Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-17 / 65. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. március 17., péntek Jasszer Arafat hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) azon munkálkodik, hogy le­hetőségeihez mérten előse­gítse a közel-'keleti konflik­tus rendezését. Jasszer Ara­fat látogatása egyben meg­erősíti: a magyar belpoliti­kai élet új fejleményei el­lenére hazánk változatlanul szolidáris . a palesztin nép harcával. Jasszer Arafat tájékoztat­ta Grósz Károlyt a palesz­tin nép felszabadító harcá­nak fejleményeiről. Hangoz­tatta: a világ realitásaival a PFSZ-nek is számolnia kell. Ma a küzdelem elsősorban nem katonai eszközökkel fo­lyik; a harc sokkal inkább áttevődik a kultúra és az Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke március 16-án, ia .Par­lamentben találkozott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszaba- ditási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnökével. oktatás területére. A reali­tások közé tartozik, hogy a világ az enyhülés szakaszá­ba lépett. Ez azt diktálja, hogy a konfliktusokat poli­tikai, ne pedig katonai esz­közökkel oldják meg; A megbeszélésen mindkét fél nagyra értékelte a szov­jet külpolitika erőfeszítéseit a közel-keleti helyzet rende­zése érdekében. E diplomá­ciai erőfeszítéseik hozzájá­rultak azoknak a kedvező lehetőségeknek a felerősíté­séhez, amelyek a Paleszti­na! Felszabadítási Szervezet stratégiájának változásai nyomán kínálkoztak. ' Grósz Károly a magyar külpolitika törekvéseiről szól­va elmondta: a magyar dip­lomáciát a realizmus, a vi­lágra való nyitottság jellem­zi. Ennek szellemében pár­beszédet folytat minden,- er-, re készséget mutató ország­gal, s e törekvés jegyében Az Európai Parlament Romániáról Elítélő határozat Csütörtökön elfogadott ha­tározatában az Európai Par­lament — elítéli az emberi jogok romániai megsértését, — kifejezi szolidaritását a román nép iránt, amely olyan rezsimben él, amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat, — felszólítja az Európai Közösségek Miniszteri Ta­nácsát és a tizenkét tagál­lam kormányait, hogy nem­zetközi szinten is igen szi­lárd politikával, juttassák ki­fejezésre a román rezsim­mel szemben az emberi jo­gok tiszteletben tartására irányuló követelésüket, — felszólítja a közösség -bizottságát, a tagállamok kormányait és a, tanácsot, hogy vizsgálják felül Romá­nia iránti magatartásukat az (EP Polifikai Bizottsága ál­lal rendezett február 21-i meghallgatáson) ismeretessé vált tények fényében, és használják fel erre a Romá­niával való együttműködés­ről folytatott tárgyalásokat, nyilvánítsák ki a közösség elkötelezettségét az emberi jogok tiszteletben tartása, iránt, — felszólítja a közösség bi­zottságát, hogy dolgozzon ki speciális ‘ élelmiszersegély­programot Románia részére nem kormányszervezetek ré­vén, — üdvözli azt a Belgium­ban indított akciót, amelynek (t olytatas az 1. oiaairoij energia-fejlesztő kapacitást bővíteni. De milyen erőmű­vek épüljenek? Van, aki a szénbázisú erőmű építésére voksol, mások az atomerőmű építésére szavaznak, a har­madik megoldásnak kínálko­zik a szénhidrogén-tüzelésű erőmű létesítése. Április közepéig kell az ipari miniszter asztalára le­tenni azt a javaslatterveze­tet, amely a szükséges erő­művi fejlesztéseket tartal­mazza. Többek között erről beszélt előadásában dr. Zett- ner Tamás, egyetemi tanár, a Magyar Villamos Művek célja az, hogy belga telepü­lések fogadjanak örökbe fal­vakat a lerombolással fenye- • getett 8 ezer román telepü­lés közül, és felszólítja a közösség városait és falvait a példa követésére, — hangsúlyozottan fél- h ívja a tagállamok kor­mányait, hogy fosszák meg Ceausescu elnököt, családjának tagjait és a re­zsim más képviselőit minden kitüntetéstől, megtiszteltetés­től, amelyben a tagállamok részesítették őket, — megbízza elnökét, hogy juttassa el ez't a határozatot a miniszteri tanácshoz, a közösségek bi­zottságához, a tagállamok kormányaihoz, az ENSZ fő­titkárához, valamint a ro­mán kormányhoz. . Az Európai Parlament fel­hívja a figyelmet a lakosság rendkívüli szegénységére, s az alapvető javak és szolgál­tatások hiányára vagy meg­döbbentő szűkösségére, amit „a kommunista kormány” katasztrofális gazdaságpoli­tikája kényszerit az ország­ra, továbbá a munkások ál­tal az e politika elleni tilta­kozás céljából szervezett sztrájikök elnyomására. A testületet aggasztja a mene­kültek növekvő áradata: ezek az emberek, állapítja meg, az elviselhetetlen élet- körülmények ■ és a rezsim titkosrendőrsége által kifej­tett brutális elnyomás elől menekülnek. Atom- vagy ligniterőmíí? Tröszt fejlesztési vezérigaz­gató-helyettese. A többórás heves vitában egyetemi ta­nárok, neves szakemberek, gazdasági vezetők mondtak véleményt arról, mit tarta­nak helyesnek: újabb atom­erőművet építsünk, vagy Bükkábrány térségében léte­süljön egy 1200 megawatt teljesítményű, lignit-tüzelésű hőerőmű. A felszólalók kö­zül többen a lignit-vágyon hasznosítását tartják célsze­rűnek. A téma fontosságára való tekintettel a vitában elhang­zott vélemények ismertetésé­re lapunkban visszatérünk. L. L. kezdtünk párbeszédet Izra­ellel is a kapcsolatok átfo­gó rendezése érdekében.^, Jasszer Arafat köszönetét mondott azért a következe­tes erkölcsi, politikai támo­gatásért, amelyet a magyar nép, a kormány, illetve az MSZMP nyújtott a palesz­tin nép harcához. Üdvözölte az elvi, realista magyar kül­politikát, amely a párbeszéd, az együttműködés elősegíté­sével hozzájárul a feszült­ség csökkentéséhez. Straub F. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke a kora délutáni órákban az Ország- házban fogadta a PFSZ ve­zetőjét. Elmondta: magyar részről foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy emeljék a Palesztinái Felszabadítási Szervezet budapesti képvi­seletének szintjét. Straub F. Brúnó rámutatott arra is, hogy a magyar—izraeli kap­csolatok erősítésével hazánk egyben a palesztinok ügyé­nek igazságos rendezését is elő kívánja mozdítani- A megbeszélést követően az Elnöki Tanács - elnöke díszebédet adott Jasszer Ara­fat tiszteletére. A primőrt akkor (Folytatás az 1. woldalról) — Akkor most én hol is vagyok? — kérdeztem Koncz István igazgatót. — Természetesen az előb­bi irodájában, amely hatósá­gi feladatokat lát el, így „maradványérddkeltsé- gi” rendszeriben dolgozik, míg a szolgálat eredményo­rientált. És nálunk itt -kez­dődött a probléma, az át­szervezés után. Ugyanis minket gyakorlatilag az ál­lam tart el, és a kettéválás­kor határozták meg szá­munkra, hogy milyen mun­ka marad -a miénk, és me­lyik státuszban, hány ember dolgozhat. így előfordult az, hogy aki a szolgálatnak nem kellett, mi pedig nem akal- mazhattuk, az sem ide, sem oda nem helyezkedhetett el, hanem a „vágás” vonalába esett. Vegyészek, takarítóik, gép­kocsivezetők, gépírók, más szakmunkások járták így, még mielőtt a feladatok jel­legét, horderejét ismerhette volna a Növényegészségügyi és Talajvédélmi Állomás ve­zető stábjia. „Csak” a sor­renddel volt baj, így előbb kapták meg a státuszokat és csak később a feladatokat. Az átszervezés idejében nem tudták, hol marad a központ, az anyagkönyvelő, a bérszámfejtő melyik „fél­nél” lesz. Nem tudhatták például, hogy ha a takarító személyzet nem kell a Szol­gálatnak, akkor mit csinál­jon az Állomás az egyetlen irodának három takarítónő­jével. Ugyanígy járták a gépkocsivezetőkkel. Felzárkózni a világ tudományos élvonalához (Folytatás az 1. oldalról) — Ma legfontosabb straté­giái érdekünk a világ tudo­mányos-műszaki élvonalától való további leszakadásunk megállítása, a mielőbbi fel­zárkózás feltételeinek meg­teremtése. Ehhez nem elve­inket kell feladni, hanem azokat kell következetesen érvényesíteni. A társadalom által elismert és megbecsült alkotómunka, az emberi kez­deményezés felszabadítása, a tudás gyarapítása és hasz­nosítása a szocializmus leg­nemesebb célja. Politikai és gazdasági intézményeink át­alakítása nem csak saját fej­lődésünk feltétele, hanem egyúttal a csatlakozás lehe­tőségét kínálja a demokra­tikus nemzetek nagy család­jához. — A szocialista országok­kal az új alapokra helyezett együttműködés hívei va­gyunk. Az ú j minőségű kap­csolatok első jelei már ér­zékelhetőek. Perspektívában csak e szilárd háttérre tá­maszkodva lehetünk az eu­rópai és nemzetközi folya­matok megbecsült részesei. Ehhez ma lehetőségeink job­bak, nem korlátoznak a há­ború utáni évek bizonyta­lanságai, mind kevesebb az ideológiai előítélet is. Együtt­működésünk korszerűsítésé­hez világos elveink vannak. Mindannyiunk számára kö­telezőek az államközi kap­csolatok helsinki elvei. El­engedhetetlen egymás öhál- lóságának, teljes egyenjogú­ságának, egymás érdekeinek tiszteletben tartása. Nemze­ti döntéseinket annak a fe­lelősségnek a tudatában kell meghoznunk, hogy bármit is teszünk, ez nemcsak saját, hanem más népek sorsára is befolyást gyakorol. Nagy­ra értékeljük a szocialista országok viszonyát a ma­gyarországi folyamatokhoz, megértésüket köszönjük. — Hazánk ezért is híve a KGST stratégiai megújítá­is ellenőrizni kell A bizonytalan helyzet át­ragadt a dolgozókra, akik nem várták, hogy elmúlik-e fejük fölül a vész, hanem szépen elhelyezkedtek jóné- hányan más üzemeknél még akkor is, ha ott ugyanennyit kerestek, akár rosszabb munkakörülmények között is. így járták az analitikai labor és a könyvelés dolgo­zóival is. Mert ez utóbbi munkaköribe olyan dolgozó­kat szemeltek ki, akik köny­velnek. gépírnak és raktárt kezelnek. — Most kellene legjobban vegyésztechnikus, kémikus — panaszolja az igazgató —, hisz’ beindult a tavalyi pri­mőrök árusítása és a növény.védőszermaradvány vizsgálatot nem győzzük el­végezni, pedig ennek hiá­nyában veszélyes fogyasztani a salátát, a retket. A ter­melők ugyanis ^gyakran többszörös növényvédő­szer, talajfertőtlenítőszer adagolásival túlbiztosítják a termelendő zöldségfélék védelmét. így gyakori, hogy a vegyszer a primőrben nem bomlik le, nem várják ki az élelmezésegészségügyi vára­kozási időt. Az árusítók — Zöldért, ÁFÉSZ, őstermelők — ká­posztáját, paprikáját, salátá­ját az NTÁ . szakembere, Kecskés Imre egyedül min­tázta csütörtökön a megye- központ raktáraiban, • stand­jain. — Ha nem is- jó kedv­vel, de nyugodtan dúdolhat­ta volna: „Egyedül nem megy, egyedül nem megy ...” (bckccsi) sának. A KGST-kapcsolat- rendszer kölcsönös előnyeit meg kell őriznünk, de az érdekeltség megteremtésével, az áru- és pénzviszonyok alkalmazásával, a pénzügyi rendszer megváltoztatásával a kor színvonalára kell emel­ni. — A Magyar Népköztár­saság a Varsói Szerződés tagja, s az marad mindad­dig, amíg Európában kato­nai tömbök lesznek. Ugyan­akkor partnerek vagyunk minden olyan törekvéshez, amelyek a katonai-politikai szövetségi rendszerek felszá­molására irányulnak. Elér-' kez'ettnek látjuk az időt ar­ra, hogy a Varsói Szerződés szervezetén belül tovább erősítsük a partnerviszonyt, a demokratikus együttműkö­dési formákat, növekvő fi­gyelmet szenteljünk az em­beri jogok, a humanitárius kapcsolatok, a gazdasági nö­vekedés és. együttműködés, a környezetvédelem, az ökoló­giai biztonság feladatainak. Határozottan síkra kel] szállnunk a katonai tömbök közötti kapcsolatok fejlesz­téséért, veszélycsökkentő és konzultációs mechanizmusok létrehozásáért, majd fokoza­tosan a tömbök egyidejű felszámolásáért. Csak az ilyen; az együttműködés és a nyitottság alapjain álló államközi kapcsolatrendszer vezethet el bennünket a kard és a pajzs logikájának végleges meghaladásához. — Külpolitikánk a jövő­ben sem mond le a Szovjet­unióhoz fűződő korrekt vi­szony ápolásáról, szövetsé­günk megőrzéséről, együtt­működésünk fejlesztéséről. Számunkra is nagy jelentő­sége van annak, hogy a re­formot képviselő szovjet po­litika új lendületet adott mindazoknak, akik a korsze­rű, humánus szocializmus­ban látják a jövőt. — A többi szocialista or­szággal is tovább fejlődtek kapcsolataink az elmúlt idő­szakban. Különösen örven­detes, hogy — egy ország kivételével — a szomszédos szocialista államokkal ma­gunk mögött tudtuk hagyni a múlt bénító örökségét, és "• a közös történelmi sors ér­tékeire alapozva elindultunk a magasabb szintű együtt­működés felé. — Őszintén sajnáljuk, hogy hazánk és Románia el­térő állásponton van az em­beri jogok értelmezésében olyan időszakban, amikor az emberi jogok, benne a nem­zeti kisebbségek jogainak védelmében egész Európa egyetértésre jut. Jó tudni, hogy a nemzetiségi jogok védelmét az európai államok többsége nem kétoldalú kér­désként kezeli. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy e kérdést a magyar és a román nép helyett senki, sem más országok, sem nemzetközi szervezetek nem oldhatják meg. Mi változat­lanul az európai normáknak megfelelő kapcsolatépítésre törekszünk a szomszédos Romániával. — Minden ország felada­tának tartjuk, hogy élen járjon a területén élő ki­sebbségek jogainak biztosí­tásában. A szocializmus eh­hez történelmi lehetőséget teremt, de önmagában nem oldja meg. Nekünk is sokat kell tennünk, hogy a Ma­gyarországon élő nemzetisé­geket ért egykori sérelmek végleg feledésbe merüljenek, és a nemzetiségi léthez szükséges valamennyi felté­tel rendelkezésre álljon. Eb­ben a szellemben készül ön­álló nemzetiségi törvényünk. * Elvi politikánkhoz híven a külföldön élő magyarság sorsa a jövőben sem lehet közömbös számunkra. — Az utóbbi időben a fej­lett tőkés országokkal való gyorsabb kapcsolatépítés előtérbe került tevékenysé­günkben, Ez természetes is, hiszen itt volt a lemaradá­sunk. Politikai felfogásunk és érdekeink alapján ezen az úton kívánunk tovább haladni. — Szeretném megragadni az alkalmat és kijelenteni: nagyra értékeljük azt a bi­zalmat és rokonszenvet, amit a nyugat-európai országok, az Egyesült Államok, Kana­da, Japán vezető körei a magyar vezetés és politi­kánk iránt az elmúlt idő­szakban tanúsítottak. — Tudatában vagyunk an­nak, hogy a következő évti­zed európai fejlődésének egyik meghatározó tényező­je a nyugat-európai államok közössége. Eredményeiket nagyra becsüljük. Kívánjuk, hogy a nyugat-európai in­tegráció fejlődése egyben az összeurópai együttműködést is erősítse. Mi a kölcsönösen előnyös együttműködés hí­vei vagyunk. Elvi, meggyő­ződésből szorgalmazzuk a politikai és humanitárius kapcsolatok bővítését. Gaz­dasági téren a tőke, a mun­kaerő, a tudás szabad áram­lásának biztosítására törek­szünk. — Az együttműködés új formáinak bővítését kíván­juk az EGK-val. Az európai realitások és az EGK-orszá- gok szándékainak ismereté­ben ez ma ..az EK-szabvá- nyokhoz való csatlakozásun­kat, az adórendszer harmo­nizálását, a piacra jutási feltételek javítását, a ma­gyar fogadókészség erősítését jelenti. Az út a későbbi szo­rosabb együttműködéshez csak ezen keresztül vezet. Kétoldalú alapon keressük a kapcsolatok új lehetőségeit az EFTA-országokkal. — Minden területen jó az együttműködésünk az NSZK- val, Ausztriával, Finnor­szággal. Szívesen vennénk, ha ez az irányzat Válna meghatározóvá a Franciaor­szághoz, Nagy-Britanniához, Olaszországhoz, Spanyolor­szághoz és a többi nyugat­európai államhoz fűződő, egyébként jó, problémamen­tes kapcsolatainkban is. — Napjaink nemzetközi együttműködésének fontos új fejleménye a multilaterá­lis kapcsolatok bővülése. Ebbe szervesen illeszkedik szélesedő együttműködésünk az Európa Tanáccsal. Bőví­teni kívánjuk kapcsolatain­kat az Európai Parlament­tel, a Nyugat-európai Unió­val. Hazánk és az Észak-at­lanti Közgyűlés kapcsolatai­nak pozitív tapasztalatai- erősítik annak lehetőségét, hogy javaslatunknak megfe­lelően Budapesten kerüljön sor a Varsói Szerződés és a NATO parlamenti képvise­lőinek találkozójára. — Mai világunk realitása, hogy az egymásra utaltság mellett megnőtt az infor­mációs nyitottság. Egymás pontos megismeréséhez, a népek közötti megértéshez ma minden korábbi idő­szaknál nagyobb szükség van a párbeszéd és a vélemény- csere olyan fórumaira, mint az önök tanácskozása. Biz­tosíthatom önöket: hazánk a jövőben is mindent meg­tesz az Interparlamentáris Unió nemes céljainak való­ra váltásáért. Kívánóm, érezzék jól ma­gukat nálunk, tanácskozá­suk eredményes legyen — mondta végezetül Grósz Ká­roly, .megköszönve a hallga­tóság figyelmét. * A konferencia ma folytat­ja tanácskozását. Ezen a napon szólal fel Jasszer Arafat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom