Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-20 / 67. szám
1989. március 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Veszélyes üzemről A Kisgazdapárt miskolci .ideiglenes vezetősége nevében kér szót a népfront megyei bizottságának egyik tagja és rutinosan, kotny- nyedén, az előadásokhoz, a közönséghez szokottak eleganciájával mondja mondandóját, Felszólalásának befejeztével szórólapot is felmutat, mely a párt programját tartalmazza, ezekből helyére menet osztogat is erre-arra. i(Nébezen olvasható, apró betűs program, némely kitétele hasonlatos Mózes tíz parancsolatához, legalábbis annyiban, hogy általános emberi-erkölcsi normákat tartalmaz,' tehát a világ bármely pártja, bárhol tiszta lelkiismeretid magáénak vallhatja. Például: „A hazai nemzetiségek, etnikai és vallási kisebbségek jogainak garantálása.” „Szabad orvosválasztás.” ^Szükségesnek tart egy új, demokratikus, az életlehetőségeket kiegyenlítő területfejlesztési politikát.” Ismerős téma ugye? Hogy a magunk dicséretével kezdjük a fokhagyma szagot is vállalva: lapunk több mint tíz évvel ezelőtti sorozatából, majd a tavalyi sorozatából, és főként persze megyénk részletesen kidolgozott terület- fejlesztési koncepciójából, mely a ‘gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatására vonatkozik. Ennek mibenlétéről, jelenlegi állapotáról lapunkban pár hete Jurás László, a megyei tanács szakértőié számolt be. „Támogatja a társadalom és különösen az ifjúság egészséges életre neveléséit célzó mozgalmakat...” (,Támogatja a kölcsönös katonai leszerelést...” „Támogatja a Szovjetunióban zajló megújulási folyamatot...,” Ami e.sorok írójának különösen kedves, jómaga is többször hangoztatta: „Független nyilvánosság megteremtését, a sajtóról, a kommunikációról és az információról szóló új törvény megalkotásával.” A kapcsolódási pontok tehát már megvannak.) Ugyancsak szót kér a Fidesz képviselője is, elmondva, hogy a szocializmusért nemcsak a párt (most már tegyük hozzá azt is: az MSZMP) meg a népfront tevékenykedik, hanem mások is, ezt tudomásul kell vennünk. Így iga?. Egy tanító arról beszél, hogy agyondolgozza magát, mégis éppen csak hogy élni tud. Szerinte meg kéne kérdezni a villák tulajdonosait, hogyan csinálják, mi a trükkjük, és őket is be kéne vonni a termelésbe, a pénzcsinálásjoa. de persze a közösség javára. Meg azt is mondja, hogy a népfrontnak is van ám köze jelenlegi bajainkhoz, jó lenne ha ezt már elismerné, nem kell mindent a pártra fogni. Egy másik felszólaló meg azt mondja, hogy jelenlegi társadalmunk némely megnyilvánulása azt jelzi, hogy hiányzik az elemi rend, a fegyelem, van aki egyik ljé- ten hideget, a másikon meleget fúj ugyanabból a szájból. Az igazából rhellbecsaoó kitétel viszont így hangzik: „Vezetők és vezetetlek”. Mert az egyik felszólaló — nem mai gyerek — ezzel a sablonok sabloná- val is megörvendezteti a jelenlévőket, mely kitételről pedig a gyarló embernek a kötélre fogott tulok, mint vezetett és a kötél végét húzó egyén, mint vezető jut eszébe. Ostoba képzettársításként persze., Valaki egyszer kitalálta ezt a förmedvényt és még néhányon mindig használják. Van nekünk egyéb hasonló kitalációnk, mint például az „elhaló faluk”, a „szerep nélküli települések”, a „csatolt község”, de nem rossz a maiak közül például az „alulról való építkezés? sem, amiről a pihent agyúaknak persze rögtön Mekk mester jut eszükbe, aki tudvalévő felülről kezdte építeni a sertésólat, a következmények ismertek. De maradjunk csak az iménti felszólalások közec lében, melyek a Hazafias Népfront megyei bizottságának legutóbbi üléséről valók, természetesen csupán apró jelzéseként az ott elhangzottaknak. De talán ezek is érzékeltetnek valamicskét abból a jó értelembe vett nyugtalan légkörből, mely a mozgalmat (is) elfogta. A felfokozott izgalomnak, tenniakarás- nak, a nézetek összecsapásának a népfront berkein belül nyilvánvalóan jobban is kell érződniük, mint egyebütt, hiszen a mozgalom jellegéből adódóan éppen itt gyűlik, tömörül össze a legváltozatosabb réteg. Ezért népfront. Ez mindenképp szép és érdekes, de valószínű, hogy ha most megkérdeznék a megye lakóitól: ki akar a megyei népfront titkára lenni, hát nem sokan jelentkeznének. Talán senki. Veszélyes üzem most népfront oskodni, hiszen lassan ott leszünk, hogy ahány ember, annyi vélemény és annyi sértődöttség. A vitatkozó hajlam elementáris erővel csap ki belőlünk, de mindenki — bocsánat — hülye, aki nem az ón véleményemet fogadja el. Szebben úgy kell mondani, hogy vitakultúránk még nem eléggé fejlett. Márpedig a népfront nem vonulhat vissza, nem duzzoghat. Szerencsére eszébe sincs. Ha valamikor, hát most nagyon ott ’ kell lennie a gáton. Az említett bizottsági ülésen éppen a megújulásról, a tennivalók mikéntjéről volt szó, ami természetesen nem önthető vasba egy tanácskozás alapján. Több a tennivaló, mint bármikor és ezt a többletet a népfrontosoknak vállalniuk — vállalnunk — kell. Izgalmas, szép küzdelemmel. Hátba egyszer ezt is megtanuljuk ! Apropó tanulás! Sértődés ne essék, de az ülésen elhangzottak alapján álljon itt: a már említett párt képviselőjén kívül más, leendő pártok, vagy már meglévő mozgalmak képviselőinek is érdemes lesz majd beszéddel, egyáltalán előadással foglalkozni, ezt az érdekes mesterséget, tanulni. Hogy mindahá- nyan értsük, mit mondanak. És meg is értsük egymást ! Priska Tibor A reformokat gyorsítani kell, mert a gazdaság kérdéseivel nem tudunk úgy foglalkozni, ahogy kellene, amíg nincsenek konszolidált politikai viszonyok — mondotta. Ugyancsak felszólalt a vitában Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára is. Elsősorban az elhangzott kérdésekre válaszolt. és beszélt a térség fejlesztéséről is. — Suttog a város? — utalt az egyik felszólaló megjegyzésére. A problémát a sajtóban kell feloldani. Őszintén meg kell írni, hogy mi az igazság ezekben az ügyekben. (Az Észak-Magyar or szag készséges partner ebben — a szerk.) A vitát az első titkár foglalta össze, majd sor került a választásokra, a tisztújításra. A pártértekezlet úgy döntött, hogy 25 tagú egytestületes pártbizottságot választ. Megválasztották a tisztségviselőket és a munka- bizottságok tagjait is. A pártbizottság első titkára Simaházi György, titkárai pedig Nagyházi Gyula és Balogh Attila lettek. (szatmári—fojtán) (Folytatás az 1. oldalról) megyének tartoztak elszámolással. a tagságnak soha. A párttitkár a tagságtól függjön, ne a főnökétől. A vitában felszólalt Med- gyessy Péter is. Beszélt a múltról, hogy mit kell felvállalni az elmúlt negyven évből, és mitől kell elhatárolni magát a pártnak. Legsúlyosabb adósságunk nem a külföldnek fizetendő dollár- milliárdok — mondotta —, hanem az, amely a társadalommal szemben áll fenn. A vezetés évekig nem vállalta a konfliktusokat. Milyen társadalmat akarunk? Tudjuk, a sztálini modell úttévesztés volt. Gazdasági alapot kell teremteni a szocialisztíkus elosztáshoz, a piaci modellt kell ötvözni a szociálpolitikával. Akkor lesz működőképes a gazdaság, ha bevezetjük a vegyes tulajdonformát. Beszélt a párt feladatairól is. Eddig nem volt versenytársa. nem volt kontrollja, s a jó szándékok is visszájára fordultak. A hatalmi kérdés most napirenden van és a választásokon fog eldőlni. A képviselőket pedig nem a munkahelyen, hanem a lakóhelyen választják. A munkahelyen dolgozni kell. a párt politizáljon és ne a munkát szervezze. Ötvenhat előtt és most 0 történelmi albizottság szemével — Professzor úr! ön vezetője annak a történelmi munkabizottságnak, amelyet a Központi Bizottság az elmúlt évtizedek történeti útjának vizsgálatával bízott meg. A február 10-11-ei ülésén a KB úgy döntött, hogy az eddigi eredményeket nyilvánosságra hozzá, így a Társadalmi Szemle különszámából ismerkedhettünk az anyaggal. Hadd kérdezzem meg, hogy a kutatási eredményekből mikor profitálhat a társadalom: azaz: mikor épül be történelemoktatásunkba. s a tankönyvekbe'? — Erre nem tudok pontos választ adni, hiszen a tankönyvek készítésére legtöbbször pályázatot! írnak ki. Ez a mostani rövid analízis már használható lenne- önmagában is — munkabizottságunk viszont az év második felében hozza nyilvánosságra ennek a feldolgozásnak nagyobb terjedelmű változatát. Ez monografikus jellegű lesz és sokkal több részletre^ kiterjed, koncepcionálisan* természetesen azonos felfogásban. Ez a 400—500 oldalas anyag egy tankönyvíró számára már azonnal és jól felhasználható. — Önöket az MSZMP bízta meg. Más. alternatív szervezetek tudomása szerint folytatnak-e hasonló kutatásokat? S végül is ki és hogyan dönti majd el, hogy a különböző vizsgálatok eredményeiből mi kerül be a tankönyvekbe? — Munkánk lényege természetesen • nem az volt, hogy egy hivatalos történeti verzió készüljön az elmúlt negyven évről. A forrásanyagok nagy része eddig is elérhető volt. Jelenleg egy civilizált levéltári törvény van előkészítés alatt, amely alapján bárki, bármilyen politikai szervezet, csoportosulás tagja egyaránt hozzájuthat kutatási anyagokhoz. Mint más országokban is, a törvény egy bizonyos időhatárhoz köti majd a levéltári források megnyitását. Ez az időhatár országonként változik, általában 20—30 év. Ezen túl mindenféle — a még mindig élő államtitkokat sértő anyagokat leszámítva — dokumentáció hozzáférhető. Nyilván a vélemények eltérőek lesznek, ami nem csoda, hiszen az idén 200 éves nagy francia forradalom egy-egy személyének, eseményének értékeléséről is megoszlik a vélemény. Ennek a korszaknak a kutatása évtizedekig eltarthat. Beszélgetés Berend T. Ivánnal Berend T. Ivón. a Miskolci Akadémiai Bizottság székhazában Fotó: B. I. Az biztos, hogy a következő egy-két év nagyon sók új eredményt fog feltárni, amely történelemhű értékelést tesz lehetővé. S hogy végül is mi kerül a tankönyvekbe, az a tankönyvek íróin múlik. — A kutatási eredmények ismeretében lehetségesnek tart-e egy esetleges politikai visszarendeződést? ' — Természetesen ez ellen abszolút garancia nincs. Hámom területet említenék meg, amelyek ia további fejlődés biztosítékai. Az első a nyilvánosság, amely lehetővé teszi a nemkívánt és az emberek tetszésével nem találkozó folyamatok kontrollját és megakadályozását. Fontos biztosíték a széles körű törvényalkotás, amely már meg is indult. A törvényes intézmény rendkívül nagy jelentőségű, bár hozzá kell tenni, hogy ezt sem szabad abszolutizálni. Rengeteg példa van a történelemben, hogy demokratikus alkotmányokat az egyik percről a másikra föl lehet rúgni. A Wcimari-alkotmány a világtörténelem egyik legdemokratikusabb alkotmánya volt. Figyelmeztető példa az is, hogy Hitler ennek betartásával kerülhetett hatalomra. Mindezek ellenére nem mondhatunk le a törvényes biztosítékok kereséséről, kidolgozásáról. A harmadik elem a politikai szerkezet pluralitása többpárt- rendszeres keretben. Ez egyfajta politikai ellenőrzést és politikai nyilvánosságot is jelent. A különböző irányzatok, elgondolások párhuzamossága” ütközése, s főleg a kormányzati cselekvés állandó kontrollja biztosítja leginkább egy ország demokratizálódásának töretlensé- gét. Ezt a három elemet tartom az igazi garanciának, de sajnos egy kis ország ezerféle kiszolgáltatottságban sodródik. Sajnos számtalan történelmi példa van arra, hogy rossz irányba (vissza) fordult a fejlődés. — Lát-e hasonlóságot az 1956-ot megelőző, és'a napjainkban zajló események, törekvések között? — Bizonyos felszíni, felületi hasonlóság létezik, de szerintem a helyzet alapvetően eltér. A feliszíni hasonlóság abban jelölhető meg, hogy 1953 és 1956 között krízishelyzet volt Magyarországon, amely kiterjedt a gaz daságra is. Az első ötéves terv kudarccal ért véget, s már ’53-ra 22 százalékkal visszaestek a reáljövedelmek. A politikai feszültség, a Sztálin halála utáni politikai elbizonytalanodás is jellemezte e korszakot. Az ezek kapcsán kialakult belső konfliktusok, politikai küzdelmek, az ebből kifejlődő politikai- és bizalmi válság sok hasonlóságot mutat. Itt viszont bizonyos szempontból véget ér a hasonlóság, hiszen manapság egy gyökeresen más nemzetközi közegben és egy igen eltérő belső társadalmi helyzetben zajlanak a változások. Egy, a második világháború óta még nem tapasztalt új világpolitikának vagyunk tanúi, ami több mint enyhülés. A gyökeresen megváltozott szovjet politika már önmagában is alapvető különbséget jelent. Éppen mostani vizsgálatainkból tudjuk, hogy milyen hihetetlen negatív jelentősége volt annak a beavatkozásnak, amely a régi vezetést a párt és a lakosság közvéleménye ellenére is helyén tartotta. Ha az ’53-as megújuláskor időben menesztik Rákosit és helyébe nem Geröt, hanem Nagy Imrét, vagy Kádárt teszik, lehet, hogy az ‘56-os robbanás elkerülhetővé válik. A szovjet politika gyökeres változását mutatja az is, hogy a mostani vezetés fel tudta adni Afganisztánt. Hasonló lépés talán még sohasem fordult elő történelmünkben. A másik lényeges különbség, hogy a nagyhatalmak között ma már kisebb a szembenállás. 1956-ban az amerikaiak pontosan tudták, hogy nem kívánkoznak beavatkozni a magyar ügybe, hiszen Eisenhower erről személyes üzenetet küldött az akkori szovjet vezetésnek. Ennek ellenére rádión keresztül uszítás folyt, mivel gondolták, a felfordulás számukra nagyon jól kihasználható. Ma egy más hely- i zetben — igaz erős függőségek közepette — egy békés világban keressük problémáink megoldását. Ami a belső folyamatokat illeti, ’56 előtt a robbanáshoz vezető legnagyobb problémát az jelentette A hogy a hatalom semmiben sem volt hajlandó álláspontját megváltoztatni. Sem a belső megújulás, sem a reformálás készsége nem volt meg. Munkabizottságunkat is ez vezette- arra a véleményre, hogy a magyarországi sztálinizmus ezen korszakát, a Rákosi-rezsimet másként nem lehetett elsöpörni. Visszatérve a mához, most gyökeresen más a helyzet. 1988 májusa óta olyan megújulás indult meg a pártban, amely elvezette annak vezető testületéit egy többpártrend- szeres realitás elfogadásához és kibontakozásának segítéséhez. Ezzel létrejöttek a párbeszéd lehetőségei az országban. Viták, éles harcok természetesen lesznek, de nincs szükség semmiféle politikai robbanásra, a hatalom és a lakosság összetalálkozása érdekében, s hogy az előbbi szolgáló hatalom legyen és a népnek ezt módjában álljon kontrolálni, befolyásolni. — Mint nyilván tudomására jutott, a Pozsgay-nyilat- kozattal többen nem értettek egyet. Milyen reagálások jutottak cl Önhöz a teljes anyaggal kapcsolatban? — Nemcsak vidéken, hanem Pesten is megoszlottak a vélemények. A Társadalmi Szemlében megjelent anyaggal kapcsolatban rengeteg levelet kapok jómagam és a szerkesztőség is. A vélemények vegyesek: vannak,akik nem értenek egyet, mások viszont nagyon örülnek ennek az értékelésnek. Rengeteg személyes élményt tartalmazó levelet is‘ kaptunk. A hozzánk eljuttatott észrevételeket, reagálásokat természetesen feldolgozzuk. Czoborczy Bence
