Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. február 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Megújulunk! A megyei KlSZ-blzottság programja Az országos KlSZ-érte- kezlet meghirdette a párt átalakuló 'ifjúsági szervezetének platformját. A KISZ B.-A.-Z. Megyei Bizottsága a platformot kiindulási alapként kezelve úgy ítéli meg, hogy változó szervezetünkben is szükség van megyei szerveződési szint működtetésére. Környezetünk befolyásolásának, a korábbi működési mód alapvető megváltoztatásának szándékával kinál csatlakozási lehetőséget, s javasolja létrehozni a KISZ B.-A.-Z. megyei szervezeteinek tanácsát. Az új megyei szervezet programjának előkészítésére munka- bizottságot hozott létre. E bizottság eddigi munkáját, az alábbi programtervezetet, annak alalkítási lehetőségét ajánlja a csatlakozni kívánó szervezeteknek. Tagjaink és a társadalom számára egyaránt hitelesen politizáló szervezeteket építünk. Megyénk helyzetét jól érzékelteti az a statisztika, melyben a fejlettségi mutatók alapján 1980-ban a 7., 1988-ban a 18. helyet foglaljuk el a megyék rangsorában. E helyzet megváltoztatása elsődleges politikai feladatunk. Ennek érdekében koncentrálnunk kell legfontosabb problémáinkra: a foglalkoztatás-, oktatás-, lakás-, szociálpolitikára, környezetvédelemre. A küldöttgyűlés megbízása alapján ezeken a területeken a reális helyzetkép alapján közös álláspontot, szükség esetén önálló koncepciót dolgozunk ki. Csak ezek birtokában válik lehetővé az érdekközösség kialakítása a képviselet. Az MSZMP ifjúsági szervezeteként stratégiai szövetségben a megújuló párttal, önállóan dolgozunk. Igényeljük a párt segítségét, véleményét, s mi sem mondunk le a pártot érintő elvszerű kritika és az eltérő vélemény jogáról. Megyénkben a párt politikáját KlSZ-veze.tőin'knekés szövetségünk párttag tagjainak a testületekben való aktív részvételével kívánjuk befolyásolni. Új kapcsolatrendszerünket politikai egyeztetéssel alakítjuk ki. Kezdeményezzük megyei érdekegyeztető fórum létrehozását, azért, hogy megismerjük az itt működő tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak céljait; megismertessük a mi álláspontunkat; a közös törekvésekben együttesen lépjünk fel. Más ifjúsági közösségeknek, csoportoknak felajánljuk a folyamatos és rendszeres kapcsolat kialakítását is. A tanácstagi és ország- gyűlési választások előtt legfontosabb feladatunk saját programmal rendelkező jelöltek állítása és támogatása. Támogatjuk az érdemi változást akaró jelölteket. Akcióegységre törekszünk a helyi politikai erőkkel. Választások utón képviselőink munkáját folyamatos informálással segítjük. A tanácsokon belüli KISZ-es frakció működtetése a legfontosabb eszközünk a helyi közélet alakításában. A nyilvánosság eszközeinek megteremtése, hatékony működtetése létérdekünk! A közvélemény tájékoztatása érdekében a meglévő tömegkommunikációs eszközök jobb kihasználására törekszünk. A kölcsönös érdekeltség, a naprakészség a politikai munkába való beépülés és fel- használás teszi működőképessé információs rendszerünket. Tájékoztatáspolitikánk meghatározója a hiteles tájékoztatás. A nyilvánosság szerves részének tekintjük a bírálatot, a politikai viták vállalását. Célunk a nyilvánosság saját eszközeinek megteremtése. Ennek érdekében időszaki kiadványokat jelentetünk meg, hosszú távon egy önálló megyei KISZ-es lap feltételeit dolgozzuk ki. Véleményünk közvetítésében, politikai súlyunk megjelenítésében kihasználjuk az alkotmány adta lehetőségeket. Szerkezeti és szemlélet- váltást a kádermunkában. Kidolgozzuk a rendszeres személyi megújulás szabályait. Átalakuló képzési rendszerünk alkalmas a közéletiség, a demokrácia játékszabályainak elsajátítására. Vezetőink felkészültségét folyamatos képzésük biztosítja. Olyan vezetőink legyenek, akikben bízunk, akik vállalják képviseletünket, akiknek kiállásuk, kiérlelt programjuk, határozott véleményük van, helyzetünk javításában eredményeket érnek el, „vereségeik” vállalhatók. Az új megyei szervezet működőképességének, hitelességének szervezeti garanciáit meg kell teremtenünk! Szervezetünk minden tagja számára megteremtjük a befolyásolhatóság, a szá- monkérhetőség, az ellenőrizhetőség garanciáit. Működésünket a hozzánk csatlakozók érdekszövetsége határozza meg. Ezek intézményesített fóruma a megyei koordinációs tanács, ösz- szetétele: a megyéhez kapcsolódó szerveződések által választott képviselők, a megyei küldöttgyűlés által választott első titkár és megyei titkár. Funkciói: képvisel — konszenzus elve alapján, szolgáltat — megbízás alapján, dönt — többségi elven (a normatív módon nem osztható kitüntetésekről, az apparátus működtetéséről), koordinál. A kapcsolódó szerveződések testületéi felé csak ajánlásokat tesz. A feladatok ellátásához szükséges pénzeszközöket a megbízók adják. A KISZ B.-A.-Z. Megyei Bizottsága Felállt, vagy felállították? Beszélgetés Drótos Lászlóval, az LKM nyugdíjas vezérigazgatójával Drótos László az ipari miniszter társaságában Drótos László, 54 éves, nyugdíjas vezérigazgató. Hat és fél esztendeig — 1982 közepétől 1988 december végéig — vezette a diósgyőri Lenin Kohászati Műveket. Ezt megelőzően a miskolci pártbizottságon dolgozott, előbb, mint az ipari osztály vezetője, majd titkár és később első titkár lett. A pártbizottságra a Lenin Kohászati Müvekből került, ahol volt vasesztergályos, karbantartó, a kohómérnöki diploma megszerzése után műszaki titkár, és a hengermű vezetője. Közismert ember Miskolcon, egész élete, munkássága ehhez a városhoz kötődik. Sokak számára volt váratlan, hogy viszonylag fiatalon nyugdíjba vonult. Vele beszélgettünk: — Műszaki emberből vált politikussá, majd városi első titkárból avanzsált kohász vezérré. Olyan időszakban vette át az egyik legnagyobb hazai kohászati cég irányítását, amikor a világpiaci acélválság a mélypontjára ért. Az LKM számára is fekete év volt az az esztendő. Voltak e megváltó tervei, merthogy az első időszakban mintha semmi sem sikerült volna Diósgyőrben? Nyereséget is csak az elmúlt évben produkáltak. — Nem lehettek megváltó terveim egy olyan gyárban, ahol az egyik évről a másikra egymilliárd forinttal romlott az eredmény, ahol pénz hiányában leállítottak minden fejlesztést. Óriási, gyors változást nem reméltem. Elesett volt a kohászat gazdaságilag is, morálisan is. Fel kellett rázni a társaságot... Igaz, azt sem hittem volna, hogy éveken át csalt a talponmaradásun- kért kell küzdenünk. Nem számoltam azzal, hogy az egész társadalom és gazdaság ilyen mély válságba fog kerülni. Persze, azért egy sor dologban léptünk előre: 1983-ban például kialakítottunk egy, a mai napig is helytálló vállalati stratégiai programot, a vaskohászati vállalatok közül mi ismertük fel leghamarabb, hogy megnőtt a piac szerepe, felértékelődött az innováció. Nagy figyelmet fordítottunk a kereskedelmi és marketing munkára, általunk felkért külföldi és hazai szakemberek is segítették terveink megvalósítását. Megszüntettük a veszteséges', korszerűtlen termékek nagy részének gyártását, választ kerestünk a „mi, mibe kerül?” kérdésre. Megpróbáltunk hatékonyabban dolgozni, létszámunk öt év alatt majd’ harmadával csökkent, elavult berendezéséket állítottunk és bontottunk le. Nem, nem voltak megváltó ötleteim; Tudomásul kellett nekem is, nekünk is venni, hogy a magyar vaskohászat nem lesz az ipar húzóágazata ... — Sikerek és kudarcok bizonyára azért érték. Melyikből volt több? Mit valósított meg elképzeléseiből, mit hagyott utódjára? — Így utólag visszagondolva, a megmaradásunkat tartom a legnagyobb eredménynek. Damoklész kardja szinte állandóan a fejünk fölött lebegett, igen sűrűn változott a gazdaság- politika irányvonala, ezt követni a mi szakmánk sajátosságai között alig lehetett. Tehát, hogy ilyen körülmények között is fennmaradtunk, azt hiszem, erre illik büszkének lennem. Reformkezdeményezéseinket, innovációs eredményeinket, a vállalkozási szellem kibontakozását is a siker oldalán lehet elkönyvelni. A legnagyobb kudarcnak tekintem a KGST-integrációba történő vállalati bekapcsolódás korszerűsítésének elmaradását. Még Gorbacsov pártfőtitkár személyes biztatását is megkaptuk, de a gyakorlatban nem értünk el jóformán semmit. Többször voltam Moszkvában, itthon is tárgyaltunk a szovjetekkel, és nem jutottunk egyről a kettőre. Pedig ma is az a meggyőződésem, hogy ennek •a tábornak szüksége van az LKM kombinált acélművére ... Bízom benne, talán az utódom tud ebben előrelépni. Hogy mit hagyok még rá? Van egy, az utóbbi hónapokban elfogadott vaskohászati koncepció, ennek egyik első lépéseként a diósgyőri kohászat tröszti formában működik tovább az ózdiakkal és a BÉM-mel közösen. Sok és nehéz feladatot ró a gyárra az elkövetkező időszak ... Az új vezetésnek magasabb fokra kell lépnie a struktúra átalakításában, tovább kell korszerűsíteni a vállalati belső érdekeltségi rendszert, az egyes egységek önállóságát határozottabban meg kell teremteni, ki kell használni az 1989. január 1-jétől rendelkezésre álló külkereskedelmi jog adta lehetőségeket. Utódomra vár az is, hogy al vállalat működéséhez szükséges pénzügyi feltételeket rendezze. Bízom benne, hogy megszűnik a bank restriktiv politikája, de ettől függetlenül a cég likviditását meg kell teremteni. Óriásit ront az LKM presztízsén az, hogy több tucatnyi vállalatnak tartozik ... Ami a sikerek és kudarcok mérlegét illeti, én úgy gondolom, hogy a kollektíva sikere volt a meghatározó. — Az előbb említette moszkvai utazásait, de tudomásom szerint sokkal mesz- szebbre is eljutott. Például Japánba, Amerikába. Turistautak voltak ezek, vagy azért eredményekről is be tud számolni? — Szó sincs turistáskodás- ról. Moszkvai u fáimtól többet vártam, a nyugati utak egyrészt tapasztalatszerzéshez, másrészt pedig konkrét üzleti tárgyalásokhoz, megállapodáshoz kötődtek. Korábban a szerkezebkorsze- rűsítés gyakorlati megvalósítását próbáltam kitapasztalni a nyugati kohászati vállalatoknál. Az ott látottakra alapozva ment és megy végbe nálunk is a szerkezetátalakítás. Az is utazásaimnak, sőt utazásainknak — , hiszen nálamnál kollégáim sokkal többet voltak külföldön — köszönhető, hogy nemesacél exportunk hat év alatt megtízszereződött, jelenleg már 50—60 ezer tonnát tesz ki. Vegyes vállalati szerződések előkészítését dolgoztuk ki, illetve alapoztuk meg külföldi útjaim során, ennek eredményeképp már a közeli hónapokban működő tőke jön be az országba. Külföldi kapcsolatainknak köszönhető, hogy az elmúlt hat és fél évben nagyon sok nemzetközi hírű szakember jött a gyárba, ötleteket, új technológiákat adtak számunkra a jobbítás érdekében. — Az elmúlt év utolsó munkanapja az ön utolsó munkanapja is volt. Az ipari miniszter és a megyei első titkár ezen az ominózus napon dicséröleg szólt önről. Ám azért adódik egy kérdés: önként állt fel, vagy felállították? — Az elmúlt év során az illetékes párt- és állami vezetőkkel sokat beszélgettünk, elemeztük a helyzetet és ennek alapján végül is egyértelműen mondhatom: magam kértem felmentésemet. Az év derekán kértem az illetékes mozgalmi szerveket és a minisztert, hogy vállalatunknál az év végével múlhatatlanul szükséges vezetői személyi megerősítéshez nyújtsanak segítséget. Kérésemet három körülménnyel indokoltam. Döntő jelentőségű volt az. hogy az LKM fejlődéstörténetének egy újabb korszak váltásához érkezett el, kidolgoztunk és végrehajtásában elkezdtünk egy radikális szerkezetátalakítási programot, s ez a program — amely teljes mértékben egyezik a gazdasági reform törekvéseivel — többéves szívós szakmai munkát, közöttük népszerűtlen vezetői feladatokat is igényel. És hát ez a program friss erőket, megújult, illetve új, fiatal vezetőket kíván a vállalat élére, különböző posztjaira. Másrészt felmentésem kérésével kifejezésre kívántam juttatni azt a mélységes felháborodásomat, amit a határtalanul burjánzó állami bürokrácia iránt érzek. Ennek a bürokráciának, eljárásainak is köszönhető, hogy ma jó néhányan manipulálják a közvéleményt- és a nagyüzemekre, a munkásokra, az iparra, az agrárágazat dolgozóira hárítja a társadalom növekvő gondjaiért a felelősséget, és eszköz nélkül követel tőlük szerkezetváltást. Nem értek egyet a vaskohászat jelenlegi kettős irányításával. Egy koncepció szerint irányít a felügyelő miniszterhelyettes, egy másik szerint a miniszteri biztos. Ez a gyakorlat állította szembe Ózdot és Diósgyőrt. Vállalatvezetői megbízásom feladását a mai magyar gazdasági bürokrácia elleni tiltakozásnak is szántam. Harmadszor, az is közrejátszott elhatározásomban, hogy hetedik éve tart a vállalat folyamatos pénzügyi működési feltételének hiánya. Ezen a tulajdonos állam nem tudott. nem akart változhatni. Mindezzel együtt ném süly- lyedő hajót hagytam hátra, az utóbbi évekhez képest tisztes eredménnyel zárta a gyár 1988-at. Igazgatói munkakörömtől sajnos, nem úgy váltam meg, hogy dicsőségeket, országra szóló sikereket hagytam hátra, de ahogy az előbb említettem: a kialakult körülmények között talponmaradásunkat is nagy • értéknek könyvelem el. Egyébként az említett gondjaimról és személyes véleményemről az illetékes szerveket írásban többször is tájékoztattam, számos fórumon ezeket elmondtam. — Tulajdonképpen soron ki etkezö kérdésemre is választ adott, de azért felteszem: én úgy hallottam, hogy azért vált meg az LKM-töl, mert feje felé ültettek egy trösztvezért, s azt is beszélték, hogy a Magyar Gazdasági Kamarába pálya- zik. Melyik az igaz? — Amit az előzőekben elmondtam. Egyébként kérdésének' első állítása azért sem igaz, mert magát a tröszti konstrukciót, a két vállalat (Ózd és Diósgyőr) összevonásának átmeneti alternatívájaként én ajánlottam. És az pedig nyílt titok volt, hogy sem az ÓKÜ, sem az LKM vezetője nem lesz a tröszt első embere, nehogy . részrehajlással vádolhassák. Ami pedig a másik variánst illeti: tudni kell, hogy évek óta a Kamara alelnöke vagyok, s amikor szóba került, hogy megválók az LKM-tó> az ipari miniszter több, új munkahelyet ajánlott, ezek között volt (igaz, ebben mások szavai is döntöttek) az alelnöki funkció független ítése. De közbejött a betegségem, december . 9-én kórházba kerültem, s az orvosok azt tanácsolták, ha lehet, kérjem korengedményes nyugdíjaztatásomat. Éltem ezzel a lehetőséggel ... Harmincnyolc év munkaviszony után mentem nyugdíjba, hasonló elbírálással, mint amivel ez idáig mintegy ezer kohászati dolgozó nyugdíjba mehetett. — Visszatérve még a kohászat élén eltöltött időszakra: amikor igencsak tekintélyes nehézségekkel küzdött a gyár, legendák ■ keringtek több százezer forintos prémiumról... — A legendának volt alapja, bár eléggé nagy túlzásokról hallottam én is. 1984-ben, de azóta is, országos érdekből erősen ösztönzik a minél nagyobb konvertibilis vaskohászati exportot. Ennek érdekében az állam, a dekanjunktúrális időben megtérítette veszteségeinket, (vagy annak egy részét), s ehhez az exportteljesítéshez kötötte a beszerezhető* importot is. Ez az import pedig elengedhetetlenül fontos volt számunkra a hazai célú termeléshez is. Nos, konkrétan: 1984-ben, amikor megfeszített munkával túlteljesítettük az állam által kitűzött célt, vagyis többlet dollármilliókat hoztunk az országnak, 32 millió forint prémiumot kapott a gyár, ennyit osztottunk szét. Jómagam is magas ösz- szeget, 250 ezer forintot vehettem át. Ez a 32 millió forint az egész vállalati létszámra vetítve 3 százalékos többlet átlagnövekedést jelentett az adott esztendőben. — ötvennégy évesen nyugdíjas. Valljuk meg, óriási tapasztalattal rendelkezik. Most mihez kezd? — Betegségemből lábadozom. Több időm lesz a családra, irodalmi értékek olvasására. Ha a Kamarában továbbra is igénylik munkámat, szívesen dolgozom majd a térség gazdasági korszerűsítéséért. Számítanak rám továbbra is az egyetemi tanácsban, s gondolkodom egy olyan szociális. kulturális védőháló megszervezésén, amely a húszas évekre volt a jellemző. Ez a diósgyőri és perecesi kohászati és bányászati dolgozók mind nehezebb helyzetén segítene, önszerveződé- ses alapon jönne létre. Aktív nyugdíjas szeretnék lenni... Illésy Sándor
