Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám
1989, március 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Áfész *• . * * -N, ” ...... ' • b ....... ' „Mire az erdők Miinek” A gyors változások kényszerében A lakosság fogyasztási kultúrája vidéken is átrendeződik. Ezt ia |megállapítást bizonyította a Halmaj cs 'Vidéke ÁFÉSZ ,most megtartott küldöttgyűlése. Az utóbbi év megváltozott körülményeit 'tartalmazta az a Ibcszámoló, melyet laz igazgatóság elnöke, Radomszki jjó- zscf gerjesztett a küldöttértekezlet elé. A társadalmi, 'gazdasági fejlődés olyan szakaszába érkeztünk, melyben kiéleződnek a kérdések, a kihívások, a parancsoló követelmények, valamint az ezekre kötelező válaszadások. A hazai piacon általános «él a piacépítés, a versenyviszonyok erősítése. Éppen ezért, a (szövetkezeteknek a vásárlói kereslethez, a piaci -követelményekhez kell alakítani programjukat. A szövetkezeteknek ebben a versenyzónában kell élniük, versenyezni az áru-, a pénz-, a tőke-, s a munkaerőpiacon egyaránt. HUSZONNÉGY FALU ELLÁTÁSA E főbb elveket és követelményeket figyelembe véve, a szövetkezet elnöke utalt azokra a körülményekre, melyek meghatározzák és befolyásolják a szövetkezet működési területét. Megállapította, hogy nemcsak az elmúlt években, de különösen most, a megváltozott körülmények között, kiemelkedő szerepet kap a huszonnégy községben élő lakosság áruellátása, szövetkezeti gondjainak megoldása. A növekvő igényekhez igazodva, úgy kell megvalósítani az alapellátást, hogy ezzel egy időben vegye figyelembe a szövetkezet a differenciált jövedelmeket is. A szövetkezet 1988. évi munkájának egyik mutatója, ha nem is a legfontosabb, az árbevételének alakulása. Az elmúlt évben 304 millió 864 ezer forintot tett ki. mely folyóáron számítva 9,9 százalékkal magasabb, mint az 1987. évi árbevételek. Ha ehhez hozzávesszük a megyei és országos* kiske-. reskedelmi áruforgalom alakulását, úgy e szövetkezet kollektívájának nincs szé- gyellnivalója, hisz’ a forgalomnövekedésük szinte valamennyi fő árucsoportban fölötte van a megyei és az országos mutatóknak. FELVÁSÁRLÁS - SZÉPSÉGHIBÁVAL De, hogy az elégedettség mégsem teljes, azt az évek óta krónikusan visszatérő hiányáruk jelzik. A szövetkezet működési területén az elmúlt évben is hosszabb, rövidebb ideig hiányként jelentkezett a napraforgó-étolaj, a margarin, egyes ételízesítők, valamint nem megfelelő mennyiségben állt rendelkezésre a vidéken is ma már közkedvelt déligyümölcs. Ugyancsak szépséghibás a szövetkezet felvásárlási tevékenységének elmúlt évi alakulása is. A háztáji és kisegítő gazdaságokban termelt és felkínált termékek közül piac hiányában, több termékféle nem került felvásárlásra. Ennek következtében a tagság körében ma is jelentős felhalmozódás van, pl.: babból, de vonatkozik ez a tojásra, a vegyes termékekre és szezonidőben a gyümölcsre is. Mindebből adódott, hogy a szövetkezet felvásárlási tervét 1988-ban csak 75 százalékra teljesítette. A küldöttgyűlés valameny- nyi hozzászólója, ugyancsak kritikusan foglalkozott a felvásárlás kérdésével, de most már nemcsak úgy, mint az elmúlt év hiányossága, hanem az 1989-es év egyik fő tennivalójaként emelte ki. Többen utaltak arra a felmérhetetlen kárra, amelyet a termelők a tagság bizalmának az elvesztésében tapasztaltak. ILLÚZIÓK NÉLKÜL A küldöttgyűlésen részt vett és felszólalt Szűcs Erika, a Borsod Megyei Párt- bizottság titkára. — A megye politikai vezetése szemében hosszú időn keresztül a perifériára, szorultak a szövetkezetek. Pedig a lakosság ellátásában, és ezen keresztül az itt élők hangulatának formálásában ma is jelentős szerepet töltenek be. így, ha keserű tanulságokkal ugyan, de túl vagyunk az illúziók korszakán — mondotta a megyei pártbizottság titkára. Ezt követően szólt a kétszintű irányítás szükségességéről, céljairól. A jövőben mindenkinek a maga helyén többet és jobban kell dolgoznia. Az emberi élethez szükséges feltételek megteremtése, elodázhatatlan, és ha _tisztességes jövedelmet t udunk a vidéken élők számára biztosítani, márpedig ebben jelentős szereppel rendelkeznek a szövetkezetek, úgy biztosak vagyunk abban, hogy a mainál jóval kevesebb lesz az elvándorlás. Tudomásul kell vennünk, hogy a szövetkezetek gazdasági szerepük mellett, mint mozgalom, nem lebecsülendő emberi értéket is képviselnek. A küldöttgyűlés, befejezésként jóváhagyta az 1988-as gazdálkodási évről szóló értékelést és elfogadta az 1989-es feladatokra készült tervet. V. M. Fokozzák Miskolc vízellátásának biztonságát (Folytatás az 1. oldalról) Ezzel a megoldással a városellátást biztonságosabbá és egyenletesebbé teszik. A régi Olasz-kutat a későbbiekben elbontják. Munkát végeznek a város másik két forrása, a diósgyőri vár mellett lévő Tavi-forrásnál, ahol a csővezetéket és a szerelvényeket újítják, fel, cserélik ki, valamint a Szentgy.örgy-for- rásnál is. Ez utóbbinál búvárok dolgoznak a hegy gyomrában, tisztítják a föld alatti járatokat. Ennek nem annyira az ivóvíz, mint inkább a diósgyőri strand miatt van jelentősége. A festői környezetben fekvő diósgyőri strandot ugyanis kevesen látogatták, annak hideg vize miatt. Most 24 fokos vizet találtak, amelyet mintegy 400 méteres csővezetéken vezetnek majd a strandfürdő medencéibe. A szigetelt csővezeték terve már elkészült, s a tervek szerint kiépítéséhez —- a régi vezeték egy részének felhasználásával ■— rövidesen hozzá is kezdenek. Ügy tervezik. hogy nyáron a für- dőzök már ezt a meleg vizet használhatják. Vízmű belső részlete Még nem zoldüUck a a fák Zemplén szépséges tájain. De a természet azon a márciuson is magában hordozta az újjászülető élet minden üzenetét. Am azon a negyvenöt évvel ezelőtti tavaszon nem volt idő a természet törvényeit csodálni. Pusztított a világháború; ember embernek vált farkasává. Az a tavasz a német megszállást hozta Magyarországra. A szépséges zempléni tájakon még nem zöldültek az erdők. Sátoraljaújhely börtönében politikai foglyok százai voltak bezárva. Gondolataikat, lelkűket azonban nem verhették bilincsbe! így érkezett cl az a nap ... — „1944. március 22. A szemben levő ügyészség ablakaiban megláttuk a németeket. ők néztek minket, mi őket. Jelenlétük az ügyészségen csak egyet jelenthetett: átveszik a börtön vezetését. Az örök is zavarodottak, nem törődnek velünk, egymással beszélgetnek. A levegőben van, hogy tenni kellene valamit, menekülni a kilátástalan holnap, a németek elől. Félelmeivel és reményeivel küszködik mindenki. Mi, a beavatatla- nok nem sejtjük, hogy már meghozták a döntést, s csak néhány óránk van még az akció kezdetéig. A kijelölt ro- hamparahesnokok csak délután közölhették a kitörés időpontját zárkatársaikkal. A magyar kollektíva vezetősége ebédosztás idején közli határozatát: mindenki maga dönt, részt vesz-e az- akcióban ... ... Mikor felharsan a folyosón a kiáltás: »Kibli-viz«, nagy zaj támad. Mintha verekednének. A külső zajokból kezdetben nem derül ki, kik dulakodnak. Németek szállták meg a börtönt? Hirtelen kinyílik a zárkaajtó, és a tizennyolc éves Marion áll előttünk, mosolyogva, ■ konyhakéssel a kezében: — Kifelé elytársnők! Szabadok vagyunk! összekapjuk ruháinkat, zúdulunk a folyosóra. — Puskákat! — kiáltja mellettem Ankica. Az őrség lefegyverzése a terv szerint történt.” ■ Így kezdi ama nevezetes nap történetének elbeszélését a Mire az erdők kizöl- dülnek című könyvében Ba- zsik Renáta. Hogy kik voltak ők, az egykori börtönlakók? Idézzük a Zempléni Népújság 1946. júlliüs 28-,i szamából: „A Horthy-reakció minden emberi haladást képviselő mozgalmat igyekezett csírájában elfojtani. A náci fasizmus és a Horthy elnyomó rendszere ellen küzdő szerb anfifasisz- ta ifjak s a magyar ellenállási mozgalomhoz tartozó csoportok szintén útjában voltak a népelnyomóknak. Börtönbe vetették őket, úgy kezelték, mint rablógyilkosokat, holott szabadsághősök voltak, akik idejében figyelmeztették szóban és írásban a magyar népet arra, hogy a behódolás a nácizmusnak Magyarországra nézve csak végzetes lehet. A sátoraljaújhelyi fogházban 400, a jugoszláv antifasiszta táborhoz és a magyar ellenállási mozgalomhoz, tartozó partizán volt letartóztatva.” Akik jártak már Sátoraljaújhelyen, bizonyára látták a ma fegyházként funkcioPartizánemlékmü náló komor épületet. Vajon hogyan látta belülről, 45 évvel ezelőtt, a kitörés egyik résztvevője, a már idézett Bazsik Renáta? — „A földszint a köztörvényeseké: itt csak két politikai zárka van: a súlyosan elítélt fiatalkorúaké. A bűnözők folyosóján ők a »házimunkások« ... Egyik oldalon a közös zárkák vannak, a másikon a magánzárkák. A két oldalt széles függőfolyosó köti ösz- sze. Az első emeleten a közös zárkákban egymás után jugoszlávok, magyarok, szlovákok. Az első emeleti folyosó végén a két utolsó zárka a nőké. A zárkák ötször ötméteresek, általában tizennyolc-húsz főt kell elhelyezni bennük a szabályzat szerint.” A Mire az erdők kizöldül- nek c. könyv szerzője húszon- . négy évesen tapasztalta meg ezt a börtönéletet. Sokan pedig fiatalkorúnak számítottak ... Az események krónikásai, magyarázói a kitörés és lázadás elbukásának egyik okát éppen abban keresik, hogy kevés volt a harci tapasztalat. Így vélekedik dr. Tihanyi Endre is a Vértanúk Zemplénben című minikönyvben. Innen vesszük az alábbi sorokat: „Egy ottfelejtett fegyver, majd egy áruló szakács azonban az üldözőket segíti. Az utóbbi az őrséget kiszabadítja, akik fegyverükhöz jutva, ellentámadásba mennék át. Gyorsan bevetik a magyar és német katonaságot, előlük egy időre Vlaska- lic Milenko (Pave) javaslatára az erdőkbe menekülnek néhányan... Délután 5 órakor a harc még folyik... A menekülést biztosítók egy részét az utcán fogják el, s ott lövik le.'Az élve elfogot- takat betuszkolják a börtönudvarra ...” Mire az erdők kizöldülnek — a hiteles tanú, a vádlott, a hősi tett részese; Bazsik Renáta ezt a címet adta könyvének. Egy barátnőjétől most azt hallom: azért választott így, mert a sátoraljaújhelyi fogház politikai íogtyai ezzel a jelszóval tervezték a szabadulást. Akkorra — mire az erdők kizöldülnek .. Az események; a német megszállás azonban „átírta” azt a 45 évvel ezelőtti tavaszt! — „Az udvar fehérlett a meztelen holttestektől, amikor március 28-án a börtönnel szemben levő ügyészség épületében összeült a kassai honvéd törvényszék, mint rögtönílélő bíróság. Három napon át vonultak reggel, délben, majd délután és este a láncra fűzött L. J. felv. és bilincsbe vert foglyok. A nagy tárgyalóteremben az asztalon két égő gyertya között feszület. A vádlottak padján negyvenöt vádlott (köztük kilenc nő), oldalt a lefegyverzett őrök, a koronatanúk ... ... 1944. április hatodikán reggel a kassai honvéd törvényszék rögtönítélő bíróságának elnöke, vitéz Tanító Béla ítéletet hirdet. A Magyar Szent Korona nevében ... ... a börtönből való kitörés és lázadás, hatósági közeg ellen felfegyverkezve elkövetett erőszak bűntette miatt tizenhárom vádlottat kötél általi halálra ítél: huszonkét vádlottat kilenc—tizennégy évi szabadságvesztésre; a többit az illetékes katonai bírósághoz utalja rendes eljárás végett... Két vádlott kegyelmet kap. 'Két bitót elszállítanak az udvarról. A börtön búcsúzik a halálba menőktől.” Így végződött a máig példaértékű és főhajtást parancsoló Nagy Kísérlet. A túlélők, az utódok két év múlva már emléket állítottak. A Zempléni Népújság (1946. július 28.) így számol be az eseményről: „Nevezetes ünnepség színhelye volt Sátoraljaújhely. Zajtalan, de lélekemelő ünnepség keretében leplezték le a fogház falába helyezett emléktáblát, amely a partizán hősök kitörését, a szabadulásért és szabadságért vívott hősi harcát örökíti meg. 72 hős partizán esett itt áldozatául a nabtartó fasiszta banditáknak. Az életben maradottak most eljöttek leróni a kegyelet adóját elesett hős bajtársaik iránt. Eljöttek Jugoszláviából, Szlovenszkóról, Pestről és az ország minden vidékéről. Nemzetközivé nőtt az ünnepség, mint ahogyan az a szabadság is, amelyért harcoltak és meghaltak.” Dr. Bazsik Renáta 1989. februárjában hunyt el Budapesten. Hamvait mg, 1989. március 22-én — végakaratának megfelelően — Sátoraljaújhelyen helyezik örök nyugalomra. Ott, ahol elvtársai, bajtársai, rabtársai — egy Nagy Kísérlet mártírjai nyugszanak. A végtisztesség délelőtt 10 óra 30 perckor kezdődik a Partizán-emlék- . mű előtt. Mire az erdők kizöldülnek Zemplén szépséges tájain — már békében pihenhet a hősi tettek színhelyén. összeállította: T. Nagy József A sátoraljaújhelyj börtönkitörés emlékeiből
