Észak-Magyarország, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! pi Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zempién Megyei Bizottságának lapja Vita egy „korasziilöttriH” §ÍÉr: WmKtKKKKKm llj sejtszeparátor a Vérellátóban A véleményeket Homolya Gizella, a HNF miskolci szervezetének titkára, és Szűcs Erika, a megyei párt- bizottság titkára kísérte figyelemmel. Elsőként dr. Boholy György, a MÁV-igazgatóság jogi osztályának vezetője szólalt fel. Véleménye szerint hasznos, hogy A- és B- variációk közül lehet választani, ám e lehetőség a laikusok számára nagy gondot jelent. Kifogásolta, hogy általános, országos sztrájk megszervezésére nincs lehetőség. Más kérdés — fűzte (Folytatás a 2. oldalon) A magyar egészségügy sokszor szenved hiányt, a legkorszerűbb műszerektől kezdve, a napi ellátás biz- tositásához szükséges apróságokig. Ezért is adunk örömmel hirt, ha olyan berendezéssel gyarapszik egy- egy egészségügyi intézmény, amely segiti a gyógyászatot. Miskolcon, a Vérellátóban dr. Berkes Enikő főorvos büszkélkedett az új sejtszeparátorral, vele beszélgettünk napi munkájukról is. Kell-e sztrájktörvény? „Kérjük, javaslataival segítse, hogy képviselőink minél alaposabban felkészülhessenek a választópolgárok és a szakemberek véleményének tolmácsolására”. Ez állt azon a meghívón, ame- ,lyet a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága küldött a megyeszékhely nagyobb ipari üzemeinek, és vitára, véleményegyeztetésre invitálta őket a sztrájktörvény-tervezettel kapcsolatban. E találkozóra tegnap délelőtt került sor. Kilenc vállalat ineve szerepelt a meghívottak listáján, de csak hét képviseltette magát. A miskolci csokoládégyár és a Centrum Áruház távol maradt a megbeszéléstől. Ki fedezi a szerkezetváltást? a TVK 50 milliós alapítványa Mire elég a foglalkoztatási alap? „Megyénkben viszonylag rövid időn belül szükséges új munkahelyek ezreit létrehozni ahhoz, hogy a káros mértékű népességeróziót mérsékelni tudjuk, és a gazdaságtalan tevékenységek felszámolása során munka- nélkülivé válók foglalkoztatását, családjuk megélhetését biztosítsuk.” A fenti mondat a megyei tanács munkaügyi osztályának jelentésében olvasható, amely a foglalkoztatási alapból támogatott munkahelyteremtő pályázatokat elemzi. Ezt a jelentést tárgyalta tegnapi ülésén a tanács végrehajtó bizottsága, s a vitában kiderült, hogy a foglalkoztatási alapból 200 millió forint jut a megyére. Mire elég ez az összeg, különösen akkor, ha egy évvel ezelőtt úgy számoltak, hogy 100 ezer forint szükséges egy új munkahely létesítéséhez, 1989-ben viszont már 500 ezer forint kell ugyanehhez. (Ez még akkor is kérdés, ha tudjuk, hogy nemcsak ebből az alapból van mód Borsodban munkahelyet teremteni.) A kérdést nemcsak a vb, hanem a megyei pártbizottság is napirendre tűzte, s most úgy tűnik, hogy ezek a testületek jobban szorgalmazzák az alap felhasználását, mint azok a vállalatok, amelyek ebben szóba jöhetnek. Ennek persze megvan az oka, hiszen a vállalatoknak kell saját eszközeikből (ha van ilyen egyáltalán) kipótolni az összeget, hogv pályázat útján hozzájussanak ehhez az alaphoz. Nem beszélve arról, hogy manapság húsz százalék (vagy még ennél is magasabb) kamat mellett lehet a kölcsönöket igénybe venni. Márpedig olyan gazdaságos termék nem létezik, amely ezt a ráfordítást nyereségesen meghálálja a befektetőnek. (Folytatás a 2. oldalon) Az új műszerrel a korszerű technika honosodott meg a Vérellátóban — A Vivacell olasz sejtszeparátor az elmúlt év augusztusában érkezett meg az intézetbe, s tegnap kezdte meg működését. A megyei'tanács 4,5 millió forintot áldozott a műszerre, s ezzel a legszínvonalasabb technikával oldhatjuk meg a plazma-ferezises véradást. — Mire használható ezenkívül a gép? — A ferezis a vérvétel olyan formája, amikor a véradónak a vörös vérsejtet visszaadagoljuk a szervezetébe. így nem lesz vérszegény, s mi is hasznosíthatjuk a folyékony véralkotó elemeket. A hagyományos módrzcrro! azonban mindössze kétszer 200 milliliter plazmát veszünk le, ezzel a géppel viszont akár 2,5 litert is vehetünk. Ezenkívül ezzel a módszerrel a gyógyászat egyéb területeire is beléphetünk, hiszen alkalmas a vérlemezkék pótlására, ha valamelyik családtag hozzájárul és a donor szerepét vállalja. Ezenkívül a káros anyagokat kivonhatjuk a vérből, így a hónapokig fekvő beteg akár két kezelés után talpraállre, megelőzhetjük vele a művesekezelést, mert a vesét károsító fehérjét is kivonhatjuk a vérből. — Úgy tudom, hogy bizonyos készítményekkel valutát is megspórolhatnak a műszerrel.. . — így igaz, ritka vércsoportú ellenanyagokat készíthetünk, aztán a gyógyult bárányhimlős betegtől ellenanyagot nyerve a leukémiái gyógyításhoz használhatjuk. S még számtalan lehetőség rejlik benne. — Kell-e valamilyen plusz szakértelem a sejtszeparátor használatához, vagy elegendő a haematológiai asszisztensi képzettség? — Amikor megkaptuk a gépet, négy asszisztens és egy orvos vállalkozott rá, hogy tanfolyamon vesz részt Budapesten, hogy elsajátítsa a gép kezelését. — Nem „népszerű” szakterület ez az egészségügyben? — Mi itt a háttérben dolgozunk, most 102 ember helyett kilencvenhatan. Ezt csak azok vállalják, úgy mint az ingyenes véradást, akik igazán elhivatottjai a szakmának. A Vérellátó orvosainak a fizetése nem rossz, de egy szakképzett érettségizett laborasszisztensnek mindössze 3700 forint kezdő bért ajánlunk. A munka megterhelő, hiszen 4030 ágyat szolgálunk ki, s 9000 liter vért veszünk le évente. A szervezés mellett a donorokkal is napi kapcsolatot tartunk azért is, hogy a véradóink ne legyenek hűtlenek hozzánk. (obc—Íj) hat. Ha időben vesszük észA vérrendszerbe visszakerül a plazma, csak a folyékony alkotóelemeket vonják ki A magyar nyelv ünnepén Anyanyelvűnk, a magyar nyelv előtt tisztelgünk most. Ebben az ünnepi pillanatban elénk sereglenek szavaink. Ne azt nézzük most, hogy közülük néhányon megkoptak, a hibás használattól esetleg eltorzultak! Nem az ö vétkük ez. Egy altáji közmondás szerint, aki nem tud menni, elrontja az utat, aki nem tud beszélni, az elrontja á szót. Ez igaz, de az is tény, hogy az út, a szó rongálásáról, pusztításáról nem az út, nem a szó tehet. Ha szavainkat ünnepeljük, tekintsünk rájuk úgy, ahogy őseink a világot nézték esz- mélésük hajnalán! Fény dereng ezeken a szavakon, jelen vannak életünk minden pillanatában: nevei, jelei a szellősusogásnak, a szállongó hópelyheknek, a tavaszi madárdalnak. Ott derengenek eszmélésünk mesevilágában, annak tündér-sejtelmei között. Nyelvünk maga a természet. Elérhetjük azt, hogy más népek fiainak a szavát is értjük, továbbmondjuk, de a tücsökciripelés, a patakcsobogás, az egész természet zenekara anyanyelvűnkön rögzítődött a legkorábban a tudatunkban. A dolgokat, a tárgyakat, érzéseinket, egyszóval a mindensé- günket ezen a nyelven neveztük meg először, és hozzá jutunk közelebb akkor is, ha idegen nyelveket tanulunk. Minden hasonlat sántít, mégis úgy vélem, őszinte érzés vezérel, ha nyelvünket több mindenhez hasonlítom, és azt .mondom róla, hogy múzeum, ritka szép hangszer, zene. Ebben a múzeumban a múlt idő nem csupán kövületében van jelen, hanem nap mint nap rácsodálkozhatunk az évezredes emlékekre, melyek most is itt élnek, használjuk őket, bár beszéd közben mindez a varázslat nem mindig tudatosodik bennünk. A vízesések, a patakok kivájják a követ, a sziklát. A hegyek lekophatnak, a síkságokon dombok emelkedhetnek, de a remekművek őrzik a hajdani tájat, rég volt tavaszok virágillatát, az egykori emberek tekintetét, lélek-mélységét. Létezésünk, valóságunk nagy megőrzője a művészetünk s a nyelvünk. A szóba vésett remekművek is őrzik életünket, örömünket és bánatunkat. Szavaink, szavaink, ti kedves ünnepeltek! Porba sújtottak és sisteregve felragyogók, üdvözlünk titeket. Szavaink, örömünk boldog kísérői, gyermekgőgicsélés léthajnalhasadása, sikoly és halálhörgés végakkordjai, koporsón dübörgő dobok, zengő végzet-harsonák, ó siratóénekek szavai! Ti velünk vagytok, és mindenüvé elkísértek minket: biztos talajunk vagytok - lét-gyökerünk: a rend és a törvény tiszta, szép ivü pillérei. Az életünk vagytok, ti nagy és szerény ünnepeltek, szép magyar szavaink! Dózsa tüzes trónja, kitépett húsdarabjai vagytok, és bennetek lobog Petőfi tündöklő látomása. Magunkat gyaláz- zuk, ha titeket bántunk, ha titeket tagadunk meg. Hányszor vagyunk méltatlanok hozzátok: rossz, helytelen használattal, nemtörődömséggel. Hányszor nem figyelünk rátok, ha társaink ajkáról áradtól^ felénk. Hányszor zárkózunk' el a iélek- üzenet elől. Hányszor nem fogadunk titeket, létünk tiszta képviselői, őrzői. Most itt vagytok előttünk. Hadd csodáljunk meg titeket, szavaink, ti kedves ünnepeltek! Tusnády László O' maaaKBMammmammmeamamaaPM