Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. március 15., szerda Az Országgyűlés ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) is vallott egymáshoz tartozását szinte a fonákjáról igazolta az erejét megfeszítő nemzetre szakadt tragédia. Amikor az egyesült reakció túlerejének csapásai alatt elbuktak Európa forradalmai, a zsarnokság egész -súlyával a magyarság vállára szakadt. — Örök tanulságként igazolódott, a haladás, amihez a haza sorsa Szent István óta mindig is kötve volt: egyetemes, egy és oszthatatlan. Ha elbukik az egyik, vele hull a máisik is. A magunk ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy széttörjük a ránk rakott bilincseket. Sorsunk — akárcsak ma —, akkor is az egyetemes haladás ügyéhez volt kötve. 1848 szabadságeszménye nem elvont idea, és kivált nem harsogó retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően és nagy mozgósító erővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan, azért visszhangzott a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a nemzet vágyaiban már megfogalmazott. Március 15-ének hőse a fiatal Magyarország volt. A márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett „plebejus blokk” kiáltványa, a „Mit kíván a magyar nemzet” volt az a szikla, amire a nemzet .élére emelkedett Kossuth Lajos bizton építhette a társadalmi erők legszélesebb körű összefogására képes politikáját. Kossuth Lajos Danton és Carnot volt egyszejmélyben: megszervezte, lelkesítette, felfegyverezte és harcba vezette a nemzetet. Hívó szavára jobbágyfiaikból, mesterlegényekből, diákokból, ‘a magyar nép minden rétegéből elszánt sereg rekrutáló- dott, melynek szelleme egyszerre volt nemzeti és forradalmi. A zsenge magyar ipar műhelyében kovácsolták, öntötték a fegyvereket. A hazaszeretet és a szabadság iránti oitbatatlan vágy szülte a harcra kényszerített ország hőseit Pákozdnál, Su- korónál, Isaszegnél és a Bra- nyiszkón, Vízakna és Déva között. Félő tehát, hogy aki csak forradalmat vagy csak reAz 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezve március 14-én ülést tartott az Országgyűlés, amelyen Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. formot, aki csak Széchenyit, „vagy” csak Kossuthot mond, az szem elől tévesztheti: nemcsak a jelen, hanem a múlt is összetett; a cselekvésnek mindig több alternatívája van. Sokféle változó függvénye, hogy melyik lehetőség lesz — szabad választás vagy éppen a kényszerek szorítására — a realitás. — Vitathatatlan, hogy ennek a múltnak 1948—49 olyan hatalmas kllátópont- ja, ahonnan hátra és előre is igen nagy messzeségbe lehet látni. ’48, jelkópiségében benne van Budai Nagy Antal, Dózsa György, Rákóczi Ferenc, de benne van Deák Ferenc és Ady Endre, benne van Károlyi Mihály és Jászi Oszkár, benne mindazok, akik a haza és haladás jelszavával élteik és cseleked tek. Benne vannak, akiknek a politikai géniuszát esetleg meg sem értettük, vagy nem tettünk elegendő kísérletet kiemelkedő munkásságuk törekvéseinek történeti elemzésére. Nem a mai nap feladata természetesen ez a ■mérlegelés. Ma az a kötelességünk, hogy erről a helyről is tudatosítsuk: mit jelent a nemzet jelene és jövője számára, ha vezetői őszintén magúik mellett akarják érezni ama régi március hőseinek eszmei támogatását. 1848-toan a forradalomnak volt ereje leküzdeni a szélsőségeket; korlátozta, gátak A népfront (is) válaszúton A megye községeiben, városaiban nem olkoz gondot a politikai élet változása, mozgása, az emberek dolgoznak és nem a „nagypolitika” kérdései, hanem a helyi élet zavarai foglalkoztatják őket. Az ellátási, közlekedési nehézségek, a vidéken még mindig tetten érhető kiskirályoslkodás, a tagközségek elhalása, a székhelyközségek közömbössége, a parlagon hagyott földterületeik növekvő aránya — ezek és ezekhez hasonló gondok, nem pedig az új pártok és szervezetek megjelenése aggasztja az embereket. A fenti gondolatokkal vezette be Ződi Imre, a népfront megyei titkára azt az eszmecserét, melyen a megyei elnökség tagjai, a körzetközponti tanácskozások tapasztalatairól, a népfront- választásokat előkészítő feladatokról tárgyaltak. Ügy tűnik, a mozgalom vezető testületé, az Országos Tanács jelenlegi összetételében teljesen alkalmatlan az irányításra, a megyei bizottságok magúkra hagyatva, belátásuk szerint szervezik ■ a munkát. Borsodban a megújulás jegyében megkezdődött a tisztújítás. A különböző testületek, falvakban és városokban új célokat tűztek maguk elé, s a tanácskozásokon lassan kirajzolódik a tennivalók köre. Szelektálni kell a tevékenység formái között, nem kell mindent felvállalni, de például az új szerveződéseket tanácsos integrálni a mozgalomba. A népfrontnak minden párttól független, önálló szervezetnek kell lennie. Április—májusban városi küldöttértekezleteket tartanaik, majd sor kerül a megyei küldöttértekezletre is. A népfrontkongresszus dátuma még nincs kitűzve, az OT ebben sem jutott dűlőre. Ezért is határozta el a megyei elnökség, hogy levélben fordul az Országos Tanácshoz, melyben kérik, hogy a testület újítsa meg munkáját, mert az abban érezhető zavar káros hatással van a megye népfront- testületeinek munkájára. A levél szövegét az elnökség elfogadta. A testület tájékoztatót hallgatott meg a békemozgalom új szerveződéseiről és törekvéseiről. Meghallgatták azt a tájékoztatót is, amely a megyében működő alternatív szervezetek és a nóp- frontmozgalom együttműködésének lehetőségeit ismertette. Az elnökség elfogadta annak a felhívásnak a szövegét is, melyben javasolják a megyében egy művészet- pártoló egyesület megalakítását. (sz—i) közé vezette az érdekegyeztetésre veszélyes túlzásokat. Közben ösztönözte, sodorta a lemaradni hajlamosakat, a túlzottan fontolgatókat, a kevésbé bátrakat, a menetközben megingottakat, a nem elegendőben is kiegyezésre hajlókat. A magyar 1848—49 jól fogta össze a nemzeti energiákat, a társadalomban • működő felhajtó erőiket, a tradíciót és a korszerűt. 1848 öröksége nem kisajátítható, nem felparcellázható, az a miénk, valameny- nyi magyaré. Mindenkié, aki vallja és vállalja szellemét, ahhoz hűen cselekszik itt és most. 1848 elszakíthatatlan részé Európa közös múltjának, a földrész haladóbb hagyományainak is. A magyarság nemzeti és társadalmi küzdelméhez Európa adta a külső késztetést. A magyar 1848 • tisztán mutatta, hogy a társadalmi és a nemzeti szorosan összetartozik. 1848 az úgynevezett szerves út, vagyis a viszonyainknak legmegfelelőbb „pályára állás”, az Európa haladottabb feléhez való felzárkózás reményét csillantotta fel. Mai törekvéseinkhez kedvező a .külső háttér. Hazánk ismét a haladás fő áramlatához kapcsolódik. Jó lehetőségeink vannak arra, hogy hasznosan és harmonikusan cseleked jünk a magunk előrehaladásáért és egyben a különböző civilizációs körök egymást termékenyítő közeledéséért. A most élő nemzedékek legfőbb feladata éppen az, hogy egészséges nemzeti felelősséggel tegyenek meg mindent, hogy .lezárják a nemzeti katasztrófák sorozatát, olyan pályára vezessék a nemzetet, amely szerves folytatása az 1848-ban megnyitott útnak, és amely a mai viszonyoknak megfelelő kiteljesítése mindannak a nemes törekvésnek, ami népünket mindig is áthatotta. Ma is érvényesek Kölcsey Ferenc szavai: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Március idusát — és éppen testületünk határozata szerint — immár felszába- dultan ünnepelhetjük. E nap azonban a mi számunkra nem csupán — és elsősorban nem is kegyeleti alkalom. Sokkal inkább a nemzeti önvizsgálat és a jövő- tervezés, az elhatározás és a tett jelképe. Üjra és újra meg kell mérnünk önmagunkat: felnőttünk-e korunk embert próbáló feladataihoz — hasonlóan márciusi elődeinkhez —, hogy élhessen és gyarapodhasson a nemzet e hazán. A mi históriánkban nem volt még egy korszak, amikor a nemzetnek annyi óriása lett volna egyidőben, mint 1848—49-ben. Más évjáratokban a reformkori másodvonalból is múlhatatlan tekintélyű vezető személyiségek lehettek volna. Ezért is kötelező, hogy erkölcsi, eszmei magasságukhoz mindenkorra fölemelkedjünk, legalább megkíséreljük ezt az emelkedést. Ne rettenjünk meg a számlakészítéstől, ha esetleg azt 'mutatná, hogy ma nagyon kevés az ilyen politikusunk és közéleti emberünk. Épp ezért kell hozzájuk igazodnunk, hogy a mában is legyenek olyanok, akik hasonlítanak rájuk. A még nem elegendőből, a kevésből így támasztható fel a legyen több parancsa. A felelősség borzongása futhat végig rajiunk, ha meggondoljuk, kik voltak elődeink az akkori magyar országgyűlésben. Távol áll tőlem, hogy akár csak futólag is összevetésre merészkednék. Kerülöm — és szándékosan — azokat a szónoki fogásokat, amelyek a reformok mai korát bármilyen tekintetben az akkori reformkorral azonosítják. Más kor, más század, más történelmi feladat. Keresnünk csupán azt lehet, hogy Széchenyiéit, Kossuthék eszmeisége és erkölcse miképpen válhat felhajtó erővé mai nemzeti gondok reményteljes megoldásában. Az „ország háza” — ismét a népszuverenitás letéteményese —■, legyen maga is a nagy elhatározások és cselekvések színtere. Rekesszen ki soraiból minden tehetetlenséget, minden csüggedést, hogy követhető példát mutathasson föl a társadalomnak. Folytasson késhegyig menő vitákat, de mindig a közös boldogulás érdekében, s ne engedjen teret a szűk látókörű, energiákat emésztő pártvillongásoknak, hogy az erőegyesítés jelképe maradhasson. Hordozza vállain a nép által ráruházott teljes felelősséget, de ossza is meg mindenkivel, aki részt kér a hatalomból, hogy elöl járhasson az igazságos teherviselésben. A „nemzet gyűlése” szolgálja alázattal és képviselje méltósággal a teljes nemzetet, mindannyiunkat, akik magyarnak valljuk magunkat e hazában, és szerte a világon. S ugyanígy szolgálja és képviselje valameny- nyi, más nemzetiségű honfitársunkat. akik e hazának tisztelettel övezett, egyenjogú polgárai. A jobb hazai teljesítmény nem nélkülözheti a képviselők szolgálatát, mint ahogyan nem számíthat külhoni tekintélyre az a nép, amely nem becsüli önmagát, és ugyanakkor nem tiszteli a más nemzethez tartozókat is. A haza ma ismét ránk figyel. Országgyűlésünk legyen méltó a várakozásokhoz és reményekhez. Legyünk új Pozsony és új Debrecen is. Vállaljuk a reformhétköznapok szívós munkálkodását, de legyünk képesek sorsfordító döntésekre is, ha a nép üdve, a haza sorsa, az állam függetlensége, a demokrácia és a szocializmus vállalt céljai ezt követelik. Nekünk úgy kell élnünk és dolgoznunk, hogy a kései unokák a mi neveinket is „áldó imádság” mellett mondják el. Én hiszem, hogy így lesz. S ha így lesz, Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg. Legyen béke az emberek között! Legyen békesség a Földön! Szűrös Mátyás beszédét követően az ünnepi ülés résztvevői elénekelték a Szózatot. * A képviselők és a meghívott vendégek ezután a Kossuth Lajos téren, a katonai tiszteletadás mellett felvont állami zászló előtt tisztelegtek. Az ünnepi ülés befejezéseként a Magyar Ország- gyűlés nevében Szűrös Mátyás, valamint Jakab Ró- bertné és Horváth Lajos al- elnökök a Kossuth-szobor talapzatára koszorút helyeztek el. A szalag feliratai: „A magyar forradalom és szabadságharc erőiekére — a Magyar Országgyűlés”. (MTI) Nemzeti lobogói avattak Budapesten Érdeklődők százainak jelenlétében magyar nemzeti lobogót avattak kedden a Budai Várban, a Tóth Árpád sétányon. A Honvédelmi Minisztérium rendez'e avatón ünnepélyes külsősé- sek között, katonai tisztelgéssel vonták fel a csaknem húsz méter magas árbocra a hatszor három méteres piros-fehér-zöld trikolórt. A zászlófelvonás ünnepsége 11 órakor kezdődött, amikor a felsorakozott díszszázad parancsnoka jelentést tett az esemény színhelyére érkező katonai elöljárónak. Krasznai Lajos vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes katonai díszegyenruhában, rajta nemzetiszín kokárdával, ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt. A körbástyán felsorakozott katonazenekar indulójára zászlókísérők lassú díszlépésben hozták a térre a nemzeti lobogót, amelyet ezután a viharos márciusi szélben a Himnusz hangjai mellett vontak fel az árbocrúdra. Az újonnan felavatott nemzeti zászlónál Krasznai Lajos vezérőrnagy mondott beszédet: — A zászló egy nemzet ereklyéje, sajátos jelképe, amely megtestesíti a nép évszázadok során felhalmozott, átöröklésre érdemes történelmi-eszmei értékeit. ’ A magyar népnek történelme folyamán sokféle zászlója volt. Hosszú volt az út az Árpádok turulos vörös lobogójától a háromszínű hemzeti zászlóig, amelyet ha megpillantunk, mindig felemelő érzés fog el bennünket. Viharos történelmünk során ez a jelkép gyakran változott, majd a reformkor idején vált hivatalos nemzeti jelképünkké az a három szín, amely harmonikus összhangjában a magyar történelem folyamatosságát, a nemzeti szuverenitást, az összetartozást szimbolizálja, és a nemzet méltóságát hirdeti. Az 1848. évi törvénycik- ke„kben határozott követelményként fogalmazódott meg: „a nemzeti szín és az ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik”. Történelmünk egyik legnagyszerűbb korszakában, amikor a haza és a haladás erői nem egymás ellen, hanem egymással vállvetve küzdöttek a nemzet és tágabb környezete felemelkedéséért, a törvényhozók régi nemzeti óhajnak tettek eleget ezzel a döntéssel. Egy nemzet azonosságtudatához, kollektív nemzeti érzelmeihez hozzátartozik, hogy saját jelképei legyenek és azokat szabadon használhassa. Ezt az ősi jogot követelte vissza magának a -nép a szabadságharc idején, és ez a szimbólum azóta is mélyen bevésődött nemzetünk érzelmeibe, tudatába. E zászló felavatása tisztelgés egész nemzeti múltunk előtt, s a költő szavaival élve egyben jele annak is: „Él magyar, áll Buda még”. Él, és arra törekszik, hogy a kedvező nemzetközi körülményeket kihasználva békés úton, törvényes módon, radikális reformokkal korszerűsítse politikai intézményrendszerét, gazdaságát; társadalmi berendezkedését; a kor követelményeihez igazítsa azokat. — Ez a zászló örök figyelmeztetés arra is — amíg a nemzet ezt magáénak vallja —, hogy a nemzeti egység jelének , kell lennie, s nem a nemzeti megosztottságé— fejezte be avatóbeszédét a honvédelmi miniszterhelyettes. Az ünnepség a Szózat hangjai után a katonák díszmenetével zárult. (MTI) II minőségi ÉÉylentés jövedelmező! 1989-re emelt árakkal és minőségi felárral várjuk termelőinket. A talajadottságoknak megfelelő dohányfajtákat biztosítunk! Elérhető árbevételek közepes termés esetén: Kerti dohányból 150—170 000 Ft ha. Káliéi dohányból 150—170 000 Ft ha. Magas szintű szaktanácsadással biztosítjuk a termesztés sikerét. Garantált felvásárlási árakkal, biztos értékesítési lehetőségekkel várjuk. peves—borsodi Dohánybeváltó tizem Mezőkövesd, Dohány út 0. Tel.: 11-655. Kedvezményes tojásvásár a Nagymiskolci Állami Gazdaságban! 2,10 Ft db áron friss étkezési tojást vásárolhat az alábbi helyeken: — Sajólád-gyömrőpusztai Baromfiüzemében, munkanapokon 8—15 óra között, — a gazdaság Búza téri és Kuruc utcai mintaboltjaiban, a nyitvatartási időben. A tojásvásár március 23-ig tart! Közülctcknek 2000 db, vagy azt meghaladó meny- nyiség vásárlása esetén a tojásszállítást megoldjuk! A szállítási igényeket a 36-940-cs telefonszámon kérhetik kedves vevőink.
