Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyereség Szikszón A laboratóriumban. Mintegy száznyolcvan nőnek biztosítanak itt állást. Gyógyszergyár a vas hazájában Chinoin a Csanyikban A desztillálóban. Májusban avatnak. Végre! — Sóhajtottak fel megkönnyebbülten a szikszói termelőszövetkezetben. Több év küzdelme eredménnyel járt. Tirpák Ferenc elnök a minapi zárszámadáson a kö­vetkezőket mondhatta beszá­molójában : „Az elmúlt évi gazdálkodásunkat a szabá­lyozóváltozások miatt több­ször módosított termelési és pénzügyi tervünk szerint vé­geztük, melyben 5 millió fo­rint nyereséget jelöltünk meg. A vezetőség örömmel jelenti a közgyűlésnek, hogy a szik­szói Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet az el­múlt évi tevékenysége alap­ján 7 millió tízezer forint eredményt ért el. A többlet- nyereség kisebb részét az ál­talános gazdálkodási fegyelem javulása, nagyobb részét pe­dig a növénytermesztési ágazat kimagasló eredménye hozta. A kimagasló eredmény többek között azt jelenti, hogy őszi búzából 57, kuko­ricából 112 mázsa termést ér­tek el hektáronként, és ez mind megyei, mind országos; összehasonlításban szép ered­mény.” A szikszói termelőszövet­kezetnek nem voltak látvá­nyos, nagy hírveréssel beha­Négy kereskedelmi bank február 27-én, hétfőn meg­kezdi a mezőgazdasági nagyüzemeknek — központi intézkedés nyomán — az eddigieken felül juttatott, a tavaszi munkákhoz, beszer­zésekhez szükséges úgyneve­zett „zöfldhítel” folyóisftását — tájékoztatták a Magyar Nemzeti Bankban az MTI munkatársát. A mezőgazda- sági termelési eszközökre, anyagokra fordítható 3 mil­liárd forintos, pótlólagos re­finanszírozási hitelből, a jegybank döntése szerint, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1 milliárd 500 millió forinttal, a Magyar Hitel Bank Rt. 800 millió rangozott kezdeményezései, a lépésről lépésre, tégláról téglára történő lassú építke­zés jellemezte szívós munká­jukat. Most eredményük ér­tékét növeli, hogy sokasodó külső és belső gondjaink kö­zepette sikerült az áttörés. Erre akkor is büszkék lehet­nek, ha beszámítjuk a ked­vező időjárást is. A lépésről lépésre történő építkezés természetesen több pillérre támaszkodik: szorgalom, fe­gyelem, szellemi építkezés, lépéstartás a sokféle kihívás­sal, szabályozókkal, gyorsan változó feltételekkel, az ér­dekeltség érvényesítése, to­vábbfejlesztése, sorolhat­nánk tovább az összetevőket. Ma mindinkább nyilvánvaló, és ezt erősíti a szikszói ter­melőszövetkezet példája is: ma és a jövőben még inkább csak az egymás érdekeit tiszteletben tartó, jó csapat­munka eredményezhet sikert, többletnyereséget. Az érdekeltség, a vagyoni, a tulajdonosi kötődés erősí­tése, az életszínvonal megőr­zése, illetve a csökkenés mér­séklése, az eddigi lépéseket folytatva, tovább foglalkoz­tatja a szikszói téeszbelieket, elsősorban a vezetőséget. forinttal, a Budapest Bank Rt. 600 millió forinttal, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. pedig ,100 millió forinttal rendelkezik. A me­zőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatban lévő nagyobb bankók között úgy osztották el a refinanszírozási hitelt, amilyen arányú volt e pénz­intézeteknél az elmúlt év közepén a gazdaságok rövid lejáratú forgóeszközhitele. Az MNB-nél azt is el­mondták: értesítették a ke­reskedelmi bankokat, hogy ■a malom-, a cukor-, a tar­tósító-, a növényolaj- és a boripari vállalatok kérésére megkezdhetik a korábban Ügy látják, hogy a jelenlegi körülményeink közepette a háztáji gazdaságban és a bel­ső kisvállalkozások területén vannak olyan lehetőségek, amelyek ellen tételezhetik a tagság életlehetőségeinek mostohábbá válását. A szikszói zárszámadás résztvevői örömmel tapasz­talhatták a jó hangulatú közgyűlésen, hogy a tagság és a vezetés érzékelhetően jól összeforrott egységben, az emberi leleménnyel, ahogy ma mondani szokás az em­beri tényezővel még jobban számolva kész újabb erőfe­szítésekre az elért szint tar­tásáért — merthogy már ez is szép eredménynek számít — és bízunk a szövetkezet jövőjében. Hozzátéve: ez, nemcsak elszánás, nemcsak öntudat, ertiberi tartás kérdé­se, szükséges az érdekeltsé­gi viszonyok, az anyagi és erkölcsi ösztönzők állandó karbantartása is. A vezető­ség beszámolója, a jövő évi tervjavaslat azt tükrözte, hogy képesek új impulzuso­kat adni a hatékonyabb munkához és a magasabb jövedelem eléréséhez. felvett, összesen mintegy 5—6 milliárd forint rövid lejáratú hitelék középlejá­ratúra váltását. Ezzel a nagy tömegű terméket fel­vásárló és egész évben kész­letező élelmiszeripari válla­latok hitelképességét javít­ják, csökkentik tőkehiányu­kat. Az átváltott Kitelek tör­lesztésére 1991-ig adnak ha­ladékot, és kedvező az is, hogy a kamat mértékét 3 százalékkal csökkentik. Az érintett vállalatok hitelmó­dosító igényét a bankok so­ron kívül bírálják el. (MTI) Az üzem még nem termel, do a gépek már járnak. Cso­dálatos a környék, szép és modern a gyár, s akad olyan munkásnő, aki azt vallja: un­ta az irodai munkát, hát vál­tott. Gyáravatás jégen volt Miskolcon. Májusban ismét lesz. A Csanyik-völgy peremén a májusünnep különösen jeles lesz: szalagot vágnak az újon­nan elkészült injekcióampul- la-töltö és -csomagoló gyár­ban, amely a jól hangzó Chi­noin nevet viseli. * Régen volt már az, ami­kor az itteni ózondús bükki levegőből kryptongázt állítot­tak elő. A Tungsram hajda­ni gyára a levegőből élt, s bár ez a legolcsóbb alap­anyag, úgy látszik, nem jól élt. Megvált a gyártól, eladta azt, ,a Ohinoin Gyógy­szer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. pedig vevő lett rá. Joggal, okkal, s örült en­nek a város is: világbanki hitelkonstrukció keretében liinjekcióampulilázó gyár épí­tésébe kezdhettek, s ez olyan gyárnak ígérkezett, amely több tucatnyi érettségizett, de szakképzetlen lánynak, asszonynak biztosíthat biz­tos munkahelyet. Az új gyár építői 1985. november 10-én tették az el­ső kapavágást, s bő három évre rá, az elmúlt esztendő végén, december nyolcadi­kén kezdődött a műszaki át­adás. A kivitelezőik, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, a tech­nológiát szerelő Vegyépszer, végezetül jó munkát végez­itek, hiszen a december vé­géig eltartó műszaki átadást követően januáriban elkez­dődhettek az üzemi- próbák. Ma már B 1 vitaminos am­pullát csomagolnak a gépek. * Az üzem új és első veze­tője Gyöngyössy Gábor. Pestről jött, de kazincbarci­kai. Azt mondja: — Ha majd teljes kapa­citással termelünk, akkor évente 150 millió darab 1—2 és 5 miilli literes ampulla hagyja el gyárunkat. Ez, mintegy felét teszi ki a Ohi- .noim ampullagyártásának— Az üzemvezető, amikor körbevezet „birodalmán”, ön­kéntelenül is dicsekvően szól róla. Ezen nem lehet cso­dálkozni, hiszen, mint utó­lag megjegyzi, az itt, s ez­zel a technológiával készült ampullák az amerikai — igen szigorú — szabványnak is megfelelnek. Csupán az a kérdés, tudnak-e bánni — s hogyan? — ezekkel a ma­sinákkal azok a hölgyek, akik itt kaptak munkát, ke­reseti lehetőséget. Mogyorósi Judit gyógy­szertári asszisztensből avan­zsált chinoioos dolgozóvá: — Egyhangú, hadd ne mondjam, unalmas és rosz- szul fizető munkám volt ko­rábban. Ismerősöktől tud­tam, hogy épül Miskolcon egy ilyen gyár, meg hát nem messze lakunk tőle. Jelent­keztem, felvettek. Budapes­ten, a cég újpesti gyárában tanultam tavaly májustól decemberig. Itt, gyártásközi ellenőr vagyak (leszek?) Ér­dekesebb, összetettebb a munka, s lényegesen többet fizetnek, ötezer-hatszáz fo­rint jön össze havonta. Gál Marianna viszont szak­képzetlenül, gimnáziumi érettségivel jött ide. Betaní, tott munkás lesz. — Szintén Űjpesten ta­nultam — mondja. — Az új­ságokból értesültem, hogy érettségizett lányokat keres­nek felvételre, jöttem, mert hisz’ ilyen végzettséggel Mis­kolcon igen nehéz elhelyez- ikedni. Most kapok 4 és fél ezret, de bízom benne, lesz még több is, pláne, ha nem­csak egy műszakban fogak dolgozni... * Az üzemi próbák már ja­vában tartanak, . bár még egyes helyeken dolgoznak a szerelők, a festőik; akad ten­nivaló jócskán. A beruhá­zás nem kevesebb, mint 1,2 milliárd forintba került. — Jelenleg Budapestről ideszállított ampullákat cso­magolunk — magyarázza az üzemvezető. — Ez, természe­tesen nem kerül ki a forga­lomba, megsemmisítjük ... Néhány nap múlva már itt töltjük az ampullákat, igaz, egyelőre vízzel — de termé­szetesen már oldatot is tu­dunk csinálni. Az üzemi pró­bák után a próbaüzem már­ciusban indul, s e hónap vé­gétől, április elejétől már olyan medicinákat gyártunk, amely kikerül a kereskede­lembe. Jóformán, gyakorlatilag, minden, Magyarországon honos injekcióampulla el­hagyhatja majd a csanyiki üzemet, ám a tervek szerint a Chinoin csak a nagy so­rozatban készített terméke­ket állítja elő itt. Hazai, és külföldi (főleg szovjetunió- beli) piacra egyaránt. Ha majd teljes kapacitás­sal, két műszakban dolgoz­nak a töltő- és csomagológé­pek, akkor mintegy 180 em­bert foglalkoztatnak itt. Fő­leg betanított munkásokat, de szép számmal techniku­sokat, szakmunkásokat is. Gyöngyössy Gábor arra kü­lönösen büszke: nekik, a Chinoinnak köszönhető, hogy a nehéziparra orientált Mis­kolcon újra meg tudta vet­ni a lábát egy olyan iparág, amely ez idáig nem volt jellemző erre a vidékre. Gyógyszert gyártanák a vas és acél hazájában... És ez már valami... (illcsy—balogh) Kettős lélekkel élni... A változásokat óhajtó retorika már-már világ- színvonalon van nálunk — a változások mégis várat­nak. Vonatkozik ez első­sorban az oly nehéz hely­zetben levő gazdálkodá­sunkra — hallottam a mi­nap megtartott tanácskozá­son. Egy másik hozzászóló azzal fejelt rá az iménti megjegyzésre, hogy a sok­színűség kapcsán minden­ről beszélünk, de a létün­ket alapvetően meghatározó értékteremtő munkáról va­lahogy nagyon is kevés szó esik. Aztán mintha az ön­tudat és az „éntudat”, a szavak és cselekedetek vo­nulatában kissé eltávolod­nának egymástól. jPedig itt és most, a je­len meg a jövő szabta fel­adatokat kettős • lélekkel élve nem lehet megoldani sem lent, sem fent. Visszakanyarodva az alapképlethez, azt hiszem fényesre koptatott közhely­szerűen hangzik, hogy a változásokat sürgetjük, egész addig, amíg ezek má­sokat érintenek. Azután amint meglódul az álló víz, és saját portánkat kezdi csapdosni a hullám, tüs­tént alábbhagy az új irán­ti fogékonyság. Típus eset­nek számít az is, hogy a gazdasági gondokkal küzdő vállalat vagy szövetkezet vezetőjének első reflexe, a külső tényezők érvelő cso­portosítása — az ott dolgo­zók viszont a belső szerve­zetlenségről beszélnek. Tol­vaj kiáltott pandúrért — jut eszembe, amikor a fe­gyelmezett, pontos .munkát a fegyelmezetlen, selejtet gyártók emlegetik. Kapom a levelet a demokratizmus­ról, a kritikai szellemről — aztán néhány sorral lejjebb a szerző agresszív hangon kikéri magának, hogy kol­légám riportjában szóvá tette az általa is beismert visszásságokat. Csak gon­dolatébresztőnek szánom, hogy nehéz gyorsítani ak­kor, amikor egyik lábbal a gázt, a másikkal pedig a féket nyomjuk. Csökkente­ni kell a létszámot, a rep­rezentációt és a protokollt mindenütt — kivéve az én kis portámat. Sok a meg­hívó meg az értekezlet — panaszolja az, aki vérig sértődik, ha valahová nem hívják meg. Korszerűsíte­ni kell a szervezetet, de nem az enyémet. Meg kell újulni gondolkodásban és magatartásban — neki — én maradhatok a régi csa­páson. Fontos a piaci meg­méretés, de én óvakodom ettől. Ha máshol van ered­mény, az szerencse, ha ná­lam, az hozzáértő kemény munka gyümölcse — pél­dálózott a sanda megjegy­zésekre a Borsodi Vegyi Kombinát párttitkára. És itt nem tudom elhallgatni a TVK 4 és a BVK 2 mi.lli- árdon felüli eredményessé­gét, bárki is tekintheti azt szerencsés kézzel húzott lutrinak. Nyilván a milli­ókba belejátszanak olyan „apróságok”, mint az elő­retekintés, a rugalmas piac- politika, a feszes tech­nológia és az átgondolt ta­karékosság. Felötlik ben­nem az is, ha a vezető mond valamit, nem biztos, hogy ez a hatalom arrogan­ciája — miként az sem le­het evidencia, ha szidják a vezetést, az a nép hang­ja. Gyakran' visszacseng, hogy a kibontakozás az egész nép ügye, üljünk asz­talhoz az alternatívokkal és vitatkozzunk — de ak­kor ne legyen „fekete bá­rány”, aki szót vált velük. Végére hagytam, amivel il­lendő kezdeni: jó, ha a négyszemközti vélemény és a plénumon mondott sza­vak tartalmukat illetően közelítenek egymáshoz. A példák talán érzékel­tetik, hogy kettős lélekkel élni idegileg fárasztó, mo­rálisan céltalan. A jobbító szándékú nyilvánosság ugyanis feltételezi azt a fajta őszinteséget, amelyben szavak és cselekedetek, el­vek és magatartásformák egy úton haladnak még ak­kor is, ha van szembefor- galom. Ha ezt szem elől té­vesztjük, aggódom, hogy sötét szobában próbálunk célba dobni. Paulovits Ágoston Mór működik a csomagológép ... N. Z. Központi intézkedés nyomán ­Hétfőtől: „zöldhitel”

Next

/
Oldalképek
Tartalom