Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

1989. február 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Magyar áru, nyugatnémet vélemény A piac diktál eladónak, vevőnek Josep Maurer: A kereskedőnek mindig tudnia kell, hogy a piac diktál Külkereskedelem. Az utób- . bi évek magyar gazdaságá­nak kulcskérdése. Termelni és eladni — de ha lehet — tőkés piacon. Csak a külke­reskedelmi szakemberek a megmondhatói, hogy milyen kemény ütköztetések és fel­tételek útján köttetik meg egy-egy megállapodás. Ez­úttal egy tekintélyes nyugat­német cég, a Tehalit keres­kedelmi igazgatója, Josep Maurer úr mond véleményt a Borsodi Vegyi Kombinát­ról, mint vállalatának egyik szállítójáról. — Igazgató úr! Arra ké­rem. mutassa be vállalatát. — A Tehalit Heltersberg- ben székel. Alapításának éve 1946. Társasági (GmbH) for­mában működik. Leányvál­lalatai megtalálhatók Ang­liában, Svájcban és Francia- országban. Termékprofilunk az elektronikához és a kiál­lítási technikához kapcsoló­dik. A cég törzstőkéje 48 millió márka. Az elmúlt év­ben az összes bevétel elérte a 220 millió .márkát. — Cégének mióta van üz­leti kapcsolata Magyaror­szággal? — Közel tíz éve vásáro­lunk a kazincbarcikai gyár­tól PVC-port. Ugyanis fő profilunk a műanyag-féldol­gozás. A Borsodi Vegyi Kombinát az éves igényünk­höz ezer tonnával járul hoz­zá, és ez a mennyiség szá­munkra számottevő. Termé­szetesen tudni kell azt, hogy alapvetően mind az eladó, mind pedig a vevő számára mindenkor a piac diktál. Ez­zel kívántam érzékeltetni, hogy a piac változásai nö­velhetik, vagy csökkenthetik a PVC-ipor iránti igényein­ket. — Milyennek ítéli meg a magyar partnert? — Ha a termék minőségé­re gondol, akkor az Önök gyártmánya a közepes minő­sítést kapja. A gyártónak, vagyis a szállítónak arra kell törekednie, hogy folya­matosan és azonos minőségű árut szállítson. S ha máir a szállításokat említem: eddig nem merült fel kifogás a határidősre. Ebben a beosz­tásban három éve dolgozom, de ismerem az előzménye­ket. Ez idáig az Interchemo- lon keresztül tartottuk a ke­reskedelmi kapcsolatot, amely számunkra is megfe­lelő volt. De ha az eladóval, ezen belül a gyártóval sze­mélyes kapcsolat is kialakul, erősödik az együttműködési készség. Sajnos, ez idáig nem sikerült közvetlenül megismernem kazincbarcikai partnereimet. — Lát-e további lehetősé­get a Tehalit és a BVK ed­digi kapcsolatrendszerében? — Az előbb említettem, a személyes benyomások, ta­pasztalatok fontosságát. Mint mindenütt a vűlágon, így a Tehalit is keresi a lehetősé­get a gyártmányok bővítésé­re, piaci kínálatára. Kutató­ink, fejlesztő mérnökeink dolgoznak, külkereskedelmi szakembereink pedig napra­kész prognózisokat készíte­nek a piacról. S ha új igé­nyek merülnek fel, azonnal cselekszünk. A Tehalit cég kereskedel­mi vezetőjének tömör meg­fogalmazásában mindaz ben­ne van, ami sikerre viszi, viheti egy magyar vállalat piaci jelenlétét a világban. A Borsodi Vegyi Kombinát üzleti hálózata jelen van az Európán kívüli kontinense­ken is. S ha szilárdítani kí­vánja 'pozícióit, minden jel­zésre, minden piaci rezdülés­re reagálnia kell. Ezt eddig is megtette, ám a folyama­tos jelenléthez ennél is több­re van szükség. Fekete Béla MicroCad — Monetär Hungary Számítástechnikai és pénzügyi találkozó Miskolcon Az elmúlt évi sikeres be­mutatkozásra alapozva, az idén újra megrendezik Mis­kolcon. a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen a Micro­Cad ’89 számítástechnikai és pénzügyi találkozót. A feb­ruár 22—25. között sorra kerülő konferencia a mű­szaki és pénzügyi szakembe­rek közös rendezvénye, amely magában foglalja a Számítástechnika pénzügyi alkalmazásai című műszaki és a Monetär Hungary ’89 pénzügyi konferenciákat, valamint a MicroCad ’89 számítástechnikai és pénz­ügyi kiállítást. A két konferencia meg­nyitóját közös plenáris ülé­sen tartják, ahol egy-egy számítástechnikai, pénzügyi, valamint a gazdasági és po­litikai reformfolyamatok helyzetével, kilátásaival fog­lalkozó előadás hangzik majd el. Ezután válik külön a két konferencia. A kiállításnak a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem könyvtára ad helyet. A számítástechnikai profil fő témái: a mérnöki alkalma­zások. a pénzügyi-ügyviteli alkalmazások (információs nyilvántartási rendszerek stb.), hardware- és software- kiállítás és -bemutató. A pénzügyi profil fő témacso­portjai: a banki szolgálta­tások. A kiállítás — a tájékoz­tatás mellett — üzletpoliti­kai célok megvalósítását és személyes kapcsolatok ki­alakítását is szolgálja. Er­re nyújt lehetőséget az ál­lásvásár. az amatőr börze, középiskolások számára ve­télkedő. Felmérés az ország állatállományáról A . Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az or­szág szarvasmarha- és ser­tésállománya valamivel na­gyobb, a többi haszonállaté viszont kisebb, mint egy év­vel korábban. Az előjelzések szerint 1989-ben a legtöbb állatfajnál az állománycsök­kenése várható. A szarvasmarha-állomány 1988. december 31-én 1 mil­lió 090 ezer volt, az egy év­vel korábbinál 26 ezerrel na­gyobb. A növekedés elsősor­ban abból adódott, hogy ta­valy a szokásosnál kevesebb marhát vágtak,’továbbá len­gyel növendékmarhát impor­táltak. A nagyüzemek több. a kistermelők kevesebb szarvasmarhát tartanak a korábbinál. (A kistermelők egyre több olyan szarvas- marhát gondoznak, amelyelv a nagyüzemek tulajdonában vannak, ezeknek a száma megközelíti saját állományuk egyiharmadát.) A tehenek száma 663 ezer; egy év alatt 10 ezerrel csökkent. A sertésállomány a múlt év végén meghaladta a 8,3 milliót, a növekedés az előző évhez képest 111 ezer. Az előző esztendőhöz képest ta­valy mind a nagyüzemek, mind a kistermelők vala­mennyivel gyarapították ál­lományukat. A sertések szá­múnak ez évi alakulását — várhatóan csökkenését — je­lentős mértékben befolyásol­ja a tavalyi gyenge kukori­catermés és a szójadara vi­lágpiaci árának emelkedése. A tenyésztés visszafogására utal, hogy kevesebb kocát tartanak a termelők, mint korábban. Az elmúlt évben tovább tartott a juhtenyésztés visz­szaesése; az állomány az év végén 2,2 millió volt, 120 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A jelek sze­rint a vállalatok tovább csökkentik az állományt. Az év végi összeszámilálás- kor 75 600 ló volt az ország­ban, az egy évvel korábbi­nál 14 százalékkal kevesebb. Átalakult a baromfite­nyésztés termelési szerkeze­te: tyúkféléből 4 millióval kevesebb — 56,4 millió — volt az év végén, a libaállo­mány azonban csaknem 30 százalékkal nőtt, a pulykák száma pedig megkétszerező­dött. A teljes baromfiállo­mány 62 milliót tett; ki az év végén. (MTI) Itt lett volna a panzió, az étterem, a konyha ... Elkorhadt az Ulmus Egy vállalkozás szomorú nyomai Ernődön Ernődről sokan azt hiszik, annyiból áll, amennyit a 3- as útról, illetve a vonatról látni belőle. Persze, az ily módon feltárulkozó részle­tek miatt sem kell szégyen­kezniük a nagyközség la­kóinak. a csodaszép tanács- háza és az egyéb középüle­tek alkotta tér a legjobb benyomást kelti, kellemesek az újonnan épült családi házak is. Beljebb, északi irányban, a régi Ernőd vi­szont valóban páratlan lát­vány még ilyenkor is, ami­kor ködös, sötét téli napo­kat élünk. A kedves kis Kulcsár-völgyi patak jobb és bal partján régi házak állnak, kertjeikben dús nö­vényzettel, sokfajta fával, köztük szilfával is. Egy na­gyon öreg — már kipusztult — szilfa adta a girbegurba utcácskának a nevét: Szilfa utca. És tőle kapta nvét az az egykori kisszövetkezet is, amely bizony jobb lett vol­na, ha meg sem alakul azon a szép májusi napon. 1985-ben. Mert mi lett volna, ha nem alakul meg az Ulmus (ez a szilfa latin neve) Gyógynövény és Panzió Ke­reskedelmi Kisszövetkezet? Nem fájna a fejük többek­nek a kölcsönzött 50, 100, 300, 400, 500 ezer forintjaik miatt, nem kellett volna tartozást, kamatokat fizet­nie a nagyközségi tanács­nak ... Nem rothadna el­vermelve sok ezer dísznö­vény, nem pusztulna gar­madában a faszén, nem en­ne rozsda építőipari gépet, nem jutott volna ebek har- mincadjára a félig kész épület... Nem jutottak vol­na a vádlottak padjára köz- tiszteletben álló emberek. A nagyközség jó hírét nem fe­ketítette volna be a szeren­csétlen vállalkozás. És mi lett volna, ha az Ulmus Kisszövetkezet, vagy még korábban — a létre nem jött — polgári jogi társaság célja megvalósul? Gyógynövényt gyűjtöttek és termeltek volna az emődiek, azt feldolgozták, csomagol­ták. értékesítették volna. Termeltek volna zöldséget, gyümölcsöt, előállítottak volna biokertészeti anyago­kat. Aztán: a skanzenben felépült volna egy nyolc családnak kényelmes helyet adó panzió. Lett volna itt étterem, sónkért... Olyan füvesház, amelyben a ven­dégek megismerkedhettek volna a gyógynövényekkel, azok felhasználásával, al­kalmazásával. És lett volna talán még termál- és gyógy­vízre épülő ivókút, fürdő is. Művészek tanyáztak és al­kottak volna a patak part­ján. Ezer és ezer oszlopos tuja, kúszófenyő, bokorró­zsa és egyéb növény pom­pázott volna szerteszét... Mert hiszen a közeli Bükk friss, jó levegőt lehel ide. Aki bükki túrát akar. északra indul, aki alföldet akar látni, délnek megy. Közel a Zsóri-fürdő, közel van Miskolc. Meg kell hát teremteni mindazt az idillt, amely se közel, se távol nincs! Meg kell Ernődön ál­lítani a turistát és — Ernőd­re kell csalogatni a turis­tát. Mindebből a nagyköz­ség lakóinak haszna egyér­telmű: nem kell a városba utazni munkára, ad majd munkát az idegenforgalom és a helyi feldolgozóüzemek sora. Munkát és tisztes, jó jövedelmet elsősorban a tagságnak, de másoknak is. Csodás tervek. Kár, hogy utópisztikusak. És még na­gyobb baj, hogy nagy erköl­csi és anyagi károkat okoz­tak. * Tóth Elek húsz éven át volt tanácselnök Ernődön. Jó tanácselnök volt, mert nagyon szerette szülőfaluját. Messze földön elterjedt a 70-es években az itt épülő, szokatlan formájú épületek híre. Északi ihletésű köz­épületeket terveztetett. s hogy példát mutasson, a sa­ját házát is „finnesre” épí­tette, korát megelőzve ha­dakozott a falvakat unifor­mizáló sátortetős házak el­len. Ez csak egy kiragadott példa húsz évének történe­téből. az emődiek többet is tudnának mesélni. (A tör­téntek után persze nagyon sokan a jót is elfeledik.) Utódja, Veres Zoltán, a nagyközségi tanács mai el­nöke. — Van még Ulmus-ügy Ernődön? — Mindenki azt várja, hogy végre befejeződjék. A kisszövetkezet szomorú nyo­mai irritálják az embere­ket. Látják, itt ez pusztul, amott meg az. Sajnos, nem haladnak a felszámolással, mert nem tisztázódtak még a tulajdonviszonyok. így nem lehet eladni a Szilfa utcai megkezdett épületet sem. mert a telken állami, magán- és kisszövetkezeti tulajdon egyaránt megtalál­ható. És valljuk be őszin­tén. egy illúziótól is bú­csúznak az emberek, mert hiszen sokat vártak ezektől a tervektől. — ön hogyan vélekedik a kisszövetkezet tündökléséről és bukásáról? — Bárcsak láttunk volna valamit a tündökléséből! Mert. ha a terveknek csak a fele is megvalósult vol­na... Nagyszabású elképze­lés volt. Nagy kár. hogy minden realitást mellőzött, hibák hibára halmozódtak. (A tervek nagyszerűségét igazolandó, ő kalauzol el minket a Szilfa utcába, a hamvába hullt turistapara­dicsomba.) * Hogy mi történt 1985 má­jusától 1987 nyaráig, a kis­szövetkezet széthullásáig Ernődön, arról lapunkban már beszámoltunk. Azóta elkészült a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Főügyész­ség vádirata, és két tárgya­lást is lefolytatott a megyei bíróság. A per folyik. A főügyészség Tóth Ele­ket (aki az Ulmusnál má­sodállásban szaktanácsadó­ként szerepelt) hivatali visszaélés bűntettével, nagy vagyoni hátrányt okozó, hűtlen kezeléssel, különösen nagy értékre elkövetett sik­kasztás, jelentős kárt okozó csalással, a devizagazdálko­dás megsértésének bűntetté­vel vádolja. Másodrendű vádlott a felesége, aki (ere­deti szakmája könyvtáros) a kisszövetkezet elnöke volt. Felelniük kell tetteikért a kisszövetkezet főkönyvelőjé­nek, Radóczi Bélának, Sza­bó Attilának, a gyógynövény ágazat vezetőjének és má­soknak. Az általuk okozott kár megközelíti a 12 millió forintot. * Takács Katalin, a Pénz­intézeti Központ felszámolá­si osztályának főelőadója gyakran jár Borsodban az Ulmus felszámolási ügyé­ben: — A bírósági végzés után tudunk csak érdemben lépni. Amit lehetett, értéke­sítettünk mái-, így irodabe­rendezést, csempét és dúcfa­anyagot, 60—70 ezer forint értékben. Ez úgyszólván semmi a sok millió forintos hitelezői igénnyel szemben. Vannak még az építési tel­ken villanyszerelési anya­gok, rozsdás eszközök, amit a MÉH átvenne, de mivel a szállítás is pénzbe kerül, nem érdemes foglalkozni vele. A hitelezők nem sok jót remélhetnek. Takács Katalin és dr. Várkonyi Judit jogtanácsos (szintén a Pénzintézeti Köz­ponttól) elmondják, hogy országszerte nagyon sok az emődihez hasonló eset. Oly mértékben megnőtt az em­berekben a vállalkozási kedv. hogy minden hozzáér­tés nélkül szövetkeznek, társulnak sokan. Többen az Ulmus sorsára jutnak, má­sok saját maguk kérik a felszámolást, amely minden esetben hosszadalmas eljá­rás. Nem feltétlenül szélhá­mosok a vállalkozók, leg­több esetben jó egziszten­ciáid. megbecsült emberek, akiket megmámorít a várha­tó haszon. Sajnos, ha buk­nak. sok ember bukik ve­lük. elsősorban anyagilag. Mert a kétkezi munkást is elkápráztatja az átlagosnál jóval magasabb fizetés, cél­részjegyet vásárol, így aztán, amikor felszámolják a szö­vetkezetét, százezreket kö­vetelnek tőle ... Nekik rá­adásul nincs belelátásuk a könyvelésbe. Számtalan csa­lád megy tönkre ily módon. A hitelnyújtók is, mint az Ulmus hitelezői, a kedvező befektetés reményében ad­ják pénzüket, s mint látjuk, garancia nincs. Tóth Elekék családi össz­vagyona is csak töredéke az okozott kárnak. Lévay Györgyi Fotó: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom