Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
1989. február 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Szót kért a városi diáktanács Mire jut négymilliárdból? (Folytatás az 1. oldalról) az ott lakókat, s azoknak is hely kell, akik az összkomfortos lakásók bérét nem tudják megfizetni, gyakran rajtuk kívül álló okok miatt. Kell egy átmenet a mostani szükséglakások és az összkomfort között, és ez a Repülőtér mellett megépülő telep alkalmas erre. A kivitelező az ÉÁÉV lesz, s annyiban változott az eredeti elképzelés, hogy a lakásokban lesz víz, és lehetőség a szennyvíz elvezetésére. Ezzel kapcsolatban szólt dr. Kovács László, a városi tanács elnöke, s elmondta: telefonon beszélt az Országos Cigánytanács titkárával, aki biztosította együttműködéséről, s támogatta a telep tervének megvalósítását. Döntés majd márciusban A hozzászólások közül legtöbben a felépítendő gimnáziumról, a belváros megújulásáról, a lakásprogramról beszéltek a sok-sok apróbb költségvetési tétel mellett. Dönteniük még nem kell a tanácstagoknak, csak rangsorolni a fontos feladatok között. Véglegesen márciusban kerül az i-re a pont. Jó hírrel szolgált á vitázók- nak dr. Székely László általános elnökhelyettes, amikor ismertette, hogy a tervezetben leírtaknál jóval nagyobb összeggel támogatja a megyei tanács Miskolc város költségvetését, így sok olyan gondot is megoldhatnak, amelyre egyébként nem volna lehetőség. A tervjavaslatban szereplő gimnázium és művészeti szakközépiskola ellen és mellett is sokan kardoskodtak. Ezt a megyei tanács támogatná a költségek 60 százalékával, így Miskolcnak csak 40 százalékot kell az asztalra tennie, de ha meghiúsul a terv, elvész a megye támogatása is. A tanács elnöke azzal érvelt, hogy itt helyet kaphatna egy olyan diákmenza, ahol 600 középiskolás kulturáltan étkezhetne, s egy tornaterem, amely megoldaná többek között a Hermán, a Kossuth Gimnázium és a 2. Sz. Szakközépiskola i lyen irányú igényét. Többen javasolták, hogy a kihasználatlanul álló csanyi- ki KISZ-iskolát lehetne ilyen célra használni, vagy ott működhetne az átképzési központ, mely szintén a tervek között szerepel. A válaszból viszont megtudhattuk, hogy egy átképzési központ megépítése meghaladja a város kompetenciáját, ezt regionálisan kell megoldani, s a Világbank hárommillió dollárral támogatná a megvalósítást. A versenyben azonban Nyíregyháza, Tatabányai, Debrecen és Pécs is részt vesz. Ehhez a témához szólt hozzá a diáktanács nevében Horgony Márta elnök, aki ugyan nem tagja a városi tanács testületének — de élve jogával a tanács tagsága —,. megadta a szót a meghívottnak. Hozzászólásában elmondta, hogy szerinte sokkal nagyobb diákmenza kellene, akár függetlenül a megépülő gimnáziumtól. Olyan átképzési központot kell építeni, ahol azokat az érettségizett diákokat képeznék tovább — valamilyen -hiányszakmát adva a kezükbe —, akik már most sem tudnak elhelyezkedni egy sima érettségivel. Palágyi Éva tanácstag meglehetősen indulatosan fogalmazott, amikor az avasi gimnázium megcsúszott tornaterméről beszélt. A tanácsot kiszolgáltatottnak érzi a kivitelezővel, tervezővel szemben, s igazságtalannak, hogy nem a vétkesnek, hanem a városnak kell megelőlegeznie a több mint 20 millió forintot, amelyből a hibát kijavítják. Gulyik Zsolt, a városi pártbizottság titkára a lakáshelyzetről szólt, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy ne épüljenek állami lakások, amikor több mint nyolcezer az otthonra várakozók száma. A lakáskérdés már myn pénz-, vagy gazdasági kérdés ilyen helyzetben, hanem politikai. A Iáit ásellátás nem lehet egyenlő a lakásépítéssel, gondolkodni kell a meglévők jobb gazdálkodásán, a telekelőkészítésen, a pénzügyi támogatáson. Azzal minden felszólaló egyetértett, hogy az egészségügyre többet kell fordítani, hiszen beteg emberekkel nem lehet jobban, másként dolgozni, de Bárkái László, a Vasgyári Kórház főorvosa azt is elmondta, hogy a több támogatás sem teszi lehetővé az elavult műszerek cseréjét a kórházakban. Többen javasolták, hogy akár azzal is megoldhatnák korszerűsítést, hogy ne épüljön föl az avasi lakótelepre tervezett orvosi rendelő, ezt viszont az egyik ottani tanácstag azonnal megvétózta, azzal az indokkal, hogy így is zsúfoltak az ottani rendelők. A belváros rekonstrukciójáról is sok szó esett, s aztán egyértelműen az fogalmazódott meg, folytatni kell, hiszen Miskolc egyik ékessége nem lehet tovább a pusztító idő martaléka. Az ülés után a végrehajtó bizottság tárgyalja majd a javaslatokat, és módosítva készül el a végleges terv, beépítve az ott elhangzottakat. Hz avasi gimnázium, a belváros, az egészségügy a j;ép-müs/,er „Nyilatkozni akarok...” . A halálos döfés Putnoki László arlói lakos, több emberen elkövetett emberölés bűntettének ki-, sérlete miatt van a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság fogdájában. Amikor január 10-ről, 11-re virradó hajnalban behozták, azt mondta az akciócsoport vezetőjének, hogy nyilatkozni szeretne a sajtónak. A szokatlan kérést teljesítettük. A vizsgálat még nem fejeződött ugyan be, még folynak a kihallgatások, de a nyomozást Putnoki vallomása nem zavarhatja meg. Pénteken délelőtt Faragó László rendőr' százados éppen az elkövető feleségét, kislányát, s sógorát faggatta arról a szörnyű estéről, amikor egy családi perpatvar miatt meghalt a 15 esztendős Putnoki József, s súlyos sérüléseket szenvedett a 26 éves Putnoki István. De mondja el maga az elkövető, hogy mi vitte rá az iszonyatos bűncselekményre : — Miért akart nyilatkozni a sajtónak? — Csak azt akartam elmondani, hogy tanuljanak a fiatalok és, a szülők az esetemből, hogy hogyan nem szabad nevelni a gyerekeket, s beleavatkozni az életükbe, mert akkor ilyenné válhatnak, mint én. — Volt már büntetve? — Ötször voltam büntetve, legutóbb súlyos testi sértésért, körülbelül négy éve szabadultam. — Hogyan nevelték a szülei? — Tízen voltunk testvérek, de anyám, apám ivott, nem nagyon törődtek velünk, nem jártunk rendesen iskolába sem. Én is csak egy osztályt' végeztem, se írni, se olvasni nem tudok. Aztán amikor nagyobbak lettünk anyám mindig mindenbe beleszólt, elmenekültem otthonról, már .16 évesen megnősültem. — Mi okozta a vitát január tizedikén, amikor előkerült a kés? — A dolog régebben kezdődött. A húgom olyan férfihez ment feleségül, aki nem tetszett . anyámnak, örökké szidta Ibolyt, hogy: hagyja ott az urát. Ö meg nem akarta, s én a védelmembe vettem, öt gyerekkel ugyan \hová ment volna* egyedül? Aztán meg ő választotta a Lajost, ha neki jó volt, mi köze hozzá másnak? Ezen aztán máskor is vita volt már, az öcsémmel már összevesztem emiatt, mert ő is anyám pártján volt. — Azon az estén azonban nemcsak az anyja ment magukhoz, hogy meggyőzze igazáról ? — Táppénzen voltam éppen, — mert az ózdi tanácson vagyok éjjeliőr, de most beteg vagyok — s néztük a tévét az asszonnyal, meg az öt gyerekkel, aztán nálunk volt a húgom is, meg a másik testvérem élettársa, Csipkés Sándor, a sógorom. A húgom hozott két deci pálinkát, meg négy üveg sört, iszogattunk, beszélgettünk. Egyszer csak valaki betörte az ablakot, de anyám és a testvéreim már nyomultak is befelé a csak- kilincsre zárt ajtón. Rögtön jöttek felém, Dezső kezébe volt egy dugóhúzó azzal fülön szúrt. István, meg Józsi} a másik oldalamon álltak, onnan támadtak. Lekaptam a nagykést a konyhaszekrény -tetejéről, mert ott tartom az ilyen szerszámokat, s az akadt a kezembe. Józsi a sörösüveggel jött felém, én meg felészúrtam a késsel, s lehanyatlott az ágyra. Ezután a család többi tagja nagy sivalkodással kirohant a házból az udvarra, én meg utánuk. Azt hittem az István öcsém bosszúból kiírtja a családot, s ezért utána vetettem magam. A WC-nél értem utol, ott megütött egy láncos bottal. Nekiugrottam. s elkezdtünk birkózni, s Folyik a nagy kimagyarázkodás. A kormányzat érveit, magyarázatait tolmácsolok azt Hangsúlyozzák, hogy tulajdonképpen a kibontakozás feltételeinek megteremtése igényli, követeli, hogy az árakban kifejeződjenek áz indokolt ráfordítások, ennek jegyében csökkennek most az állami támogatások, amivel egyébként elvben és más alkalmakkor szinte mindenki egyetért. Elhangzottak mentegetőző magyarázatok is. Mivel az élelmiszerek idén újólag, s igen tekintélyes mértékben, átlag 16—17 százalékkal drágulnak, a MÉM illetékesei siettek tájékoztatni a közvéleményt: a kiváltó okok nem a mezőgazdaságban és nem az élelmiszeriparban rejlenek, hiszen munkájuk hatékonysága nem romlott, a mező- gazdaság csak közvetítője az áremelkedést hozó folyamatoknak. Nem istencsapás az infláció A munkahelyi kollektíváik, a szakszervezeti bizottságok és az ágazati szak- szervezetek hangnemét és állásfoglalásait á tiltakozás, az áremelések mértékének elutasítása jellemezte, a SZOT kompenzációs igényt jelentett be. ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL Mostanában igencsak pezseg a hazai közélet, s báláz áremelés, az ellene való társadalmi méretű tiltakozás nem vegy tiszta közéleti- politikái jelenség, az végiképp nem kapott hangot, kifejezést, hogy amiről szó van — a kétszámjegyű infláció folytatódása — az bizony a gazdaság betegsége, amelyet gazdasági .módszereikkel, cselekvéssel kell és lehet orvosolni. Az infláció ugyanás nem ástencsapás. Mert nem az áremelkedés okozza az inflációt, hanem az infláció, az inflációs gazdaságpolitika az áremelkedés oka. Ebben az összefüggésben beszélhetünk tudatos inflációs gazdaságpolitikáról és spontán inflációról, de minőikét folyamatnak* a lényege az, hogy a gazdaság reálszférájában kialakult zavarokat, egyensúlyhiányt, — pl. hiánygazdálkodás, költségvetési deficit. államadósság, külső eladósodás — tükrözi, s tudatosan, vagy spontán módon az inflációt használják fel a zavarok, az megszúrtam a késsel. Aztán otthagytam. — Kétszer szúrt, hiszen az oldalán és a nyakán is volt a testvérének sérülése. — Nem én, csak egyszer. Erre jól emlékszem, pedig eléggé elborította az agyam a fájdalom. — Mit tett ezután? — Bementem a házba, láttam a Józsi még mindig ott feküdt az ágyon, akkor már tudtam, hogy halott. Leültem és vártam a rendőrséget, aztán behoztak. — Mit fognak mondani a gyerekei, ha kiszabadul? Az 6 apjuk milyen példát mutatott nekik? — Nem tudhatom, de remélem megértik, hogy azért tettem, mert őket féltettem. Ha én nem szúrok, minket irtottak volna ki a testvéreim. — A kislánya azt mondta, hogy verekedős, kötekedő ember, s aznap is részegen ment haza. — Nem azt mondom, hogy sohasem iszom, de csak módjával a fizetésnapokon, mert hamar megárt. Egyébként most sem a részegség miatt tettem, amit tettem, hanem félelemből. Ez drága félelem volt, amelyért most fizetnie kell Putnokinak, s bizonyára nem is keveset. A vérbosszú és az önbíráskodás helyett más módot is választhatnának ezek a családok vitás ügyeik elintézéséül, de úgy tűnik ebben a környezetben még nem halt ki a „Szemet szemért, ... ” elv, s naponta szedi áldozatát. (obe) egyensúlyhiányok felszámolása érdekében. Nálunk jelenleg tudatos inflációs gazdaságpolitikát folytat a kormány. Mind az elmúlt évben, mind az idén a központilag elhatározott és életbe léptetett áremelések voltaik a kétszámjegyű infláció fő tényezői. Ily módon kívánja, reméli a gazdaságpolitika, a kormány megoldani az állami támogatások csökkentését, megszüntetését, a költségvetési deficit korlátok közé szorítását. A reálbérek, a reáljövedelem és az életszínvonal újabb megkurtításához viszont az a feltételezés tapad, hogy ily módon a vásárlóra nem találó áruka külpiacokon értékesülnek, gyarapítva az exportot, növelve a mérlegaktívumot. MÉRSÉKELHETŐ Az infláció mérsékelhető, leküzdhető. Nagy-Britanniában az 1982-t megelőző esztendőkben folyamatosan Ikétszáimijegyű volt az infláció — előfordult 25 százalékos inflációs ráta .is — de ebben az évtizedben 5 százalék alá mérsékelték. Az USA-ban, Svédországban az évtizedfordulón volt kétjegyű az infláció mértéke. Olaszországban majd egy évtizeden át 20 százalék közelében — időnként felette — járt az infláció. 'Általánosítható, hogy az elmúlt másfél évtizedben néhány ország — Japán, NSZK, Svájc, Ausztria — kivételével minden fejlett országban rövidobb-hosszabb ideig 10 százalék feletti volt az infláció mértéke, s ezt általában ebben az évtizedben, vagy annak második felében néhány százalékosra szorították le. Az elmúlt évben például 3 százalékos volt a togyaszBizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a nyári hónapokat követően valóságos gombaözön árasztotta el a miskolci piacot is. Nemcsak a fedett elárusítóhelyen, hanem utcahosszat elhelyezett asztalokon árusították , a bükki, étkezési gombákat. Kosárszámra a tinórut, a pereszkef éléket, de a rókagombát és a savanyúságnak való rizikét is. A lakosság szívesen vásárol- , ta a nagy tömege miatt olcsónak mondható finom eledelt — de az erdészek más következtetést is levontak ebből a gombadömpingből. Többször elhangzott már, hogy az utóbbi években a hazai erdőségekben egymil- • lió köbméternyi fa száradt ki, s ennek tekintélyes része, mintegy fele, megyénk- - re jut. A kutatások során azt is megállapították, a kiszáradás egyik oka, hogy a tölgy és a bükk nem jut elegendő táplálékhoz. Az erdészek között az is köztói árszint növekedése a fejlett ipari országokban, s ez az átlag 0,3 (Japán) és 5,0 százalék (Olaszország) tközöltt differenciálódott. Mellesleg az is figyelmet érdemel, hogy az infláció visszaszorítása nem feltétlenül növeli a munkanélküliek arányát. Svédországban az utóbibi években mind a fogyasztói árszint növekedése, mind a munkanélküliek arányé folyamatosan csökkent. TUDATHASADÁSOS HELYZETBEN • Arra nincs módunk, hogy országonként ismertessük az antiinflációs kormány- és gazdaságpolitikák cselekvési programjait. Ennek ismerete a gazdaságpolitikusok, számára valóban fontos, számunkra elegendő az a tanulság, hogy bőven vannak ország-példák ezek szerint nyilván módok az infláció elleni eredményes harcra. Valójában nem harcolni, dolgozni kell az infláció mérséklése érdekében. Tudathasadásos helyzetben vao ma a magyar gazdaság, a gazdasági közgondolkodás. Hosszá évéken át a szükséges retormmtézked és ek halogatása fékezte az eredményes murikét. Ma viszont reform reformot ’követ, van korszerű adórendszerünk, a bankreform eredményeként kétszintű bankrendszerünk, társasági törvényünk, készül a költségvetés reformja, előbb-utóbb bérreform is lesz. Mindezek azonban és legfeljebb a cselékvésék korábbinál jobb. avagy csak kevésbé fékező közgazdasági környezetét biztosítják, biztosíthatják, ám a konkíét gazdasági .murikat nem végzik el helyettük. (MTI-Press) G. I. tudott, hogy a gombák, így a tinórufélék, a rókagomba, úgynevezett szimbiózusban- él a tölggyel és a bükkel, amelyeknél legnagyobb mértékű a száradás. A rizike pedig a fenyőkkel. Ez a szimbiózis teszi, hogy a gombák a környező védőfáinak táplálékforgalmában részt vesznek. Azaz, amit a vizes oldatból a fák nem tudnak felvenni, azt a gombák oldják fel, s adják át. Mindezek ismeretében most az erdészek kíváncsian várják, hogy a tavaszi rügyfakadáskor milyen mér, tékben jelentkezik, azaz kevesebb lesz-e a száradás. Mert ha igen, akkor kézenfekvővé válik ez a kapcsolat, azaz beigazolódik, hogy ennek a szimbiózisnak hatásaként a fák ellenálló képessége növekedett, a jobb táplálékellátás következtében. Ez pedig újabb lehetőséget kínál az erdőpusztulás terjedésének* megakadályozására, illetve csökkentésébe. Gombák az erdővédelemben
