Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
1989. március 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 II hatalmi ágak szélválasztása megakadályozhatja az önkényuralom kialakulását Beszélgetés Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterrel Az elmúlt hét végén Miskolc vendége volt Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter. A megyei bíróságon tett látogatása alkalmából fogadta a sajtó képviselőit és válaszolt kérdéseinkre. Március 15~re készülődve 1848 üzenete a nemzeti egység Beszélgetés Tátit Lajossal, a megyei pártbizottság titkárával Március 15-e méltó megünneplésére megyeszerte készülődünk. Nemzeti ünnepünk ebben az esztendőben már pirosbetűs, munkaszüneti nap. Március idusán megemlékezünk a magyar polgári forradalom és szabadságharc eseményeiről, ugyanakkor hitet tehetünk az új közmegegyezés gondolata mellett. Tóth Lajossal, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának titkárával 1848-ról, annak üzenetéről, az ünnepi előkészületekről beszélgettünk. — Professzor Ür! ön tavaly szeptember 19-én, a minisztériumban tartott sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy az igazságügy megújulási folyamatában az első helyen a bírói függetlenség megteremtésének kérdése áll. Akkor az volt a véleménye, hogy a bíróságokat függetleníteni kell a közigazgatási határoktól, hogy ne legyenek integrált részei a területi politikai rendszernek. Hol tart ma az igazságügy reformja? (A legutóbbi KB-ülés közleményében olvasható egy mondat: „A Központi Bizottság indokoltnak tartja, hogy az alkotmány tegye lehetővé a bevált alapclvekcn nyugvó független igazságszolgáltatás megteremtését.” Mit kell érteni vajon a bevált alapclvekcn?) i — Ezzel kezdeném akkor, a végén. Azt gondolom, hogy a bevált alapelvek azt jelzik, hogy a bírósági rendszerben máris működnek olyan elvek, és ezeken alapuló megoldások, amelyek a bírói függetlenséget lehetővé teszik. Nem kellene ezt a kérdést úgy felfognunk, hogy a bírói függetlenség biztosítása most kezdődik Magyarországon. Nagyon sok jogszabályi megoldás is működik jelenleg is, ezeknek a továbbfejlesztéséről van szó. Bevált alapelvek lehetnek a múltban kialakult megoldási módok is. Tehát elképzelhető az. aminek én egyébként barátja volnék, hogy az 1953 után átalakított bírósági rendszer elődjét vegyük mintául. Meg is mondom, hogy miért. Egyik nagyon fontos eleme a bírósági eljárásnak, az állam- polgári jogok biztosítása. Ez nemcsak azt jelenti, hogy az alkotmányban rejlő állam- polgári és emberi jogokat biztosítsuk, hanem azt is, hogy az állampolgár jogait minden tekintetben védjük, s lehetővé tesszük számára azt. hogy jogvita esetén bírósághoz forduljon, és megfelelően. alaposan és gondosan elvégzett vizsgálat után olyan ítélet szülessen, amely, ha nem is szolgálhat mindenki megelégedésére, de mégis a lehetőségek szerint objektív legyen. — Ezt a _ célt véleményem szerint kétfokú fellebbezéssel lehet elérni. Mégpedig azért, mert ma is lehetőség van ugyan két jogorvoslatra, egy normális fellebbezési eljárás mindenki számára nyitott, és utána kérhető rendkívüli perorvoslat, amelyet azonban a Legfelsőbb Bíróság elnöke, vagy a legfőbb ügyész diszkrecionálisán bírál el, tehát egyszemélyi döntéstől függ az, hogy bekerül-e ez a jogorvoslat az igazságügy gépezetébe újra, és megfelelő szervek tárgyalják-e? Ez sérti az állampolgárok jogait, mert a második fellebbezést is — ahogy ezt mi szakmailag mondjuk — normatívvá kell tenni, tehát meghatározott, jogszabályi feltételek esetén, mindenki számára nyitva kell hagyni. — Nos, ha ez így van, tehát a fellebbezés kétfokú — és most csak egy indokot mondtam ennek alátámasztására. mások is vannak —, akkor a jelenlegi .fórum- rendszert is át kell alakítani. Én nem tartom azt helyesnek — vannak, akik ezt így el tudják fogadni —, hogy ugyanaz a bírói fórum kétszer tárgyalja ugyanazt az ügyet. Bármilyen más összetételben akár. Tehát ezért szükség van a fórumok kibővítésére. Ha pedig fórumkibővítés történik, magától adódik az, hogy egy fellebbviteli fórumot kell beiktatni, amely néhány — én nem tudnám most megmondani, hogy négy, hat, de lehet, hogy kevesebb — fellebbviteli bíróság felállítását jelentené, amelynek régi magyar neve az ítélőtábla volt. Hogy most mi lesz a neve, ez majd ki fog derülni ... — Egy ilyen megoldás esetében a legalsóbb szinten ítélkező bíróságok számát lehetne valamelyest szaporítani, közelebb vinni a lakossághoz. (Sokan kívánják ezt, kapom a leveleket az ország különböző részeiből, Borsod megyéből is. hogy adjuk vissza azokat a bíróságokat, amelyeket korábban megszüntettek.) Egy alapos ügyforgalom- elemzés után meg lehetne állapítani, hogy hol kell még ilyen bíróságokat felállítani. Erre épülne egy másodfok, amely nem biztos, hogy a megyehatárokkal kapcsolódna, mert most is van olyan megye, ahol csekély az ügyforgalom, van, ahol nagyon nagy. Tehát lehet, hogy van, ahol ketté kellene osztani, máshol meg kellene szüntetni. Szóval, a lényeg számomra &z, hogy ez a második bitói fórum célszerűen alakíttassák ki. és nem szükségképpen a közigazgatási határoknak megfelelően. És akkor a harmadik fórum at. ítélőtábla, és a negyedik a Legfelsőbb Bíróság. — Én azt gondolom, hogy abban az ütemben, ahogy az anyagi eszközöket ez az előterjesztés alapján megszületett kormányhatározat biztosítja majd, előkészíthetjük egy ilyen esetleges szervezeti átalakulás menetét. — Nem tudom cljutottak-c önhöz azok a vélekedések (itt Borsodban hallunk ilyeneket), amelyek szerint az alkotmány tervezett koncepciója eleve eltávolítja az országot a szocialista közösségtől, a nyugati demokráciák felé? — Igen, ezt mondják, itthon Magyarországon is, a szomszédos országokban, és az ide látogató nyugati szakemberek, újságírók is. Nekem a véleményem a következő: Egy alkotmány szerkezetileg nagyon sokfajta társadalmi rendet szolgálhat. Ma már nyugaton is nagyon kevés olyan alkotmány van, amely az eredeti. szabadversenyen alapuló tőkés társadalmi rendet szolgálja. Ezeket is nagyon sokszor módosították. Az amerikai alkotmány, ha jól emlékszem 26-szor, vagy 29-szer. újabb és újabb elemeket bevíve, más alkotmányok pedig, a mostanában vagy évtizedekkel ezelőtt született nyugati alkotmányok pedig szocialiszti- kus elemeket tartalmaznak. — Tehát amennyire mi használhatunk olyan megoldásokat, amelyeket leegyszerűsítve polgári megoldásoknak találunk, ugyanúgy azt mondhatnánk, hogy nem kis számú nyugati alkotmányban szocialisztikus megoldások vannak. Nemcsak megoldások, hanem ezek ráadásul érvényesülnek is. (Gondolok itt a skandináv országokra.) — Nos, véleményem szerint tehát értelmetlen a dolgot így felfogni, és a kérdést így megfogalmazni. Nagyon ieegyszerűsített gondolkodásra vall ez, az van mögötte, hogy szétválasztható módon, izoláltan élnek polgári, és szocialista társadalmak, és véletlenül sem szabad egyik megoldást a másikban alkalmazni. mert akkor az egész társadalom karaktere megváltozik. Hát ez nem így van. Említettem, hogy bizonyos elvek, amelyek polgárinak tűnnek, nem azok. — Itt van például a hatalmi ágak elválasztásának az elve. Ezt annak idején Magyarországon ma ismert formájában Montesquieu állapította meg, és a polgári alkotmányok használják is ezt az elgondolást. A marxista jogtudomány elég szerencsétlen módon, ezt eleve burzsoá megoldásnak tartotta, és hadakoztak ellene. A jogtudósok, és aki az utolsó negyven évben nálunk egyetemet végzett, mind így tanulta. A valóságban azonban nem így van. Ez az alapelv régebbi, bizonyos elemekben már Arisztotelésznél így van. és nem zárult le a fejlődése a szabadversenyt tükröző, úgynevezett liberális polgári alkotmányokban, hanem továbbfejlődött. Csak egy momentumot hadd említsek: továbbfejlődött például a hatalmi ágak elválasztása, és kialakult egy olyan egyensúlyt is biztosító, és bizonyos fejlődést megakadályozó rendszer, amely lehetetlenné teszí azt — optimális esetben persze —, hogy a hatalom egy kézben összpontosuljon, és önkény- uralommá váljon. — összefoglalva tehát, nem hiszem, hogy az alkotmány önmagában ilyen hatással lehet a szocialista elvek érvényesülésére. A szocialista kereteket tartalommal megtölteni egyébként sem az alkotmány feladata. — Az alkotmányról szólva, az államforma kérdése, a köztArsasAgi elnök szerepe kerül előtérbe a vitákban elsősorban. Ezek a kérdések nem terelik el a figyelmet az alkotmány fontosabb fejezeteiről? ■ — Valóban ezek a leglátványosabb problémák, amelyek a közvéleményt foglalkoztatják. A szakemberek ezeket a problémákat viszonylag egyszerű módon megoldhatónak látják. A legfontosabb talán, az egész alkotmány szerkezete, tehát a sorrend maga, ahogy a különböző fejezetek egymást követik. Nagyon előkelő helyre került az emberi jogok és az állampolgári jogok biztosítását tartalmazó fejezetek. Lényegés az az alapelv, amelyre az állami szervezet felépítése épül. Tehát az államhatalmi ágak megosztása, pontosabban egymástól való elválasztása és egyensúlyuk biztosítása. Ez utóbbit nagyon szeretném hangsúlyozni. Mert arról van szó, hogy ez a három hatalmi ág: a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás azonos fontossággal, egymást bizonyos értelemben kontrollálják. Csak így lehet ugyanis megakadályozni, hogy a hatalom olyan mértékben váljék központosítottár hogy az veszélyeztessen egy pluralista berendezkedésű politikai rendszert. — Professzor Ür! ÍMi az ön véleménye az Államforma kérdéséről, és ,a köztArsasAgi elnök szerepéről? — Az államformáról: ez tartalmilag nem problematikus. miután Magyarországon — gondolom — senki sem akarja, hogy királyság legyen az államforma, hanem köztársaság. Ha a köztársaságot elfogadjuk, akkor a társadalmi, tartalmi és államszerkezeti megoldás adott. Hogy ehhez milyen jelzőt teszünk hozzá, az már nem szakmai kérdés, ez érzelmi-politikai tartalmat jelenthet, de lényegében nem változtat az alkotmányon. Amj a második problémát illeti, nagyon határozott az a véleményem, hogy nem elnöki tanácsra, hanem köztársasági elnöki funkcióra, pozícióra van szükség. Az Elnöki Tanács egy meghatározott történelmi szerepet töltött be, kollektív államfőként tulajdonképpen az országgyűlést helyettesítette. Ez lehetetlenné tett bármilyen fajta, igazán alkotmányos kormányzást. és azt, hogy az országgyűlés a »maga, szuverenitást hordozó szerepét a valóságban is teljesítse. Ezt a helyzetet mindenképpen ki kell küszöbölni, tehát pusztán ez az egyetlen ok is elég lenne számomra ahhoz, hogy a köztársasági elnöki megoldást tartsam helyesnek. De hát vannak persze még más érvek is. — Én azt gondolom, hogy ezek közül a legfontosabb az. hogy ha az államhatalmi ágaknak nem csupán az elválasztását, hanem az egyensúlyát is biztosítani akarjuk, akkor a végrehajtó hatalmat meg kell osztani. A végrehajtó hatalom könnyen válhat túlsúlyossá a többihez képest. Ha két „feje” van a végrehajtó hatalomnak. tehát egy olyan köztársasági elnök, akinek valóban van hatalma, és mellette egy erős kormányfő. akkor már itt, a végrehajtó hatalmon belül is van biztosíték arra, hogy a hatalom ne centraiizálódbas- son túlságosan. Ez a másik érv számomra legalább annyira fontos, mint az első. Éppen ezért, szerintem, az a köztársasági elnök, aki ilyen funkció betöltésére alkalmas, legitimitását is a lakosságtól kell, hogy megkapja. tehát nem parlamenti úton kell választani, hanem általános választás útján. — végül egy jnAs témAról hadd kérdezzem. HalloUam olyan vódat, hogy az ön minisztersége óta a kívAnatos- I1Ä1 liberálisabb ítéletek születtek, sőt, „megnyíltak a börtönök kapui”, sok Jóünözö került érdemtelenül korán vissza a társadalomba . .. — Ilyen vádról nem hallottam. De miután mindössze nyolc hónapja vagyok miniszter, nem is lett volna módom befolyásolni a kialakult gyakorlatot. Egyébként az a határozott álláspontom, hogy soha, semmilyen formában nem avatkozom be — és a minisztérium sem — a bírói ítélkezés folyamatába, gyakorlatába. — Mennyire liberálisak az ítéletek? Nos, hadd mondjak erre egy példát. Magyarországon ma több mint 22 ezer ember van börtönben. összehasonlításul: Portugáliában, ahol körülbelül akkora a lélekszám, mint nálunk, mindössze hatezren. az NSZK-ban, ahol hatszor annyian élnek, mint nálunk, alig több, mint 30 ezren vannak börtönben, holott ott török, jugoszláv, portugál vendég- munkások is élnek. — Az a téves hit él nálunk. hogy az a jó megoldás. ha egy bűnözőt minél hosszabb időre börtönbe zárunk. Holott, a büntetés már a tehetetlenségünk beismerése, mert azt jelenti, hogy már nem tudunk velük mit kezdeni, hát börtönbe zárjuk őket. Egyébként — ne sértődjenek meg — abban, hogy a közhangulat ilyen, a sajtó is vétkes. A bűncselekményeket szenzációhiajhász módon tálaló tömegkommunikáció is befolyással van a közvéleményre. — Az „amatőr” bűnöző mind úgy kezd cselekményébe. hogy biztos abban, hogy őt nem leplezik le, nem fogják el. Ha néhány hónapra elítéljük ezeket a kezdő bűnözőket, minden esély megvan arra, hogy a börtönben profivá „nevelik” őket. A börtönbeni bűnözést nem tudjuk felderíteni. a börtönviselteket nevelni pedig végképp nem tudjuk. Tehát épphogy nem liberális a magyar bírói gyakorlat. A bűnözés megelőzése lenne a megoldás, ez viszont nem a bíróság, nem az igazságügy feladata. — Professzor Űr! 'Köszönöm a beszélgetést! Szatmári Lajos — Az elmúlt évtizedekben soha nem éltünk át olyan gyors változásokat, mint 1989 első két hónapjában, az elmúlt hetekben. Masabb lett a viszonyunk politikai ünnepeinkhez is. Egyetért ezzel a megállapítással? — Igen, bár vannak megjegyzéseim. Állami és társadalmi ünnepeink jelenlegi rendszere alapvetően 1956 után alakult ki. A megítélés és a viszony az eltelt évtizedekben többször módosult, az idén pedig jelentősen megváltozott. A legfontosabbnak annak kimondását tartom, amit a szívünk mélyén eddig is éreztünk: március 15-e a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Teljesértékűvé válása azonban mindannyiunkon, a megemlékezésekre, az ünnepségekre készülődőkön múlik. — Mi a biztosítéka annak, hogy az ünnep ebben az évben nem lesz a napi politika céljainak alárendelve? — Nagyon bízom benne, hogy ez az ünnep az egész népé lesz. Ügy gondolom, hogy március 15-e munkaszüneti nappá, állami és nemzeti ünneppé nyilvánítása. az idei megemlékezések körültekintő előkészítése igazolja: egyszer és mindenkorra vége annak, hogy a társadalom egy-egy csoportja, vagy szerveződése önző módon kisajátíthatja, saját céljainak rendelheti alá történelmi múltunk kiemelkedően progresszív eseményeit és szereplőit. — 1989, március 15-éje abban is eltér a megelőző évektől, hogy az idén különböző politikai szervezetek önállóan, nyíltan, saját véleményük hangoztatásával ünnepelnek. Melyik az a gondolat, amely megítélése szerint az eltérő álláspontok mellett is közös lehet? — Egy alapjaiban átrendeződő politikai struktúrában új nemzeti közmegegyezés kialakulásának lehetünk tanúi. Véleményem szerint rendkívül figyelemre méltó a magyar polgári forradalom és szabadságharc 141 évet átívelő, s a mai politika számára különösen érvényes üzenete. 1848 előtt, ugyanúgy mint ma, reformoktól volt hangos az ország. Akkor is, miként napjainkban, a megújulás, a modernizálás igénye és kényszere volt napirenden. 1848-ban a magyar nép méltónak bizonyult „régi nagy híréhez”, s bízunk benne, hogy ez most sem lesz másként. A 48-as forradalom üzenete számunkra, remélem mindannyiunk számára egyértelmű. Részekre esett, zilált hazával nem képzelhető el, hogy a világ fejlődésébe bekapcsolódjunk, az előrehaladás fő irányaival lépést tartsunk! A múlt felidézésével egyenértékűnek tartom, hogy előre is nézzünk. Tapasztalataim szerint az újabb generációk nemzettudatának megalapozásában múlhatatlanul fontos mozzanat a magyar polgári forradalom és szabadságharc értékeivel való találkozás élménye. Hogy ez a találkozás, s ez az élmény milyen minőségű, abban a társadalom felnőttebb és többet tapasztalt tagjainak egyre nagyobb a felelőssége. Többek között ezért is mondom, hogy a sokféleséget, a másságot nem tagadó, de az alapkérdésekben, az értékekben egyetértő társakkal kívánjuk közösen ünnepelni március 15-ét. — Mit vár, hogyan tnyil- vánul meg az ünnepen az említett eltérés, a másság? — Könnyen megjósolható, hogy az idei ünnepségek a megszokottól tartalmukban és külsőségeikben eltérőek lesznek. Ugyanazon a megemlékezésen több szervezet képviselője is mondhat köszöntőt. Biztos vagyak benne, hogy a résztvevők nem á papírboltokban szerzik majd be az uniformizált plakátokát, nem egységes jelképeket alkalmaznak, hanem a saját gondolataikat megjelenítő, és érzéseiket kifejező feliratokkal, jelszavakkal ünnepük március 15-ét. Nem érne nagy meglepetés, ha a piros-fe- hér-zöld nemzeti zászló mellett a történelmi címerek és jelképek is megjelennének. Az elkülönülésre törekvésnek persze csak akkor lehet alapja, ha az ünnep mai, közös tartalmánál jobbat, előremutatóbbat kínál mindannyiunk számára. A másság hangsúlyozása mellett az előkészítőknek, minden szervezőnek be kell tartania a gyülekezési- törvényben foglaltakat. — A megyei pártbizottság hozott-e döntést, adott-e valamilyen utasítást tagjainak? — A párttagoknak és az alapszervezeteknek teljes önállóságot biztosítunk abban. hogy kikkel, mikor és hogyan kívánnak ünnepelni. Az előkészületekből ítélve, a megye településein színvonalas, formájukban változatos megemlékezéseknek lehetnek részesei az ünneplők. Hagyományosan nagy gonddal készülődnek az ünnepségre Miskolcon, a megyén kívül is nagy várakozás előzi meg a monoki eseményeket. Városaink közül elsőként Sárospatakon egyeztek meg abban, hogy valamennyi szervezet, intézmény összefogásával közösen ünnepelnek. Ez egyébként a községekben, kisebb településeken szinte természetes. Pártszerveink- nek egyébként azt ajánlottuk, hogy a tanácsok és a Hazafias Népfront kezdeményezéseit támogassák. A hagyományok tiszteletben tartásával a megemlékezéseken segítsék elő, hogy az ünnepségek a közös célok elérését segítsék elő. Mi azt valljuk, hogy március 15-e az igazi, a felelős politizálás fokmérője lehet. U. J.