Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1989. január 31., kedd Egyoldalú intézkedés (Folytatás az 1. oldalról) el. A választ azonban ba­gatellizálták. Elszigetelten, bezárva, önerőből is képes­nek hitték magukat arra, hogy valóra váltsák az ideo­lógia ígéreteit. Népünk he­roikus erőfeszítésével kiala­kult egy termelési potenciál, egy jónak hitt struktúra, ami korábbi önmagunkhoz képest hatalmas eredmény volt. De mihelyst ablakot nyi­tottunk a világra, már lát­nunk kellett — s most, hogy ajtót is nyitunk, már húsba­vágóan érezzük is —, hogy a szembenállás pozíciójában, a világtól elszigetelten kifej­tett erőfeszítéseink nem hozhattak megváltást. Sőt! Fokozták a lemaradást és gyengítették az alkalmazko­dás képességét. Mindezt be­le kell tennie a mérleg ser­penyőjébe annak, aki ítél régiekről — elevenekről és holtakról —, és követel a maiaktól. Követel fordula­tot. azonnali eredményt, egy több évtizedes történel­mi út súlyos következmé­nyei alóli mentesítést. — Számomra világos: tel­jességgel elégtelen csak a stabilizációs programot foly­tatni. A stabilizációs felada­tok szem előtt tartása mel­lett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpo­litikai lényege, hogy a sta­tikus egyensúly megterem­tésén túllépve, mielőbb lét­re kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Ezeknek az infláció gyöke­reit támadó gazdaságpoliti­kát, a világgazdasági nyi­tást, az exportorientációt kell szolgálniuk. A tehetetlenség, az egy helyben topogás hátterében — ez vitathatatlan — az ál­lam. illetve a kormányzat magatartása is meghúzódik. Ez a magatartás pedig egy olyan ellentmondásból fa­kad, aminek feloldására ma még nincs recept. Az ellentmondás abban áll. hogy megtapasztalva' az áru- és pénzviszonyok mes­terséges kiiktatásának pusz­tító következményeit, irányt vettünk szerepük érvénye­sítésére, a piacgazdaság ki­alakítására. Irányt vettünk, elindul-, tunk az úton, de még nem vagyunk ott. Ugyanakkor az alkalmazott eszközök nagy része olyan, hogy azok is­mert és elvárt hatásaikat csak egy jól működő piac- gazdaságban képesek haté­konyan kifejteni. A valós piacnak — mint tudjuk — van árkorlátozó hatása, ami megakadályoz­za, hogy a termelők min­denféle költségeiket elismer­tessék az árban, és még nyereségük is legyen. A mi piacunk még nem ilyen, és valószínűleg még több évig nem is lesz az. A kormány megkezdte a támogatások széles körű le­építését. Jelentősen csökken­tette a veszteséges vállala­tok támogatását, az ártá­mogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvéde­lem kiadásait is. A kormány bízik abban, hogy a közvélemény megér­ti: a túlburjánzott támoga­tási rendszer leépítéséhez hozzá kellett kezdenie,- mert enélkül a gazdaság továbbra is tévúton járna, vesztesége­sen termelne. , A helyzet gazdaságpoliti­kai feladványa a következő: az előttünk álló 2—3 évben, de legkésőbb 1992-ig — ami­kor is adósság-visszafiizetési kötelezettségeink jelentősen megemelkednek — a gazda­ság jövedelemtermelő-képes­ségét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek: a tulajdoni rendszer reform­jának, a versenyszabályozás­nak, az importversenynek, a piacgazdálkodás kiépítésének ilyen irányba kell hatnia! Ha maradna a jövedelem­termelő-képesség jelenlegi elégtelen szintje, akkor az áremelés ütemének növeke­dése elkerülhetetlen lenne, s akkor a helyzet valóban drámai irányt venne. Ennek elkerülése alapvető politikai és gazdasági érdekünk, és ez igényli a kormány, a válla­latvezetés a szakszervezetek, minden dolgozó együttműkö­dését. Olyan termelési közszelle­met és mechanizmusokat kell kifejleszteni, ámely a minő­ségi teljesítményt megfelelő­en honorálja, de egyúttal ér­zékelhető módon bünteti a • hanyag munkát, a lógást. Nyilvánvaló, hogy a gaz­dasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg kell változ­tatni., Egyrészt ki kell épí­teni egy ténylegesen műkö­dő gazdasági demokráciát abban az értelemben, hogy a gazdasági élet minden sze­replője — a nagy-, a kisvál­lalatok, a magánvállalkozók és az állam — részére egyen­lő esélyeket, szektorsemle­ges versenyfeltételeket biz­tosítsunk. Ez a gazdasági alkotmányosság alapkritériu­ma. Másrészt még kell változ­tatnunk a vállalatok műkö­désének módját. Itt jelenleg zavarodott, fonák a helyzet, ami a korábbi gyakorlat kö­vetkezménye. Ennek a gya­korlatnak az volt a lényege, hogy a politikai viszonyok demokratizmusának kialaku­lását fékezte és az embere­ket a termelés területén az üzemi demokráciával kíván­ta kárpótolni. Az átmenet harmadik dön­tő eleme a szociálpolitikai fordulat megvalósítása, ami­nek egyik oldala, hogy a termelési folyamatokban ke­mény teljesítményvilágot kell teremtenünk. Ez nem em­bertelen, antihumánus vi­szonyokat jelent, hanem a dolgozók belső motivációjá­nak erősítését. A szociálpolitikai fordulat másik oldala, mondjuk ki végre magyarul: a szegény­séget enyhítő program, a le­szakadók, a hátramaradók, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutók segítése. Eh­hez a helyi szociálpolitikai rendszerek szerepét kell nö­velni, mert csak ezek alkal­masak — megfélelő társa­dalmi ellenőrzés mellett — az egyéni rászorultság meg­állapítására. A mai helyzet, amiben va­gyunk, modell- és nem rend­szerválság. Ha a modellvál­tás nem sikerülne, akkor kerülne a rendszer válság­ba. Választott utunkon ha­ladva mind a siettetés, mind pedig a fékezés veszélyes. A siettetés visszarendeződés­hez, a fékezés bénultsághoz vezethet. Egészséges kocká­zatvállalás szükséges és el kell találni a folyamatnak — a körülmények alakulá­sával számoló — dinamiká­ját. A kormányzati törekvése­ket széles népi bázisra, a szocializmus megújításában egyetértő, partnerkereső erők valódi koalíciójára kívánom alapozni. A különböző szer­vezetek céljaiban, program­jaiban fellelhető az a közös alap, amely lehetővé teszi a kormányzat politikai stra­tégiájának támogatását. A kormányzat törekvései­ben és lépéseiben a politikai rendszer megújítása és de­mokratizmusa összehangolt a gazdasági reformokkal. Ez a koordináltság a rendezett el­mozdulás kulcskérdése, és a kormány ezt nem engedi megbontani! Segíteni kívánjuk a de­mokratikus nyilvánosság erősödését. Ennek sajátos megnyilvánulási formája a kormányhoz, vagy annak el­nökéhez címzett nyílt leve­lek — úgymond — intézmé­nyesülése. Tartalmuk és fel­adóik igen széles skálán mozognak. E helyről szeret­ném közhírré tenni 'a kor­mány és annak elnöke nem negligál egyetlen hozzá cím­zett’ nyílt, de magánlevelet sem. De reakciójában szelek­tálni kénytelen. A korábbi, merev sajtó­irányítás béklyóiból kiszaba­dulva az újságírás is új he­lyet keres és alakít ki ma­gának. A kormányzat abból indul ki, hogy csak egy autonóm sajtó tölthet be a társadalomban felelős szere­pet, ezért a sajtó autonómiá­ját tiszteletben tartja. A kormány számára támo­gatást csak egy probléma­érzékeny sajtó jelenthet, amely a szocializmus meg­újítása mellett elkötelezett. A kormány nem kér egyet­len újságot sem arra, hogy a Minisztertanácsot népsze­rűsítse. Csak arra, hogy le­gyen tényszerű, tárgyilagos és szolgálja, amit kell: a nép, a nemzet érdekeit! Bízom abban, hogy a saj­tó világában a szocialista megújulás iránt elkötelezett kulturális műhelyek fejlőd­nek ki, és a sajtót nem kül­ső politikai diktátumok, ha­nem bensőből vezérelt etikai elvek fogják mozgatni a szép és az igaz szó irányá­ba. Hogy az igazat mondják, ne csak a valódit. — Nyilvánvaló, hogy a je­lenlegi helyzetünkből való elmozdulás konfliktusokkal jár. Ezeket vállalni kell, mert kikerülhetetlenek. Túl kell jutni rajtuk. De végze­tes lehet, ha a politikai élet szereplői, a különböző poli­tikai erők, a meglévő fe­szültségeket nem mérsékel­ni, hanem élezni kívánják. A politikai destabilizálódás — bekövetkezése esetén — gazdasági összeomlást és nemzeti katasztrófát idézne elő. A nemzetközi pénzvilág ugyanis érzékeny a politikai destabilizálódás minden je­lenségére. Ez a tétje annak, hogy normális, rendezett mederben maradnak-e az események vagy sem. Ezt a tétet kell mérlegelnie min­denkinek, aki a politikai küzdőtérre lép, és hitvallása mellett sorompóba áll. Bár­milyen színekben küzdjön, bensejében mindeneinek a nemzet színeit kell hordoz­nia. S a nemzet érdekét nem szolgálja, ha a nemes küzdelem helyett bárki orvul hátbaszúrja ellenfelét. — Ebben a helyzetben a kormány nevében arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkívülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistát, hogy a nemzet sor­sáért érzett felelősségtől ve­zetve, minden erejével aka-. dályozza meg, hogy környe­zetében a szélsőséges indula­tok elszabaduljanak, a fele­lőtlen acsarkodás és a párt­ütő torzsalkodás uralkodjon el., Mindenkinek meg kell ér­teni: most a cél egy új starthelyzet elfoglalása, ami­nek záloga a nemzeti össze­fogás — fejezte be felszóla­lását Németh Miklós. II Honvédelmi Minisztérium bejelentése 9 százalékkal csökkentik a néphadsereg létszámát Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja hétfőn délután, a Magyar Gazdasági Kamara elnöksé­gének ülésén bejelentette: annak érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásá­hoz, és az európai hagyomá­nyos haderők és fegyverze­tek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgya­lások sikeréhez, á kormány — a magyar katonai veze­tés javaslatára — olyan dön­tést hozott, hogy 1989—90- ben mintegy 9 százalékkal csökkenti a néphadsereg lét­számát, és ezzel egy időben a fegyverzetét és haditech­nikai eszközeit is. Németh Miklósnak, a Mi­nisztertanács elnökének hét­fő délutáni bejelentése után az MTI az alábbi tájékozta­tást kapta a Honvédelmi Mi­nisztériumtól: A hadsereg védelmi jelle­gűvé alakításának korábban kidolgozott programja része­ként egyoldalúan csökkentik a Magyar Néphadsereg lét­számát, valamint harci-tech­nikai felszereltségét. A csök­kentés 1989—90-ben mind a szárazföldi, mind a honi lég­védelmi haderőnemet érinti. A néphadsereg összlétszáma folyamatosan, mintegy 8,8 százalékkal — 9300 fővel — csökken. Az egyoldalú csök­kentés során a néphadsereg rendszeréből kivonnak egye­bek között 251 harckocsit, 30 páncélozott szállítójárművet, 430 különféle tüzérségi esz­közt, 6 harcászati-rakéta in­dítóállványt, valamint 9 el­fogó vadászrepülőgépet. A létszám- és fegyverzetcsök­kentéssel párhuzamosan megszűnik egy harckocsi dandár, egy vadászrepülő század, és további szerveze­ti korszerűsítést hajtanak, végre. (MTI) A családegyesítés eredménytelen Segélyt, szállást, kölcsönt kaptak a menekültek (Folytatás az 1. oldalról) egyéb felsőfokú végzettségű ember van. Elhelyezésükkel a tanácsok foglalkoznak, de segít a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és az egyházak is. A rendelkezések szerint eredeti munkakönyvük nél­kül ,is dolgozhatnak, megil­leti őket a segély, és az át­képzési támogatás, s a taná­csok lakást is kiutalhatnak számukra, sőt a lakbérük fi­zetését átvállalhatják. Többen kértek, s vettek föl lakásépí­tésihez kölcsönt, így az ott­honteremtés is biztosított azoknak, akik kétéves lete­lepedési engedéllyel rendel­keznek. Miskolcon ,152-en élnek, megyénk más városaiban 62-en. a községekben ,181-en. A vállalatok abban is segít­séget nyújtottak, hogy a munkásszállásokon elhelyez­ték a náluk dolgozókat. A legjobb jóakarat mellett is adódnak azonban gondok, hiszen a menekültek úgy gondolták, hogy azonnal magyar állampolgárságot, és lakást kapnak. Be kellett látniuk, hogy ez itt sem egyszerű dolog. Többen kér­ték a rendőrségen, hogy ne a román utónevet, hanem annak magyar megfelelőjét írják a letelepedési enge­délybe, s a település nevét, ahol születtek, azt is ma­gyarul jelöljék meg. Ma is nehezen értik meg, hogy er­re a külföldieket ellenőrző osztálynak nincs lehetősége. Bíztak abban, hogy a Ro­mániában maradt családta­gok mielőbb idejöhetnek majd utánuk, s bizony az áttelepülésben a Vöröskereszt nem tudott segíteni. Akii ví­zumot kap közülük, az nem szocialista országba is utaz­hat, eddig mindössze 14-en kérték a harmadik országba kiutazás lehetőségét. A honi hatóságok igyekszenek meg­könnyíteni az ügyintézést, s humánusan eljárni a kérel­mekben, amelyet a mene­kültek csodálkozva vesznek tudomásul', hiszen Románjá­ban nem ezt tapasztalták. Igaz, azt többen sérelmezik közülük, hogy Romániában magyaroknak, itt pedig ro­mánoknak tekintik, szólítják őket, de a lakosság szemlé­letváltása néhol még késik, s ezzel az új helyzettel so­kan nehezen barátkoznak meg. (obc) AZ AKCIÓ TOVÁBB FOLYTATÓDIK! Díjmentes filmhívás! Ha február 28-ig A Miskolci Fényképész Kisszövetkezet szineslaborjában (Miskolc, Tanácsház tér 9. sz.) készítteti amatörképeit, A FILMHÍVÁST DÍJMENTESEN VÉGEZZÜK. Megbeszélés Sátoraljaújhelyen és Szerencsen A szovjet nagykövet megyénkben Az elmúlt*hét végét me­gyénkben töltötte Borisz Sztukalin, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. Szomba­ton a követség első titkárá­nak kíséretében Sátoraljaúj­helyre, a Tokaj-hegyaljai Ál­lami Gazdasági Borkombi­nát központjába látogatod, ahol Mitró István vezérigaz­gató fogadta. A szovjet nagykövet beható eszmecse­rét folytatott vendéglátóival a kombinát szervezeti fel­építéséről, rendszeréről, ezen belül a magántermelőkkel, háztáji gazdaságokkal való együttműködés tapasztalatai­ról. A borkombinát vezetői viszont arra kérték a követ­ség munkatársait, vezetőit, hogy nyújtsanak segítséget a hasonló szovjet vállalatok­kal, üzemekkel való együtt­működéshez. Vonatkozik ez az üzleti kapcsolatokra, a termelési, technológiai rend­szerek tapasztalatainak át­adására, kölcsönös hasznosí­tására. A szovjet nagykövet ezt a segítséget megígérte. Borisz Sztukalin vasárnap a Szerencsi Állami Gazda­ságba látogatott, ahol dr. Osvai György igazgatóval folytatott hasonló témakör­ben eszmecserét, s mint el­utazása előtt hangsúlyozta: kellemes benyomásokat, hasznos tapasztalatokat szer­zett megyénkben. AZ ABAÜJVÁRI ARANYKALÁSZ MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET VÁLLALKOZÓKAT KERES ERDŐTELEPÍTÉSRE, 1989 TAVASZARA. Elsősorban azok jelentkezését várja, akik fenyő-, tölgy-, bükkcsemetével rendelkeznek. Részletes felvilágosítást a tsz elnöke ad. Cím: Aranykalász Mgtsz, Abaújvár Telefon: 7 MOST ÉRKEZETT! 165Xl3-as SEMPERIT gumiköpeny a SZELES UTCAI AUTÓSBOLTBA (Búza téri templom mögött) A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓ TÁJÉKOZTATJA TISZTELT PARTNEREIT, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény és végrehajtására kiadott rendelet lehető­séget ad arra, hogy az élet- és nyugdíjbiztosítások meghatározott körében az adózó állampolgár A NAPTÁRI ÉVBEN BEFIZETETT BIZTOSÍTÁSI DÍJ 20 SZÁZALÉKÁT, MAXIMUM 7200 FORINTOT AZ ADÓBÓL LEVONHASSA. A Hungária Biztositó január 31-éig postán küldi el partnereinek az élet- és nyugdíjbiztosítások 1988- ban befizetett díjainak igazolását. GONDOSKODUNK, HUNGÁRIA TEHÁT VAGYUNK. Fi BIZTOSÍTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom