Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
. -ír. I 1989. február 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 „Szeptember elsején elküldöm a levelet” Homokszemcse a gépezetben (?)... Eltévedt levél — Egymásra mutogatás — Zalai segítség Alighanem igazat kell adnom Szaniszló Sándornak, a Borsod Megyei Kosárlabda Szövetség főtitkárának, aki így foglalta össze az ügy tapasztalatait : — Korántsem mentségként említem, de az elmúlt esztendő végefelé kisebb kalamajka alakult ki a sportágban. Versenyeket írtak ki, aztán halasztás következett, közben körmünkre égett az adminisztráció, Mindezektől függetlenül, talán mégis lehettünk volna éberebbek . . . Azt hiszem, az országos szövetségbep, valaki elfelejtett postázni egy levelet, így nem lehetett tudomásunk az eseményekről. Megítélésem szerint azonban az a lényeg, hogy elhárultak az akadályok, Borsod megye képviselői ott lehetnek a területi döntőn. S ez a legfontosabb ... Érthető, világos beszéd. Csakhogy ..., amíg megtalálták a kibontakozás módját, sok-sok keserűség, bosz- szankodás lett az osztályrészük azoknak, akik semmiről sem tehettek. • • Évekkel ezelőtt az Országos Kosárlabda Szövetség meghirdette a minimozgalmat. amellyel a sportág alapjait igyekeztek szélesíteni. Kis palánko't, szerelést biztosítottak a vállalkozóknak. s kiírták az országos bajnokságot is. Leninvárosban, a 6-os számú iskolában komolyan vették a felhívást. Olasz Gyula (biológia-technika szakos tanár) lett az együttes edzője, s dicséretére legyen mondva, nagy ügybuzgalommal kezdett dolgozni. A TIFO-Olvilkor Diáksport Egyesület égisze alatt egy idő után az eredmények is jelentkeztek. Legutóbb például a leninvárosiak hatalmas fölénnyel nyerték meg a megyei bajnokságot (a küzdelmekben hat csapat vett részt), amelyeket követően a szakvezető jelezte a megyei szövetség vezetői felé: szeretnének indulni a területi döntőn. Olasz Gyula ezek után várta az értesítést. A levél azonban egyre késett... Szerencsére (?) telefonon konzultált egyik nyíregyházi kollégájával, aki közölte vele: nem látta az együttes nevezését. Az edző a hírre nyugtalan lett. Érthető, hiszen másfél esztendei kemény munkát „feccölt” együttesébe, s a gyerekek igazán megérettek már a komolyabb vizsgára. • • A megyei szövetség illetékeseitől azt a választ kapta: hozzájuk nem érkezett kiírás, máskülönben miért zárkóztak volna el nevezésüktől ? ! Vidék-bizottság Kelet-csoportjának vezetője ugyanakkor azzal érvelt: minden érdekelt szövetség • megkapta a hivatalos programot, a borsodiak csakis házon belül tehetnek egymásnak szemrehányást a mulasztásért... Olasz Gyula nem hagyta annyiban. Kilincselt, kérlelt, könyörgött. Mindhiába. A további versenyeztetés bizonytalanná vált. Keleten egyébként négy csoportban folyik majd a küzdelem: Szarvason, Baján, Egerben és Nyíregyházán csatároznak a minicsapatok. A leninvárosiak ez utóbbiban lettek volna érdekeltek: ban lettek volna érdekeltek ... A mai napig nem derült fény a „titokra”, hol kallódott el az a bizonyos papír. Csakhogy az idő közben Vészesen rohant. Olasz egyre növekvő aggodalommal kísérletezett, hogy gyerekeit ne érje hátrány. Azt akarta .elérni, hogy ha már a nyíregyházi csoportot „lekésték”. valamelyik másikba sorolják be őket. A másfél tucatnyi minikosaras" tétován leste a fejleményeket. Kevés jóra számítottak. Akadtak, akik elkönyvelték, hogy mások mulasztása miatt ebből a csatározásból kirekesztődik a le- ninvárosi társaság. • • A fordulat ákkor történt, amikor az MKSZ ifjúsági szakágának vezetője, Gen- csév Piámén értesült az esetről. Annyit ígért csak: megpróbál lépni az ügyben. (Olasz Gyulán kívül egyébként konzultáltak Gencsev- vel, a megyei szövetség vezetői is, akiket nem hagyott nyugton a dolog.) Néhány feszült nap után végre megérkezett az értesítés : amennyiben a leninvá- roslaknak megfelel, akkor a zalaegerszegi csoportban folytathatják a küzdelmeket. Hogyne felelt volna meg nékik! ök ugyanis lélekben már lemondtak a szereplésről. így számukra megváltást jelentett a fordulat. A szervezők elfogadták jelentkezésüket, számítanak rájuk, s a hét végén eldől: mire képes a lelkes leninvá- rosi közönség. Az. hogy a 6-as iskola csapata jól vagy rosszul szerepel Zalaegerszegen, tulajdonképpen mellékes. Sokkal lényegesebb ( tapasztalatai vannak az esetnek. Ezeket Olasz Gyula így ' foglalja össze: \— Nem tudtam volna a 15 gyerek szemébe nézni, ha itthon kell maradnunk. Saját hibánkon kívül kerülhettük volna roppant kínos helyzetbe, de tisztelet és köszönet a zalaiaknak, hogy segítenek. Tagadhatatlan. hogy az utazás, szállás, élelmezés jókora pluszköltséget ró ránk, mindezt azonban vállalnunk kellett. Pat- rónusunk támogatása nélkül aligha kelhetnénk útra, sőt, az sem kizárt, hogy >— fia a DSE teherbírása nem teszi lehetővé — akkor a gyerekeknek hozzá kell járulniuk a költségekhez. Fizetnek azért, hogy képviselhessenek egy megyét a területi döntőn .. . Ügy vélem, a szülők vállalják ezt iaz áldozatot, de számomra korántsem következtetésektől mentes a huzavona. Furcsa, /szokatlan, terhes és idegtépő szaladgálás van mögöttünk, s noha megtaláltuk a megoldást, azért kissé balszerencsésen alakult az egész. Annyit máris kijelenthetek: a következő bajnokságra már szeptember elsején elküldöm a levelet! Számoljanak velünk, vegyék figyelembe a nevezésünket, s ne érjen bennünket hátrány egy-két felelőtlen felnőtt mulasztása miatt!... • » Van tehát hepiend. holnap buszra ülhetnek a leninvá- rosi srácok, hogy szombaton és vasárnap a pályán igazolják tehetségüket. Elégedett lehet minden érintett, ám számomra marad néhány megválaszolatlan kérdés r 1. Egyeseknek csak ennyire fontos a diáksport? 2. Miért hiányzik az emberség, a józan belátás? 3. Kinek hasznos, ha mások idegrendszerét rongálja? 4. Valóban elkerülhetetlen volt a sok-sok telefon, levélváltás, utánjárás? És még valami: nem túl szerencsés a gyerekek érzékenységét próbára tenni. Doros László TOTÓSAROK, 8. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. ASCOU (18)—FIORENTINA (7). A -hazai vereség után feltétlenül javítani akar a firenzei társaság. 2. CESENA (13)—JUVENTUS (6),_ Alighanem a zebrák is unják már a sok döntetlent. Nyerhetnek a csikócsapat ellen. 3. COMO (15)—SAMPDORIA (3). A Boskov-legénység idegenben rendre beéri az egyik ponttal, most is a döntetlen tűnik valószínűnek. 4. PISA (16)—INTER (1). Érte már meglepetés a milánóiakat a ferde torony városában. Ezt a lehetőséget ezúttal sem ajánlatos kizárni. 5. ROMA (8)—BOLOGNA (12). Még egyszer nem kap ki hazai környezetben a rapszodikus fővárosi társaság. 6. TORINO (17)—LAZIO (11). Ezen a találkozón kizárólag a győzelemmel lehetnének elégedettek a torinóiak. 7. VERONA (10)—AT ALANT A (5). Jól védekező együttes az Ata- lanta, egy pontot könnyen elcsíphet. 8. L1CATA (15)—MESSINA (6). Idegenben még egyszer sem tudott nyerni a Messina. Ez a mérkőzés sem -a vendégeké ... 9. PARMA (13)—CATANZARO (8). Előtérben a döntetlen, esetleg a gólerősebb hazai gárda szerezhet két pontot. 10. PIACENZA (17)—BARI (2). A Bari rendre beéri az egyik ponttal, most is ez lehet a célja. 11. REGGINA (10)—AVELLINO (5). Bizonytalan kimenetelű a találkozó, bármilyen eredmény előfor- »dufhat. 12. EMPOLI (ll)-CREMONESE (4). A eremonaiak idegenben csaknem eredményesebben szerepelnek, mint saját otthonukban. 13. ANCONA (12)—TARANTO (18) . A vendégék sikere képtelen feltételezés, idegenben egyébként is remeg a lábuk. +1. BARLETTA (16)—MONZA (19) . Két erőtlen, gyenge csapat találkozik, minden figyelmüket a védekezésre összpontosítják, döntetlen lesz. X 2 X X 2 1 1 X 1 X 1 IX X 1 X 1 2 X 1 2 X 1 X X _1 ___ 2 Jegesbarátkozás A Miskolc városi műjégpályán mért« össze tudását o Miskolci Kinixsi és ai Álba Volán jégkorongcsopato. Az OB 1-es meccset a vendégek nyerték 4-2-re. Képünk oz összecsapás egy érdekes pillanatát örökítette meg. Balogh Imre felvétele Juhász Péter sikere — Szombaton kezdődött meg Bánkúton a serdülő és az ifjúsági országos alpesi síbajnökság, de keddtől már le 'kellett „fújni” a folytatást, mert- az enyhe időjárás közbeszólt — mondta dr. Bajáky Gábor, a Borsod Megyéi Síszövetség elnöke. — Néhány örvendetes eredmény azonban így is született. A fiúk mezőnyében, a serdülők I.'korcsoportjában — műlesiklásban — Juhász Péter (Sátoraljaújhelyi TK) diadalmaskodott, Zágonyi (STK) második lett. Az utóbbi óriás- műlesiklásban áz ötödik helyet szerezte meg, összetettben pedig a második helyre került. A leányok serdülő I. korcsoportjában — slalomban — Marosi (STK) az ötödik helyet harcolta ki. A múlttól a jelenig Idősebb sportemberekkel találkoztam a napokban. Olyanokkal, aldk már évtizedek óta figyelemmel kísérik a versenysportot; részesei voltak az egykori sikereknek, a dicsőséges időknek és természetesen most sem pártoltak el szeretett szakmájuktól. Beszélgettünk. A régmúltról és a máról. Arról, hogy valamikor virágzott Borsod és Miskolc sportélete, „ez is volt, meg az is, bezzeg napjainkban ... Süllyedünk, nincs semmi különös, nincs miért lelkesedni, kikért szorítani, Laposak az események, szakadatlanul csökken a szakosztályok száma, szüntelenül apad az igazoltak tábora, lerongyolódtak a sporttelepek, nem jut fejlesztésre, beruházásra...” A felsorolást, a panaszkodási nem is említem tovább, bár szinte vég nélkül tehetném. Vitatkoztam, érveltem. Miskolc példájánál maradtam; maradtunk. Partnereimet igyekeztem emlékeztetni. Például arra, hogy a megyeszékhelyen láthatnak első osztályú asztalitenisz-, kézi-, kosár- és röplabdacsapatokat, jóglcorongozókat, sakkozókat, ökölvívókat. Szoríthatnak atlétákért, birkózókért, cselgáncsozókért, súlyemelőkért, tájfutókért, salakmotorosokért. De aki a tekére, vagy a tollaslabdára kíváncsi, szintén nem marad „magára”. És a sort tulajdonképpen befejezhetem a labdarúgással, bár a kereslet-kínálat aránya az utóbbi időkben kedvezőtlen irányban módosult. Létesítmények is épültek. Miskolcon múlván két műjégpálya; műanyag sípálya; atlétikai rekortán; gyarapodtunk néhány iskolai csarnokkal, üzemi, vállalati komplexummal. Rendezvényekkel viszont tényleg nem álltunk jól, a városi sportcsarnok többet érdemelne... (A jövőben kicsit eredményesebben kellene „eladni” Budapesten, az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban, az országos szakszövetségekben ...) A megye- székhely hallatott magáról az olimpián, az Európa- és világbajnokságokon. Szöulban, az ötkarikás viadalon négy-miskolci (diósgyőri) sportoló is jelen volt, Jacsó ezüstérmet vehetett át, Repka nyolcadik lett, Ve- rébnét és Barsit pedig sérülése akadályozta. Mindez nem kevés, nem szabad róla megfeledkezni. Hogy mi történt — úgymond — régen, és arányban állnak-e az általam hirtelenjében felsoroltak a tíz—húsz esztendővel ezelőtti teljesítményekkel, rendezvényi, beruházási, szakosztályi mutatókkal? — erre roppant nehéz felelni. Nem lenne szerencsés, ha csak a múltat domborítaná ki valaki, de ugyanígy nem helyes a jelenkor eredményeinek, fáradozásainak eltúlzása, meg az elődökre való mutogatás, „nektek könnyű volt, bezzeg nekünk a nehéz gazdasági helyzetben...” Ismerjük el valamennyien a „hőskort”, merítsünk belőle, hasznosítsuk a leszűrt tapasztalatokat, hallgassuk meg az akkori vezetőket, sportolókat (mondják el, ők hogyan csinálták, hogyan birkóztak meg nehézségeikkel...), de utána összpontosítsunk a mára, a holnapra! Talán nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem; á sportegyesületeket a mai kihívások sokkal jobban fojtogatják, mint a múltbeliek, s erről a „nagy idők tanúinak” már nincsenek személyes, konkrét élményeik. Röpke néhány esztendő alatt többszörösére emelkedtek az utazási, étkezési, szállás- és energiaköltségek, hogy a felszerelésekről ne is beszéljek. Az elszabaduló árak, az állami támogatás csökkenése, vagy esetenkénti megszűnése, a bázisszervek (az üzemek, gyárak, vállalatok, gazdálkodó egységek, költségvetési szervek) megélhetési gondjai igen súlyosan érintették és érintik a sportklubokat, amelyek biztos forrásoktól estek el. A kieső milliókat roppant nehéz más forrásokból előteremteni, és ez az akció nem is sikerülhet valamennyi egyesületnek — lévén; több pénz nem áll rendelkezésre. Ennek következtében megkezdődött a magyar sport alapjainak átrendeződése, kétségtelenül sorvadnak az alapok, egyes sportágakban a szakosztályok és az igazolt versenyzők számának visszaesése már-már ijesztő. Ebből persze nem az következik, hogy a „régi nagyok” kivétel nélkül jobban értették a dolgukat, vagy a zsebükben hordták a bölcsek kövét, és az utódok tehetetlenek, képzetlenek, hiányzik belőlük a rátermettség, a leleményesség, az egészséges kockázat- vállalásra való hajlam. Amit régen el lehetett intézni egy telefonnal. ma már személyes kilincseléssel se biztosan ... Átalakult a finanszírozás rendszere, minden „cég” megnézi, hogy mire költi a nehezen megtermelt forintjait. Csak azok juthatnak kiemelt támogatáshoz, fizetéshez, akik produkálnak. A közepesek, a zavarosban halászók már nem élvezhetik egykor volt kiváltságaikat, s ez így helyes, sőt az a baj, hogy a múltban nem így történt. Mert amíg volt mit (értsd az állam vagyonát) pazarolni..., eredményesen pazaroltak a klubok is. A magyar sportot sokan féltik, nem is ok nélkül. A nap mint nap 'tapasztalt folyamatok aggodalomra adnak okot. Az irányítók egymás után adják a vészjeleket, de közben maguk sem ülnek ölbe tett kézzel. Olyan dolgokat csinálnak — például üzemet bérelnek, szolgáltatást végeznek, utazási irodát üzemeltetnek, szállodát nyitnak, taxis-munkaközösséget alapítanak, hazai és külföldi reklámszerződéseket kötnek, játékosokat „termelnek” és adnak el, létesítményeiket kölcsönzik, újságokat nyomtatnak. amire régen nem volt szükség, amire az „egykori nagyok” gondolná sem mertek. Biztos vagyok benne, hogy partnereimet nem tudtam meggyőzni. Csupán igyekeztem előttük feltárni az eredményes munkát akadályozó tényeket. A tisztánlátás érdekében, de a sértegetés legcsekélyebb szándéka nélkül. Kolodzey Tamás
