is kevesebben jönnek. Lakatos, 38 éves, ingázó: — Már 22 éve dolgozom itt, és az idén először vannak kétségeim. Eddig akárhogy is, de munka volt, a kereset sem rossz. Most azonban mindig arra gondolok, hogy ha leépítés, létszámcsökken­tés .lesz, először minket, vi­dékieket fognak elküldeni, hiszen az útiköltség-hozzájá­rulás, egy olyan vállalatnál, mint a miénk is, ahol a dol­gozók 70 százaléka , bejáró, nem kis összeget tesz ki. Lakást nem vehet mindenki Miskolcon, mindig lesznek ingázók... ez maradt egy' halvány remény. Igaz, a ne­hézipar most van a legnehe­zebb 'helyzetben, de biztos találnak olyan piacot, ahol kellenek még a mi termé­keink. Nem vagyok nős, idős szüleimmel lakom, kettőjük­nek alig 6000 forint a nyug­díja, támogatásra szorulnak. Lehet, hogy nekik is jobb lenne, ha közelebb dolgoz­nék, de a környéken a ter­melőszövetkezeten kívül nincs más munkalehetőség. Oda meg nem pont lakatos kell, meg aztán itt voltam tanuló, szeretem a munkát, nem is gondolok arra, hogy eljöjjek. Orosz B. Erika Képes levelezőlapok húsvétra Húsvét közeledtén újra megjelentek a Képzőművé­szeti Kiadó gondozásában a különböző üdvözlőlapok. Va­lamivel kevesebb kerül most forgalomba, mint korábban, de a választék nem csökken. Elsősorban az olcsóbb faj­tákból kínálnak többet. A színes ünnepi levelezőlapok­ból 6 millió, a fényezett la­pokból további 3 millió lap kerül a boltokba, s ezek összesen 68 témában jelen­nek meg. Most is lesznek régi idők képeslapjait idéző, úgynevezett nosztalgia lapok és borítékos ünnepi kártyák, egyéb grafikai eljárásokkal készült ünnepi köszöntők, és igen nagy példányszámban várja az érdeklődőket az ajándékkísérő kártya is. Az elmúlt évben, novem­ber 20-án avatták fel a helyreállított turul-szobrot Mikóházán. Most Bükkzsér- cen is újra helyére kerül az 50-es években lerombolt szent madár. Méretei nem ismerték, hiszen a szobor megcsonkult, de szerencsére az oszlop kiindulópont le­het. A bogácsi vöröskőből épült emlékművön két már­ványtábla van, az egyiken az első világháborúban elesett ■katonák neve áll, a másikon a Kossuth-címer látható. Az emlékmű helyreállítását Pó- csik István szobrászművész végzi, s átadását ez év augusztus 20-ra tervezik, amikor egy új, modern is­kolát is birtokába vehet a fiatalság. > r r A lottó, a totó, a boríté­kos sorsjegy mellett kiala kult egy újabb szerencsejá ték. Szerencsére ez a „sze rencse” csak évente egyszer örvendezteti meg az embert, amíg a hagyományosokon hetente bosszankodhatik, aki nem nyer. Az új játék egy mezőgazdasági lutri. A panellakok, hogy kisza­baduljanak a betonfalak kö­zül, kitelepülnek a város környékén lévő dombolda­lakra, kiskertet művelni Többnyire kevés szakérte­lemmel, de annál nagyobb lelkesedéssel, s az előbbi miatt, saját kárukon okulva. Sajnos, jómagam is közéjük tartozom. Megvettem a túli pánhagymát, melyen írás, s fotó jelzi, hogy piros virág nyílik majd belőle. Mire ki­virított, sárga színben pom­pázott. A paradicsomfajták közül az étkezési lucúllust szeretjük leginkább. Minden esztendőben vásárolok ilyen palántákat, s évente leszüre­telhetek fürtös, kerek, apró, esetleg sárga paradicsomo­kat. Minden idők legna­gyobb lutriját húztuk ki ta­valy, igaz erre jó négy évet kellett várnunk. Négy esz­tendővel' ezelőtt csenevész barackfácskát ültettünk, a kiöregedett helyére. A fais­kolában elmondták, hogy korán érő, óriásira növő őszibarack fajta. A nevét sajnos, nem tudom, nem ér­tek hozzá (de ok , sem). Szé­pen nőtt, cseperedett, elő­ször magonc, majd suhánc és koronás csemete lett be­lőle, s végre tavaly termést hozott. Szeptember végén ... Szilvaszem nagyságút... Fél- kiló&yi az egész leszedniva- ló. Ismét itt a tavasz, amikor újra sorakozhatunk a fais­kolák előtt csemetékért. S, hogy milyet választunk, az majd a jövő év lutrija lesz... (obe) • • A magyarországi erő­művök fejlesztésének straté­giájáról tartanak szakmai vitát március 16-án, 14 óra­kor a Tudomány és Techni­ka Házában, Miskolcon. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület miskolci szerveze­tének rendezésében tartandó vitán dr. . Zettner Tamás egyetemi tanár, a Magyar Vill'amosipari Tröszt vezér­igazgató-helyettese tart elő­adást. Csata, 1848 Korkos Jenő rajza Török György férjhez akar menni A furcsa esetet Ráth-Végh István is megörökítette Ma­gyar kuriózumok című köte­tében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabad­ságharc idején Mészáros Lá­zár hadügyminisztertől egy kihallgatáson Török György honvédőrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregből. A miniszter korholó szavak­kal támadt az őrmesterre, s ekkor váratlan jelenet kö­vetkezett. A „legény” sírva fakadt, s kijelentette: „Férj­hez akarok menni!” tgy de­rült ki Török Györgyről, hogy nő. Az anekdotába illő törté­nethez az élet szolgáltatja a hátteret: 1848-ban, 1849-ben, amikor a haza harcba hívta a férfiakat, .a nők is csata­sorba álltak. Csányi László, országos biztos Kolozsvárról felszólította a nőket, jelent­kezzenek a „honnak szolgál­ni nemükhöz méltó foglal­kozásban” — mint például varrásban, mosásban, beteg­ápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértek fegy­vert, s Kolozsvárott női zászlóaljat állítottak fel. Nyári Mari kolozsvári szí­nésznőt a hadügyminisztéri­umban arra próbálták rábe­szélni, hogy „csak” ápolónő­ként szolgáljon, a művésznő ■azonban megmakacsolta ma­gát, férfinevet vett fel, és beállt a harcoló honvédek közé. Pfiffner Paulina a had­nagyságig vitte a ranglétrán, és Ligeti Károly néven szol­gált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asszonyt takart, aki Guyon Richard „nyargonca”: futárként kezd­te a szolgálatot. Selmecbá­nyánál a körülzárt honvéd­sereget egy bányaalagúton vezeti ki az ellenség gyűrű­jéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá lépteti elő, nem' sejtve, hogy Harczi Bé­la asszony. A szabadságharc amazon­jai közül a legismertebb ne­vek egyike: Bányai Júlia. A szolgálólányból lett műlo­varnő a szabadságharc kez­dete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékeze­tes tettei közé tartozik, hogy Zalatna környékén tizenkét, élelmet szállító ellenséges szekeret zsákmányol. Gyula- fehérvárnál, miközben c- maga is megsebesül, társai­Laborban ; "!,V ' , • A miskolci viztisztitótelepen nagy szerep jut a labormunkának is Laczó József felvétele val ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által elfoglalt területen női ruhában azt kutatja: merre járnak Bem apó seregei. A harcok befe­jeztével kalandos életútja Törökországba vezet, majd Kairóban telepedik le, és vendéglőt nyit. Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária fő­hadnagynak címszereplőjét Lebstück Máriáról mintázta. A zágrábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, meg­próbáltatásokkal teli életút- járól maradt ránk a legtöbb adat. mivel idős korában tollba mondta visszaemléke­zéseit. A Bécsben Giron Pé­ter légiójába jelentkezett lány Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tá­bornok így köszönti „Leb­stück Károlyt”: — Fiatalem­ber, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprili­sában fontos megbízást kap: 23 kocsiból álló lőszerszál­lítmányt kell Szolnokról Ko­máromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhad­naggyá léptetik elő. Világos után hat hónapi fogságot szenvedett el az aradi vár­ban. Később Horvátországba internálják, csak évek múl­tán tér haza. Üjpesten élt 1892-ben bekövetkezett ha­láláig. Sajnos, a hálás utókor ha­mar megfeledkezett a sza­badságharc hős lányairól, asszonyairól. Az életben ma­radottak közül sokan szűkös körülmények között tenget­ték életüket. Viola Annát 1892-ben öz­vegy Mészáros Károlyné né­ven említi egy rövid újság­hír. s tudatja, hogy az asz- szony Temesváron nvgy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadb3 állt Szi­lágyi Idáról egy 1867-es hír­adás említi, hogy anyjával és fiával együtt nagy nélkü­lözések közt tengeti életét. Az egyik kolozsvári lap 1892-ben rövid hírben közli, hogy Nagyenyeden elhunyt. Zoltán István megyei hajdú felesége. Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula néven har­colt a szabadságharcban. Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a kü­lönböző temetőkben nyugvó '48-as honvédek földi ma­radványainak átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé. Így került oda a kis­pesti temetőből Varga And- rásné, Csizmárovits Mária huszárhadnagy. Lebstück Mária harcostársa is. Kiss György Mihály lóim si - turul Bükkzsérceíi is

Next

/
Oldalképek
Tartalom