Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-20 / 67. szám

1989. március 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megjöttek a cserkészek Tavaly októberben, a bu­dapesti Múzeum Kávéház­ban több, mint negyven­éves szünet után újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség. Az idősebbek közül sokan évtizedek elmúltával is szíve­sen mesélnék egykori cser­készélmény eikről,- a fiata­labb korosztály viszont szin­te semmit sem tud a vi­lágszerte nagy népszerűség­nek örvendő ifjúsági moz­galomról. IFJÚSÁG A TÜZVONAL MÖGÖTT Az alapító Robert Baden- Powell angol tábornok. A búr háborúban mint Ma- feking városának védelme­zője az őrség csékély száma miatt az ifjúságot szervezte a tűzvonal mögötti szolgá­latokra. Hazatérve, az utcák veszendőbe menő fiataljai­nak megmentésére tovább’ fejlesztette megkezdett mű­vét. Mozgalma, amelyet 1908- ban harminc fiúval kezdett, nem maradt hatás nélkül. Rövid idő, mintegy három év alatt Angliában, de az egész világon is elterjedt és oly hatalmas arányokat öl­tött, hogy a tábornok lemon­dott katonai rangjáról és egész energiáját a cserké­szetnek szentelte. A mozgalom eredeti célja egy új — erősebb, életreva­lóbb, gyákorlatiasabb — fiútípus kialakítása. Munká­jában egyesül a testedzés, a manuális tevékenységek elsajátítása és a szabad ter­mészetben való élet. Legfőbb jellemzői: minél több szemé­lyes élmény („élni hagyni a serdülőket”), tapasztalatok szerzése, a cserkésztörvény és fogadalom betartása,' a táborozás és a közös őrs. Eredetileg 8—18 éves fiúk számára szerveződött, de ko­rán megindult a párhuza­mos leánymozgalom is. Ma­gyarországon 1910-ben ala­kult meg az első cserkész- csapat. MISKOLCON IS MEGALAKULTAK Nemrég a miskolci Mind­szenti Plébánián cserkész- gyűlést tartottak. „Nem nosztalgiázni jöttünk ide” — kezdte mondandóját a leve­zető elnök, a több, mint száz öreg és leendő cserkész előtt. S valójában több konkrét javaslat született ezen az estén, amelyek a helyi mozgalom irányvona­lát meghatározzák. A mis­kolci cserkészek először is hovatartozásukat tisztázták. Ezek szerint a Magyar Cser­készszövetség keretein Belül kívánnak működni, de cser- késztestvéréknek tekintik a Magyar Cserkészcsapatok Szövetségének tagjait is. (Mint tudvalevő, január vé­gén a mozgalom kettévált.) Az összejövetelen négyta­gú bizottságot választottak, melynek elsődleges feladata ■a szövetség és ,a helyi csapa­tok közti koordinálás. A Kossuth utca 17. szám alatt irodáit nyitottak, ahol kedden és csütörtökön fél 5- től. 6 óráig fogadják az ügy­feleket. Tervezik az öreg cserkészék baráti körének megalakítását, melynek tag­jai segítséget nyújtanának a f i atalabb aknák. A cserkészcsapatok mö­gött egyébként fenntartó tes­tületeknek kell állnia. Ez lehet egy iskola, egy plébá­nia, vagy akár egy üzem is. A hagyományokhoz híven külön lány- és fiúcsapatok, őrsök szerveződnek. Ennek elsősorban az érdeklődési te­rületek különbözősége az oka. Egyenruha még nincs, de a szövetség a közelj övö­dben erről is gondoskodik. AZ ELSŐK: A TÖMÖRI PÁL CSERKÉSZCSAPAT A miskolci .cserkészgyűlést követően február 20-án meg­alakult az első cserkészcsa­pat. a mlartintelepi plébáni­án. — Csapatunk két őrssel, összesen húsz 9—12 éves fiúval .kezdi meg működé­sét — mondja Kormos Gyu­la plébános. A szabályok szerint a cserkészkor 12 évestől 18 évesig terjed. El­sődleges célunk, hogy kis- cserkészeinket felkészítsük az egyéves próbaidőszakot követő fogadalomtételre. Az őrsök tagjai minden hé­ten találkoznak, hogy egyre jobban megismerkedjenek a cserkészélet velejáróival. Emellett természetesen ki­rándulások és táborozások is szerepelnek terveink között. A felvétel során senkitől sem érdeklődték a világné­zete iránt. A lényeg csupán az volt: vállalja-e a cser­készek tíz törvényét és a fogadalom teljesítését. Végszóként is megállja a helyét a miskolci cserkészta­lálkozó egyik felszólalójának gondolata: ,,A fiatalkorú bű­nözők szórnia évente 18 ezer körül mozog. Ha ez az adat majd egy számjegyű lesz, ak­kor ml is elmondhatjuk: megérte!” . Cz. B. A cserkészövön a jelszó: Légy résen! Fotó: D. K. (DRÁGA A GYÓGYSZER) — Mari nénje! Elkészítet­te-e már az újholdkor, te­mető árkából szedett, éjfél­kor kecskebéka nyelvén meghuzigált, Luca napján a kercsztúton kilencszer hátra vetett éleke-haloke fűből va­ló keverményt, mely minden nyavalyát gyógyít? (BOLTI LOPÁS) — Nézzünk oda! Az embe­rek kemény forintokkal fi­zetnek az áruért, maga meg csak úgy leveszi a pultról és a pénztár kikerülésével távozna? Hát hogy gondolja ezt .maga?! — iÜgy, hogy én másként gondolkodó vagyok ... (FOLYTATÓDIK A FOCISTÁK PERE) — Ügy tűnik, a fiúk a leg­közelebbi bunda-szerda mér­kőzést a börtönválogatottal játsszák. Zárt ajtók mögött. (Pt) Mercedes ezüstből ó "- ... -N A spanyol „Carrera és Carre­ra” ékszerészcég dolgozói 20 kg ezüstből készítették el egy Mercedes 300 SL Gaviota mo­delljét, amelyet egy madridi ékszerészeti kiállításon mutat­' ' V* i Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1989. január elsejei ada­tok szerint 2779 gyermek él állami gondoskodás alatt. Országo­san ezeknek a gyermekeknek a száma mintegy 3000-rel csök­kent, a mi megyénkben pedig közel százzal emelkedett. Java részük nevelőotthonokban vagy nevelőszülőknél éli mindennap­jait, de laknak munkásszállásokon, kollégiumokban, egészség- ügyi intézményekben is, és sajnálatosan nem kevés azok száma sem, akik a büntetésvégrehajtó intézetek lakói. — Sókuk élete kész tragé­dia, tizenéves létükre száz­szor többet megéltek, mint más egy emberöltő alatt. S persze nem az élet napos oldalából jutott több ne­kik..-. — mondja keserűen Czikó Benjámin, a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Inté­zet igazgatója, aki hivatalból valamennyi állami gondos­kodásba vett gyermek sor­sát ismeri, hiszen ,az általa vezetett intézet a megye te­rületén a gyermekek gyámi feladatait látja el. Ez az in­tézet egy úgynevezett átme­neti otthont nyújt a család­ból kiemelt, de nevelőszü­lőknél vagy nevelőotthonok­ban még el nem helyezett gyermekek számára. — Mi lehet az oka a fent említett, az országostól el­térő, emelkedő tendenciá­nak? — Az ok véleményem sze­rint a megye gazdasági, szo­ciális, szooiókulturális hely­zetének oly nagyfokú romlá­sa, mely menthetetlenül érintette a családokat, s fő­leg a peremen élő családo­kat deklasszálta. (A 2779 gyermekből 1523 cigány- származású.) Ezek aztán már sem anyagilag, sem er­kölcsileg nem alkalmasak a gyermekek felnevelésére. Ilyenkor avatkozik be a gyámhatóság, a gyermekvé­delem. — Miként minősíthető je­lenlegi gyermekvédelmi rendszerünk? — Természetesen a csalá­dot nem pótolhatja, különö­sen nem azok a mamut­intézményeik, melyek több ezer gyermek nevelését vál­lalják föl. Még a nevelőszü­lői hálózat az, mely legjob­ban Visszaadja a családi miliőt. Egyébiránt vélemé­nyem szerint a gyermekvé­delemben nagyfokú szemlé­letváltásra van szükség. Ne­vezetesen koordinációra, komplex kezelésre gondolok. Nem elég a gyermekkel fog­lalkozni, amikor már meg­történt a visszafordíthatat­lan baj, a család vizsgála­ta, figyelemmel kísérése éppoly fontos és elengedhe­tetlen, nemcsak a megelő­zés. de a reszocializáció szempontjából is. Ugyani­lyen fontos; hogy például az iskolai gyermekvédelem, mely most. más minisztérium irányítása alá tartozik, mint mi, közelebb kerüljön hoz­zánk, hogy munkánkat egyeztetni, koordinálni tud­juk. De véleményem szerint a családjogi törvény módo­sítása is elengedhetetlenül szükséges, hiszen ez az új nem gyermekközpontú, in­kább a szülők érdekeit védi. Tervezik is a módosítását. — A imunkájuk eredmé­nyét úgy tudják lemérni, hogy az „életbe ■ kikerülő” gondozottjaik megállják-c a helyüket, vagy sem. Mik a tapasztalataik? — Nagy gond ez a kilé­pés. a tőlünk való távozás, szakmai nyelven szólva a reszocializáció. Sokuk nem alkalmas az' önálló életveze­tésre, a munkába állásra nem­csak egyéniségük miatt, ha­nem azért sem, mert képes­ségeik szerint csak igen ala­csony kvalitású munkakörök betöltésére alkalmasak. Ilyen pedig kevés akad a megyé­ben, s ha el akarnak helyez­kedni, át kell lépniük a me­gyehatárt. Ekkor már nem­csak az. új környezet okoz gondot, hanem a lakásmeg­oldás is. Albérletek, mun­kásszállás, rossz környe­zet... Nagykorúságuk elérésekor ugyan kapnak úgynevezett életkezdési támogatást 5000— 30 000 forintos összegig, ám nem mindenki tud ezzel él­ni, s egy lakásszerzéshez valljuk meg őszintén, ez édeskevés. Ezen a területen azonban végre sikerült előbbre lépnünk, s a lakha­tási gondokon úgy segíte­nünk, hogy a GYiIVI régi épületéből a megyei tanács határozata alapján a volt állami gondozottak albérlő­házát alakítjuk ki. A körül­belül 60 főt befogadó léte­sítmény jelenleg tervezés alatt áll. E ház üzembe állí­tása segíthet majd a kike­rült gyermekek sorsán, illet­ve lehetőséget ad egy haté­kony utógondozásra is. A be­jutás feltétele lesz a közös­ségi ház alapszabályainak betartása. Nevezetesen állan­dó munkaviszony, egy bizo­nyos összegű kötelező előta- kárókosság. ezen kívül ter­mészetesen egy eszmei érté­ket képviselő albérleti díj fizetése havonta. Meggyőző­désünk ugyanis, hogy nem szabad elvtelenül csak ad­nunk, a jogok mellett a kö­telességeikre is apellálnunk kell a cél érdekében. Kovács Judit Csalódás ■ Meleg á betegszoba leve­gője, ám a fűtőtestek forró­vá hevülve védelmezik a be­tegeket a konok télutó ellen. Ez a nagy, álomba ringa­tó meleg csend, most kezd feloldódni. A délelőtti főor­vosi vizit néhány perce ért véget, s ez szemmel látha­tóan feloldja a rejtett fe­szültséget. Legelőször a vasúti főtiszt mozdul. Az ablakon túlra, a kórház sebészeti osztályára mutat: — Na nézzék, a galambok ott az ablakpárkányon! Va­laki mindig kenyérmorzsá­val eteti őket. A hat beteg közül senki sem válaszol. Csupán arra néznek. Az álom és ébrenlét mezsgyéjéről lassan térnek vissza, még akkor is, ha a viziten elhangzott szavak ott zsonganak a tudatban. Pedig a valóság letagadha­tatlan; a meleg kórterem, félig fehér és halványzöld falak, fehér ágyak, éjjeli- szekrények, az infúziós áll­ványok, oxigénpalackok. És ismét a meleg, a délutáni várható vénás injekciók, a néhány nap múlva bekövet­kezhető műtétek. — Meglátják, ma bejön az asszony, no, mibe fogad­junk? Ezt az ajtó mellett fekvő, alacsony kis nyeszlett em­berke, Tanó István mondja. Félkarra támaszkodva, szin­te kihívóan szeme# a töb­biekkel. — Nem fogadok, sőt biz­tosra veszem — lép le az ágyról az asztalos, majd hoz­záteszi: — azt hiszem senki sem kételkedik benne. Most már megélénkülnek, a galambok helyett a kis nyeszlett emberkét nézik. A vasúti főtiszt szintén élén­ken helyesel: — Azt vallom, amit a betegtárs, igenis be fog jönni a felesége. ' Tané megnyugodva ha­nyatlik vissza a párnára. A szokásos hétköznapi látoga­tókra gondol, arra, hogy ma jönni fog az asszony Nem érti és nem tudja elképzel­ni az okát. miért nem jön az asszony. Három hete. hogy behozták a megyei kórházba, is azóta semmi. Csupán a két hónapja férj­hez ment asszonylánya láto­gatja, de az sem mond sem­mit. Pedig alig harminc ki­lométernyire laknak az egyik községben. Másfél órán belül itt lehetne, ha akarna! Mór arra gondolt, hogy hazaszökik, de nem bírt! Az az átkozott szilikó­zis! Hát tehet ő arról, hogy húsz év alatt, ott a mar­tinban a még izzó kemencék falazása közben beteg lett? Igaz, előbuggyant az a ko­szos kis tüdővérzés, d-' a fő­orvos azt mondta: — Nem kell kétségbe esnie, kedves Tanó István! Ha a kemen­céhez nem is engedjük visz- sza, máshol maga még dol­gozhat. Ne féljen, a maga negyvenkét évéhez húszat még hozzáragasztunk ... Igen, ezt mondta a főor­vos. Márpedig jó nevű dok­tor. Hinni kell a , szavaiban! És hinni is fogok, dönti el magában Tanó. s talán ez a hit ad neki erőt, hogy ebéd után megborotválkozzék. Bő­ségesen belocsolja arcát köl­nivel. Ügy fekszik vissza az ágyba, mint aki jól végezte a dolgát. Még arra is jut ideje, hogy levágja a kör­meit, s éppen a lábujjánál tart, amikor belép az első látogató. A vasúti főtiszt fe­lesége jön, bundásan, ele­gánsan, majd az asztalos alacsony, gömbölyű asszony­kája gömbörödik be a kór­terembe. S egyszer csak fel­csillan Tanó szeme. Az asz- szonylánya jön szép fekete szőrmebundában, fején fehér kucsma. S lám mögötte a Sándor fiú, a vője. aki szin­tén a gyárban dolgozik, sze­rencsére nem. kemencekő­műves, hanem hengerész. És nini, ez meg a Bancsóné! Az ördögbe, hogy ki tud öltözni? Pedig csak segédmunkás mellette, adogatja, meg hord­ja neki a tűzálló téglát, meg mindent amire szüksé­ge van. Bár ablakot nyitottak, a kórteremben fülledt a leve-, gő. Fülledt és várakozástel­jes, mert a betegek — bár mindegyik ágyánál ülnek lá­togatók — félszemmel Tanól lesik. Nem kihívó ez a kí­váncsiság. Inkább az öröm­teli együttérzés megnyilvá­nulása. Mert hallani ugyan semmit sem hallanak, ám látják, hogy a negyven év körüli asszonyka mosolyog­va homlokon csókolja Tanót. Ez a látványos tett még in­kább duzzadtabbá érleli re­ményüket: végre eljött a várva várt asszony! Végre megnyugszik a kis, csupa- csont emberke. Aztán már nem is kíván­csiskodnak oda a betegtár­sak. Elvégre helyére rázód- tak a dolgok, és nemsokára vége a rövid látogatási idő­nek. Még néhány perc, be­szól a nővérke: — Köiszön- jük a látogatást! Ismét csak a betegek ma­radnak. Kicsit fáradtan, ki­csit mosolyogva, némelyik elgondolkozva. A vasúti fő­tiszt piroscsíkos házikabát­ját felvéve, kinyit még egy ablakot. A hideg friss leve­gő beáramlik, s ez most jó. Kell a rossz, vágy jó hazai hírek után. Az asztalos ap­rókat hunyorítva, hamiská­san ejtve a szavakat meg­szólal: — Na, mit mond­tam, kedves betegtársak, ugye, hogy eljött Tanó ba­rátunknak a felesége. Én biztosra vettem, nos Tanó- kám? Mindenki a kis emberkét nézi. aki magára húzva a takarót csendesen, lehunyt szemmel pihen. Agyában ro­hannak a gondolatok: mit mondjak nekik? Mondjam, hogy csak a segédmunkás­nőm volt, vagy mondjam, hogy a lányom hozta a hírt, hogy a feleségem ... nem, azt nem ... csak hadd higy- gyék... — Hát igen — mondja Tanó —, mégiscsak eljött, jó asszony ez-... A kórteremben rendület­lenül kitart a meleg. A fe- hérbóbitás, karcsú, szőke ha­jú nővérke belép a gyógy­szerekkel. Holdi János nak be. Az 1,35 méter hosszú, 55 cm, széles és 40 cm magas autót két évig készítette nyolc ötvös. Üléshuzatai bőrből, a padlószőnyege mokettből ké­szült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom