Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

\ 1989. február 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 A. Tóth József: A fekete kutya. Jeles napolj „Ai olyan napot, melybe* évsíáiadok óta állandósult hiedelem vagy „okos fűződik, Jelet napnak nevezik.*? Az Ágota csak hangzás­ban rokon az Áigines névvel. Az Ágota voltaiképp az Agatha megfelölő je, mely nevet a 'híres angol 'bűnügyi regényírónak Agatha Chnis- tie-nék nevéből ismerünk. Az Agatha görög eredetű s azt) jelenti: a jó. Egy statisz­tika szerint 1067-ben Ma­gyarországon 217 újszülött kapta az Ágota nevet. Az első számon tartott Ágo­ta a keresztény ökör leghí­resebb szentjei közé tarto­zott. A szicíliai Catania vá­roséiban, született, előkelő szülőik gyenméfce fiatalon lett Krisztus híve, s ugyancsak hamar a kéjvágyó helytartó Quintianus mesterkedésénék célpontja. -Dec.ius császár ke­resztény üldöző rendeletét kihasználva a szépséges Ágo­tát letartóztatta 'és egy hír­hedt örömtanyára vitette. Ott az intézmény tapasztalt vezetőnőjének kellett volna „átnevelnie” a lányit, ám ez nem sikerült. Ekkor Ágotát bíróság elé állították,. -s vá­logatott 'kínzások sorát kel­lett elszenvednie. Többek Ágota között levágták a mellét, ám a következő éjszakán — a legenda szerint — megjelent Szent iPéter és meggyógyí­totta. Ám a kínzások nem szűntek, ,s Ágota 250-ben meghalt börtönében. Szent Ágota tiszteletét az Indította el, hogy szülőváro­sa, Catania, a véntanúságá­nak első évfordulóján csodá­sán megmenekült az Etna kitörésétől. Az történt, 'hogy a város Iákéi a vértanú sír­járól elhozott fátyollal vo­nultak a mindent megsem­misítő lávafolyam elé, amely február 5-én csodák csodá­jára megállt. Azóta a népek Ágota se­gítségét tűzvészek és föld­rengések ellen kérik. Ő az ércöntőik, a kohászok és a bányászok védőszentje. A kö­zépkorban az úgynevezett .segítőszeniek között tartották nyilván. Főleg a mell'betegek fordulták hozzá. Székás volt Ágota napján kenyeret szenteltetni. Az e napon megszentelt kenyeret egyes szlováklakta vidéke­iken a háztető alá tették, hogy az épületet a tűzvész elkerülje. iVliszont például az alföldi 'Nagykörű községben az e napon szentelt kenyér­ből egy darabkát vízbe tesz­nek, s ez megmutatja, hogy hol található vízbefúlt em­ber. Megyénkben Hercegkút fo­gadott ünnepe Ágota napja. Ugyancsak ezen névünnep jászsági népszokása, hogy ikörülsöprik az ólakat, háza­kat méghozzá gonoszűző cél­zattal. Á hagyomány szerint ugyanis ez a cselekvés meg­oltalmazza a emberi hajlékot a középkor egyik legvesze­delmesebb természetű sors­csapásától, a tűzvésztől. Ma tehát Ágota napja va­gyon-, jelessógét Ilosvaii Selymes Péter (A-baújszántó -egykori híres iskolamesteré­nek) -sorai igazolják: „Jó és já.níbor mindenko­ron lészen az Ágota” (hajdú i.) (január 14—tői 31-ig) APROPÓ: GEREVICHÉK! A Gerevich-család 1917- iben Kassáról költözött a fővárosija. Id. Gerevich Emil a kassai reálgimnázi­um igazgatója volt. Piai kö­zül a legidősebb, Aladár (a vívódinasztia „megalapító­ja”), Tibor, a művészettör­ténész egyetemi tanár, mint a római Magyar Intézet igazgatója, az ún. „római 'is­kola” (Szőnyd István, Álba Kovák (Vilmos, Molnár C. Pál, Vitt Tibor, Doma- norszky Endre és Hincz Gyula !tartoztak ide — töb­bek között) megalapítója, Géza, aki miniszteri taná­csos lett, és Zoltán, kinek fia G. László is régész és művészettörténész a fővá­rosban. Id. Gerevich Aladár 1920. áprilisában nyitotta meg az első vívótermét Miskolcon, majd a Grand Szálló, a Vi­gadó, s a két gimnázium tornaterme szolgáltattak pástot híres vívóiskolájának. A neves sportember több, mint 3 évtizeden át nevelte Miskolc és Borsod vívófoaj- nolkaát. Az ő • iskolájából nőttek ki országos, majd olimpiai bajnokok: Spiry, Feig-1, Pillér, majd Benedek és a' Győry fivérek, Hercz, Horváth Z. Vajda, Póka, Vadnay, Fekete i(a későbbi főispán) és még solkan má­sok! Or, Gerevich Tibor olasz- országi kapcsolatai révén Miskolc gyakran fogadhatott olasz mestereket is, mint Orestét, Pulittint, Renato Anselmit és Santellit; követ­kezésképpen a Gerevich-is- kofe. vívóstílusa is a ma­1930. jan. 14-én dr. Mikszáth Kálmán főispán adta át a jki- tüntetést Miskolc város 1930. évi kardvivó-bajnokának, ifj. Gere­vich Aladárnak. gy-a-r—olasz hagyományok 'együtteséből épült fel. Gerevich mester volt a legdrágább párbajvezető is országszerte. Aki párbajoz­ni alkar, fizessen! — vallotta ő is, s amíg -Debrecenben 30—40 pengőért „paukol-ták” a duelilálókat, ő 80—90 pen­gőt is elkért a felkészítésért. Emlékét sók tanítvány őr­zi ország- és világszerte. 1947-ben a hadifogságból -hazatért Emil fi'a rendezett nevére emlékversenyt. Tibor fia is amatőr vívó volt (BVSC), s még -if jóko­ráiban Aladár szúrta ki bal szemét (ő családjával az NSZK-ba települt, s ott is halt meg.) 'Legnagyobb -sikerét azon­ban legjobb tanítványában, Aladár fiában érte el, aki (egyetemi tanár nagybátyja teljes anyagi támogatását él­vezve) minden idők legsike­resebb vívójaként (34 ma­gyar, 14 vtilág- és 7 olimpiai aranyérmével) elnyerte a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság érdemérmét 1988-ban. Az idős mester porckopása miatt 1947-től már gyengél­kedett. s kedvenc kutyáival (a Betyárral meg a Sárival) sétálgatott a miskolci utcá­kon, a Szepessy laktanyában fenntartott szobájába vissza­vonultan élte utolsó éveit. Sírja a Mindszenti temető­ben van. * Az 1930. jan. 17-i újsághír szerint a lillafüred—egri mű- út építése alkalmával, Felső- tánkány határában, a Barát­réten ráakadtak a karthausi barátok hajdani (14—15. szd.) kolostorának alapjaira. Lakói á mohácsi vész utáni idők­ben pusztultak el. 200 év múlva Barkóczy Ferenc egri érsek újból felépítette, s be­telepítette ide a mezítlábas nazarénus barátokat. 10 év után a rendet feloszlatták, s a kolostor teljesen elpusztult. 1920. jan. 17-én Miskolcra érkezett ifj. gr. Andrássy Gyula, hogy átvegye a belső­városi (északi kerületi) kép­viselői- mandátumát. 1934. jan. 18-án Reisinger Ferenc a Ház folyosóján megverte Meskó Zoltán -nyi­las képviselőt, mert „vörös patkányokénak nevezte a szociáldemokratákat, (A mentelmi bizottság máj. 30- án Reisinger mentelmi jogát felfüggesztette.) 1926. jan. 23-án halt meg Damó (iDevi-ts) Oszkár író, újságíró és filmrendező, a Reggeli Hírlap, Hétfői Új­ság és az Ellenzék c, mis­kolci lapok szerkesztője, mintegy 20 film és -több száz novella írója. („Elévült” sírhelyén, a Mindszenti te­metőben ma Róde László síremléke áll.) 1920. jan. 29-től Miskolcon 600 embert rendeltek rf. (rendőri felügyelet) alá. Az 1931. jan. 31-én kel-t főszolgabírói jelentés szerint a perecesi bányatelepen tá­madt elégedetlenség, mert a Baross-akná vezetősége egy új függőakna építéséhez né­met bányászokat akart al­kalmazni. Elhelyezésük érde­kében 67 bányászcsalád la­kását felmondta. A Baross- akna bányászai ún. „francia mintájú”, azaz fordított sztrájkra- készültek, misze­rint a gyárakat és a bányá­kat elfoglalták. (E gyárfog­laló mozgalomra azonban nem került sor. mert a ve­zetőség retirált.) Kárpáti Béla A színeknek motivációs hatásuk is lehet -egyes lélekbúvárok tanítása szerint; külö­nösen figyelmet ébresztő az 577 milliimik- ron hullámhosszú sárga szín jelenléte. Sem­mi 'különös nincs tehát óbban, hogy -meg­akad a szemem a könyvesboltok kirakatá­ban és az újságosstandok mustrát kínáló kötetei között egy citromsárga borítású könyvön. Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya c. újdonság megjelenésé­vel egyidőb^n várom a dr. Habsburg Ottó közreműködésével készült és bemutatásra váró dokume-ntumfümet, melynek címe: „Is­ten ^akaratából.. Szó sincs Habsburg-restaurációról; áléir- zelmes, olcsó nosztalgiázásról, -csak az 'tör­tént, hogy újraértékeljük történeti tuda­tunknak egy-egy szelvényét. Vibrál még a sárga 'szín a belső látásom látómezején, -és -működésbe hozza emléke­zésem mechanizmusát. Mennyi mindenhez kötődött az ingerszó: Ferenc József? „Fe­renc Jósika, az apostoli király szereti a reg- r.ultát..vagy .......Elherva-sxt Ferenc Jós­k a”; tucatnyi daltörédékben -idéződ,ik föl a neve, de a- tiszteletébresztő Impressziók vi­zuálisan -is -megjelennek. Megszámtál'batait- lan falusi p-arasxtház konyhájában, tisz-ta- szobájába.n rivalizáltak a politikai nagysá­gól?, iá házbelső szenilképcivel. A bodrog-ikö- zi 'Zemplénagá-rdtól a saljó-völgyú Bánrévéig, vagy -azon túl i-s- B-ereíkén át a Cisenmos- ■ny-a-vöiligyiig a hon polgári, alattvalói érzel- méket tápláló színes nyomaitok mélyen be­vésődték három-négy generáció emlékezeté­be. A térdeplő, és a háború mielőbbi 'befe­jezéséért könyörgő apostoli király i-maszö- v-ege, vagy 'a Hadúr és a szövetséges hatal­maik uralkodóinak 'társaságában merev te­kintettel nézett szembe a -családdal a -had­nak élt családfő, vagy fiú fényképe. Közös sors, közös áldozat? H'a az emlé­kezet -mélyére is süllyednek a társadalmi 'tudatot meghatározó -tárgyi és szellemi em­lékék, néha még felvillan 'bennünk, időseb­bekben a Habsburg-ház családfája. Mosta­nában: nem kell hunyorítanunk és fél szem­mé! nézegetnünk történelmünknek erre a szakaszára; ha szót ejtünk róla, hallgas­sunk a -történészekre! Aztán hallgassunk arra az íratlan történelemre, amely a száj- hagyományban maradt fönn. Tudom, ez utóbbi -sóik szubjektív elemet hordoz, -mégis késztetést érzek arra, Ihogy az unálfcodóház- hoz fűződő személyes kapcsolatok néhány epizó'dját felelevenítsem. Á „két lábon 'já­ró” történetem formálói nem az lakadémi- kusók politikai -tendenciáikkal polírozott szemüvegén keresztül nézték az eseménye­ket, hanem a maguk null-dioptriás oku'lá- réján képezték lé a külső világ történéseit. Nosza, lássuk a medvét! * 1960. január első napjaiban népszámlálá­si biztosként vettem nyilvántartásba Érsek Bözsi Kálmán 84 éves nádasdi lakos adata­it. No, nem úgy', 'ahogyan a régi kérdőívek 'kérdéseire megszülettek a válaszok: „Van-e bányája, és hol fekszik?”, — „Nincs, és az ágyban, fekszem!”, hanem -célszerű kérdések feltevésével. Beszélgetés iközben kiderült, hogy Kálmán bácsi minit tényleges katona, személyesen is -találkozott a császárral, még­pedig Lemberg -mellett, annak a kerék er­dőnek a közelében, amelyről később így énekelték: Lemberg mellett van egy kerek erdő, Abba’ vagyon egy gyászos temető, Abba* fekszik százhúsz magyar baka, Eltemette gyászos Galicia. 1896-ban egy tábori misét celebráltak, amikor a keménykötésű nádasdi katona együtt imádkozott a Hadúrral; erre a talál­kozásra min-dig büszkén emlékezett vissza. Egy kicsit engem is megihatott a nádasdi zsellérfiú találkozásának az emléke; a ha­talom megtestesítőjénék a felidézése a 34-es baka részéről, alki nem kis öntudattal em­legette, hogy az ezred zászlójának a -szalag­ját Auguszta (Viktória német császárné ö Felsége hímezte saját kezével. S míg folyt az áldozás, Bózsi Kálmán a nádasdi Kerék­berekben fekvő kétvékás kru-mplhföldjére gondolhatott. * De mire gondolhatott a Felség? -Arra bi­zonyosan nem, hogy ihűség-es katonái Rozs­nyó és Jolsva utcáin az 1887-es háborús jö­vő dalát énekelték, az orosz-osztrák ellen­tét kiéleződése -jegyében: Ferenc Jóska, mér1 kend olyan szomorú, Tán biz azér', mer* megszólalt az ágyú? Ne féljen kend, édes, kedves királyom, Megmutatjuk a muszkának, ki a legény a gáton. A-rról sem ligen morfondírozott, hogy a nép emlékezetében Oly elevenen élő Rudolf trónörökös halálának ürügy-én már Felvi-' dék-szerte rém-ítgetilk a népet a Rozsnyói Híradó közlése szerint: „1890. -Panoptikum cégér alatt egy Scheer nevű polgártárs lát­ványos 'képékkel díszített bódét állított fel városunk főterén, amelyben a panorámás képeken kívül többek közt a ravatalon fek­vő Rudolf trónörökös vía-szalsakját -mutogat­ja 10 krajezár belépti díjért. Hogyan en­gedhetik meg a szerencsétlen végét ért -trónörökös diákjának ilyetén képpend vá­sárra hurcoltetását?” * Talán 'irigyelhette a Felség a mise egyhá­zi-én ékei alatt József nádor -unókájált, Jó­zsef főherceget, akit a cigányok patrónu- suiknak tekämtettek, mert így született róla -egy- alkalmi dalocska '1899-ben: Isten, Isten, de rossz világot, élünk, Dei'la, devla ergya vosz vito resztián, Fölséges Ür, de szegények is lettünk! Upruno raj amen bare csoresztján! Nem kell senkinek a magyar nóta, Nakampe mekaszke ungriki gyili, Ki szerette, békét hagy régóta. Ako kamlia oda is mukja szmiri. 1* 1962-ben ismét utaltak informátoraim Ferenc Józsefre. Kovács Antal 85 éves nyugdíjas csendőr tiszthelyettes -adott erről számot; „1898-ban vonultam be Marosvásár­helyre a 62. gy, e.-hez, a léniésókhoz. Az­tán a vasúti ezredben dolgoztam Kornai- búrgtaan. Nyá-ron mindig felmentünk Bécs- be, ott jó volt, igaz,, hogy feszesen kellett állni az őrségben. Mindennap jött le Őfel­sége, Ferenc József. Ment a rózsafái -közé. Azokat babrálta, meg a dudvákat szedeget­te ki közülük. Csak rettenetesen szerette az italt. A szája le volt fittyedve; Károlynak is olyan szája volt. A Felség senkiihez nem szólt egy szót se, sáros volt a keze, úgy tartotta fölfelé, amikor ment föl a lépcsőn. Őfelsége a kabinetirodába nem ment be so­ha, csak a -trónörökös 'járt be helyette.” I* A trónörökösről 1969-ben mesélt nekem a borsodnádasdi Boza Nagy József, 34-es baka, 2. zszl., 6. szd., alki Boszniában szol­gált a kritikus időben, 1914. június végén. Átadom neki a szót: „Megkezdődött a nagy -hadgyakorlat Szarajevó mellett, ahol szem­lét ita-rtott Ferenc Ferdinánd. Jött a küldőn-e a tragédia hírével, fújták az alarmot. Sem­miféle rend ... csak futólépésbe mindenki úgy, ahogy tud. Először a helyszínre -men­tünk, a-ho'l a gyilkosság történt. Volt ott nagy kavarodás, a török nemzetiségűek tün­tettek a imagyarök mellett. Kiáltozták: Zsi- vió Fránya József! Éljen Ferenc József! .Zs-i- v-ió 'borba! Él-jen a háború! A szerb -ne­gyedben a törökök mindent kli-hordtak az utcára, és ott törtek, zúztak -mindent. Beál­lítottak őrségbe, és ott láttam, amikor két gyászlkocsl elvonult előttem, mindkettőbe hat szép fekete ló vcűt befogva. A várágyú- fcat -is megszólaltatták a gyász jeléül. Majd visszavezényeltek Rogaticára.” i * A Gerő-féle könyv olvasását és a doku­mentumfilm megtekintését nem ‘helyettesít­hetik ezék az információik; de talán még­sem haszontalanok. S hogy a búcsú is stí­lusos legyen, eme történelmi „lecke” végén jó -lenne, ba a szavaik és a tettek, a magyar valóságban nem szakadnának el egymástól 1989 őszére, „mire a levelek lehullnak", mi is elmondhassuk borsodi dialéktu&ban, a közhellyé vált diagnózist: „Minden .matyón szép, minden natyon jó, mindennél meg fa- tyok elégedve!” Nemesik Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom