Észak-Magyarország, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
1989. február 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Két földszintes családi ház vár szanálásra Mezőkövesden. Mindkettő városrendezési okokból. A rendezési tervek szerint ezeket az épületeket már régen le kellett volna bontani. A szanálás elhúzódásának oka: egyik helyen sem sikerült egyezségre jutni a családi ház tulajdonosával, illetve annak bérlőjével. Az egyik ház a Károly utca 9/a. szám alatt, a másik a piacnál található. A Károly utcai épület szanálásának elhúzódásából ügy lett Kövesden, a másik ház dolgáról viszont legfeljebb cíak a közvetlenül érintettek tudnak. A magyarázat kézenfekvő (?): a Károly utcai házban Makó József, a városi pártbizottság volt első titkára lakik, a piacnál levő ház tulajdonosa viszont nem politikai, állami vezető, gyárigazgató, esetlegesen tsz-elnök, hanem „csak" átlagember. Az ö ügye Kövesden, de bárhol is, miért lenne ügy? A Károly utcaikár Mezőkövesd túl kisváros ahhoz, hogy bármi történhetne, amire előbb-utóbb ne derülne fény. Ez az „ügy” is úgy terjedt ott a Matyóföldön, mint a mese: egyrészt szájról szájra, másrészt százféle variánsban. ■ ... hogy az első titkár mii nem képzel magáról... hogy így meg úgy válogat, holott neki kellene példát mutatnia .. . hogy érthetetlen, a megyei párt- bizottság miért nem avatkozik bele az ügybe, akár hatalmi szóval. . . hogy az egész dolog arra megy, azért fújják fel egyesek. hogy Makó József belebukjon az ügybe ... Valójában miről is van szó ... Mezőkövesd város rendezési terve szerint — ez 1982-ben készült el — a gimnázium és a nagytemplom, valamint a főutca, a Tanács- köztársaság utca által határolt térségben, az ott levő és szanálásra kerülő földszintes lakóházak helyére városiasabb külsőt mutató, emeletes lakóépületek kerülnek. E térségben található a már említett Károly utca és a 9/a. szám alatti tanácsi tulajdonú családi ház, amelyet már 1985-ben le kellett volna bontani. Ám a ház mégis mind a mai napig áll. Az ok: a tanács szerint a felkínált cserelehetőségeket, megoldásokat vagy Makó József nem volt hajlandó elfogadni, vagy egy megoldásnál pedig a megyei vezetés nem járult hozzá a cseréhez. Makó József: — Nekem a megyei vezetés azt mondta, én ne foglalkozzam a lakásüggyel, majd ők döntenek helyettem. Ugyancsak a megyei pártvezetés azon az állásponton volt: a lakáscserém úgy oldódjon meg, hogy ne kerüljek rosszabb helyzetbe. Nekem ebben az ügyben az volt a kérésem, kívánságom: lehetőleg a jelenlegihez hasonló kertes családi házat kaphassak a szanált helyett. <■ Az üggyel kapcsolatosan megkérdeztük Juhász Pétert, a megyei pártbizottság titkárát is. — Nem egészen helytálló a megyei pártbizottságra hivatkozni — mondta. — Itt több mint nyolcvan ember dolgozik. Én nem tartom kizártnak, hogy egyik vagy másik munkatárs meggondolatlanul ígéretet tett Makó Józsefnek, mondván, ne fog- ‘ lalkozzon az üggyel, majd mi lerendezzük azt. De ha ez így volt is, azt Makó elvtársnak tudnia kellett, hisz’ régi pártmunkás, hogy ez nem a megyei pártbizottság álláspontja ebben az ügyben. A valóság az, hogy ez a kö- vesdi lakásügy hozzánk is bekerült vezetői értekezletre. A megyei tanácselnök vezette elő, mondván, volna egy lakás Kövesden, a Korvin Ottó utcában, egy még be nem fejezett sórházban levő négy- vagy ötszobás családi ház, amelyet Makó József elfogadna csereként. Nos, mi azon a véleményen voltunk akkor és ott, hogy azt a lakást nem szabad megvásárolnia a kövesdi tanácsnak, részben a nagyobb szobaszám és alapterület, részben a költségvonzata miatt. Ha ugyanis ez a lakásvétel megtörténne, egyértelműen támadási felületet jelentene. S ez nem használna sem a pártnak, sem Makó Józsefnek, sem a mezőkövesdi tanácsi vezetésnek. Ugyanezen a vezetőin úgy foglaltunk állást: azért rosszabbul se járjon az első titkár. Mint minden magyar állampolgárt, öt is megilleti az a jog, hogy ilyen esetben hasonló lakáskörülmények közé kerüljön ... Az első lakáscsere-kísérletre még 1984-ben került sor. Akkor készültek el a Korvin Ottó utcai tanácsi főbérleti lakások. Ebben az épületben — mint tájékoztattak a városi tanácson — egy 2,5 szobás lakást Makó József (akkor még titkárként) el is fogadott, sőt már a lakás kulcsát is átvette, kijelentvén, hogy a következő hét végén költözik is/ Közben azonban a mezőkövesdi pártvezetésben változás következett be. Az akkori első titkár Juhász Péter bekerült a megyei pártbizottságra, s .helyébe Miakó József lépett elő. Ezt követően — hallottuk ezt is a tanácson — visszaadta a Korvin Ottó utcai lakás kulcsát azzal, hogy ő emeletes bérházba nem költözik. Azóta több lakáscsere is szóba került, ám mindegyik valamilyen ok miatt meghiúsult. Makó József szerint azért nem jött létre egyezség: — mert a városi tanács nem úgy állt ’az ügyhöz, ahogy kellett volna. A tanács tizenharmadik embere foglalkozott az üggyel, bizonyítván: nem elsőrendű céljuk a lakáscsere mielőbbi megnyugtató lerendezése. A tanácson ugyanakkor konkrét felkínált lehetőségként említik: a Korvin Ottó utcai bértiázb'an egy időközben megüresedett másik lakást; a Szemere Bertalan utcai családi házat (amelynél az érintettek ki sem szálltak a kocsiból azzal az indokkal: messze van a városközponttól) ; vagy az ideiglenes megoldásként a Magyar Nemzeti Bank helyi irodái felett levő kétszobás lakást. Szóval — szerintük — lett volna .miből válogatni, lett volna - mit elfogadni. Amikor véglegesen eldőlt, hogy nem sikerül zöldágra vergődni, akkor született meg az a tanácsi döntés: az 1988-as program keretében építenek egy kétlakásos házat, amelyből az egyiket egy idetelepítendő főorvos, a másikat Makó József kapja meg. S míg tartott a huzavona, kötélhúzás, időközben a lakótelepi építkezés elérte a szóban forgó területet. Mivel azonban az ominózus ház azon a helyen állt, ahová a tervek szerint egy 24 lakásos, emeletes ház került volna, s mivel az építkezéssel ennek ellenére sem szerettek volna leállni, a tanács — úgy véljük — a lehető legrugalmasabb megoldást választotta: módosíttatta az eredeti tervet. Az áttervezéssel kapcsolatosan .leginkább felháborodott kövesdi polgárok érvei: többletköltség, drágább lakások, csúnyább esztétikai kivitel, eltűinő zöldfelület. Illetékes nem vagyak az ügyben, ezért egy szakember véleményét kértem ki. Horváth Zoltán, a város főépítésze szerint a tervmódosítás esztétikailag, városképi,leg semmi zavart, nem okozott. A tervezők egy-egv lakótelep tervezésekor több jó alternatívát is kidolgoznak. így van ez a terv szerint „továbbtolt” 24 lakásos ház esetében is. Megtekintve az eredeti tervrajzot, illetve a már módosítottat, arról magam is meggyőződhettem, hogy a zöldterület nem tűmit el, csak „felcserélődött”. Oda kerül, ahová eredetileg a 24 lakásos ház épült volna. A daru áttelepítése sem jár többletköltséggel, hiszen ha eredeti terv szerint épült volna meg a 24 lakás, altkor utána kellett voilna áthelyezni egy újabb 38 lakásos tömbház építéséhez a darut. Most viszont az áttervezés következtében a 24 és 38 .lakásos ház egymás mellé került, tehát a darupálya ■mindkettő építését kiszolgálja. Az egész hercehurca többletköltségei majdan a 24 lakásos ház lakóit terhelik — híresztelik Kövesden ma is sokan. Herkely György tanácselnök megnyugtatott: a majdani (már ez évben beköltöző) lakók egy fillérrel Sem fizetnek többet, mint amennyiről eredetileg volt szó. Most pedig térjünk vissza arra a két lakásra, amelynek építéséről — mint már említettem — tanácsi határozat született, s amelyet egy leendő főorvosnak, illetve Makó Józsefinek építenek. Mi tagadás, ez is irritálta, irritálja az embereket. Nos, a pontosítás kedvéért: ez nem kétlakásos ház, mint megtudtam, (hanem égy sorház, amelyből ennek a két lakásnak az építését előrehozták. S mindkét lakás tanácsi tulajdonban lévő bérlakás lesz. Ami pedig a bérlőt illeti ... Időközben volt egy városi pártértekezlet, ahol Makó Józsefet — egyesek szerint többek között a lakásügye miatt, Makó József szerint: egy ellene indított, jól előkészített kampány miatt — nem választották .meg első titkárnak. Ezek után jogosult-e az épülő' két lakás egyikére? Amikor e kérdést feltettem január elején Makó Józsefnek, _ ő azt válaszolta: „azt ■ ígérték, igen, s hogy ez év március 31-én költözhetek.” A tanácson viszont azt a választ kaptam: Makó József — mivel nincs mar kiskorú gyermeke — feleségével él kettesben, s így csak kétszobás lakás illeti meg. A plusz harmadik szoba, mint vezetőnek járt csak. Most viszont már nem vezető, bár — s ezt is hozzátették — a szanálással kapcsolatban van olyan rendelkezés is, mely szerint a szanálásra kerülő épület lakója rosszabbul ne járjon. Nos, a legfrissebb értesülés szerint Mezőkövesden megszületett a régen várt kompromisszum. Az épülő kétlakásos épületet — a tanács korábbi terveinek megfelelően — a városban letelepítendő főorvosok kapják, Makó József pedig az ismételten felkínált lehetc<- ségék közül elfogadott egy 2,5 szobás lakást a Korvin Ottó utca 14. számú lakóházban, ahová, — s ez az élet. fintora — már 1984-ben beköltözhetett volna. A tanulság? Makó József azt mondta nekem: ebben a dologban ö becsületesnek érzi magát. Churchillre gondolok, illetve egyik híres mondására: jó dolog a becsületesség, de az is nagyon fontos, hogy igazunk legyen. Az ügy „bírósága” ugyanis a húszezer lakosú Mezőkövesden van, bírái pedig a kövesdiek, ők húszezren. S kérdés: ők hogyan ítélnek? Hajdú Imre Ingatlan-értékesítésből származó jövedelmek bevallása A jövedelemadó-szabályozósnak egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó területe az ingatlan (lakás, építési telek, üdülő, garázs, üzlet, műhely stb.) értékesítéséből származó jövedelem adóztatása, illetve adómentessége. A legfontosabb szabály az, hogy az adókötelezettség az ingatlan szerzésétől számított tíz éven belüli értékesítésnél áll fenn, ha ebből az értékesítőnek jövedelme származott. Felmerül a kérdés, hogyan kell a jövedelmet kiszámítani ? A bevételből (az értékesítéskori forgalmi értékből) az ingatlan szerzéskori (forgalmi) értékét, a megszerzéssel és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket (például illeték, ügyvédi költség, hirdetési díj stb.), valamint az értéknövelő beruházásokat le kell vonni. Mint a fentiekből kitűnik, mind a szerzésnél, mind pedig az elidegenítésnél a forgalmi értéket, tehát az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket kell figyelembe venni. Ha az ingatlan szerzéskori forgalmi értéke nem állapítható meg, az értékesítéskori forgalmi érték 25 százaléka tekintendő jövedelemnek. Fontos szabály az is, hogy ha a házastársak a vagyonközösséghez tartozó ingatlant értékesítik, akkor a jövedelmek között is egyenlő arányban (50—50 százalékban) kell megosztani. Példa a jövedelem kiszámítására: Egy házaspár 1983-ban 400 ezer forintért lakás vásárolt, amit 1988-ban eladott. Az illetékhivatal az ingatlan eladási értékét 700 ezer forintban állapította meg. Bevétel: 700 000 Ft Levonható tételek: — szerzéskori érték: 400 000 — vételkor kifizetett illeték: 68 000 — vételkor felmerült ügyvédi költség: 5 000 — fürdőszoba kialakítása: 100 000 összesen levonható: 573 000 forint. Jövedelem = = 700 000—573 000 = = 127 000 Ft. A házastársakra jut egyenként 63 500 forint, amit a férj és feleség saját adóbevallásának 7. sorába ír be. Ezt a jövedelmet vonják majd össze a házastársak külön-külön az egyéb jövedelmekkel. A fentiek szerint számított jövedelem után sem kell az adót megfizetni akkor, ha az adózó az ingatlanértékesítés jövedelmét saját maga, hár zastársa, volt házastársa, gyermeke, vagy szülője részére lakásvásárlásra, -bővítésre, -építésre fordította, a jogszabályban megjelölt határidőn belül. Ez a határidő lakásvásárlásnál és -bővítésnél az értékesítés éve, és az azt követő év, lakásépítésnél pedig az értékesítés éve, és azt azt követő négy év. A mentesség annak is jár, aki az ingatlan értékesítését megelőző hat hónapon belül vásárolt, vagy kezdte építeni, bővíteni a lakást. Ha az értékesített lakás helyetti új lakás megszerzése folyamatban van, tehát az adómentesség feltétele még nem jött létre, akkor az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet be kell vallani; és az adóbevallás 67. sorában történő közléssel kérni kell a fizetési halasztást. Ebben az esetben az ingatlanértékesítésből származó jövedelem után az adót nem kell megfizetni, arra az adóhatóság fizetési halasztást engedélyez. A tartozás törlésére akkor kerül sor, amikor az adózó a lakás megszerzését igazolja. Fontos tudnivaló; ha az értékesítést követő — az előzőekben már részletezett — egy, illetve négy éven belül a lakásszerzést az adózó nem igazolja, akkor a tartozás az eredeti időponttól esedékessé válik. Ez pedig azt jelenti, hogy a fizetési halasztás teljes időtartamára havi kétszázalékos késedelmi pótlékot kell fizetni. Ugyancsak adómentes a lakástulajdon és a tanácsi bérlakás bérleti jogának cseréjéből származó jövedelem. Az ingatlan kisajátítása esetén kapott kártalanítási ösz- szeg hasonlóképpen adómentes jövedelem, még akkor is, ha a kisajátításra az ingatlan szerzésétől számított tíz éven belül került sor. Jó tudni, hogy az adókötelezettség szempontjából közömbös az elidegenített ingatlan szerzésének jogcíme, így a vétel mellett például az örökléssel, ajándékozással megszerzett ingatlan tíz éven belüli értékesítése esetén is adóköteles a jövedelem, ha a mentesség előbbiekben részletezett feltételei nem állnak fenn. A tíz éven belüliség tisztázásához lényeges annak eldöntése, hogy mit kell az ingatlan szerzési, illetve elidegenítési időpontjának tekinteni. A fentieknek azt a napot kell tekinteni, amikor a szerzésről, vagy elidegenítésről szóló szerződést (okmányt) a Földhivatalhoz (illetve 1986. július 1-je előtt az Illetékhivatalhoz) benyújtották. Öröklés esetén a szerzés időpontja a hagyaték megnyíltának — egyszerűbben fogalmazva, az örökhagyó halálának — napja. Bizonytalanság tapasztalható az adózók körében annak megítélésénél, hogy az eladott ingatlan vételárának részletekben történő kifizetésénél hogyan kell a jövedelmet számítani. Ha a vételárat (ellenértéket) részletekben fizetik ki, amíg a kifizetett részletek nem haladják meg a költségként levonható összegeket, jövedelem nem keletkezik, tehát erről nem kell bevallást adni. Miután azonban az adóévben kifizetett részletek meghaladják a költségként elszámolható összeget, beáll az adókötelezettség. Az adóteher mérséklése érdekében az ingatlan-értékesítésből származó jövedelmet, ha legalább két évig volt az adózó az ingatlan tulajdonosa, akkor két részre, ha három, vagy több évig, akkor (legfeljebb) három részre meg lehet osztani. A megosztáshoz előzetes adóhatósági engedély nem szükséges, arról az adózó az adóbevallás benyújtásakor maga gondoskodik. Ebben az esetben az adóbevallás 7. sorában, tehát az összevont adóalapban a jövedelemnek csak a felét, vagy egyharma- dát kell feltüntetni, attól függően, hogy két, vagy három részre történik a jövedelem megosztása. A jövedelem másik részét — mint megosztott jövedelmet — az adóbevallás 23. sorában kell feltüntetni. Példa a jövedelem megosztására : Példánkban az ingatlanértékesítés öt év után történt, tehát a 127 ezer forint jövedelem három részre osztható meg. A házasfelekre jut egyenként 63 500 forint, ezért külön-külön bevallásukban, a 7. sorban 21 167 forintot (egyharmadát), a.26. sorban 42 330 forintot (kétharmadát) kell feltüntetni. Mit kell tudni az adózásról?
