Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! pi Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának lapja Vita egy „korasziilöttriH” §ÍÉr: WmKtKKKKKm llj sejtszeparátor a Vérellátóban A véleményeket Homolya Gizella, a HNF miskolci szervezetének titkára, és Szűcs Erika, a megyei párt- bizottság titkára kísérte fi­gyelemmel. Elsőként dr. Boholy György, a MÁV-igazgatóság jogi osztályának vezetője szólalt fel. Véleménye sze­rint hasznos, hogy A- és B- variációk közül lehet válasz­tani, ám e lehetőség a lai­kusok számára nagy gondot jelent. Kifogásolta, hogy ál­talános, országos sztrájk megszervezésére nincs lehe­tőség. Más kérdés — fűzte (Folytatás a 2. oldalon) A magyar egészségügy sokszor szenved hiányt, a legkorszerűbb műszerektől kezdve, a napi ellátás biz- tositásához szükséges apró­ságokig. Ezért is adunk örömmel hirt, ha olyan be­rendezéssel gyarapszik egy- egy egészségügyi intézmény, amely segiti a gyógyásza­tot. Miskolcon, a Vérellátó­ban dr. Berkes Enikő főor­vos büszkélkedett az új sejtszeparátorral, vele be­szélgettünk napi munkájuk­ról is. Kell-e sztrájktörvény? „Kérjük, javaslataival se­gítse, hogy képviselőink mi­nél alaposabban felkészül­hessenek a választópolgárok és a szakemberek vélemé­nyének tolmácsolására”. Ez állt azon a meghívón, ame- ,lyet a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága küldött a megyeszékhely na­gyobb ipari üzemeinek, és vitára, véleményegyeztetésre invitálta őket a sztrájktör­vény-tervezettel kapcsolat­ban. E találkozóra tegnap dél­előtt került sor. Kilenc vál­lalat ineve szerepelt a meg­hívottak listáján, de csak hét képviseltette magát. A mis­kolci csokoládégyár és a Centrum Áruház távol ma­radt a megbeszéléstől. Ki fedezi a szerkezetváltást? a TVK 50 milliós alapítványa Mire elég a foglalkoztatási alap? „Megyénkben viszonylag rövid időn belül szükséges új munkahelyek ezreit létre­hozni ahhoz, hogy a káros mértékű népességeróziót mérsékelni tudjuk, és a gaz­daságtalan tevékenységek felszámolása során munka- nélkülivé válók foglalkozta­tását, családjuk megélheté­sét biztosítsuk.” A fenti mondat a megyei tanács munkaügyi osztályának je­lentésében olvasható, amely a foglalkoztatási alapból tá­mogatott munkahelyteremtő pályázatokat elemzi. Ezt a jelentést tárgyalta tegnapi ülésén a tanács vég­rehajtó bizottsága, s a vitá­ban kiderült, hogy a foglal­koztatási alapból 200 millió forint jut a megyére. Mire elég ez az összeg, különösen akkor, ha egy évvel ezelőtt úgy számoltak, hogy 100 ezer forint szükséges egy új munkahely létesítéséhez, 1989-ben viszont már 500 ezer forint kell ugyanehhez. (Ez még akkor is kérdés, ha tudjuk, hogy nemcsak ebből az alapból van mód Borsod­ban munkahelyet teremteni.) A kérdést nemcsak a vb, hanem a megyei pártbizott­ság is napirendre tűzte, s most úgy tűnik, hogy ezek a testületek jobban szorgal­mazzák az alap felhasználá­sát, mint azok a vállalatok, amelyek ebben szóba jöhet­nek. Ennek persze megvan az oka, hiszen a vállalatok­nak kell saját eszközeikből (ha van ilyen egyáltalán) ki­pótolni az összeget, hogv pá­lyázat útján hozzájussanak ehhez az alaphoz. Nem be­szélve arról, hogy manapság húsz százalék (vagy még en­nél is magasabb) kamat mellett lehet a kölcsönöket igénybe venni. Márpedig olyan gazdaságos termék nem létezik, amely ezt a rá­fordítást nyereségesen meg­hálálja a befektetőnek. (Folytatás a 2. oldalon) Az új műszerrel a korszerű technika honosodott meg a Vérellá­tóban — A Vivacell olasz sejt­szeparátor az elmúlt év augusztusában érkezett meg az intézetbe, s tegnap kezd­te meg működését. A me­gyei'tanács 4,5 millió forin­tot áldozott a műszerre, s ezzel a legszínvonalasabb technikával oldhatjuk meg a plazma-ferezises véradást. — Mire használható ezen­kívül a gép? — A ferezis a vérvétel olyan formája, amikor a véradónak a vörös vérsej­tet visszaadagoljuk a szerve­zetébe. így nem lesz vér­szegény, s mi is hasznosít­hatjuk a folyékony véralko­tó elemeket. A hagyományos módrzcrro! azonban mind­össze kétszer 200 milliliter plazmát veszünk le, ezzel a géppel viszont akár 2,5 li­tert is vehetünk. Ezenkívül ezzel a módszerrel a gyó­gyászat egyéb területeire is beléphetünk, hiszen alkal­mas a vérlemezkék pótlá­sára, ha valamelyik család­tag hozzájárul és a donor szerepét vállalja. Ezenkívül a káros anyagokat kivon­hatjuk a vérből, így a hó­napokig fekvő beteg akár két kezelés után talpraáll­re, megelőzhetjük vele a művesekezelést, mert a ve­sét károsító fehérjét is ki­vonhatjuk a vérből. — Úgy tudom, hogy bizo­nyos készítményekkel valu­tát is megspórolhatnak a műszerrel.. . — így igaz, ritka vércso­portú ellenanyagokat készít­hetünk, aztán a gyógyult bárányhimlős betegtől el­lenanyagot nyerve a leuké­miái gyógyításhoz használ­hatjuk. S még számtalan lehetőség rejlik benne. — Kell-e valamilyen plusz szakértelem a sejtszeparátor használatához, vagy elegen­dő a haematológiai asszisz­tensi képzettség? — Amikor megkaptuk a gépet, négy asszisztens és egy orvos vállalkozott rá, hogy tanfolyamon vesz részt Budapesten, hogy elsajátít­sa a gép kezelését. — Nem „népszerű” szakte­rület ez az egészségügyben? — Mi itt a háttérben dol­gozunk, most 102 ember he­lyett kilencvenhatan. Ezt csak azok vállalják, úgy mint az ingyenes véradást, akik igazán elhivatottjai a szakmának. A Vérellátó or­vosainak a fizetése nem rossz, de egy szakképzett érettségizett laborasszisz­tensnek mindössze 3700 fo­rint kezdő bért ajánlunk. A munka megterhelő, hiszen 4030 ágyat szolgálunk ki, s 9000 liter vért veszünk le évente. A szervezés mellett a donorokkal is napi kap­csolatot tartunk azért is, hogy a véradóink ne legye­nek hűtlenek hozzánk. (obc—Íj) hat. Ha időben vesszük ész­A vérrendszerbe visszakerül a plazma, csak a folyékony alkotó­elemeket vonják ki A magyar nyelv ünnepén Anyanyelvűnk, a magyar nyelv előtt tisztelgünk most. Ebben az ünnepi pillanatban elénk sereglenek szavaink. Ne azt nézzük most, hogy közülük néhányon megkop­tak, a hibás használattól esetleg eltorzultak! Nem az ö vétkük ez. Egy altáji köz­mondás szerint, aki nem tud menni, elrontja az utat, aki nem tud beszélni, az elront­ja á szót. Ez igaz, de az is tény, hogy az út, a szó ron­gálásáról, pusztításáról nem az út, nem a szó tehet. Ha szavainkat ünnepeljük, tekintsünk rájuk úgy, ahogy őseink a világot nézték esz- mélésük hajnalán! Fény de­reng ezeken a szavakon, je­len vannak életünk minden pillanatában: nevei, jelei a szellősusogásnak, a szállon­gó hópelyheknek, a tavaszi madárdalnak. Ott derenge­nek eszmélésünk mesevilágá­ban, annak tündér-sejtelmei között. Nyelvünk maga a termé­szet. Elérhetjük azt, hogy más népek fiainak a szavát is értjük, továbbmondjuk, de a tücsökciripelés, a patak­csobogás, az egész termé­szet zenekara anyanyelvűn­kön rögzítődött a legkoráb­ban a tudatunkban. A dol­gokat, a tárgyakat, érzésein­ket, egyszóval a mindensé- günket ezen a nyelven ne­veztük meg először, és hozzá jutunk közelebb akkor is, ha idegen nyelveket tanulunk. Minden hasonlat sántít, mégis úgy vélem, őszinte ér­zés vezérel, ha nyelvünket több mindenhez hasonlítom, és azt .mondom róla, hogy múzeum, ritka szép hangszer, zene. Ebben a múzeumban a múlt idő nem csupán kö­vületében van jelen, hanem nap mint nap rácsodálkoz­hatunk az évezredes emlé­kekre, melyek most is itt él­nek, használjuk őket, bár be­széd közben mindez a va­rázslat nem mindig tudato­sodik bennünk. A vízesések, a patakok ki­vájják a követ, a sziklát. A hegyek lekophatnak, a sík­ságokon dombok emelked­hetnek, de a remekművek őrzik a hajdani tájat, rég volt tavaszok virágillatát, az egykori emberek tekintetét, lélek-mélységét. Létezésünk, valóságunk nagy megőrzője a művészetünk s a nyelvünk. A szóba vésett remekművek is őrzik életünket, örömünket és bánatunkat. Szavaink, szavaink, ti ked­ves ünnepeltek! Porba súj­tottak és sisteregve felra­gyogók, üdvözlünk titeket. Szavaink, örömünk boldog kísérői, gyermekgőgicsélés léthajnalhasadása, sikoly és halálhörgés végakkordjai, ko­porsón dübörgő dobok, zen­gő végzet-harsonák, ó sira­tóénekek szavai! Ti velünk vagytok, és mindenüvé elkí­sértek minket: biztos tala­junk vagytok - lét-gyöke­rünk: a rend és a törvény tiszta, szép ivü pillérei. Az életünk vagytok, ti nagy és szerény ünnepeltek, szép magyar szavaink! Dó­zsa tüzes trónja, kitépett hús­darabjai vagytok, és benne­tek lobog Petőfi tündöklő lá­tomása. Magunkat gyaláz- zuk, ha titeket bántunk, ha titeket tagadunk meg. Hányszor vagyunk méltat­lanok hozzátok: rossz, hely­telen használattal, nemtörő­dömséggel. Hányszor nem figyelünk rátok, ha társaink ajkáról áradtól^ felénk. Hány­szor zárkózunk' el a iélek- üzenet elől. Hányszor nem fogadunk titeket, létünk tisz­ta képviselői, őrzői. Most itt vagytok előttünk. Hadd csodáljunk meg tite­ket, szavaink, ti kedves ün­nepeltek! Tusnády László O' maaaKBMammmammmeamamaaPM

Next

/
Oldalképek
Tartalom