Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-07 / 32. szám
1989. február 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mit kell tudni az adózásról? Bérbeadásból származó jövedelmek Ai épületek, építmények hasznosításából származó jövedelmek adóztatásának a törvény háromféle jövedelemszámitási módot határoz meg. Az első két esetben a bevétel százalékában, míg a harmadik esetben a bevétel és az annak elérése érdekében ténylegesen felmerült és igazolt költségek különbözeteként határozza meg a jogszabály a bérbeadás jövedelmét. 1. A fizető vendéglátó igazolvánnyal történő szálláshely-hasznosításnál a törvény annak figyelembevételévéi differenciál, hogy a bérbeadó közvetlenül, vagy idegen- forgalmi szerv közreműködésével hasznosítja a szálláshelyet. Fizető vendéglátó igazolással rendelkező szálláshelyet hasznosító magánszemély éves ÁFA (általános forgalmi adó) nélküli bevételének : — 40 százaléka a jövedelem, ha a bérbeadás idegenforgalmi szerv közvetítésével történik, — 60 százaléka a jövedelem, ha azt közvetítés nélküli vendégforgalomból éri el. Az idegenforgalmi szervezet útján történő hasznosításnál a magasabb költséghányadot a közvetítési díj miatt ismert el a szabályozás, ezért a bevételből az idegen- forgalmi szervezet jutaléka, vagy részesedése nem vonható le. 2. A nem lakás céljára .szolgáló építmények (például üzlet, műhely, iroda, garázs, stb.j, valamint lakásnak — előzetes tanácsi engedéllyel — más célra (például raktár, iroda, stb.) történő bérbeadásából származó bevételnek 70 százaléka a jövedelem. Itt a 30 százalékos költséghányad lényegében az épület amortizációjának elismerését jelenti. 3. A lakás bérbe-, albérletbe adásából, illetve az ágybérletből származó jövedelem az általános szabályok, szerint tehát az ligazolt költségek levonása után adózik. Itt tehát a bérbeadásból származó bevétellel szemben, az annak megszerzése érdekében felmerült és számlával igazolt maximum évi 12 ezer forint költség számolható el. az általános szabályok szerint. Fontos tudnivaló, hogy az évi 12 ezer forint költséget nem tevékenységenként, jövedelemforrásonként, hanem együttesen kell érteni, azaz például az albérletbe adás és az orvosi magánrendelés költségéi egy adóévben (január 1. és december 31. között) együttesen sem haladhatják meg 1988-ban a már említett 12 ezer forintos határt, ha az adózó nem választotta a vállalkozói adó szabályai szerinti költségelszámolást. Az elszámolható költségek 'körének bővítésére és a fenti összeg túllépésére csak annak van lehetősége, aki bejelentette az Adó- felüigyelőségnek, hogy a költségelszámolásnál a vállalkozói adó szabályait alkalmazza, és vállalja az ehhez kapcsolódó adóhatóságnál hitelesített nyilvántartás vezetését is. Lényeges szabály, hogy a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak hasznosításából származó jövedelmet a házastársak között — ennél a jövedelemtípusnál is — egyenlő arányban' meg kell osztani. Ez tehát itt sem lehetőség, hanem kötelező jogszabályi előírás. Nem fordulhat tehát elő az az eset, hogy a házastársi közös vagyonhoz tartozó üdülő bérbeadásából származó jövedelem teljes összegét például csak a munkaviszonyban nem álló feleség jövedelmeként kezeljék a házastársak. A megosztásnak nem akadálya az sem, hogy évközben, a hasznosítási (bérleti) szerződést csak az egyik házaspár kötötte, és az adóelőleget is csak tőle vonták. Az említett esetben az 50—50 százalékban megosztott bérbeadásból származó jövedelem után mindkét házastársnak külön-külön kell adózni. A szabályok alkalmazása példán keresztül a következő. A család bevételi forrásai 1988-ban: — a feleség munkaviszonyból származó éves bruttó jövedelme 120 000 Ft szövetkezeti lakásuk egy szobájának albérletbe adásából származó éves bevétel 24 000 Ft (a szerződést ő kötötte a .bérlővel) — a férj nyugdíjas, évi nyugdíja 60 000 Ft a családi üdülő fizető vendéglátás útján történő hasznosításra ő köt megállapodást az IBUSZ-szal, az ebből származó bevétel 40 000 Ft Számítsuk ki az ingatlanok hasznosításából származó jövedelmeket. Albérlet: — éves bruttó bevétel 24 000 Ft — felmerült költségek (fűtés, világítás, vízfogyasztás) 4 000 Ft A fenti címen kifizetett összes (fűtés, villany, vízdíj) költség egy szobára eső hányada számolható el az egész lakásra vonatkozó számlák alapján Jövedelem 20 000 Ft Üdülő — éves bevétel az IBUSZ-tól 40 000 Ft — jövedelem (a 40 000 forint 40 százaléka) további költségelszámolásnak a diktált rezsikulcs alkalmazása ' miatt helye nincs 16 000 Ft A fentiek figyelembevételével a házastársak összevonás alá eső jövedelmei az alábbiak szerint alakulnak: A jeleség éves jövedelme — munkaviszonyból (bevallás 1. sor.) — albérletből (bevallás 12. sor) — üdülő-bérbeadás (bevallás 10. sor) összes jövedelem: 120 000 Ft 10 000 Ft (50 százalék) 8 000 Ft (50 százalék) 138 000 Ft A fenti összegből kell az adózót megillető összjövedelmet csökkentő tételek figyelembevételével az összevont adóalapot, illetve annak adóját megállapítani. A férj éves jövedelme — nyugdíj összege (bevallás 13. sor) — albérletből (bevallás 12. sor) — üdülő-bérbeadás (bevallás 10. sor) 60 000 Ft 10 000 Ft (50 százalék) 8 000 F.t (50 százalék) összes jövedelem: 78 000 Ft A férjnek adókötelezettsége nincs, mivel nyugdíjának és egyéb jövedelmeinek együttes összege sem haladja meg a 96 ezer forintot. A bevallást adókötelezettség hiányában -is be kell nyújtania a tételes költség- elszámolás miatt, továbbá, ha az IBUSZ év közben adóelőleget vont tőle, akkor ennek összegét is a bevallás alapján igényelheti vissza. Befejezik a krasznokvajdai faüzem rekonstrukcióját Eredményesen gazdálkodott a múlt évben is az Encsi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasági Társulás, amely a tervezett 4,3 millió forintos nyereségnél mintegy 800 ezer forinttal nagyobb eredményt ért el. Ügy határoztak, hogy a képződött nyereséget nem osztják fel a tagok között, hanem abból folytatják a közelmúltban megkezdett rekonstrukciót a krasznokvajdai faü^emnél. Erre a célra a társulás saját erőből mintegy 4 millió forintot fordít. Ezt az összeget a megyei tanács megközelítőleg 5 millió forinttal toldotta meg. A krasznokvajdai üzem rekonstrukciója nemcsak -korszerűbb termelést tesz lehetővé, az új géppark segítségével, de lehetőséget nyújt a termékválaszték bővítésére, új munkahelyek létesítésére is. Az Encsi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasági Társulás 1978-ban alakult. Az alapító tagokon kívül az elmúlt években újabbak is csatlakoztak a társuláshoz, most, legutóbb a her nádkér csiek. így most már nyolc közös gazdaság tartozik a tagsághoz. Köztük Felsővadász, Vizsoly, Baktakék és mások. A tagszövetkezetek tulajdonához mintegy 4500 hektárnyi erdő tartozik, amely alapanyaggal is ellátja a feldolgozó üzemeket. Mert a rekonstrukció alatt álló krasznokvajdai fafeldolgozón kívül egy faipari üzem működik Encsen is. Itt többek között parkettát, ládákat, raklapokat, gyümölcsrekeszeket gyártanak. A jövedelmezőség növelésére az ott keletkező hulladékanyagot energiává alakítják át, s az így termelt gőzt más üzemeknek adják el. Az- értékesített energia is növeli jövedelmezőségüket. Az új társasági törvény adta lehetőségekkel is élni kívánnak, továbbfejlesztve vállalkozási formájukat. Metszés a nagyüzemi gazdaságokban Pénzes fiatalok kerestetnek Négyezren állás nélkül Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal összesítése szerint a tavaly végzett 130 000 fiatat közül az év végéig mintegy 4000-4200-an nem találtak maguknak munkahelyet. Nagyobbrészt azok maradtak állás nélkül, akik semmiféle szakképesítéssel nem rendelkeznek, de voltak olyanok is, akik |0 lehetőségeket meghaladó elvárásaik miatt nem tudtak addig még munkahelyet választani. A pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeit a munkaerő- keresletben és -kínálatban országszerte tapasztalható változások, a területenként, szakmánként eltérő munkáltatói igények határozták meg. Mivel a vállalatok ma mór nem általában a létszámuk bővítésére, hanem jól képzett szakembergárdájuk megerősítésére törekszenek, érthető, hogy a legkönnyebben és a legrövidebb idő alatt a szakmunkásképzőt végzett fiatalok álltak munkába. A szakképzetlenek iránt folyamatosan csökkenő kereslet pedig nagymértékben megnehezítette azoknak a dolgát, akik minden szakismeret nélkül kerestek állást. Ez a segéd- és betanított munkát keresők mellett tovább szűkítette a gimnáziumot végzettek választási lehetőségét is az adminisztratív munkakörökben; a számukra felkínált „íróasztalos” állások száma messze elmaradt a végzősök létszámától. A korábbi évektől eltérően a külkereskedelmi vállalatok is egyre kevesebb munkaalkalmat ajánlanak a gimnazistáknak, akik egyébként is sok helyütt csak meghatározott időre szóló szerződéssel jutottak irodai munkához. A gimnáziumot végzetteket nagyobb arányban az egészségügyi, szociális és kulturális intézmények, valamint a kereskedelmi vállalatok vettek fel, de a gimnázium után tovább tanulóknak csaknem a fele így is csak fizikai munkakörök-" ben tudott elhelyezkedni. A bank- és adórendszer változása következtében megnőtt viszont az érdeklődés a köz- gazdasági szakközépiskolát végzettek iránt, úgy tűnik, hogy egyre kapósabbak a pénzügyekben jártas fiatalok. HIÁNYZÓ PEDAGÓGUSOK A friss diplomások elhelyezkedési lehetőségeit elsősorban a területi különbségek határozták meg. Számos megyében és városban jóval több műszaki és gazdasági szakembernek tudnának állást biztosítani, mint ahú- nyan jelentkeznek, igen nagy a pedagógushiány a- kisebb településeken, de még a városokban is sok üres állás várja a matematika-, fizika- és nyelvszakos tanárokat. A legtöbb pályakezdő — több mint egy harmaduk — az iparban találta meg első munkahelyét, bár valamelyest csökkent az ipari vállalatok és intézmények kereslete a végzősök iránt. Arányában a tavalyinál kevesebben választották a közlekedési, a postai és a távközlési vállalatokat, valamint a kereskedelmet, ami azonban nem minden esetben jelenti azt, hogy ezeken a területeken csökkent volna az érdeklődés a fiatalok iránt, hiszen sok munkakörben ma is szakemberhiány tapasztalható. Többen gondolták viszont úgy, hogy a mezőgazdaságban, az erdő- dazdálkodásban, illetve az építőiparban találják meg számításukat: Az elhelyezkedési lehetőségek területi differenciáltságára jellemző, hogy az előző évekhez hasonlóan, a fővárosban, Győr-Sopron és Vas megyében viszonylag zökkenőmentesen tudtak munkába állni a fiatalok. Az. átlagosnál kedvezőbbek voltak a körülmények Baranyában, Csongrádban, Pest, Somogy és Zala megyében, míg igen visszafogott a pályakezdők iránti kereslet Hajdú-Biharban, annak ellenére, hogy ebben a megyében igen sok külföldi munkavállalót foglalkoztatnak. Ugyancsak a területi különbségekre jellemző, hogy az év végén is munkára váró fiataloknak közel a fele Borsod, illetve Szabolcs- Szatmár megyei. CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLTATÁS A munkaügyi szolgáltató irodákat a tavalyinál többen keresték fel, legtöbben nem hiába. A második és a harmadik negyedév során az irodák 4300 pályakezdőt vettek nyilvántartásba, és közvetítésükkel 96 százalékuk egy hónapon belül elfoglalhatta első munkahelyét. A területi munkaügyi szervek a vállalatoknál folyó szakmai képzés koordinálásával, valamint a pályakezdők részére indított átképző tanfolyamok szervezésével is javították a fiatalok munka- vállalási esélyeit. Több megyében indítottak az elhelyezkedni nem tudó fiataloknak adóügyi, egészség- ügyi szakápolói, gyermekápolói, operátori és autóbuszvezető-képzést nyújtó tanfolyamokat. Új tartalommal igyekeznek megtölteni az egyébként rossz csengésű közhasznú foglalkoztatást is; a helyt' tanácsokkal együttműködve keresik olyan szociális hálózat kialakításának lehetőségét, amelyben a fiatalok idősek gondozására, családsegítő . szolgáltatások ellátására vállalkozhatnak. Ezzel a kezdeményezésükkel Borsodban már 130 fiatalnak biztosítottak olyan munkát, amit nem kell szégyellniük, s várhatóan Szolnok, illetve Tolna megyében is ily módon bővítik majd a fiatalok munkavállalási lehetőségeit. SZERÉNYEBB IGÉNYEKKEL Az idén és a közeli jövőben végző fiataloknak azonban számítaniuk kell arra, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat területi, szakmai különbségei tovább éleződnek, és sokan csak kisebb- nagyobb kompromisszumok árán találnak majd munkát. A végzősök egy részének esetében így volt már ez az idén is. A munkanélküliség azokat a fiatalokat fenyegeti, akik nem hajlandók elvárásaikból lejjebb adni, a nehezebb munkakörülményeket is vállalni. Igen vonzó például a fiatalok körében a, számítógépes szakma, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az ilyen munkakört már több műszakban kellene ellátni, az rögtön veszít a vonzerejéből. Tavaly is hiába ajánlottak fel ilyen munkaalkalmat a vállalatok még a szakma nélküli érettségizetteknek is, sokan visz- szautasították, amint megtudták, hogy a számítógépek mellett több műszakos a munkarend. Ugyancsak a nehezebb munkakörülmények elutasítását jelzi, hogy miközben egyes szakmákban igen nehéz bejutni valamilyen vállalathoz, addig változatlanul nem találnak elegendő jelentkezőt forgácsoló, hegesztő, kohász, építőipari, textilipari, élelmiszer- ipari, bolti eladói és pénztárosi munkakörökre. Megfontoltabb pályaválasztást igényel a fiataloktól az. a tény is, hogy miközben évről évre mind nehezebb elhelyezkedni az úgynevezett! divatszakmákban, addig ezekbe az iskolákba a jelentkezők száma még mindig többszöröse a felvehető létszámnak. (MTI)
