Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-08 / 33. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1989. február 8., szerda hászát és a mezőgazdaság (Folytatás a 9. oldalról) n. 1. IPAR Szerepe hosszabb távon is meghatározó marad a me­gye gazdasági életében. El­sősorban a meglevő terme­lési bázisokra alapozva, azt megújítva kell a merev és egyoldalú termelési struktú­rát, s differenciáltan elavult és viszonylag nehezen kon­vertálható termelési kultú­rát, a nagy alapanyag- és energiaigényességű, környe­zetszennyező technikát és technológiát átalakítani, va-- lamint az új, korszerű tevé­kenységeket meghonosítani. A kívánatos fejlődés irá­nya: a nehézipar részará­nyának csökkenése, a kis- és középüzemek számának, a feldolgozóipari tevékeny­ség arányának növekedése. Fokozódnia kell a népgaz­dasági ágak közötti, vala­mint az ipari centrumok ps a gazdaságilag elmaradott térségek közötti együttmű­ködésnek. a) A szénbányászatban megkezdődött a termelési szerkezetátalakítás, a magas fajlagos kitermelési költség­gel működő aknák gyorsí­tott leművelésre kerülnek, csökken a mélyműveléssel termelt szén volumene, meg­indult a lignitbányászat fej­lesztése. A szépbányászat térségünkben betöltött sze­repét alapvetően meghatá­rozza majd a dubicsányi bá­nyanyitás ütemének alaku­lása, a 'bezárásra ítélt aknák leművelése. b) Kőzetvagyonunk és ás­ványi nyersanyagaink jelen­tősek, hasznosításuk szintje viszont alacsony. A kőzet­feldolgozás mesterségbeli és használatbeli kultúrája meg­található a megyében, a tradícióik feleleveníthetek. A kőzetfeldolgozás alacsony, vagy közepesen kvalifikált munkaerők foglalkoztatására alkalmas. Regionálisan, kis méretekben, speciális termé­kekre szakosodott formában valósítható meg. Ásványi nyersanyagok helyi erőfor­rásaként a perlit, kaolin, zeolit, anyag és féldrágakö­vek jelölhetők meg, melyek lehetőséget adnak a gazda­ság bővítésére, illetve új ágak meghonosítására. A fél­drágakövek, díszítőkövek felhasználási területe bővít­hető. Márvány-, riolit-, tufa-, andezitbányászatra Rakaca és Szendrő térségében kőfa­ragó ipar alapjai teremthe­tők meg. c) A vaskohászat fejlesz­tésének alapvető céljaként fogalmazható meg, hogy a Tervgazdasági Bizottság döntését követő intézkedé­sek révén tartósan működő­képes kohászat jöjjön létre, amely a jelenleginél kisebb, de korszerűbb kapacitással, a piaci igényekhez igazodó termékszerkezettel stabil ele­me a megye gazdasági éle­tének. Ehhez átalakítási, fej­lesztési programra van szükség. A kohászat szer­kezetátalakításából adódóan jelentős számú munkahely szűnik meg, létrejött a Bor­sodi Vaskohászati Tröszt. d) A gépipar jelentős sze­repet játszihat megyénkben az iparszerkezet átalakításá­ban, ehhez azonban elen­gedhetetlen termékszerkeze­tének korszerűsítése. A gyártmányszerkezet ma többnyire elavult, a piaci igényektől elmarad, a mű­szaki fejlesztésre, az alkotó, szellemi munkára az indo­koltnál kevesebb figyelem jutott, van egy jelentős meg- késettség a fejlődésben. A termékszerkezet korszerűsí­tése, új tevékenységek, tech­nológiák meghonosítása, egyes tradicionális elemek felelevenítése szolgálja a gépipar sokszínűségének megteremtését. Az elmozdulás több irá­nyú lehet: háttéripari ter­mékek gyártása, mezőgaz­dasági gépek és alkatrészek, vegyipari gépek .gyártásának bővítése, bonyolult szerszá­mok, háztartási és kerti kis­gépek gyártása. Jelentős lendítőerő lehet a megye kis és nagy gépipari válla­latai számára a gépjármű­programhoz való csatlako­zás. E' téren meghatározó a Borsodi Gépkocsi Társulás tevékenysége, amely a tér­ségben szervező erővé vál­hat, különösen, ha. a kor­mány elszánja magát, és tá­mogatja a hazai gépkocsi- gyártás létrehozását. Műszeripari, híradástech­nikai és elektronikai termé­kek gyártásának bővítésére, bevezetésére elsősorban Óz- don, Miskolcon és Sátoralja­újhelyen biztosíthatók a feltételek. Ezekben az ipar­ágakban lehetőséget látunk bedolgozói rendszer kialakí­tására is. e) A vegyipar megyénk — jelenleg — legkorszerűbb iparága. Fejlesztésének fő iránya továbbra is a feldol­gozottsági fok növelése, a meglevő alapanyag és fél­kész termék .bázisra alapoz­va. A versenyképesség meg­őrzése megkívánja, hogy a megye vegyipari vállalatai­nál a legkorszerűbb feldol­gozási technológiák való­suljanak meg. A megye ipar­szerkezetének javítása indo­kolja, hogy a nagyvállalati vegyipari beruházások mel­lett, ahhoz illeszkedően több kisvállalat, közös válla­lat, kooperáció jöjjön lét­re a részfeladatok el­látására, vegyipari alap­anyagok feldolgozására stb. Az ágazat ilyen módon tud­na szerepet vállalni a fog­lalkoztatási gondok .megol­dásában is. Ma a vegyipart nagy környezeti kockázattal járó termékszerkezet jellem­zi. Meg kell vizsgálni a több természetes anyagot felhasz­náló technológiák fejlesztési lehetőségeit, a természetes anyagok felhasználásával ké­szült termékek értékesítési lehetőségeit. f) A könnyűipar részará­nya a megye ipari termelé­sében az indokoltnál alacso­nyabb, szerepük a nők fog­lalkoztatásában elsősorban a gazdaságilag elmaradott tér­ségekben jelentős, de nem nélkülözhetők a megye na­gyobb városaiban sem. A már megindult területi át­rendeződés részéként azzal számolunk, hogy megyénk­ben további textilipari ka­pacitások jönnek létre új üzemek telepítésével, illetve a meglévők bővítésével, a már meglévő eszközállo- ■ mány is folyamatosan kor­szerűsödik. g) Űj, progresszív tevé­kenységek megyébe telepíté­se kívánatos, mert a húzó­erő szerepét, a népgazdasági szinten kiemelten kezelt fej­lesztési irányokhoz való csatlakozást ez töltheti be. A következő tíz évben azon­ban jelentős nagyságrendet új bányanyitás, illetve a gépjárműalkatrész- és rész­egységgyártás jelenthet. Be­indult a biotechnikával előállítható növények gyár­tásszintű megvalósítása. Az elektronika, a robottechnika megjelenése periférikusán, szigetszerűen várható. 2. ÉPÍTŐIPAR Az építési igények válto­zásaihoz, a piaci igényekhez igazodó építési módok és szervezetek megjelenésére számítunk. A nagyobb épí­tőipari kivitelező vállalatok decentralizálása, a szétszór­tan jelentkező kisebb nagy­ságrendű építőipari munkák kapacitáshátterének megte­remtése érdekében építőipa­ri kisszövetkezetek megala­kulása várható és ösztönöz­hető. A magánlakás-építés arányának növekedése mi­att az igényekhez igazodó anyagokat, technológiákat célszerű fejleszteni és for­galmazni. Az építőipari ver­seny mellett a háttéripar. (építőanyagipar, szállítás) versenyének kialakulását is szükségesnek tartjuk. A ma­gánlakás-építést végző kis­iparosok számának növeke­dését a kapacitáshiány in­dokolja. 3. A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI tevékenység — aláren­delt szerepét — korri­gálni szükséges. A mező­gazdaság hátrányos .helyze­te és a megye — ilyen szem­pontból — kedvezőtlen adottságai ellenére, kiemelt feladatnak tartjuk visszaál­lítani a mezőgazdaság és annak fontosabb ágazatai rangját és szerepét a gaz­daságban. A mezőgazdasági, élelmi- szeripari tevékenységben is alapvető a piac termélés- szabályozás szerepe, a nem­zetközi fejlődési irányokhoz való igazodás, a versenyké­pesség. Feladatunk az ag­rárpotenciái fenntartása, ki­használása és fokozása oly módon, hogy erőforrásaink megújulását hosszú távon is ~ biztosítsuk. Ösztönözzük az ökológiai körülményeknek megfelelő termékszerkezet, racionális földhasználat és ennek megfelelő értékrend felé törekvést, a mezőgazda­ság és az ipar közötti ter­mészetes munkamegosztás kialakítását. Elősegítjük a földtulajdonosi érzetet erő­sítő szervezeti formák lét­rehozását, a személyi felté­telek biztosítását. A visszatérően veszteséges, eladósodott mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazda­sági stabilitásának megte­remtését, a mezőgazdaság versenyképességének fokozá­sát szolgálja az elfogadott új megyei agrárkoncepció. Kü­lönösen nagy hangsúlyt kap a piaci igényeket kiszolgáló, a megye ökológiai adottsá­gait figyelembe vevő terme­lési szerkezet kialakítása, a káderpolitikai gyakorlat megújítása, a korszerű érde­keltségi rendszerek és áz új szervezeti formák keresése. Az a célunk, hogy a szo­cialista szövetkezetekhez in­tegrálva a termelés és fej­lesztés kockázatából az egyén az eddigieknél többet .vállal­jon, jövedelme függjön az általa befektetett tőke és végzett munkájának ered­ményességétől. A formák sokszínűségére van szükség (pl. szakszövetkezetek, szol­gáltató jellegű mezőgazda­sági szakszövetkezetek, le­ányszövetkezetek, mezőgaz­dasági kisszövetkezetek). Az új szövetkezési formákban a tevékenység belső vállalko­zási szerződéseken alapul. Adott helyen azt tartjuk magasabb rendű szövetkezé­si formának, amely biztosít­ja a föld gazdaságos meg­művelését és az ott dolgozó emberek megélhetését. Mindezek figyelembevéte­lével a fejlesztés fő irányait az egyes termelési körzetek adottságainak, ökológiai kö­rülményeinek megfelelő ter­melési szerkezet kialakítása jelenti. Az állattartó telepek, il­letve a fajta megválasztá­sát a piaci, agrokörnyezeti szempontok határozzák meg; vágó- és tejhozamú marha-, sertéstenyésztés mellett a juhászat fejlesztésére, ba­romfi — főként lúd — te­nyésztésére, kisállat, pré­mesállat tartására alkalmas természeti adottságaink hasznosítását tartjuk kívá­natosnak. Jó lehetőségeink vannak a vadászatban és a halászatban (Tokaj és Gelej halászati lehetőségei, a va­dászatban az erdőgazdálko­dás kapcsán megteremthető adottságok). Fel kell élesz­teni teljesen elfelejtett mű­velési módokat is, például ártéri gazdálkodás, nádasok hasznosítása. Az erdőgaz­dálkodásra alkalmas terüle­tek hasznosítása, a termé­kek . és környezetvédelmi funkciók iránt növekvő igény egyaránt arra ösztö­nöz, hogy tervszerűbbé te­gyük az erdőművelési mun­kát, szorgalmazzuk az erdő- felújításokat és új telepíté­seket. A gazdasági hasznon túlmenően ez a tevékenység új munkahelyek létrehozá­sára — tágabb értelemben deviáns rétegek foglalkozta­tására is — lehetőséget ad. A -kitermelt faanyag na­gyobb arányú ipari haszno­sítása, az eredmény javítá­sa szükségessé teszi a szárí­tott fűrészipari termékek mennyiségének növelését, bútoripari félkész és kész­termékek gyártását. Az élelmiszeriparban vá­lasztékot bővítő, a korszerű táplálkozást szolgáló -magas feldolgozottsági fokú. -minő­ségi termékek termelésének irányában szükséges elmoz­dulni, szoros integrációban az alapanyagtermelőkkel. Különösen fontosnak tartjuk a mezőgazdasági és élelmi- szeripari tevékenység to­vábbfejlesztését szolgáló — szektorálisan és alapanyagai­ban egymásra épülő, az in­tegrációt hasznosító — üze­mi körök kialakítását, áz er­dőgazdaságban pedig a fel­dolgozóipari ágazatokkal ki­alakított integrációt. Az in­tegráció egyben munkahely­teremtő lehetőségeket is rejt. A háztáji gazdaságok szilárd részei a mezőgazdasági ter­melésnek, ökológiai és öko­nómiai kísérletekkel kéll megalapozni, a magángaz­daságok létesítését a megye egyes területein. . Megfontolandónak tartjuk egy olyan kísérleti te­rület kijelölését, ahol a „fenntartható fejlődés” alap­elvének megfelelő mezőgaz­dasági és ipari termelés ki­alakítására kerülne sor, er­re a tudományos és anyagi háttér megteremtése lehet­séges, partnereink vannak. A biotechnika, biotechnoló­gia eszköztárának széles kö­rű hasznosítása, beépülése a termelésbe számottevően ja­vítja a termékek előállításá­nak hatékonyságát. Tovább­ra is szükség van a helyi le­hetőségeknek jobban megfe­lelő kiegészítő ipari és szol­gáltató tevékenységek fej­lesztésére. 4. IDEGENFORGALOM Az idegenforgalmi értékek nagy száma, a fejlesztések hatékonyságának követelmé­nye szükségessé teszi, hogy a meglévő lehetőségeket job­ban kiaknázzuk. Területileg kialakultak és adottak azok a körzetek, amelyek legna­gyobb látogatottságúak: Mis­kolc — bükki térség, Tokaj- Hegyalja, zempléni térség, Aggtelek és környéke. Ezen területek kiemelése változatlanul indokolt, nem szorítva ezzel háttérbe azo­kat az egyéb területeket, ahol a helyi és nem he­lyi erőforrások mobilizál­hatók. Idegenforgalmi adott­ságainkat elsősorban a bel­földi és a szocialista forga­lom kielégítésére alkalmaz­zuk. A tőkés idegenforga­lomban a gyógy-idegenforga- lomnak, illetve melegvíz­forrásoknak és a barlangte­rápiás lehetőségeknek lehet szerepe. Komplexszé kell tenni a mezőkövesdi hőfür­dő szolgáltatását, bővíteni a miskolctapolcai barlangfür­dőt a Termál Szálló meg­építésével, jobban kihasznál­ni az aggteleki barlangrend­szer kedvező klimatikus le­hetőségeit. Hasznosítani szük­séges a vadásztatásban lévő adottságainkat. Éhhez az el­szállásolási lehetőségeknek is bővülnie kell. A tőkés ide­genforgalom további térnye­résére ad lehetőséget a sző­lő- és borkultúra hagyomá­nyainak megismertetése. En­nek központjaként Tokaj vá­ros szerepelhet, megépítve itt is a színvonalas szállás­helyeket. A kereskedelmi szálláshelyszám növelésének esvik lehetősége a, magán­tőke bekapcsolása. A meglévő kereskedelmi szálláshelyek kapacitás-ki­használását növeljük. Ez el­érhető egyrészt a szervezett­ség színvonalának emelésé­vel (utazási irodák, gazdál­kodó szervezetek közötti ha­tékonyabb kapcsolatrendszer; eredményesebb, színvonala­sabb propagandamunka), másrészt a szolgáltatások (szauna, mini golfpálya, szo­lárium stb.) minőségi fej­lesztésével. A meglévő, az eddigiekben más célra hasz­nosított szállásbázisokat cél­szerű bevonni az idegenfor­galmi vérkeringésbe, keres­kedelmi szálláshelykénti üze­meltetésbe (munkásszállók, SZOT-szállók, -üdülők, ok­tatási intézmények hasznosí­tása), sajátos üdülési formát jelenthet a falusi üdülés in­tézményesített kereteinek ki­alakítása. Nagy lehetőséget látunk — elsősorban a kül­földi működő tőke bevoná­sával — a különböző kasté­lyok kúriák, vadászházak, pihenők átalakításában, fel­újításában, idegenforgalmi célú hasznosításában. Meg kell mozgatni a nem keres­kedelmi szervek tőkéit, léte­sítményeit is az idegenfor­galmi fejlesztések érdekében. A borsodsziráki tsz-hez, a Tokaj-hegyáljai Állami Gaz­dasághoz, a Miskolci Vízmű­vekhez hasonlóan egyéb gaz­dálkodó szervek bázisai­nak, szabad pénzeszközeinek idegenforgalmi célú haszno­sítását szorgalmazzuk, segít­jük. Az idegenforgalom fej­lesztésének lényeges feltéte­le az, hogy milyen az adott település környezettisztasá­ga, rendezettsége. E terüle­ten kiemelt feladata van a helyi tanácsoknak. A felada­tok megvalósításában jelen­tős szerepe van . a megyei idegenforgalmi bizottságnak is. A közlekedési feltételek javítása (pl. az autópálya Miskolcig történő megépíté­se) ugrásszerűen növelné a tőkés relációjú idegenforgal­mat. III. A gazdaság modernizálá­sa, a szerkezetváltás szük­ségszerűen felszínre hozza a lakosság szociális biztonsá­gának megőrzésével kapcso­latos kérdéseket. FOGLALKOZTATÁS­ÉS SZOCIÁLPOLITIKA Megyénk társadalmi szer­kezete, a lakosság életszín­vonala tükrözi és követi a gazdasági élet és a település- struktúra jellemzőit, változá­sait. A kedvezőtlen folyama­tok az utóbbi években fel­gyorsultak. A gazdasági szfé­ra nehézségei következtében a foglalkoztatottak átlagbé­rének, átlagkeresetének nö­vekedése elmarad az orszá­gostól. A megélhetési gondo­kat fokozza a foglalkoztatás növekvő bizonytalansága. A népesség egyre nagyobb há­nyada hátrányos, vagy hal­mozottan hátrányos helyze­tű. A következő években a demográfiai folyamatokban a kedvezőtlen tendenciák — várhatóan — jellemzőek ma­radnak. A megye lakónépes­sége tovább fogy. A gver- mekkorúak aránya csökken, növekednek ugyanakkor a munkahely és lakás iránti, s az időskorúak speciális el­látása iránti igények. A ci­gánylakosság aránya 1995-re közel 13 százalékra növek­szik. de az elmaradott térsé­gi területeken (Encs, Ede- lény) és Ózd városban ezt jóval meghaladja. Lakosságunk alacsony jö­vedelmi színvonala lényege­sen nem változik, differen­ciálódik. A foglalkoztatás színvonala csökken. A ko­foglalkoztato kepessegenek csökkenése miatt, valamint a munkába lépő fiatalok szá­mának következtében, a kö­vetkező években újabb fog­lalkoztatási feszültségekkel kell számolni. Munkanélkü­liség alakulhat ki elsősor­ban a pályakezdő fiatalok, a nők, valamint a szakkép­zetlen, deviáns személyek kö­rében. Ezek levezetésére a foglalkoztatáspolitikai esz­közrendszer bővítésével, ha­tékony felhasználásával szük­séges felkészülni. Nő az ak­tív keresőkre jutó eltartott és inaktv lakosság. A lakos­ság egészségügyi állapotá­ban. iskolázottságában csak hosszabb távon számítha­tunk előrelépésre. A devian­ciák visszaszorítására is csak nagyobb időtávon vannak esélyeink. A veszélyeztetett gyermekek, a testi és szel­lemi fogyatékosok, a csök­kent munkaképességűek el­helyezése, oktatása, foglal­koztatása — egyelőre még növekvő számuk miatt — to­vábbi terheket fog jelenteni. Az állami szociálpolitika át­fogó felülvizsgálata napiren­den van, de annak kihatásai még jórészt ismeretlenek. Megyei szinten a szociálpo­litika eszközei szűkösek és kiegészítő jellegűek. Szükség van az átfogó megyei szo­ciálpolitikai feladatok meg­határozására, s ezek alapján arra, hogy a megyei tanács, a helyi tanácsok . bővítsék a szociálpolitika eszköztárát, intézményrendszerét. A fel­adatok együttműködést és koordinációt tételeznek fel. Támogatni kell az olyan jel­legű helyi törekvéseket, amelyek a rászorulók szociá­lis helyzetének javítására, társadalmi munka szervezé­sére, az otthoni gondozásra, szociális étkeztetésre, segé­lyezésre, a gyógyszerellátás, az utazási feltételek javítá­sára, a tanszerellátás bizto­sítására. gyermeküdültetésre stb. irányulnak. A megyében a szociálpo­litika homlokterébe: — a foglalkoztatás szo­ciálpolitikai eszközökkel is történő megvalósítását, illet­ve a munka nélkül maradók megélhetésének biztosítását, — a veszélyeztetett gyer­mekek segítését, a devian­ciák kezelését, — a lakáskörülmények ja­vítását, — a cigánylakosság beil­leszkedésének, iskolázottsá­gi, foglalkoztatottsági szín­vonalának növelését, erre önálló programkészítést, — a rászoruló időskorúak, betegek, egyedül élők gon­dozási, segélyezési igényei­nek kiépítését szükséges ál­lítani. IV. A MEGYÉN BELÜLI MIKROKÖRZETEK SAJÁTOS FEJLESZTÉSI FELADATAI A megyében .meglevő gaz­dasági és társadalmi fe­szültségek mélysége, jellege, kialakulásának meghatározó tényezői megyén belüli te­rületegységenként eltérése­ket mutatnak, így a prob­lémák kezelésmódja, a fel­adatok sorrendje térben és időben is eltérő. A gondo­kat, a lehetséges fejlődési irányokat a programban csak jelezzük, konkrét megfogal­mazásukra az ott élők ille­tékesek. * A megyei pártbizottság ezúton is köszönetét fejezi ki azok­nak, akik részt vettek a koncepció kidolgozásában. így: Alföldi László, Aradi Mária, Balabán Péter, dr. Barta Imre, Bihall Tamás, dr. Csornai Zoltán, Demjánné Dombóvári Márta, dr. Förster Gyula, Gulyik Zsolt, Gyulai Jván, Iva- novics Fcrencné, Stumfné Lelik Edit, dr. Kapros Tiborné, Káli Sándor, Lőrincz László, Major János, dr. Makai Tibor, Martossy György, dr. Menyhért Béla, dr. Miklós Imre, Mol­nár László, dr. Nagy Aladár, dr. Páczelt István, Pál József, dr. Sivák József, Szabó György, Szabó Györgyné, Szaniszló Sándor, Szunyogh János, Szűcs Erika, dr. Vincze János és Zödi Imre elvtársaknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom