Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Evek, tervek, remények N emcsak a naptárforduló miatt mond­ható el, hogy a változások időszakát éljük. Kapkodhatjuk a fejünket. Kit így. kit úgy érdekelnek és érintenek az ese­mények. A nyugdíjasokat leginkább a gyógyszerek áremelése foglalkoztatja. Az építőket és az építőművészeket az új, „há­romcsövű” minisztérium létrejötte. A gye­rekesek a napközi otthonos térítési díjak módosulása miatt aggódnak. Sok ezer bor­sodit az foglalkoztatja — és nemcsak a vasasokat — hogyan váltja majd be a re­ményeket a három céget egyesítő vaskohá­szati tröszt. Űj vezérigazgató ' került az LEM élére, leányvállalatok alakultak a Di- gépben, s új szervezeti felállásban kezdi az esztendőt a hejőcsabai cementgyár is. Tucatnyi új törvény, rendelet lépett élet­be, olyanok, amelyek éppúgy befolyásolják a nagyobb, mint a kisebb kollektívák élet­vitelét és életlehetőségét. Hogy mit hoz a jövendő? Ilyenkor az ember hátra tekint, számba veszi a múltat, annak eredményeit és mulasztásait, s előre néz, tervezve a holnapot, a másnapi gyűr- kőzéseket. A változások korát éljük, de erős hittel hisszük, s miért ne hihetnénk, hogy a sok változás nem öncélú, nemcsak a lehetőség és a divat következménye, ha­nem a kibontakozás szándékának kikény- szerített és szükségszerű lépése. S ahogy bonyolódik a világ, egyre bonyolultabbá válnak a gyakorlatot dirigáló szabályok is. A tétel úgy is megfogalmazható, hogy va­lamely rendszert, mechanizmust vezénylő törvény-gyűjtemény szükségszerűen nem le­het egyszerűbb, vagy ha úgy tetszik primi­tívebb, mint maga a rendszer és mecha­nizmus. Az ember ilyentájt összeolvas mindent. A Magyar Közlönyt, a HVG-t, a Fórumot, a rendőrségi közleményeket közreadó napila­pokat, vagy éppen a kormány 1988-ról és 1989-ről szóló helyzetértékelését és prog­ramját. Ne tűnjön nehezebb, szürkébb vál­lalkozásnak az, hogy most csak ez utóbbit recenzáljuk. A tényt, illetve a hivatalos közleményt a december 30-i lapok közöl­ték. A figyelmes szemlélőnek engedtessék meg egy észrevétel: nyolcvannyolc jobbnak tűnik, mint nyolcvankilenc. Néhány önké­nyesen kiragadott cikkely az elmúlt eszten­dőről : „A magyar népgazdaságban — az alap­vető célokat tekintve — teljesültek a kor­mány stabilizációs programjának 1988. évi követelményei.” Most jön az ellentmondás: „Számos területen azonban az elmozdulás kismértékű, átmeneti elemeken alapuló és feszültségekkel is terhes.” Űjabb tétel és újabb cáfolat: „A termelés növekedése megközelítette a tervezettet...” Csakhogy iez a növekedés, nem feledve, hogy az ösz- szehasonlításul választott korábbi év sem kerül nagybetűkkel a magyar gazdaság di­csőségkönyvébe, talán .1,5 százalék... A legutóbbi olimpia színhelyének országában minden bizonnyal megmosolyognák ezt a „dinamizmust”. Az idei program mit ígér: „ ... a kormány vállalja az elkerülhetetlen kockázatokat, az átmeneti veszteségekkel, társadalmi feszültségekkel járó állami fel­adatokat.” Továbbá: „A kormány az árak, a bérek és a külgazdasági egyensúly ala­kulását év közben folyamatosan figyelem­mel kíséri. Beavatkozni azonban csak a ter­vezettől lényegesen eltérő folyamatok kor­rekciója végett áll szándékában.” A vezetés előre megfontolt szándékkal radikálisan nö­velni akarja a folyó fizetési mérleg egyen­súlyát, mégpedig úgy, hogy konvertibilis valutában 50—100 millió dollárral kisebb legyen a passzívum ... Ehhez azonban mintegy fclmilliárd dolláros többletkivitelt kell produkálni. Ügy legyen! A cél elérésé­nek azonban nagy ára van. A lakosság nagy többségét jobban érdeklő tervmuta­tók (belföldi felhasználás, lakossági fo­gyasztás, reáljövedelem, közösségi fogyasz­tás) nullán állnak, vagy éppen alatta ma­radnak a tavalyinak. Mit hoz a jövendő, ha nullára tervezünk? Ha már ígérni sem tudunk? Vagy nagyobb a veszély akkor ha megalapozatlanabb az ígéret, mint akkor, ha belátjuk, felismerjük és közhírré tesszük, hogy jövőre (a külke­reskedelmet leszámítva) a helybenjárás a legreálisabb program? Vagy éppen a mos­tani helybenjárás teszi majd lehetővé, hogy lépjünk, s Magyarország ne csússzon hát­rább a közepesen fejlett országok rangsorá­ban? Csupa kérdés. A válasz fogalmazása már megkezdődött. Munkahelyen és otthon, hi­vatalban és üzemcsarnokban. Nem nézünk könnyű esztendőnek elébe. De egyre fogy az idő, mert az évek futnak, a tervek át­íródhatnak, s megfakulhatnak a remények is. Ne hagyjuk! Brackó István Újra tejesüveg ? Az Ausztriában élvégzett közvélemény-ikútatás .szerint az osztrák tejfogyasztók 60 százaléka vi sszakívánja a te­jesüveget, is 75 százalékuk akikor is hajlandó azt visz- szaszolgálltatni, 'ha nincs raj­ta betét. Ezzel /kapcsolatban egy osztrák üveggyár beje­lentette: új eljárásával a fény ellen védő barna üveg­ből Olyan tejesüveget képes készíteni, amely a hajdani­nál 40 százalékkal könnyebb. A svájci tejipari egyesü­lés vezetője szerint bizonyos tejkészítményeik forgalma az utóbbi három évben megháromszorozódott, s ezt egyértelműén annak tulaj­donítják, hogy üvegben hoz­zák azokat forgalomba. A svájciak szintén nagy arány­ban készek az olyan kiürült üvegeiket, amelyeken nincs betét, elvinni a gyűjtőhe­lyekre. Svájcban a vissza­vitt üvegek aránya 70 szá­zalékos. Kossuth szellemében A monoki Kossuth Kör közleménye Mint arról már lapunkban is beszámoltunk, az elmúlt év decemberében megalakult Monokon a Kossuth Kör. Az alábbiakban nyilvánosságra hozzuk a programjukat, jövő­beni elképzeléseiket tartalmazó közleményüket. Monokon, Kossuth Lajos szülőfalujában a társadalmi szervezeteik, a tanács és az itt élő magánszemélyeik él­határozták, /hogy az immá­ron munkaszüneti nappá nyilvánított március 15-ét, a magyar történelem jeles nap­ját, nemzeti ünnepünket a nagy hazafi szellemének, forradalmi tevékenységének felidézésével rendezik meg. Ennek érdekében és a prog­ramban megfogalmazott fel­adatok koordinálására, 1988. december 19-én megalakult MonOkan a Kossuth Kör. A kör megallákuflásának előz­ményei közé .tartozik egye­bek közt az is, /hogy a te­lepülésen található emlék­helyek állagának ismerteté­sével, bemutatásával, annak idején már a Magyar Tele­vízió és a iMagyar Rádió műsorai (Nézőpont, MR—10 —14, „Segíthetünk?”) is Mo­nokra irányították az ország figyelmét. Majd a Kazinczy Ferenc Társaság 1988. már­cius 26-i ülésén — M. Pász­tor József irodalomtörténész javaslatára — a társaság állást foglalt abban, hogy .tá­mogatást nyújt a monokli (Kossuth szelleméhez méltó) március !15-i ünnepség meg­rendezéséhez. E törekvések­hez kapcsolódott a Hazafias Népfront Borsod-A'baúj- Zemplén Megyei Bizottsága is. A Kossuth Kör 1988. de­cember 28-án tartott kibő­vített ülésén .megjelentek a Magyar Történelmi Társulat, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Hazafias Nép­front B.-A.-Z. Megyei Bi­zottsága, Szerencs Városi Bizottsága és helyi bizott­sága képviselői. Itt megfo­galmazták és elfogadták a Kossuth Kör alábbi prog­ramját: — Szorgalmazzuk és kez­deményezzük a faluban föl- Mhető történelmi emlékhe­lyeik felújítását, a tárgyi és szellemi emlékek ápolását, gyarapítását. — Szándékunkban áll fel­venni a kapcsolatot — a már meglevőkön túl —azok­kal a bel- és külhoni szer- vezetékkel, intézményeikkel, egyesületekkel, melyek Kos­suth Lajos nevét viselik. To­vábbá az 1848-as Emlékbi­zottsággal, melynek szellemi törekvéseihez, elgondolásai­hoz csatlakozunk. Minden Kossuthtal, a szabadságharc­cal kapcsolatos helyi ese­ményt, ünnepséget e szerve­zetek, intézmények, egyesü­letek részvételével kívánunk megtartani. — Kezdeményezzük az ün­nepségekhez kapcsolódó tu­dományos ülésele, történelmi vetélkedők rendezését, ki­adványok megjelentetését. Az 1989-es március 15-i ünnepség tervezett program­ja: 1. Tudományos ülés. Tör­ténészek előadásai az 1849. évi Hábstaurg-trónfosztásról; az akkori fcül- és belpoliti­kai helyzetről; Kossuth La­jos szerepéről, a Kossuth- címerről. 2. Az 1990-es ünnepi program megbeszélése a küldöttségeikkel. Az 1994. évi, Kossuth halálának 100. évfordulójára rendezendő ünnepség előzetes elképze­léseinek ismertetése. 3. Nagygyűlés a Kossüth- szöbornál. (Ünnepi szónok­nak hazánk egyik vezető politikusát szeretnénk meg­nyerni.) A fent leírt program, va­lamint a színvonalas már­ciusi ünneplés tárgyi fölté­teleinek megteremtésénél számítunk mindazon szemé­lyek, intézmények, vállala­tok erkölcsi és anyagi tá­mogatására, akik egyetérte­nek e közleményben meg­fogalmazottakkal. Kossuth Kör Monok, 1988. december 28. Ha nálunk nincs is, a szomszédos Ausztriában annyi hó esett, hogy le kellett zárni a kedvelt lesiklópályát is, St. Antonban. A felelősség közös Abortusz vagy védelem...? Január 1-jén hatályba lé­pett a szociális és egészség­ügyi miniszter rendelete a terhességmegszalkítás új rendjéről. Ez a rendelet a korábbi gyakorlathoz képest bizonyos könnyítéseket tar­talmaz. Sok-soik vita előzte meg a módosítást. Érvek és ellenérvek sorakoztak föl pro és kantra a különböző fórumokon. Többen felve­tették; inkább szigorítani kellene a korábbi rendele­tet, hiszen vészesen fogyat­kozik .népességünk. Ellen­érvként persze elhangzott többek között: a nem kí­vánt, de megszült gyermek csak az állami gondozottak számát fogja szaporítani, s nem jelent majd valódi bol­dogságot, örömet a család­ban. Ügy gondolom, kár lenne vitázni bármelyik állás­ponttal is. Az adminisztra­tív AB-'bizottságon — mely előtti megjelenést sokan megalázónak tartották — mindenesetre változtatni ■kellett, mert a változó kor szelleme meghaladta azt. Ugyanakkor azt is hozzá ■kell tennünk, hogy a csa­ládtervezés emberi jog, s a jog kötelezettségekkel is jár, melyekkel nem szabad viisz- szaélni. Így nem szabad az új abortusztörvénnyel sem visszaélni, s reméljük, hogy a liberalizálás nem vezet parttalansághoz, hiszen a veszély sem kevés. Bizonyá­ra az is sokaikban szül el­lenérzést, hogy ha a sta­tisztikai adatokat megnéz­zük, az elmúlt évben mind­össze 130 ezer körül volt az élveszületésék száma, ugyan­akkor hazánkban 85 ezer, leendő édesanya kért ter­hességmegszakítást, s közü­lük 10—15 ezer a 20 év alat­ti. Az újonnan megjelent rendeletről, előnyeiről, ve­szélyeiről beszélgettem dr. Aszódi Imre kandidátussal, a Borsod Megyéi Család- és Nővédelmi Gondozó vezető főorvosával. — Mint minden rendelet­nek, ennék is vannak pozi­tívumai és negatívumai is. Azért azt is hozzá .kell ten­nem, ezzel nem akarunk senkiinek kedvet csinálni a_ terhességmegszakításhoz, sőt... Nézzük a könnyítése­ket: aki már elhatározta magát, nem kell annyit sza­ladgálnia, mint régebben, hiszen a nőgyógyász szak­orvossal megkonzultálva, a saját maga általi kiválasztott kórházban végeztetheti el a műtétet, tehát ott is kell először jelentkeznie. Ha va­lakinek két élő gyermeke van, nem kell hazug ma­gyarázatokat találnia, elve­szik a harmadik gyermekét, de természetesen minden drágult, így ez i;s, most két­ezer forintot kell fizetnie. Akinek már három, vagy még több élő gyermeke van, annák pedig ötszázát. — Sokan vannak olya­nok, akiknek még ez az öt­száz forint is teher. Mit te­het az, aki ezt sem képes kifizetni? — Joga van indokolt eset­ben fellebbezni, amelyhez már a védőnő környezetta­nulmánya is kell. A terüle­tileg illetékes védőnő csak a hivatali idő alatt a ren­delőben adhatja ki ezt a vé­leményt, melyet szintén az orvosnak kell benyújtani. Ingyenes az abortusz bizo­nyos !betegségek esetében is, amelynek igazoló kórhá­zi zárójelentéseit is magá­val kell vinnie a nőknek, valamint a vércsoport-lele- tét (régi terheskönyvét). — S hogyan rendelkezik a jog a kiskorúaknál? — A 18. életévnél fiata­labb hajadon csak szülővel mehet el az orvoshoz, s a szülő személyi igazolványa is szükséges. Ugyancsak szülővel, gyámmal, gond­nokkal együtt kérhetik a szellemi fogyátélkosók, el­mebetegek, azaz a korlátolt cselekvöképességűek a mű­tétet, igaz, kortól függetle­nül. — A terhesség hányadik hetéig végezhet az orvos terhességmegszakítást? — Általában 12 hétig, de bizonyos orvosi indikáció esetén később is. A 18. év alatti hajadondk pedig ter­hességük 18. hetéig fordul­hatnak orvoshoz. — Miért ez a kivétel? — Magyarország az egyet­len olyan ország a világon, ahol ez a törvény pszicho­lógiai tényeket is figyelem­be vesz. Ugyanis a fiatalko­rúaknál nem csak az anyát és gyermekét érintené a helytelen döntés, hanem a lányon és a fiún kívül a szülőket is, s olyan .konflik­tushelyzetet /teremt, amely egész életüket befolyásolná, s nem a legjobb irányba. Egyébként az egész rendel­kezés könnyítésének az a célja, hogy segítsen a kel­lemetlen halyzétbe kerülő asszonyokon. — Mit kell tudniuk a ve­szélyeiről azoknak, akik ezt vállalják, hiszen ez nem egyszerű beavatkozás, annak ellenére, hogy gyakran hal­lani ezt a mondatot a fiata­loktól: „legfeljebb kikapar­tatom”. — Aki valaha is szülni ákar még, annak ez a vé­dekezési módszer nem aján­latos, hiszen az orvos legna­gyobb rutáiba ellenére is végződhet úgy a műtét, hogy a nő sohasem esik teherbe többé, vagy ha igen, de a terhesség önmagától, idő előtt meglszalkad, azaz kora­szülés, spontán abor tusz kö­vetkezik be. Félre ne ért­sék! A koraszüiléséket nem az abortusz Okozza, de bizo­nyos abortusz Okozhat kora­szülést. — Az ismert védekező­szerekkel együtt mit ajánl azoknak, akik nem kíván­nak szülni, de nem szeret­nének folyton küretre járni a rendelet könnyítése után sem? — A gumi óvszer semmi veszélyt nem rejt, minden­ki használhatja, s van még egy előnye: az AIDS ellen is hatásos védelmét nyújt. Persze, a monogám kapcso­latoknál ebtől nem kell tar­tania senkinek. Fogamzás- gátló tablettát — mely nem veszélytelen ugyan — 14 éves kortól kaphatnak a lá­nyok, s az a jó, ha orvos­hoz, s nem barátnőhöz, ro­konhoz fordulnak a beszer­zése miatt. Ezenkívül azok­nak, aikiik már nem akarnak több gyermeket, ajánlhatom a védőhurOk felhelyezését, és létezik egy végleges meg­oldás is, melyét az elmúlt év januárjától engedélyez­tek hazánkban: ez pedig a sterilizálás. Nők és férfiak is jöhetnek, lehetőleg há­zastársukkal együtt a Me­gyei Család- és Nővédelmi Gondozóba. Negyven éves kor felett mindenki kérheti a műtétet. 35 éves korban három élő gyermek, 30 éves korban négy a feltétel. A férfiaknál ezt járóbeteglként elvégzik, apró beavatkozás, s nem befolyásolja sem a potenciát, sem az orgazmus- készséget. S mindezek a vé­dekezési formáik bármelyike ezerszer jobb, hatásosabb, mint az akármilyen módosí­tásokkal könnyített abor­tusz. Orosz B. Erika ■ Országos diákfotó-pályázat Az idén is megrendezik, Pécsett a diákfotósok hagyo­mányos tavaszi seregszemlé­jét; a szervezők — a KISZ. Központi Bizottsága és a pécsi Tarr Imre Szakmun­kásképző és Szakközépiskola — meghirdették a középis­kolások és szakmunkástanu­lók XXI. országos fotópá­lyázatát. A kiírás szerint a fiatalok személyenként négy­négy fekete-fehér vagy szí­nes képpel pályázhatnak, té­májuk kötődjön az ifjúság­hoz: életéhez és tanulásá­hoz, környezetének változá­saihoz. A pályázatra szánt fotókat március 1-jéig lehet elküldeni a pécsi iskolába A nyilvános képbírálat március 5-én történik. A Magyar Fotóművészek Szö­vetségének tagjaiból, az Or­szágos Közművelődési Köz­pont és a rendező szervek! képviselőiből álló bizottság értékeli, rangsorolja majd a képeket. Az országos fotó- tárlatot hazánk felszabadu­lásának 44. évfordulója tisz­teletére április 4-én nyitják meg Pécsett. Akkor adják át a díjakat is a legsikerültebb képek szerzőinek. A közép­iskolák és a szakmunkáskép­ző intézetek legeredménye­sebben szereplő fotószakkö­rei a kiállítássorozat vándor­serlegét kapják. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom