Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-06 / 55. szám
1989. március 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Avagy a fóliasátrak talajának művelése A fóliasátorban mindig akad munka. Fotó: Fojtán L. Egyik áfész szakcsoportjának tagja Farkas Gábor 2040 négyzetméter alapterületű fóliaházakíban elővete- ményként fejes salátát és főnövényként rapidusz. fajta hegyes paprikát termeszt. Az utóbbi zsineg melletti tám- rendszer használatával 2— 2,5 m magasságig van „futtatva.” A kistermelőnél a fóliaházak talaját 40—50 kg/m2 érett szarvasmarhatrágyával iés 1—2 kg/m2 mennyiségű riolittufa-őrleménnyel kezelték. A kontroll az istállótrágyázott terület volt. Az ásványi anyagot és a szervestrágyát 25 cm mélyen talajmaróval keverték a talajba bemunkálva. Mindkét nö- ' vényt (saláta, paprika) 50 százalék érett istállótrágya és 50 százalék tőzegből készült tápkockákiban előnevelték, melyhez köbméterenként a kezelt növények esetében 20 kilogramm riolit- tufa-őrleményt adtak. Az így nevelt palánták selejt- mentesek és erőteljes fejlő- désűek voltak. A hajtatóágyak talaját a vegetációs időben 4—500 darab/négy- zetméter giliszta művelte. Az elővetemény fejessalá- ta-területén kétszeri permetezésre, míg a kontroll területen négyszerire került sor. A kezelt területen az alsólevél rothadása minimumra csökkent, míg a kontrolion minden növényen előfordult. A kezelt területek növényei száz százalékban piaci értékesítésre, míg a kontrolion 75—80 százalékban keiülhettek eladásra. A salátanövény kezelt állományánál a talajban egészségesen kifejlődött gyökértömeg 30 százalékkal volt nagyobb. A saláta után a főnövényként termesztett paprikát november 20—25 között kipikírozták és az előnevelt palántákat a tápkockával január 5—10 között ültették ki. így tesznek 1987 óta a kezelt területeken, négyszer, paralux ásványi permetező anyag hozzáadásával, míg a kontrolion tizenkétszer kellett a permetezést végezni. A kezelt területeken 1988. február 20-án kezdődött a szedés, 7—10 nappal korábban, mint a kontrolion. Ezzel megnőtt az értékesítési idő. A Tokaj-hegyaljai Borkombinát tarcali kerületében a szőlőültetvény kezelésére került sor, ahol 1 kilogramm/m 2 riolittufa-orle- ményt használtak fel a területen. Az első év mérései hozamban átlagos fürtsúlyban és mustcukorfokban már növekedést mutattak, az elért eredményeket figyelembe véve, a következő években tovább kell vizsgálni a riolittufa szőlőre vonatkozó hatását. (Bekccsi) Akit a Fáklya füstje megcsapott ... Hogy mi lesz az ilyen emberrel, emberből? Vasutas biztos . nem, mint Moldova György mozdonyfüsttel megcsapottjaiból. Annál is inkább nem, mert a mozdonyfüst s a nagy kezdőbetűvel írott Fáklya füstje (a miskolci Fáklya moziról van szó, amely a szellemi kultúra mellett a környezeti kultúrájának is zászló-, akarom mondani, fáklyavivője), nos, e két füst között minden látszólagos azonosság ellenére óriási különbség van. Ugyanis, míg az előbbi széllel fürgén szárnyaló, sőt belőle oly gyakran képezhető — gyermekkorom egyik ámulata — füstkarika is, addig az utóbbi még arra is képtelen, hogy felfelé szálljon. De, hát amilyen a mozi, olyan a füstje! Mély növé- sű. S mellesleg még lusta is. Hisz’ mi más jelzővel lehetne illetni egy olyan füstöt, amely az egytől-ne- gyedik emelet magasságig képes csak emelkedni, s tovább nem. Helyette inkább nagy kényelmesen letelepszik erkélyre, ablak- párkányra. fehér falra, kiteregetett ruházatra. S közben cinikusan még képes azt szuggerálni: örüljetek nekem, hisz’ a füst konzervál. A legszörnyűbb, hogy úgy tűnik, akadnak, nem is kevesen, akik beveszik, mi több, igazolják ezt a maszlagot a tartósításról. A Fáklya mozi törzsközönségéről van szó, csupa „füsttel megcsapott, sőt már konzervált” személyről. ök tartják ebben a Viola úr által egykor autóbuszgarázsnak szánt épületben a hitet, hogy szükség van rá, hogy igenis a kultúra, a szórakozás nélkülözhetetlen fellegvára. Szóval, * akit a Fáklya füstje megcsapott, azok egy részéből mozilátogató lett, lesz. Ez a konzervatívabb réteg.' A hagyománytisztelő csávók csapata, hisz’ mi másnak nevezhetném őket, amikor a Fáklya füstje legalább 40 éve változatlan, stabil minőségű. Csakhogy — akár az élet egyéb területein, úgy a füst-ügyben is változnak fi divatok, az ízlések, s bizony napjainkra egyre inkább felerősödik azok hangja, akik a Fáklya füstjével egyáltalán nincsenek kibékülve, s mindaddig, amíg minimum Club dohány minőségű, illatú füstöt nem pipál, nem is lesznek. Sőt, az az igazság, sokkal szívesebben fogadnák, ha egyáltalán nem is pipálna, mi több, mozi sem lenne, hanem. inkább átalakulna, mondjuk térré, fákkal, fűvel, esetleg lakóházzá, vagy szolgáltatóházzá, sőt lehetne szénfűtés nélküli pipa-, ne adj’ isten mozitörténeti múzeum. Érdekes, a Fáklya füst- gomolyaitól megrészegültek, elkábultak egyikének, másikának a szeme előtt a BÁÉV csillaga viliódzik. Hogy miért éppen a BÁÉV-é? Nyilván azért, mert e vállalat különös kedvezményeket, lehetőségeket biztosított egyes szerencséseknek a Fáklya füstje helyszíni tanulmányozásához. Ügy bizony! Elég egy szobapapucs, mindössze az erkélyre kell kiállni, s lám, mindössze 3 méterre ott pipál a Fáklya 7 vagy 8 vulkánja közül az egyik kis áranyos. Mintha csak a Vezúvot »látná az ember, sok ezer forintot legomboltató IBUSZ-úton! S lám, az állampolgárok mégis milyen gyarlók! Ez sem elég nekik. Most meg, sőt már több mint három hónapja, olyan különleges kívánsággal álltak ‘ elő, hogy nekik nem kell se Vezúv-, se Fáklya-láva, hanem ők e kéményeken füst helyett gólyafészkeket látnának szívesebben. Meg is egyeztek már egy jelenlegi rásonysápberencsi illetőségű gólyával, de az addig nem jön, amíg a szóban forgó kémények füsthányóként funkcionálnak. A gólyák már csak ilyenek. Tudják, hogy a kereslet lényegesen nagyobb irántuk, mint a kínálat, következésképp, igényekkel lépnek fel. Egyébként a szóban forgó lakók, s a gólya kívánsága — tanúja voltam — eljutott a kéményátépítésben is állítólag specialista BÁÉV-hez. ígérték is... Csak hát, még egy kémény átépítése is hosz- szadalmas, nem lehet azt elkapkodni, előbb meg kell tervezni, milyen anyagból készüljön, milyen szilárdságú legyen, elvégre egy gólyafészek nem kerülhet ingatag alapokra. S ha már van elfogadott terv, akkor fel kell oda vonulni, más fontos építkezés sekről kell átcsoportosítani szakembereket, kőműveseket. ácsokat, gólyafészek- szerelőket stb., stb. Szóval, mindez nagy költségvonzattal jár. Márpedig — mint azt hallani lépten-nyomon — a BÁÉV éppen most pénzügyi gondokkal küszködik. Szóval a BÁÉV szegény lenne? S mennyire? Ügy vélem, közepesen. Annyira nem, hogy ígérni ne tudna, annyira viszont már igen, hogy „per pillanat” kéményt, még egy kéményt sem tud átépíteni. Hogy mindez nem szegénység kérdése? Kedves uram, ugyan miért emleget mindenféle szegénységi bizonyítványt, meg tehetetlenséget? Ezzel any- nyira összebogozza az ügyet, hogy éppúgy nehéz átlátni rajta, mint a Fáklya füstjén. Hogy önnek, Önöknek ez az egész súlyos probléma!? Ki hitte volna?! Ha így áll a dolog, javaslom: forduljanak a Naphoz. Benne nem fognak csalódni. Rövid határidővel dolgozik: legkésőbb április közepére megnyugtatóan lerendezi a dolgot. Volt füst, s • lesz gólya. Persze, hogy köny- nyű neki, azért ajánlom. Rendelkezik hozzá való képességekkel. Hajdú Imre Beszélgetés Kiss Dezsővel, a szénbányák vezérigazgatójával Kemény munka Szinte nem múlik el nap, hogy az újságokban, a rádióban, a televízióban ne szerepelne tudósítás a bányászokról, a bányászatról. Sztrájk Pécsett, szanálás Tatabányán, munkáselbocsátások megint c pécsi bányáknál. Borsod körül csend honol, tegyük hozzá mindjárt: jóleső csend. Kiss Dezsőtől, a Borsodi Szénbányák vezérigazgatójától épr ezért ezt kérdeztem elsőként: — Nem tart, nem fél egy itteni mecseki helyzettől? — Talán magabiztosnak tűnök: de nem. Vállalatunk működési feltételei az elmúlt években rendezettek voltak, szerény mértékű nyereséget is elértünk, igaz — s ezt illik hozzátenni — állami támogatással. Nem volt gond a hűségjutalmak kifizetésével sem, és viszonylag tisztességes bérnövekedést is elkönyvelhettünk. Nincs létbizonytalanság — azt hiszem, ez a legnagyobb eredmény. Nálunk nem robbanásszerűen zajlanak az események, mint teszem azt a Mecsekben. A farkaslyukiak például már három évvel ezelőtt tudták, hogy -bányájukat ez év végén bezárjuk. Felkészültek erre, bár igaz, érzelmileg nehéz ezt megértetni velük. Lesz, és van munkája, pénze az embereknek. — Ez úgy vélem érthető is, hiszen a borsodi szén jelentékeny hányada a lakos- sóshoz kerül. Nem úgy, mint a mecseki... — Így van. Való, a mecsekieknek értékesítési gondjaik is vannak, kokszolható szenüknek nincs megfelelő piaca. A mi szenünkre pedig hosszú-hosszú évekig szüksége lesz a lakosságnak .. . — Ennek ellenére — amióta ön a vezérigazgató — csökken a kibányászott szén mennyisége ... —1 Hét éve állok a vállalat élén, s tény, hagy azóta éves termelésünk 1 millió, tonnával csökkent. Ám több •száz millió forinttal gazdaságosabbak vagyunk, mint annak előtte. — Állami támogatással könnyű... — Ez nem ugyanaz. Gazdaságosabban termeljük ki a szenet, mint a hetvenes években, ez, szerénytelenség nélkül állíthatom, a mi javunkra írható. Egyébként az idén már egy fillér állami támogatást sem kapunk, míg tavaly több, mint 1,2 milliárd forintot juttattak nekünk. — Igen ám, de az év elején megemelték a szén termelői árát. — Mégpedig 15 százalékkal. Ám ez. a kieső állami támogatásnak csak mintegy felét fedezi. Hatszáz millió forintot, plusz az időközbeni gazdasági változások miatt még 200 millió forintot nekünk ke]l előteremteni. — Ezek szerint azt akarja mondani, hogy az évet mínusz nyolcszáz millióval kezdték? — Pontosan. — És, hová szeretnének elérni? — Ügy tervezzük, hogy nullára jövünk ki. esetleg sikerülhet egy kevés nyereséget elérnünk. — Ezek szerint nem egy biztató évnek ígérkezik 1989. És mégis derűlátónak tűnik. Tessék mondani: lehet ezért az — idézőjelben értem — év végi eredménytelenségért lelkesedni? — Ki mondta, hogy eredménytelenek leszünk? Ha nem lesz veszteségünk, az igenis óriási eredmény. És igenis: lehetek derűlátó, mert ismerem ezt a 13 ezres kollektívát. Kevés közülük az izgága, felelőtlen kijelentéseket tevő, s a'bónyá- szok nem a hatalommegosztás feletti próbálkozásban fejtik ki energiájukat, hanem a munkában. Kemény munkában. Egyébként lehetne széppé kozmetikázni eredményünket, s tulajdonképpen nem is nagyon kellene mismásolni, mindössze, mondjuk csökkentjük az elővájást. Ebben az évben 35—36 ezer méter vágat kihajtása szerepel tervünkben, egy méter -30—50 ezer forintba kerül. Tegyük fel, hogy néhány ezer méterrel kevesebbet hajtunk ki. Máris mennyit megtakaríthatnánk! Igen ám, de akkor jövőre, azt követőre nem lenne honnan bányásznunk. A jövőt pedig nem áldozzuk, nem áldozhatjuk fel az ideinek oltárán ... — Ez szépen hangzik, s el kell ismerni: igaznak. Más: mi van Dubicsánnyal? — Tavaly a kormány kiemelt nagyberuházássá nyilvánította. Csak éppen, a pénzt nem teremtette elő ehhez. Mintegy 10 milliárd forintra lenne szükség a bánya megnyitásához, ezt 5—6 év alatt kellene beinvesztál- ni. Világbanki vizsgálat lesz: azt számolják ki, gazdaságos lesz-e ez a beruházás... Egy hónap múlva el kell dőlnie a dolognak. — Jó, de én úgy értesültem, hogy már eleve késésben vannak Dubicsánnyal. — Hát, ha ott nem «nyílik meg a bánya, akkor a kilencvenes évek közepe felé már gondok adódhatnak a háztartásiszén-ellátással. Terveink szerint a dubicsá- nyi bányának hat év múlva 850 ezer tonna lakossági szenet kell adnia. Egyébiránt összesen és évente 2 millió tonnát. És akkor már nem lesz Szeles-akna, edelényi bánya, hanem három modern bányánk: Lyukó. Put- nok és Dubicsány. Illésy Sándor Dolgozzanak a giliszták! Egy modern bányában. A borsodi szénre szükség van és lesz. Fotó: Balogh Imre A borsodi szénre szükség van
