Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-24 / 71. szám
1989. március 24., péntek i ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Receptjeinket írták: Tóth Béla mester- és kiváló cukrász, az MVV cukrászüzem vezetője, Ingoványi József, a miskolci Alaibárdos étterem jelenleg külföldön dolgozó konyhafőnöke, Kandik Ferenc mesterszakács, az MVV hidegkonyha üzemének vezetője. CITROMKRÉM Hozzávalók: 2 db citrom, 3 db tojás, 15 dkg cukor, 2 kávéskanálnyi zselatin, babapiskóta, tejszínhab, reszelt csokoládé. Elkészítése: A tojások sárgáját a cukorral habosra .keverjük, hozzáiadjuik a citromok reszelt héját (csak a sárga részét). A zselatint elkeverjük három kanálnyi hideg vízben, s hozzáadjuk a tojássárgákhoz, s habverővel kavargatva vízgőzön sűrű krémmé főzzüik. Hagyjuk langyosra kihűlni, majd belekeverjük a citromok levét és a tojások habbá vert fehérje részét. Talpas poharakba töltjük, s 1—2 órán át hűtőszekrényben tartjuk. Tálaláskor tejszínhabbal, reszelt csokoládéval díszítjük, s mellé babapiskótát adunk. ANANÁSZOS PULYKAMELL Hozzávalók (5 főre): f 80 dkg pulykamell, 3 dl tej, 4 dkg só. 20 dkg vaj, vagy margarin, 10 dkg liszt, 1 doboz ananász (most sok helyen kapható leárazva!), 1 dl narancsjuice, 1 dl száraz fehérbor, szerecsendió, fehérbors. Elkészítése: A pulykamellet kifilézzük, bőrét lehúzzuk, 10 szeletre felvágjuk, s tejben áztatjuk 3—4 órán keresztül (ettől lesz jó porhanyós!). Ezután kivesszük a tejből, konyharuhával leszárítjuk, megsózzuk, fehérborssal és szerecsendióval tetszés szerint ízesítjük. A liszt felében megforgatjuk a szeleteket, majd a vajat vagy margarint felhevítjük, s a pulyika- mellszeleteket ebben elősütjük. Edényben sorjában lerakjuk őket, ananászkarikákat helyezünk rájuk. Az elősütésből visszamaradt vajat a száraz borral és na- rancsjuice-szal, illetve ananászlével felöntjük, tetszés szerint sóval és borssal ízesítjük. öt dkg vajat a felmaradó liszttel összegyúrunk, felforraljuk a . levet, s ezzel besűrítjük. Az egészet együtt is átforraljuk, s a pulykamellszelétekre öntjük, s megint összeforraljuk. FINOM SZÁRNYASKOCSONYA Hozzávalók (4 személyre): 50 dkg szárnyas aprólék (most leárazva kapható), 20 dkg csirkemell, 30 dkg vegyeszöldség, 5 dkg gomba, nemesbors, babérlevél, só, vöröshagyma. Elkészítése: Az előkészített húsokat feltesszük főni, és húslevesszerűen főzünk egy jóízű kocsonyát, az ízesítőket felhasználva. Ügyeljünk arra, hogy a kocsonyáié teljesen tiszta, átlátszó és a babérlevéltől enyhén pikáns ízű legyen. Ha elkészült, leszűrjük, a mellet szépen felszeleteljük, s tányérra helyezzük az ugyancsak felszeletelt sárgarépával és a felszeletelt gombafejekkel. Ezt mintegy 3 milliméter vastagon leöntjük a kocsonyalével, s ha megdermedt, ráöntjük a többi levet is. * Locsolóbál Telt ház a Palotában .Már megérkezteik azok a beutalt vendégek a lillafüredi Pálottaszállóba, akik a húsvéti ünnepekét is itt töltik. Az ország különböző részeiből, az Alföldről csakúgy, mint a Dunántúlról, de nagyrészlt a fővárosból 230 .beutalt pihen a közelmúltban felújított, kényelmesért berendezett szobáikban. Az újabb vendégcsoportot, azokat, akik fizetnek az itt itöltött időért, pénteken és szombaton várják. Ö.ket különböző utazási irodák szervezésében látják vendégül a húsvéti ünnepekre. A szálló nemesák kényelmes pihenést nyújt a falai között lakóknak, hanem változatos programot js. A vendégeknek módjuk van kirándulni Kassára, megismerkedhetnek Sárospatakkal, valamint Szilvásváraddal és Egerrel, csoportos kirándulások során. Emellett természetesen naponta túrázhatnak a Palotaszál'lót körülvevő, festői szépségű helyekre, közte a Garddna völgyébe, Féhértkőlápára. Az ünnepeket itt töltők hangú látót minden bizony- nyál emeli majd, hogy részükre a Palotaszálló vezetősége locsolóbált is rendez. Szomszédolás A Plitvicei-tavaknál Jugoszláviába turisztikai szempontból elsősorban a tenger csábítja a nyaralni, pihenni vágyó embert. Ám még előbb is akad látnivaló. Útitervükbe sokan be is építik a Plitvicei-tavakat, e nyolc kilométernyi tájegységet. A látvány csodálatos. Zöldeskék árnyalatú, egységet alkotó, ám mégis különálló tavak, a Niagaránál magasabbról lezúduló (70 méter), — persze sokkal kisebb vízhozamú ■— vízesések, karsztbarlan- gok, ... szóval minden együtt ahhoz, amihez érdemes visszatérni. S rá is fér ez a látvány a gyanútlan turistára, hisz hogy valaki rácsodálkozhasson, több próbát kell kiállnia ... Ez mindjárt a belépődíj váltásával kezdődik. Mert ép elmével (?) megtippel- ve a belépőjegyet eme nemzeti parkba, fejenként száz forintnál nem gondol többre az ember. Így amikor elkérik tőle a 30 ezer dinárt, oda is adja, s menne tovább. Kiderül azonban, hogy „per koponya”, ennyi a belépő. Ez tehát ha egy átlagcsalád esetében néggyel megszorozzuk, annyi, mint 120 ezer dinár... De nincs más választás, —r legalábbis a fanatikus természetjárónak — ha már egyszer itt van, kifizeti az összeget, a majd 2500 forintot. A továbbiakban — ha elfogy az otthonról vitt élelmiszeradag — marad a kenyér és a víz ... ■Bejutva — bár a kidobott pénz még kicsit sajog, — megpróbálhat parkolóhelyet keresni a látogató. Itt már csak az idő a pénz. Nem kerülhet többe egy órácskánál. Kocsi kocsi hátán, lépni sem lehet, nemhogy parkolni. Aztán ha végül is megvan a hely, már csak a lámpaoszlopokat kell számolni, hogy visszafelé megtaláljuk .. . A látvány kétségtelenül nem mindennapi. A kristálytiszta, jéghideg vízben gár zolva, figyelve a dübörgésre, a tavaik különleges szipére, kacsák fürdőzésére, vízisikló-siklásra, a zúduló víztömegen vakítóan csillogó, lecsorduló napsugárra, — a tömegben is egyedül lehet az ember, felejthet gondot, bajt... s elég ha cspk visszafelé kezd töprengeni: vajon hányadik oszlopnál is hagyta a kocsit... Dobos Klára Apró : (Alakulások) Majd egy toljos nap múlt el anélkül, hogy valahol valami megalakuljon... I Szerencsére jött a hír, miszerint megtartotta alakuló ülését a Napoleon Társaság. Feladata őfelsége ténykedéseivel, az Imperium korával való foglalatoskodás, kutatás, észrevételezés. Ez o társaság nálunk, Magyarországon alakult meg, ahol bizony már .régóta hiányzott. Ez még hiányzott! Egyesek persze maris nem átallják fontolgatni a Kutu- zov Társaság megalakítását. Esetleg Wellington#!. * ’ , (A gyors változások kora)- A maguk Jboltjónok kirakatában néhány árucikkre nem is irtok rá az áratl Miért?- Minek arra az egy-két napra? * (Stressz) Mindenki őrizze meg nyugalmát! Eltűnt egyetlen, utolsó biztos pontunk, mely a Sarkcsillag állandóságával tartotta szilárd helyét, éreztetve az Őrök biztonságot.. Most meg eltűnt)... Hát nem megváltoztatták a 31 forintos napi- dijat?! (prisko) 75 évesen albérletben Az idős ember arca olyan, mint egy •nyitott könyv, melyet titkosírással irt az idő. Nem tudni, melyik barázdát szántotta a mosoly, melyiket véste a gond és a keserűség. Olgi néni arca nyolcvanhét évről mesél, nyolcvanhét esztendő hiteles krónikása. Egyedül él, bár van családja, egyedül gondoskodik magáról, bár gyermeke a közelében lakik — mégis ’ fényévnyi távolságra tőle. Csak az idősek klubjában érzi jól magát, foteljának mélyébe süppedve, kézimunkáiba temetkezve. Fél. Fél, hogy mit tartogat még számára az élet, fél a betegségtől, a magánytól, a szenvedésektől, amik még rá várhatnak. — Tudja, kedves, azt mondják rám, hogy megalkuvó vagyok. Mert nem lázadozok, mert mindenbe belenyugszom. De ón már olyan öreg vagyok, olyan tehetetlen. És látom, hogy mennyire haragszanak ma az öregekre azok. akik most dolgoznak. Azt mondják, rajtuk élősködőnk. Pedig higgye el, dolgoztam én is eleget. „Meddig akar még élni, vén szipirtyó!?” Három fiatalember kiáltott így rám itt a klub előtt. Jó lenne, ha mihamarabb vége lenne már az egésznek ... Meghajtom magam azelőtt, aki szeret minket... Tudja, mit csinálnék, ha sok pénzem lenne — élénkül fel hirtelen. — Vennék magamnak egy jó sparhedot. A mostanit már negyven éve használom, csupa lyuk. Még szerencse, hogy olyan enyhe tél volt... Margit néni hetvenöt éves. öt éve tagja az idősek klubjának. Kora reggeltől késő estig tüsténkedik, segít a terítésben, a takarításban. Ha tehetné, az éjszakákat is itt töltené. Nem 'is csoda, hiszen albérletben lakik. — Nincs nekem semmi bajom a gazdáimmal, külön bejáraton közlekedünk, nem is látjuk egymást, ha nem akarjuk. De különben is nagyon rendesek, ősszel, szüret idején segítek nekik, ők meg ennek fejében biztosítják a tüzelőmet. Ezerszer jobb dolgom van, mint a saját gyermekemnél. Mert amióta az élettársát odahozta, pokollá vált az életem. Akkor volt csak ió, amikor dolgozni mentek, én meg a két kisunokámmal maradtam otthon. Rendbe tettem a lakást, mostam, főztem. Amikor aztán tudtam, hogy közeledik a hazaérkezésük ideje, fogtam magam és kimentem az erdőbe, hogy ne is találkozzunk. Persze este csak haza kellett mennem. Akkor aztán kezdődött a cirkusz. „Fojtsd meg, öld meg, csak három évet kapsz érte!” — uszította a fiamat az élettársa. No — gondoltam — én kitérek az utatokból, megyek világgá. Megkérdezheti a gondozónőket, olyan állapotban kerültem ide, hogy art gondolták, két hétig sem élek már. Jártányi erőm se volt. Ez nekem most itt a paradicsom — mutat körbe a'klub otthonos társalgóján, s a mosolytól ezer ráncba szalad az arca; a szemében azonban könny csillog ... Kovács Judit
