Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-11 / 60. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1989. március 11., szombat (Folytatás a 7. oldalról) BÍRÓ (1848-ig RICHTER) IGNÄC: Tokajban született 1826-ban. Apja polgári szü­letésű, császári-királyi őr­nagy volt. Ö maga Bíró Ede 1848—49-es honvéd őrnagy öccse. A kassai gimnázium­ban tanult, majd 1844-től hadfi, illetve hadfi őrmester a 31. Leniningen gyalogez­redben. 1848. szeptember 1- jétől hadnagy a Hunyadi önkéntes csapat gyalogsá­gánál. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. November 17-től főhadnagy, december 1-jétől pedig már százados az 50. honvéd zászlóaljnál. A móri csatában december 2.9-én megsebesült, fogságba esett. A szabadságharc vé­géig Köningratzben tartot­ták fogva. 1850-ben emig­rált, s belépett a török had­seregbe. Ott őrnagyi rangot szerzett. 1370-ben tért háza. 1877-től őrnagy a magyar királyi honvédségnél. 1882­ben alezredes, majd 1886- ban mint ezredes vonult nyugállományba. 1890-ben hunyt el Tarcalon. BODORY (1848-ig KRA- USZ) LAJOS: 1815-ben szü­letett. Tállyai illetőségű. Evangélikus, nőtlen, polgári családból származott. 1335- töl közvitéz, 1846-tól alhad­nagy, később hadnagy a 34. porosz herceg gyalogezred 2. zászlóaljánál. 1848. októ­ber 19-től honvéd főhad­nagy, egy héttel később pe­dig már százados a fel-du­nai hadtestben. December 28-án zászlóaljával a bábol­nai csatában fogságba esett. Több adatunk nincs róla. BORSY (ISTVÁN) PÁL: 1822-ben látta meg a nap­világot. Apja Borsy János. Üradalmi hivatalnok. 1848 tavaszán az egyik magyar minisztériumban hivatalnak lett. ' Negyvennyolc őszén önkéntes, később őrmester a 33. honvéd zászlóaljban. 1849 februárjától hadnagy, áprilistól főhadnagy, május­tól százados a Kmety had­osztályban. Világos után köz­legényként besorozták. 1853— 60. között Erdőbényén volt erdész. A kiegyezés után ügyvéd lett. 1880-ban Sáros­patakon hunyt el. BOVANKOVICS (1349-ben BÁNKÖVI) JÓZSEF: Filke- házi születésű. Apja a falu­ban görög katolikus lelkész volt. 1848. júniusától önkén­tes volt a 3. honvéd zászló­aljnál. Október 20-tól had­nagy a borsodi önkéntes, majd a 22. honvéd zászlóalj­ban. 1849. április 1-jétől fő­hadnagy, később (Kazinczy Lajos nevezte ki) százados a zsibói fegyverletételig, au­gusztus 24-ig. Az önkény- uralom idején hivatalt vál­lalt, államügyész Esztergom­ban és Pesten. 1867/68-ban a szentesi honvédegylet tag­ja. BÖSZÖRMÉNYI LÁSZLÓ: A sárospataki jogakadémián végzett. 1848. augusztus 16- tól hadnagy a Szabolcs me­gyei nemzetőrségnél, sze­mély szerint Patay őrnagy segédtisztje. November 10- től a 48. honvéd zászlóalj segédtisztje. E beosztásában 1349. február 1-jétől száza­1867-ben Szabolcs megye főjegyzőjévé választották. Szerkesztette a Magyar Új­ságot, melyben harcot hir­detett a kiegyezés ellen. 1868. júliusában letartóztat­ták. Vizsgálati fogságban, Budán halt meg. BÜRO JÁNOS: Született Miskolcon 1816-ban. 1834-től közvitéz, majd tizedes a 12. Nádor huszárezrednél, Cseh­országban. 1848. október kö­zepén 42 emberével, Sréter százados vezetésével meg­szökött, hazatért és csatla­kozott a honvédsereghez. Novemberben már hadnagy, majd 1849. február 22-től főhadnagy a fel-dunai had­testben. Április 1-jétől szá­zados volt egészen Komá­rom feladásáiig, az 54. hon­véd zászlóaljban. A szabad­ságharc bukása után közle­gényként újból besorozták. A kiegyezés idején Sátoral­jaújhelyen élt, s a Zemplén megyei honvédegylet tagja volt. CSAPLÄR IGNÁC: A pia­rista rend sátoraljaújhelyi gimnáziumának volt tanára. 1848 szeptemberében önkén­tesnek jelentkezett. 1849. március 18-tól hadnagy az első tizenkét fontos honvéd gyalogütegnél. Ugyanott áp­rilistól főhadnagy. Június közepén Vágsellyénél súlyo­san megsebesült. Július 16-án nevezték ki századossá, s a világosi fegyverletételig az 1. hadtest tüzérségi tartalé­kának parancsnoka volt. Vi­lágos után pap lett. CSERÉPY MIKSA: Szik­szói. Nemesi születésű, re­formátus. Gimnáziumot vég­zett. 1843-tól közvitéz. 18£5- től tizedes a 3. Ferdinánd huszárezrednél. 1848. júliusá­tól vett részt a délvidéki harcokban, őrmester lett. Október elejétől hadnagy a honvédseregekhez csatlako­zó ezredénél. 1849. január 9-től főhadnagy, márciustól alszázados a világosi kapi­tulációig. Azt követően be­sorozták közlegénynek a császári hadseregbe: 1861- ben az Abaúj megyei hon­védegylet alapítótagja lett. A kiegyezéskor már nem élt. CZIKÓ BOLDZSÁR: Ne­mesi származású. 1848. jú­niusában Miskolcon önkén­tesnek jelentkezett a 9. hon­véd zászlóaljba. A délvidéki harcok során előbb őrmes­ter, majd szeptember köze­pén hadnagy lett. December­ben főhadnaggyá, később századossá léptették elő, s a 9. zászlóalj 6. századának parancsnoka lett. Megkapta a 3. osztályú katonai érdem­jelet. 1849. július 21-én a peredi ütközetben halt hősi halált. DESSEWFFY GYULA: Felsőzsolcai születésű. Des- sewffy Dénes 1848—49-es honvéd őrnagy és Dessewffy Zsigmond tüzér százados testvere. Az eperjesi gimná­ziumban tanult. 1848 nya­rától a Zemplén megyei lo­vas nemzetőrség főhadnagya. Decembertől a szabadság­tásában 1849 júliusában al- századossá nevezték ki a 8. Koburg huszárezred létszá­mában. 3. osztályú érdemje­lekkel kitüntetett. DOMAHIDY FERENC: Sá­rospatakon tanult jogot. 1848 tavaszán a ctsengeri nemzet­őrség századosává választat­ták. Később a 10. Vilmos hu­szárezredben harcolt Erdély­ben. A nyári hadjárát során súlyosan megsebesült. Bem apó 3. osztályú katonai ér­demjellel tüntette ki. Az 1850-es évek elején Fejér és Veszprém megyében bujkált. 1860-ban Szatmár megye fő­szolgabírójává választották. A kiegyezés idején a. Szat­már megyei honvédegylet tagja, országgyűlési képvise­lő. 1875—82. között Szatmár megye főispánja. BŰRY (DALAITSCHEK?) JÓZSEF: Sárospatakon szü­letett. valószínűleg 1821-ben. A forradalom ldtörésekor szabómester. 1848-ban had­nagy a 35.' Zrínyi honvéd zászlóaljban. 1849 január kö­zepétől Perczel Mór hadtes­te berettyóújfalusi raktárá­nak felügyelőtisztje. . Febru­ártól főhadnagy. Századossá július végén nevézték ki, ak­kor már az 54. zászlóaljban, a komáromi városőrségnél szolgált. 1851. októberében szervezkedés gyanúja miatt őrizetbe vették. Nyolc hóna­pot töltött vizsgálati fogság­ban. 1865-ből van róla még adat: akkor Bihar megye vái'nagya. DUKA TIVADAR: A sá­rospataki jogakadémián vég­zett. 1848 tavaszától fogalma­zó a magyar pénzügyminisz­tériumban. Önkéntesként részt vett a Jellasics elleni harcokban. Novembertől honvéd hadnagy és parancs- őrtiszt volt Görgey tábornok mellett. 1849. januárjától fő­hadnagy. Április 29-én a ko­máromi csatában tanúsított bátorságáért 3. osztályú ka­tonai érdemjelet kapott. Jú­nius 26-tól százados, s to­vábbra is Görgey parancsőr­tisztje. Világos után emigrál. 1853-ban Londonban orvosi vizsgát tett, s katonaorvos volt a brit kelet-indiai had­seregnél. 1877-ben nyugállo- ■ inányba vonult őrnagyi rang­gal. Angliában halt meg. EIB JÓZSEF: Sárospataki születésű, polgári családból származik. 1848 őszétől ön­kéntes, decembertől őrmes­ter a 21. honvéd zászlóaljban. 1849 januárjában az Ung megyében alakuló önkéntes huszárszázad főhadnagya lett. Februárban alakulatával beosztották a 14. Lehel hu- szárezredbe. Március 26-tól alszázados ezrede 1. századá­nál az aradi, illetve temes­vári ostromseregben. A szabadságharc után be­sorozták a császári hadsereg­be, még a kiegyezés előtt meghalt. FERENCZY JÁNOS: 1821- ben Ei’dőbényén született, nemesi származású. 1848 jú­niusától önkéntes, október 17-től hadnagy a 38. zászló­aljban. Mindvégig a bánsá­gi hadszíntéren szolgált. 1849. február 5-től főhad­nagy, március 16-tól száza­dos, egyben a 2. század pa­rancsnoka az említett zász­lóaljnál. A szabadságharc után besorozták. 1867/68-ban gazdatiszt volt Erdőbényén. Ott is halt meg 1876. febru­ár 17-én. FUTÓ SÁMUEL: Teológi­át végzett. 1848. júniusában Miskolcon önkéntes a 9. hon­véd zászlóialjban. A dél-vidéki harcokban tizedessé léptet­ték elő. Decembertől pedig már hadnagy. 1849. márci­usától főhadnagy, majd szá-. zados a Kazinczy-hadtestben a 20. honvéd zászlóaljnál. A kiegyezés idején és 1890-ben lelkész volt Bőcsön. Az al­só-borsodi í-eformátus egy­házmegye tanácsbírája, a Borsod megyei honvédegy­let tagja. GÁNÓCZY FLÓRIS: Mis­kolci, 1825. március 17-én született megyeszékhelyün­kön. Jogot végzett. 1847-ben tett ügyvédi vizsgát.1848. jú­nius 10-től segédfogalmazó a magyar igazságügy-miniszté­riumban. 1849. május 9-től hadbíró főhadnagy a nagy­bányai katonai ‘ parancsnok­ságon. Július 16-tól százados és századparancsnok a Tiszai hadseregben a 39/4. gyalog­ezrednél. A szabadságharc után egy ideig bujkálnia kel­lett. Később ügyvéd lett Pes­ten. A kiegyezéskor törvény- széki bíró, később közjegy­ző, majd Székesfehérvárott királyi tanácsos. GYÜRKY ANTAL: Gaz­dasági iskolát végzett, majd később jogot tanult. Hont dós. A szabadságharc végén a komáromi várőrségnél harc végéig Dessewffy Arisz- Klapka tábornok mellett pa- tid alezredes, majd tábor- rancsőrtiszt volt. 1861-ben és nők segédtisztje. E beosz­II szabadságharc megye főjegyzője volt, ismei't gazdasági szakíró. 1848. jú­nius 10-én a 3. honvéd zász­lóalj hadnagyává nevezték ki, de léköszöntl November 11- én a Hont—Nógrád—Eszter­gom megyei lovas-nemzetőr­ség segédtisztje. Később szá­zadosi rangban parancsör- tiszt, Görgey tábornok mel­lett. 1849. május 26-án had­fogadó és szállítóház pa­rancsnok volt Miskolcon. HEGYMEGHY SOMA: Mádi születésű. Végzett ügy­véd, esküdt Zemplén megyé­ben. 1848. szeptember 27-től hadnagy, 1849. januárjától főhadnagy, végül százados és a 20. honvéd zászlóalj 2. szá­zadának parancsnoka a Ka- zinczy-hádtestben egészen a zsibói fegyverletételig. A sza­badságharc után részt vett a fegyveres ellenállásban, mint egy illegális gerillacsapat pa­rancsnoka. Elfogták, halál­ra ítélték és kivégezték. JEKELFALUSSY LAJOS: Földbirtokos Családban szü­letett 1828. március 9-én Miskolcon. 1848. szeptembe­rében önkéntes. 1849. febru­ár 1-itől hadnagy a 63. zász­lóaljban. Júniustól főhad­nagy. A július 11-i komáro­mi csatában lősebet kapott. Augusztus 29-én százados lett a várőrségnél alakuló 203. honvéd zászlóaljban. 1855-ben ügyvédi vizsgát tett. 1860-ban Borsod megye alkotmányos főszolgabírója, majd Miskolc polgármestere. 1865-ben országgyűlési kép­viselő volt, majd 1870-től osztálytanácsos a magyar be­lügyminisztériumban. KAZINCZY BÁLINT: Ka­zinczy Ferenc fia, 1818-ban Széphalmon született. Sáros­patakon jogot végzett, ügyT véd volt. 1848-ban Zemplén megye esküdtje. önkéntes, majd őrmester a 9. honvéd zászlóaljban. Októberben hadnagy, 1849. januárjában főhadnagy, később százados a 20. honvéd • zászlóaljnál. Öccse, Kazinczy Lajos had­testével Zsibónál tette le a fegyvert. A kiegyezés idején Sárospatakon élt. MATOLAY ETELE: 1825. május 31-én Sátoraljaújhe­lyen született. A pesti egye­temen jogot tanult. 1848 ta­vaszán tett ügyvédi vizsgát és Andrássy Gyula gróf, Zemplén megye főispánjának titkára lett. Szeptembertől közvitéz a Zemplén megyei önkéntes nemzetőr zászlóaljban, októ­bertől a fel-dunai hadtestnél. 1849. január 8-tól hadnagy a 3. utászzászlóaljban. Január 20-tól főhadnagy és vezérka­ri segédtiszt Répásy, majd Aulich tábornok mellett. Áp­rilis közepétől Lázár Vilmos segédtisztje. E beosztásában július 16-tól az augusztus 19-i lugosi fegyverletételig százados. Közlegényként be­sorozták. Később ügyvéd Gálszécsen és Sátoraljaúj- helyen. Többször is Zemplén inegye alispánja. Haláláig a honvédegylet tagja, a sza- badsághai’c hagyományainak és eszméjének rendíthetetlen ápolója volt. Sátoraljaújhe­lyen halt meg 1916-ban. MOLNÁR ISTVÁN: Jogot végzett. 1847-től Zemplén megye tiszteletbeli jegyzője. Ö is önkéntesként csatlako­zik a szabadságharchoz. Szeptembei’ben hadnagy, 1849. februárjában főhadnagy a 13. honvéd zászlóaljban a fel-dunai hadtestnél. Május­ban léptették elő századossá. Világos után közlegényként besorozták, 1867/68-ban a Zemplén megyei honvédegy­let tagja, 1882—1901 között Zemplén megye főispánja. Sátoi’aljaújhelyen hunyt el 1907. február 19-én. ORCZY GYULA: Apja Orczy János hejőbábai föld- birtokos. Az eperjesi jogaka­démián végzett. Joggyakor­nok, majd Borsod megye al­jegyzője volt. 1848. szeptem­berében a borsodi önkéntes nemzetőr zászlóalj katonája­ként harcolt Jellasics ellen. Októberben hadnagy a mis­kolci 22. honvéd zászlóaljnál. 1849. májusától főhadnagy az északkelet-magyarországi he­lyőrségi hadosztálynál, majd a Kazinczy-hadtestben. Vé­gül százados. A szabadság- harc után besorozták. A ki­egyezésig birtokán gazdálko­dott. A Boi'sod megyei hon­védegyletnek tagja, 1869— 70-ben Borsod megye főszol­gabírója. Miskolcon hunyt el. PÉCHY TAMÁS: Alsó- kázsmárkon született, ahol kastélyuk romosán ma is áll. Jogot végzett. 1848. szeptem­ber 28-án önkéntes. Novem­ber végén hadnagy, részt

Next

/
Oldalképek
Tartalom