Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. február 28., kedd A szovjet főkonzul Miskolcon A Szovjetunió debreceni főkonzulja, Nyikita Darcsi- jev tegnap Miskolcon járt. A vendéget Dudla József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára fo­gadta, s tájékoztatta e táj lakóinak gazdasági, társadal­mi, politikai helyzetéről. Az eszmecserén jelen volt a pártbizottság titkára, Tóth Lajos is. A Leninvárosi Pártbizott­ság, tegnap, hétfőn délután kommunista aktívaértekezle­tet tartott. Ezen Dudla Jó­zsef, az MSZMP KB tagja, a Borsod Megyei Pártbizott­Az áruellátás fontos poli­tikai kérdés, éppen ezért a kereskedelem helye, szere­pe a lakosság életében rend­kívül fontos. Súlyos problé­mák adódhatnak abból, hogy már régen nem szá­mít e terület vonzó pályá­nak! Évről évre nehezebb fel­adatot jelent a legszüksége­sebb árualapok biztosítása. Nem javul a szállítási fe­gyelem. Sok a minőségileg kifogásolható áru. Nincs előrelépés az alkatrész-ellá­tás területén. Egyre gyako­ribb az árváltozás. Mindez nemcsak többletmunkát je­lent. de növeli a konfliktu­sokat. a bizalmatlanságot vásárló és eladó között. Amíg nincs megfelelő áru­kínálat a termelő vállalatok­nál. áralkura nincs lehető­ség, amit joggal elvárna a lakosság. A monopolhelyzet­ben levő szállítókkal szem­ben kiszolgáltatottak a ke­reskedelmi dolgozóik és a la­kosság egyaránt. Sajnos, az ellátási felada­tok fontossága nem érezhe­tő az itt dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülésében. Dolgozóink keresete évtize­dek óta az anyagi ágazatok között az utolsó helyen áll! A dolgozók megbecsülésé­hez az is hozzá tartozna, hogy a sorsukat érintő fon­tos kérdésekben az ő meg­kérdezésükkel, bevonásuk­kal döntsenek. Tartsák tisz­teletben az érdekeiket kép­viselő szakszervezeti testü­leteket, a szakszervezeti jo­gokat. Ne forduljanak elő olyan esetek, mint például legutóbb, amikor a kereske­delem szervezetrendszerének továbbfejlesztéséről szak- szervezetünk vezetői is csak a Népszabadságban 1988. december 29-én meg­jelent újságcikkből értesül­tek. E nagy horderejű ága­zati elképzelés nyilván nyugtalanságot váltott ki dolgozóink körében. Nyug­talanságot. mert a kereske­delmi hálózat fejlesztéséért ' sok áldozatot vállaltak évti­zedeken keresztül, legtöbb­ször anyagi elismerésük ter­hére. Megyénkben sajnos, már valóság a munkanél­küliség. dolgozóink félnek, hogy hasonló sors vár rá­juk is. A becsületes embe­rek önérzetét sértő, bántó megjegyzések hangzanak el, ilyen volt többek között a vállalati központok dolgozó­it illető „vízfej” jelző. Nem ártott volna azt is figyelem­be venni, hogy a magas létszámra a „felülről” elren­delt kötelezettségek miatt volt szükség. Ez nyilván ej- kerüJte a nyilatkozók fi­gyelmét! A február 17-i KPVDSZ központi vezetőségi ülésen egymást tisztelő, őszinte eszmecserére számítottunk. Közös gondjaink megbeszé­lésére. kiútkeresésre. Lépé­seink összeegyeztetésére, A főkonzul délután az Üvegipari Művek miskolci gyárába látogatott. Kopcsek Imre, igazgató kalauzolta végig a vendéget azon a gyáron, amely a szovjet gaz­dasági kapcsolatok kiépítésé­ben nagyon sokat köszönhet Darcsijevnek és munkatár­sainak. ság első titkára tájékoztatta a résztvevőket a párttagsá­got leginkább foglalkoztató időszerű politikai, társadal­mi, kérdésekről. Előadásában/ foglalkozott a Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén megvitatott témákkal, majd válaszolt az aktívaülés részt­vevői kérdéseire. hogy feladataink teljesítésé­hez hogyan nyerjük meg dolgozóinkat. Helyette azt tapasztaltuk, hogy a Keres­kedelmi Minisztérium nem nagyon kíváncsi a szakszer­vezeti tisztségviselők, a dol­gozók véleményére. A testü­leti tagok pedig valós prob­lémákat mondtak el, ami nem nevezhető „szociálde- magógiának”! Mi úgy látjuk, hogy meg­újulást, eredményeket a ke­reskedelem és vendéglátás területén csak ákkor lehet elérni, ha a jövőben a Ke­reskedelmi Minisztérium na­gyobb figyelmet fordít az „emberi oldalra"! Hadsereg nélkül nem lehet csatát nyerni! Megértőbb közre­működésit vár szakszerveze­ti tagságunk: — a szakma presztízsének, tekintélyének növelése; — a dolgozók jobb anya­gi megbecsülése; — az élet- és munkakö­rülmények, a szociális ellá­tás javítása; — a gazdálkodáshoz meg­felelő feltételek biztosítása érdekében. Hatékonyabb segítségnyúj­tásra van szükség olyan problémák rendezéséhez, amelyek meghaladják vál­lalataink, szövetkezeteink erejét. Ilyenek l többek kö­zött: — védelem a monopol- helyzetben levő szállítóikkal szemben, rendteremtés a szállítási fegyelem terén; — érvényt kell szerezni az árfeltüntetéssel kapcso­latos rendelet betartásának (ipari csomagoláson évek múlva is a régi ár szere­pel); — állásfoglalás a közigaz­gatási szervek felé,, hogy veszteséges tevékenységre mikor kényszeríthetők a szakmához tartozó gazdál­kodó szervezetek. (Lakótele­peken levő nagy alapterüle­tű vendéglátóegységek üze-. meltetése. peremkerületek, kistelepülések áruellátásá­nak biztosítása, ÁFÉSZ-ek szolgáltatásai, pl. a táp, fű­tőolaj, gázpalack községek­be történő kiszállítása.) Tudjuk, sok a tennivaló a munkahelyeken is! A gyor­sabb előrelépést segítheti, ha minden szinten szélese­dik a demokrácia, ha job­ban figyelembe veszik dol­gozóink. tisztségviselőink vé­leményét, javaslatait, jelzé­seit. és azok kapcsán konk­rét intézkedések i,s szület­nek. Mi ehhez kezet nyújtunk, készek vagyunk az együtt­működésre, mert közös ügyeink előrevitele érdeké­ben nagy szükség van az erők összefogására. A feb­ruár 23—i Népszavában meg­jelent miniszteri levél után, ennek megvalósítását őszin­tén reméljük. A KPVDSZ BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGA Főiskolára felvételi nélkül Nyitott oktatás Gyöngyösön Közhely, de igaz, manap­ság felértékelődött a tudás, ugyanakkor évek óta nehéz bejutni a felsőfokú intézmé­nyekbe. Egyetemista, főisko­lás vélemény szerint viszont, ha valaki már bejutott egy egyetemre, akkor annak on­nan nehéz kipotyognia. A diploma megszerzése után mégis egyre több a pályael­hagyó. Nem véletlen .tehát, hogy erős a társadalmi igény felsőfokú intézmények nyi­tottá tételére. Nos, házánk- ban először ez év szeptem­berétől a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem Társada­lomtudományi Kara Gyön­gyösi Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Intézetében kísérleti jelleggel levelező* tagozaton megkezdődik a nyitott tagozati oktatás. Tegnap, Miskolcon, a Te- szöv székházában a megye mezőgazdasági üzemei szá­mára dr. Misi Sándor, az intézet szaktanácsadója adott áltaílános ismertetést az új képzési formáról. Elmondot­ta, a nyitott képzésben bár­ki részt vehet, akinek leg­alább 3-as osztályzatú kö­zépfokú végzettsége van, három esztendeje a terme­lésben dolgozik, s vagy ő, vagy a vállalata vállalja a képzés pénzügyi terheit. A nyitott oktatás ugyanis nemcsak abban különbözik a többitől, hogy a jelentke­zőnek nem kell szóbeli és írásbeli felvételi vizsgát ten­nie, hanem abban is, hogy az intézmény az oktatás után nem kap állami támo­gatást. A képzés ezért nem éppen olcsó mulatság. Ám a pénzéért az oktatásban részt vevő magassziintű tudást szerezhet. A főiskola külön­féle szolgáltatásokkal segíti a diákot a tananyag elsajá­tításában. Szükség is van e szolgáltatásokra, mert a nyi­tott oktatás résztvevői ön­állóan döntenek arról is, hogy mit, és mikor tanulnak meg. Itt ugyanis nincs év­közi beszámoló, vagy zárthe­lyi dolgozat, nincsenek sze­meszterek, vizsgaidőszakok. A forma nyitottságát jelzi: azt sem határozták meg, hogy minimálisan hány esz­tendő alatt válhat üzemmér­nökké a hallgató, de azt igen, hogy a beiratkozást kö­vető hat esztendő múltán meg kell szereznie, a diplo­mát. Végül is hogyan zajlik az oktatás Gyöngyösön? Nos, egyszerűen. A diák beirat­kozik, átveszi az oktatási csomagját, és aztán otthon a lehetőségei szerinti intenzi­tással tanul. Részt vehet konzultációkon, ha akar, sőt, bentlakásos tanfolyamokon is. S vizsgázhat akkor, ami­kor úgy érzi, tudása vizsgá­ra érett. Az oktatási idő há­rom ciklusra osztott, s ez­alatt összesen .legalább har- minchatszor kell megméret­tetnie tudását. (Folytatás az 1. oldalról) Ózdon. Jól mondta Lotz Er­nő: a kohászat, a város öt­lettel, kidolgozott program­mal á'lil elő — miképp kép­zelik el ők a hogyan tovább- ot?, a termékszerkezet vál­tása utáni időszakot —, ám ezek hatékony ég gyors meg­valósításához már a kor­mányzat segítsége szükségel­tetik. Özdom _ mintegy hatszáz munkanélkülit tartanak szá­mon, ám ugyanennyi — ha nem több? — embert tud­nának elhelyezni egyik nap­ról a másikra. Aki munkát keres: szakképzetlen. Aki munkást keres: szakmunkást akar. Óriási probléma: a munkaerő strukturális össze­tétele. Pedig hát, ha lenne elég forgácsoló szakember, Nyílt levél a kereskedelmi miniszterhez! A KPVDSZ Borsod Megyei /Bizottsága 1989. .február 27-i ülésén értékelte /az elmúlt időszak szakmapolitikai munkáját. A .testület úgy ítélte meg, hogy a központi intézkedések nagy része nem emberközpontú, nem veszik figyelembe a területen dolgozók helyzetét. Ezért ,az .alábbi nyílt levéllel hívja fel a figyelmet a központi intézkedések következmé­nyeire. Virágosok „háborúja” 1. Ezekről a virágospavilonokról van szó Az ügy nem ma kezdő­dött. Csak most jutott forr- pontra. Miskolcon, a Búza té­ri piaci virágpavilonókról van szó, illetVe az azokban áru­sító kereskedőkről, akik nemrégiben levelet írtak — egyebek közt — szerkesztő­ségünknek is. Ebben kérik: „.. .'kérjük Önöket, hogy szá­munkra is elfogadható (el­sősorban megfizethető) meg­oldást találjanak.” Nos, ezt mi nem tudjuk ígérni, ami­re vállalkozhatunk, az az. hogy a nyilvánosság elé tárjuk mind az ő, mind pe­dig az ügyben illetékesek álláspontját. Miről is van szó? Megint a levélből: „Tudomásunkra jutott, hogy jelenlegi he­lyünkről a Búza téri úgy­nevezett tyúkpiacra szándé­koznak áttenni a virágpavi­lonokat, oly módon, hogy újabb, korszerűbb pavilono­kat állítanak, illetve építtet­nek nekünk, és néhány vál­lalkozó szellemű új kiske­reskedőnek.” Továbbiakban leírják (összesen tizenkilen­cen írták alá a levelet), vál­lalnák, hogy a megadott tervek alapján a felépítmé­nyeket magúk e kiviteleznék, vagy ha ez nem lehetséges, úgy valamiféle részletfizeté­si megoldást kérnek. Ugyan­is a leendő pavilonokat licit útján értékesítik majd, s at­tól tartanak, hogy magas lesz a licitálási alap, illetve a végső összeg. Megkerestük a kereskedő­ket. A Piacfelügyelőség helypénzszedő irodájában ültünk le. íme, a vélemé­nyek. kommentár nélkül: Novák Lászlóné: — Nézze! Egy éve szédí­tik a társaságot. Először a csarnok oldalában ajánlot­tak fel helyiségeket, csak­hogy itt nincs kirakat. Már­pedig egy virágkereskedés- hez az szükséges. Utána- mondták, hogy vigyék el he­ten a pavilonokat, mert ki­építik a Gyors étterem előt­ti utat. Magyar Jánosné közbevág: — így van. Aztán más­nap reggel mondták, nem kellett volna elvinni. Eze­ket a költségeket ki fizeti meg? Tudja, nem az a gond. hogy új pavilonok lesznek, hanem az eljárás. Nem tá­jékoztattak minket, és a li­citálást is igazságtalannak tartom. Mert, ha nincs eny- nyi pénzünk, mit csinál­junk? Hová menjünk? Rendes Emil: — Én kiskereskedőként kaptam meg ezt a helyet. Az új helyen is elég lenne egy szerényebb kivitelű pa­vilonsor. Mert úgy hallottuk, luxuskivitelűek lesznek a tyúkpiacon ... Novákné: — Húsz családról van szó. Elvártuk volna, hogy előzetesen tájékoztatnak minket. Ifj. Magyar Jánosné: — Kovács elvtárs (a vá­rosi tanács ellátás-felügyele­ti osztályának vezetője — a szerk. megj.) ellenünk van. Ö mondta: ezeknek a pavi­lonoknak menni kell! Varga Béláné: Jönnek új arcok, hallottuk. Lehet, hogy 200 .jelentkező lesz, de kér­dem én: mi van akkor, ha az illetőnek pénze van csu­pán. és szakmailag nem fe­lel meg? Bernáth László: — Van egy olyan oldal is. hogy esetleg a tisztességte­len haszonszerzésre lesznek kényszerítve a kereskedők. Hiszen a költségeket fizetni kell. ha többen leszünk, ki­sebb lesz a forgalom, a ki­adások viszont nem fognak csökkenni. Novákné: — Tegyük föl, hogy köl­csönt veszünk igénybe. Je­lenleg nálunk a legolcsóbb a virág. Ha nő az adóssá­gunk, nyilván mindenki ar­ra fog hajtani, hogy visz- szaszerezze azt a pénzt. Nö­vekedni fognak a virág­árak ... Jáger Sándorné: — Ltt többen foglalko­zunk virágtermelésssl is. Hogy olcsóbban tudjuk ad­ni. Ha úgy alakul, hogy nem tudjuk kifizetni a li­citet. mi lesz velünk? Mi lesz a termelésbe befektetett pénzünkkel? Magyar Jánosné: — Szeretnénk megtudni, mennyi az alapár. Én to­vábbra is azt mondom, hogy bántó az eljárás. Hogy nem tájékoztattak minket előre. Rendes Emilné: — Miért az újságból kel­lett megtudnunk, hogy mit akarnak? Ez a virágkereskedők ál­láspontját tükröző véle­ménycsokor. Hogy mit mon­danak a másik oldalon (ta­nács. Piacfelügyelőség, Kis- osz), azt holnapi számunk­ban ismertetjük. Mészáros István Grósz Károly látogatása Jugoszláviában (Folytatás az 1. oldalról) legutóbbi évtizedek nemzeti­ségi politikájának alapelvei kiállták az idő próbáját, tar­tósnak bizonyultak. Stuvar leszögezte, hogy a jugoszlá­viai demokratizálási folya­mat tartós eleme a nemzeti­nemzetiségi egyenjogúság, a nemzetiségi jogok biztosítása. „Nincs demokrácia a nem­nem lenne munkanélküli. Például. Ám, ha az ózdi munkanélküli nem volna — mondjuk — analfabéta, ha hajlandóságot mutatna szak­ma tanulására, betanulására, akkor liehet, nem lenne ne­gatív példa a város. Való, a gyár és a város — és a megye — sokat tett a foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében. Az ÓKÜ leány- és közös válla­latokat alapított, szociális foglalkoztatás keretében kertészetet, famegmunkálót, érctégilagyártó üzemet hozott tető alá, de tervek, elkép­zelések vannak közép- és hosszú távra egyaránt. A jó. megvalósítható ötlethez part­ner a kormányzat is, hiszen a hatékony, nyereséges gaz­dálkodás a vállalat feladata, a teljes foglalkoztatás vi­zetek-nemzetiségek testvéri­sége, egysége nélkül” — tet­te hozzá. A kétoldalú gazdasági együttműködést eredmé­nyesnek értékelték, de utal­tak arra. hogy még kihasz­nálatlan lehetőségek vannak, és állást foglaltak az együttműködés további gaz­dagítása méllett. A kétolda­lú kapcsolatok fejlesztésé­szont az államé. Igaz, e megjegyzést vitatják jó né­hányon, ám, ha olyan ötlet­tel, pályázattal áll elő a vállalat, • a térség, amely hosszabb távon megélhetést, nyereséget biztosíthat, úgy abból valóság is lesz. A tegnapi összejövetelből egyértelműen az derült ki (nem most először), hogy szükség van az ózdi kohá­szatra, ám nem arra, amely most funkcionál. Kevesebb emberrel, hatékonyabban kell prosperáLniuk, ám aki akar — s tovább-, illetve átképzi magát —, nem ma­rad munka nélkül. Kenyere, megélhetése mindenkinek lesz, de ez, nemcsak (főleg nem) a munkaadón múlik. A munkavállalóknak is tenni kell ennek érdeké­ben ... I. S. ben — szögezték le — azon az úton kell haladni, amely­nek alapjait JoSzip Broz Ti­to és Kádár János fektet­te le. * Szó esett a kölcsönös ta­pasztalatcserék hasznossá­gáról, és aláhúzták a poli­tikusok, gazdasági szakem­berek. közéleti és kulturális személyiségek, tudósok, új­ságírók eddiginél is gyako­ribb. kölcsönös látogatásai­nak szükségességét. Suvar' részletes tájékozta­tást adott a koszovói hely­zetről. a gondokról, és a megoldás lehetséges mód­jairól.' Egyebek között el­mondta, hogy a JKSZ KB Elnökségének ülésén bizo­nyos megelőző intézkedése­ket határoztak el. hogy az alapvető életfeltételeket biz­tosítsák a 'tartományban. Egyebek között ellenőrzik a közlekedést, ügyeletes szol­gálatot vezettek be a köz­intézményeknél, az üléseket előre be kell jelenteni, az erőművek folyamatos üze­meltetését biztosítani kell, és így tovább. A JKSZ és az MSZMP vezetői, tárgyalásaik • befe­jeztével, közös sajtóértekez­letet tartottak. Grósz Károly jugoszláviai látogatásának befejeztével, az esti órákban visszaérke­zett Budapestre. T Ozdon a foglalkoztatásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom