Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1989. január 7., szombat Aktív nyugállományban „A színház mindig számol velem...” Márti Vera színművésznél Napjainkban otthon Ötvenhárom év a színpadon, abból harminckilenc a miskol- cin. Pontosabban a mostani évad a harminckilencedik, amit Márti Vera színművész a Miskolci Nemzeti Színháznál tölt. Az 1950-51-es évadra szerződtette ide az akkori igazgató, Bozóky István és a Figaro házasságában mutatkozott be. Vígjátékban, prózai szerepben. Ennek pontosan harminc- nyolc éve napjainkban. Amikor idejött, már viszonylag hosszú színházi pálya állt mögötte. Az Országos Színészegyesület Iskolájában végezte tanulmányait, Pozsonyban kezdte pályáját, A mosoly országa egyik főszerepével, de játszott egymondatos szerepeket is. Kassa - egy nyáron miskolci vendégszereplés -, Debrecen, Szeged, Pécs voltak főbb állomásai, míg 1950 őszén ideszerződött. Szerepeinek listáján mintegy 130 darab címe található. Közöttük nem egy olyan, amelyben a többszöri felújítás során több szerepet is játszott. Énekes színésznőként jött ide, operettek főszerepeit játszotta, nagyprimadonnát, zenés vígjátékok, daljátékok főszerepeit, s közben egy-egy prózai szerepet is. Már az első évadban Tschöl mama volt a Három a kislányban és a sok-sok operettszerep után 1956 szeptemberében eljátszotta Síposnét, a megtört, öreg parasztasszonyt Sarkadi Imre Szeptember című drámájában. Azt az öreg parasztasszonyt, aki nem érti egészen a változásokat, a szövetkezetesítést, s fiaiért és férjéért egyaránt aggódik. (- Tizenhét éves koromig falusi lány voltam, ismertem az életünket, végeztem minden falusi munkát, és ebben a Síposnéban, talán ez a falusi életismeret is tükröződött - emlékezik vissza.) Tizenhét esztendeje nyugállományban van. Azaz dehogy nyugállományban! Nyugdíjas, s így dolgozik tovább a színházban. Éppen nyugdíjas életének első évében kapta azt a csodás prózai szerepet, amelyre minden színházlátogató mindmáig szívesen emlékezik: Giza volt a Macskajátékban, az Orbánnét játszó Máthé Éva partnere. S azóta is folyamatosan játszik. Máthé Évával a Macskajátékban Se szeri, se száma az utolsó tizenhét év szerepeinek. Játszott az Optimista tragédiában, a Kaukázusi krétakörben, a Sze- csuáni jólélekben, a Peer Gynt- ben, a Galilei életében, sok zenés vígjátékban, operettben, s napjainkban két kisebb szerepet is formál a Scapin furfang- jaiban. Miskolcra jövetele előtt csak operettet játszott, kivéve a nagyváradi szereplést; az összes nagyoperettet végigjátszotta, a stagione társulatnál. Gyakorlatilag Miskolcon tért át a prózára, olyannyira, hogy mára teljesen átállt. Éz a váltás pedig nem minden primadonna sajátja, nem mindenki tudja ezt megcsinálni. (- Az iskolában Ascher Oszkár növendéke voltam. Ő tanított meg színpadon beszélni. Még a falusi tájszólásomról is ő szoktatott le - emlékezik.) A már említett mintegy 130 miskolci szerepnek mintegy fele esik a nyugdíjas időszakra. Valóban nem nyugállomány ez a tizenhét év! Szeretett mindig a gyerekeknek is játszani. Az elmúlt évadban például ő volt az egyik szereplője a Kvantum-fantum csapdája című gyerekdarabnak. Meseoperákban és operettekben is gyakran szerepelt. Többször a Hamupipőkében, ahol a gonosz mostohát alakítva a gyerekek bizony meg is haragudtak rá. Beszélgetés közben újra visz- szatérünk a sok-sok énekes főszerepre, a kiemelkedő nagyokra, A cigánybáró Ciprájá- ra, az Eladott menyasszony operaszerepére, meg a Parasztbecsület Lolájára, vagy Tímár József partnereként játszott Annára a Palotaszállóban, s arra, hogy Csiszár Imre még főiskolásként, amikor itt vendégrendezett, igen jelentős prózai szerepet bízott rá az Optimista tragédiában. Azért nem volt szokatlan, mert nemcsak a Síposnét játszotta korábban, más prózai szerepeket is. És váltakoztak a prózák meg például a Lüszisztráté egyik szerepe, a bajadér, a My fair Lady és sok egyéb. (- Szerepet soha nem adtam vissza, amit rám bíztak, mindent szívesen játszottam - mondja.)- A közönség, úgy érzem, hamar megszeretett Miskolcon. Az idősebb nézőgeneráció ma is emlegeti régebbi szerepeimet, a fiatalabbak már más szerepkörben ismertek meg, de úgy érzem, ismernek. Ma már minden idegszálammal miskolci vagyok. A várost összes hibájával, erényével együtt szeretem. Pedig bejártam az ország nagyvárosait, van összehasonlítási lehetőségem. Még Pécset szerettem meg nagyon. Nagyszerű kollégák és rendezők mellett dolgozhattam itt már csaknem negyven esztendeje. A színház mindig számol velem nyugdíjasként is. Folyamatosan játszottam, mióta nyugállományban vagyok. Az új főrendező is biztosított, hogy számít rám. Az életem a színház és az otthonom között oszlik meg, magányosan, visszavonultan élek, olvasgatok, vezetem a kis háztartásomat. Most a Scapin furfangjaiban játszom, ez márciusig leköt, mert a Kamara- színház után tájra indul ez a darab. További feladatokról most nem tudok, de bizonyára lesznek . . . Ha visszatekintek miskolci és azt megelőző színházi életemre, csak azt mondhatom: nehéz pálya, de ha még egyszer kezdhetném akkor is színész lennék. Benedek Miklós Fotó: Laczó József Fehér Tiborral a Havasi kürtben Tímár Józseffel a Palotaszállóban Irodalmi barangolások 77. Újhelyi diák: gróf Andrássy Gyula Zemplén vármegye patinás székhelyén, Sátoraljaújhelyen járva, az egykori híres piarista gimnázium épületének falán minap egy emléktábla (bennem a meglepetés, s egyben az öröm érzetét keltve) ez ideig általam nem ismert, nem tudott tényre hívta fel a figyelmemet: e nagy múltú újhelyi iskola diákja volt hajdanán idősebb Andrássy Gyula grój, Széchenyi, Kossuth későbbi híve, a szabadságharc konstantinápolyi követe, távollétében halálraítélt ezredese, Deák Ferenc harcostársa, a kiegyezés utáni első magyar kormány miniszterelnöke, a monarchia nagy hírű külügyminisztere. Mai irodalmi barangolásunk szereplőjévé természetesen nem csupán újhelyi diákévei jussán vált a nagy hírű gróf, hanem politikai beszédei révén is. Ezek ugyanis annak idején nyomtatásban, kötetben is megjelentek, s ezek révén neve nemcsak a politikai, hanem az irodalmi lexikonokba is bekerült. Gróf Andrássy József ezredes unokája, gróf Andrássy Károly fia 1823. március 8-án született. A születési helyet illetően egymásnak ellentmondóak az adatok. Egyes forrásokban szülőhelyéül Tőketerebes, máshol Kassa szerepel, valójában gróf Andrássy Gyula a Gö- mör megyei Oláhpatakon született. Ezt erősíti meg az Akadémiai Értesítő 1891. évfolyama, amely a gróf halálának első évfordulójára emlékezik, illetve a Vasárnapi Újság 1891- es évfolyama, ahol terjedelmes riport számol be erről, sőt arról is, hogy atyja is előszeretettel tartózkodott Oláhpatakon, az általuk épített földszintes kastélyban. Csak a nagy kolerajárvány idején, 1830-ban ment át anyjuk az Andrássy gyerekekkel Tőketerebesre, ahol nagyanyjuk élt. A gyerekek ott töltötték későbbi éveiket. Ez a magyarázata annak, hogy egyes életrajzírók szerint Tőketerc- bes gróf Andrássy Gyula szülőhelye. Kassa pedig nyilván azért került be egyes életrajzokba, mert a gyerek megkeresztelése Abaúj vármegye akkori székhelyén történt. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányai befejeztével a fiatal gróf - kora hagyományainak megfelelően - külföldre utazott, tapasztalatok szerzésére. Onnan hazatérve azonnal bekapcsolódott az itthoni közéletbe. Legelőször a Tisza-szabályozás vállalatában vett részt, 1845 decemberében a szabolcsi társulat elnökévé is választotta. 1847-ben Andrássy Zemplén megye követe lett, sőt egy évvel később a zempléniek főispánjuknak is megválasztották. Ez időben Kossuth híve, Kazinczy Gábor barátja, a Zempléni Kaszinó Társaság tagja. Az 1848-as forradalom kitörése után a zempléni nemzetőrök parancsnoka lett, a szabadságharc idején részt vett több csatában, így a pákozdi és a tragikus schwechati ütközetben. 1849. május 1-től címzetes ezredes (számfeletti az 5. huszárezrednél), s a magyar kormány megbízottja a belgrádi szerb kormánynál, majd pedig Konstantinápolyban. A szabadságharc bukása után a császári hadbíróság távollétében halálra ítélte, sőt képletesen (in effigie) fel is akasztották. Ekkor Londonban és Párizsban élt Andrássy. A párizsi szalonokban a „szép akasztott" néven ismerték a hölgyek a rendkívül vonzó grófot. Amnesztiában 1858-ban részesült sok más, önkéntes száműzetésben élő társához hasonlóan. Hazaérkezése után újból bekapcsolódott a politikai életbe, 1861-től már mint ország- gyűlési képviselő tevékenykedett. A képviselőház alelnöké- nek 1865. december 20-án választották meg. Deák Ferenc mellett övé a legnagyobb érdem az 1867-es kiegyezés létrejöttében. Nem véletlen, hogy Deák Ferenc maga helyett az udvar bizalmát messzemenően élvező Andrássy Gyula grófot ajánlotta miniszterelnöknek. Az 1964-ben megjelent Magyarország története - főszerkesztője Molnár Erik - így jellemzi a grófot: „ . . . származása, pályafutása és egyénisége egyaránt alkalmassá tette erre ti feladatra. Az ország egyik leggazdagabb nagybirtokos arisztokrata famíliájának sarja volt. Olyan családé, amelynek nevét két fivére a hazai kapitalista vállalkozások egész sorában forgatott meg, s tett a nagypolgárság körében is népszerűvé. A negyvennyolcas elvek hite- hagyottai a maguk igazolását ismerték fel a pályája fordulataiban, hiszen a forradalom konstantinápolyi követe, jelképesen kivégzett száműzöttje is volt az az Andrássy, aki „. . .a tékozló fiú” megtérését példázva fogadott hűséget 1857- ben Ferenc Józsefnek, és tíz év múlva az aktív közreműködésével létrehozott dualista rendszer első magyar miniszterelnöke lett. Nem voltak alapos elméleti ismeretei, politikáját nem terhelte elvekkeí és következtetésekkel, rugalmas volt és hajlékony, szellemes rögtönző, tiki merész ötleteivel nemegyszer megrémítette, de mindig elkápráztatta hallgatóságát és nehézkesebb pályatársait. Úr volt és világfi. Inkább lény- lett, mint világított . . 1867. február 17-től 1871. november 14-ig volt miniszter- elnök, s egyben honvédelmi miniszter. Működése idején következetesen igyekezett erősíteni az osztrák-magyar dualizmust. Például 1870-ben szembeszállt a monarchia trialista átalakítására irányuló cseh kiegyezési kísérlettel. A dualista rendszer fennmaradásának feltételét látta abban is, hogy a monarchia, ezen belül az osztrákok lemondjanak a német hegemóniáért folyó harc felújításáról, az 1866-os vereség megtorlásának tervéről. 1870- ben, amikor a porosz-francia háborút a Beust kancellár és az Albrecht főherceg vezette katonai klikk a visszavágásra akarta felhasználni, ő fellépett e terv ellen. Úgy látta ugyanis, hogy ha a poroszokat netalán leverik, s a Habsburgok megszerzik a német hegemóniát, maguk törekednek majd a dualizmus felszámolására. Viszont osztrák vereség esetén német tartományaikat magába ötvözi a születendő új Németország, s akkor Magyarország egy szál maga marad az ellenségessé vált szomszéd népek gyűrűjében. Persze más oka is volt Andrássy fellépésének: a Bismarck vezette Németországban ugyanis egy lehetséges szövetségest látott a Balkán felé törekvő, s a szomszédainkra, illetve a hazai nemzetiségekre is nagy befolyással bíró cári Oroszország ellenében. Később az 1878-as berlini kongresszuson - már mint az egész monarchia külügyminisztere - meg tudta szerezni a németek és az angolok beleegyezését Bosznia-Hercegovina megszállásának kérdésében, majd pedig - diplomáciai tevékenységének mintegy betetőzéséül - 1879. október 7-én aláírta Németországgal az akkor még titokban tartott kettős szövetséget, amelyben a felek arra kötelezték magukat, hogy orosz támadás esetén egész hadseregükkel szövetségesük segítségére sietnek. Ezen egyezmény aláírását követően három nap múlva gróf Andrássy Gyula-aki 1871. november 14- től volt a monarchia közös külügyminisztere - lemondott tisztségéről. Igaz a közös pénzügy- miniszteri tisztet 1876. június 11. és augusztus 14. között rövid időre még betöltötte, valójában ekkor vonult vissza a politikai élet színpadáról. A grófot számos kitüntetéssel elhalmozták élete folyamán. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává 1888. május 4-én választották. Még 1867-ben megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét. 1877-től lelt az aranygyapjas rend lovagja, 1878-ban pedig altábornaggyá nevezték ki. A monarchia egyik leghíresebb diplomatája, az egykori újhelyi diák 67 éves korában, 1890. február 18-án, a Fiume melletti Voloscán hunyta le örökre szemét. Ám rá is érvényesek Arany János költői szavai: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét ...” Hajdú Imre maga hang- és színeffektusaival, felnagyító képességével jelentősen fokozza a hatást, amely egyidőben sok beteghez jut el. Meggyőződésem, hogy 8 órás adásidő alatt meg lehet gyógyítani például ágybavize- lésben szenvedő, a hipnózisnak rendszerint könnyen alávethető betegeket. Vitathatatlanul segít ez a módszer sok betegnek migrén, és a légúti asztmarohamok esetén, ha nem elhanyagolt az állapota. Van hatékony módszerem a kövérség, a dadogás és több más kór gyógyítására, de egyszerűen képtelen vagyok segíteni minden hozzám forduló emberen. A tv-ben sugárzott vagy videón rögzített kezeléssorozat segít ezen az áldatlan helyzeten. Hipnózis a tv-stúdióból Szenzációs műtét tanúi lehettek a szovjet tévénézők. A kijevi sebészeti klinikán altatás nélkül távolítottak el egy nagyméretű daganatot, mert nem alkalmazhattak a páciensnél narkózist. A beteg nem érzett fájdalmat. Az altatást hipnózis pótolta, amit Anatolij Kaspirovszkij hajtott végre, méghozzá a moszkvai tv stúdiójában, csaknem 800 kilométer távolságra-a műtét helyétől. Az ukrajnai Vinnyicából származó 48 éves orvos szerint a tévé és videotechnika segítségével alkalmazott pszichoterápiái módszerekkel is lehet segíteni a betegen,. A távolsági, például telefonon végzett hipnózis már rég nem újdonság, mint ahogy az sem, hogy a dadogás magnószalagra rögzített kurzusokkal is kezelhető. Kaspirovszkij doktor most azonban televíziós gyógymódot ajánl.- Azt hiszem, hogy fantasztikus távlatok nyílnak meg a tévé felhasználásával - mondta Anatolij Kaspirovszkij - mert jelentősen megnöveli a hipnózis erejét: nem a beteg keresi fel a pszichológust, hanem az orvos jelenik meg a lehető legkedvezőbb környezetben, a páciens otthonában. Azután a tévé a
