Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. március 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Akikre szükségünk lehet (A.) Az utóbbi időben az ember naponta hallja, olvassa, hogy az eddig hétpecsétes katonai adatokról egyre több tájékoztató jelenik meg. Nemcsak azt tudjuk már, mekkora a NATO hadereje, hanem azt is, mennyi és milyen korszerű a Varsói Szerződés tagállamainak haditechnikája. Nyitott napokat rendeztek a közelmúltban egyik dunántúli laktanyánkban, ahol szovjet csapatok állomásoznak, s a lakosság betekinthetett a katonák életmódjába, körülményeibe. Ami valaha is tilos, tiltott volt, az nagyon vonzza az emberek kíváncsiságát. így vagyunk ezzel mindannyian, ezért is látogattunk el a Magyar Néphadsereg 4105. egységéhez, a miskolci Petőfi laktanyába, ahol Orosz Pál alezredessel beszélgettünk a katonák életéről. — Mibe kerül egy katona az államnak? — Amikor bevonul, 14 500 Ft értékű ruházatot kap. Ennek aztán nagy részét hazaviheti, a .szabadidőruhát, a fehérneműt, cipőt, a táskát. A napi élelmezés 65— 70 Ft. Kedvezményes utazás illeti meg. A kiképzés, a felhasznált anyagok, a gyakorlatok költsége nem kevés, egy katona másfél évi ellátása az> biztos, hogy nem olcsó. — Vonzó-e a katonatiszti pálya a fiatalok között? Valamikor nagyon népszerű foglalkozásnak számított. A tisztek közkedveltek voltak a fiatal lányok szemében, hamar kaptak lakást, jó fizetést. így van-e ez ma is? — Ma már nem olyan vonzó a pálya a fiataloknak, bár az utóbbi években újra nőtt a presztízse, de ez inkább annak köszönhető, hogy a katonai középiskola teljesen ingyenes, tehát négy esztendeig se ruhára, se szállásra, se koszára nem kell a szülőknek költeni. A katonai főiskola pedig tanári és üzemmérnöki diplomát is ad, s minden feltételt biztosít a tanuláshoz. A kezdő fizetések nem rosszak, a lakás- helyzet viszont helyőrségenként változik. Miskolcon tudunk lakást adni a tiszteknek. Ez viszont nem örökíthető át a gyermekekre, mert szolgálati lakás, így aki tud, az igyekszik saját otthont teremteni. — A lakosság között elterjedt a hír, hogy ezekért a lakásokért semmilyen rezsiköltség nem terheli a katonatiszteket, ezt is az állami büdzséből fedezik. Igaz ez? — Mi is hallottunk erről, de ez nem igaz. A katonatisztek ugyanúgy fizetnek lakbért, fűtést és minden egyebet, mint más. A fizetésünk utón ugyanúgy adózunk, s ha valaki a laktanyában étkezik, annak 69 forintot kell fizetnie. Azt is elmondhatom, hogy itt a tiszteknek nincs plusz jövedelmük, mert másodállást nem vállalhatnak. — A katonaéletről többnyire csak az anekdötákat mesélik el a szabadságon lévő, vagy már leszerelt katonák. Kérem, mondjon néhány jellemző dolgot a Sorkatonák itt töltött napjairól ... — A Petőfi laktanyába általában már kvalifikáltabb fiatalok jönnek, így más a helyzet mint ott, oihol soknak még a nyolc általánosa sincs meg. Aki éppen főiskolára jár, annak megengedjük — ha jó a magaviseleté — hogy befejezze a Katonaidő alatt, ne maradjon ki az évfolyamról. A távírászok dolgozhatnak a szakmájukban, s a számítógépeknél is szakemberek vannak. Már nem csupán a „balra át”-ot kell megtanulniuk. Biztosítjuk a sportolási és a művelődési lehetőséget is. Jól felszerelt könyvtárunk van. Működik fotószakkör, van dekorációs műhely, tehát a hobbinak is hódolhatnak a katonák. — Hogyan viselik a szigorúságot? Van-e, aki nem tudja megszokni a fegyelmet? Tudjuk például, hogy az úton nem stoppolhatnak, nem ülhetnek be nyugati rendszámú autóba. — Akad, de ritka az olyan, aki nem' tudná megszokni a fegyelmet. Az főként a családosok között fordul elő, hogy akkor is hazamennek, ha nem engedik. Egyébként a szülők, családtagok minden héten jöhetnek látogatni, tehát nem érdemes kockáztatni. Tavaly március 1- től stoppal is hazamehet a katona, nem tilos már. Nyugati autóval tilos a stoppo- lás, valóban nem érdemes beülni. A fegyelmezetlenség főként az alkohol miatt van, itt ugyanis nem lehet szeszes italt kapni, sem behozni, No ezt gyakran megszegik, különféle ügyes csellel megpróbálják becsempészni, s ha észreveszik, ezért büntetés jár. — Előfordul-e homoszexualitás, vagy kábítószerezés? — Nem tapasztaltunk ilyet. Én rfiár elég hosszú ideje vagyok ’itt, de sem egyik, sem másik nem fordult elő. — Mennyire korszerű az a felszerelés, amellyel gyakorlatoznak? Nem a típusokra vagyok kíváncsi, hanem inkább arra, hogy hol állunk az európai rangsorban? — Nem tudnék általánosítani. Vannak nagyon korszerű technikai berendezéseink, s vannak régiek is. A gép- kocsiparkunk eléggé elhasználódott, úgy,' hogy itt helyben is javítgatjuk, de némelyikhez nehéz alkatrészt beszerezni. Ez végül is jó iskola a katonáknak, mert a jogosítványszerzés mellett az autójavítást is elsajátítják a másfél év alatt. — Mehet-e egy katonatiszt nyugati országba, hiszen régen ezt nem engedték? — Semmi akadálya nincs, engedélyt kell kérnie az elöljárójától, s akár turistaként is mehet. Nem kötnek már sok-sok olyan dolgot szabályokhoz, amit eddig nem engedtek. — Mekkora költségvetésből gazdálkodnak egy laktanyában; mennyi pénzt fordítanak a technikai berendezésekre; mennyibe kerül a gépkocsipark fenntartása? Vállalkozhat-e egy-egy egység pl. autójavításra, hogy valamiből legyen bevétel; mennyi jut évente az épületek, területek karbantartására? — Az alakulatunk keret- gazdálkodást folytat, a biztosított keretösszegből kell mindent megoldanunk. Az, hogy mire mennyit költünk, attól is függ, melyek azok a területek, amelyek az ' adott gazdálkodási időszakban meghatározóak, fontosak. Jelenleg még nincs lehetőségünk gépjárműjavítást vállalni — kivétel ez alól a helyőrségben települő fegyveres erőknek nyújtott szolgáltatásunk. Orosz B. Erika Fotó: Fojtán László A tokaji közúti híd avatásán 19 59-ben Kötődések megyénkhöz Emlékezés egy forradalmárra Közismert, hogy Borsod- Abaúj-Zemplén megye hazánk miniszterelnöki posztjába több személyt adott. Kossuth Lajos (kormányzó elnök) Monokon, Szemere Bertalan Vattán, Grósz Ká- roíly Miskolcon és Németh Miklós ugyancsak Monokon született. E közigazgatási terület gyermekének mondhatja Münnich Ferencet is, aki ugyan a Fejér megyei Seregélyesen látott napvilágot, mégis zempléninek tekintette magát. Fiatalkori éveinek jelentős részét Tokajban töltötte el, s ifjúsága szép emlékei Tokaj-Hegyaljához fűzték. Az alábbiak — a teljesség igénye nélkül — Münnicih Ferencről, az emberrel szólnak megyénkkel való kapcsolatának tükrében. Münnich Ferenc a század- forduló táján a családdal költözött Tokajba, ahol apja — az 1927. június 30-ávaü történt nyugdíjazásáig — Községi állatorvos volt. Ferenc a család helyváltoztatása kapcsán iskolai tanulmányait Budapestről elkerülve Iglón folytatta. A gimnázium ötödik, hatodik és hetedik osztályát nagyrészt Tokajban tartózkodva végezte el magántanulóként, A nyolcadik.' osztályba Nyíregyházán járt. Végül Munkácson érettségizett le, majd a kolozsvári egyetemen doktorált jogból. A fiatal jogászt rövid időre behívták katonának az Osztrák—Magyar Monarchia hadseregének Miskolcon állomásozó 65. gyalogezredéhez. Leszerelését követően Tokajban ügyvédi irodákban dolgozott. Az első világháborúban orosz hadifogságba esése után, 1918 novemberében Szovjet-Oroszországból való hazatérésekor egy-két napot töltött el a Tisza és a Bodrog találkozása melletti * településen, ahol egy népgyűlésen forradalmi hangvételű előadást tartott. Münnich Ferencet — akit gyermekkorában, sőt később is Ferikének becéztek — magas növésű, széles vállú, szőke hajú és jó megjelenésű fiatalemberként ismerték abban az időben Tokaj- Hegyalján, és így maradt meg az emlékezetekben. A memoárok napjainkban is úgy idézik fel az egykori ifjút, mint aki kiemelkedett környezetéből tehetségével, műveltségével, szervezőkéit: - ségével és érzelemgazdagságával. Az ifjú Münnich költői képességekkel rendelkezett, s a század eleji epigonkölté- szetnek egyik említésre méltó művelőjeként mutatkozott be a zempléni és más vidéki kiadványokban. Kitűnő sportember, az élénk tokaji sportélet egyik aktív résztvevője volt. Széles baráti kört .alakított ki. Megjelenése, humora mindjárt vidám hangulatot teremtett maga körül. Telt poharak és víg cimborák társaságában szeretett mulatni, a cigányzene- kart vezényelni. Zenei kísérettel gyönyörű tenor hangján a legszebb magyar dalokat énekelte. Münnich fiatalkorában kitűnt környezetéből, a társadalmi igazságtalanságok, a. konzervatív nézetek, magatartásformák elleni lázongó természetével, az embereket megdöbbentő virtuskodó magatartásával is. önéletírásában önmagával kapcsolatban a fenegyerek kifejezést használta. Életvidám tetteit, csínytevéseit sokszor emlegették Tokaj-Hegyalján abban az időben éppúgy, mint ahogyan felidézik napjainkban is. Münnich Ferenc — több. mint negyedszázados emigrációjából 1945-ben történt hazatérése után — budapesti rendőr-fc’kapitónyi évei alatt (1946—1948) gyakori vendég volt Tokajban. Rendszerint szombati napon érkezett ide és hétfőn ment vissza a fővárosba szolgálati személy- gépkocsijával. Elsősorban Magúra Józsefet és családját látogatta meg, náluk aludt legtöbbször. Magúra 1918- ban Bugyonnij katonájaként harcolt Szovjet-Oroszország védelméért Münnichhel együtt. Kettőjük barátsága ebből az időből eredt. Baráti viszonyukról tanúskodik az is, hogy Münnich Magúra nevelt lányát, a ma Tokajban élő dr. Bognár Sándor- nét (szül.: Nagy Irén) keresztlányává fogadta. Magúra Iirénke 1948-ban kötötte első házasságát. Egyik tanúja Münnich Ferenc volt, aki katonás léptekkel a sok meghívott, egyenruhás rendőr részvételével is az egyházi szertartásra vonuló lakodalmas menet élén haladt. Ö vezette be a templomba a násznépet. Az egyházi esküvőn való részvételével kapcsolatban Münnich megjegyezte: — Biztosan lesznek olyanok, akik azért jöttek ide, hogy megnézzék, elmegyen-e a budapesti rendőr-főkapitány a templomba. Hát lássák meg, hogy igen! » A fővárosi rendőrkapitány tokaji látogatásai a település iránti nosztalgia, a heves politikai-társadalmi küzdelmekből való rövid „kikapcsolódás”, a társalgás jegyében teltek el. Itteni tartózkodásait felhasználta arra is, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen arról, hogy hogyan él a lakosság e vidéken, és a hozzá kéréssel forduló embereknek segítsen. Egyik alkalommal részt vett a helyi iskolának annak a rendezvényén, amelynek bevételét a szegény gyerekek tanulmányi támogatására fordítottak. Münnich Ferenc az 1956- os hazai események ellen- forradalmi erőinek felszámolása után magas rangú tisztségeiben hivatalosan és magánúton is sokszor járt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Miniszterelnöki éveiből különösen emlékezetes maradt a IX. bányásznap alkalmából a sajószentpéteri nagygyűlésen, ugyancsak 1959 szeptemberében a tokaji közúti hídavatáson és 1961 februárjában a megyei pártbizottság, valamint a megyei tanács együttes ülésén való részvétele. Ezeken nagy hatású, előremutató és mozgósító erejű beszédeket mondott. Érezhette megyénk vendégszeretetét. Tokajhoz, megyénkhez való kötődéséről legmeggyőzőbben talán az a visszaemlékezés tanúskodhat, amelyet 6 maga tett negyedszázados emigrációjából, felszabadulásunk után nem sokkal későbbi hazatérésével összefüggően: „Mikor végre átléptem a határt, és feltűntek a tokaji hegyek, köny- nyes lett a szemem. Pedig nem vagyok érzelgős.” Münnich Ferenc emléke általános tiszteletnek örvend Borsod-Abaúj-Zemplén megyében éppúgy, mint az egész országban. A megyében — minden bizonnyal máshol is — ismerik őt, aki az életet szerető, az igaz ügyet meggyőződéssel valló és vállaló, humánus, de a szocializmus ellenségeivel, a törvénysértőkkel szemben kemény kezű, következetes ember volt. Tokajban mellszobrát állították fel, utcát, neveztek el róla, a szerencsi munkásőrség az ő nevét viseli. Történelmi személyisége példaképül szolgálhat az utókor számára. Dr. Emődi Gyula
