Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Itt a helye e A bérházakban élő gépkocsi-tulajdonosok igénybe vehetik az otthonuk közelében kialakított parkolókat, de ennek híján par­kolhatnak a közterületen is, ha egyébként nem zavarják a közle­kedést. Miután a személygépkocsik száma nöttön-nö, elöbb- utóbb szűkösnek bizonyulnak ezek a leállóhelyek. Ezért minden autós érdeke, hogy takarékosan gazdálkodjon a területtel. Mind­erre aligha van tekintettel a fotón látható, kimustrált, rendszám nélküli Trabant néhai tulajdonosa, aki úgy tűnik tartós haszná­latba vette a közterület egy részét, a miskolci Vörösmarty utca páratlan oldalán, a 35. számú ház előtt. Fotó: F. L. Főhet a fejünk Bizonyára nemcsak én vallom: szilveszter nem múlhat el kocsonya nélkül. De sokan szívesen látnák a karácso­nyi ételválaszték között is ezt az étket, ha az ünnepek előtt hozzá lehetne jutni o kocsonyának valóhoz. No, de friss sertéslábat ez idő tájt még aranyért sem lehet kapni. Majd elmúlik a karácsony, s az üzletekben ismét meg­jelenik a kocsonya elengedhetetlen tartozéka, a sertés­láb, de nem éppen a legfrissebb változatban. Vajon hol és hogyan tárolhatták az ünnepek utáni napokig? Főhet a szegény háziasszony feje, hogy mit is tegyen vele... Majd eljön az új év és lássanak csodát, szinte mindig kapható friss kocsonyahús. De minden rosszban van va- (ami jó: lehet pótszilveszter» csinálni. Fábián Kálmánná Miskolc ' :' . ' ' ' ' ' • ■' ' ÉH Szerkesztői üzenetek Ifj. Tóth András,- Mező- csá t: Figyelemre méltónak tartjuk levelét, ám kérjük Sikeres vendégszereplés A mezönagymihályi ME- DOSZ Művelődési Ház ven­dégeként három napig tar­tózkodott hazánkban egy 45 fős kulturális küldöttség a szovjetunióbeli ungvári já­rásból. A vendégek a matyó fővárossal, valamint Eger idegenforgalmi nevezetessé­geivel ismerkedtek, majd baráti találkozón vettek részt a Dél-borsodi Állami Gazdaságban. A kulturális delegáció tagjai itt-tartóziko- dásuk idején műsort adtak a mezönagymihályi művelődési házban, szépszámú publi­kum előtt. Nagy sikert ara­tott .a fesztiváldíjas Pallói Népi Citeraegyüttes Kerek Ferenc vezetésével. Műsoruk­ban ukrán, orosz, szlovák és magyar népdalok szerepel­tek. Őket követően lépett színpadra a 20 tagú, szintén fesztiváldíjas Druzsba Táncegyüttes, amely az ung­vári járásból verbuválódott. Sutyi Mihály koreográfiája alapján Hucurka kárpáti táncot, csárdást, valamint a Három muzsikás című tán­cot mutatták be Mihail Pet- rusevlszki zenekarának köz­reműködésével. A táncosok produkcióját hatalmas taps­sal fogadta a közönség. A szűnni nem akaró taps köz­ben Kékedi Lajos vszb-tit- kár köszönte meg a felejt­hetetlen élményt, majd Ha- nis Béla, a MEDOSZ fő­munkatársa emlékvázát nyújtott át a vendégeknek, akiknek nevében Kerek Fe­renc azzal köszönte meg a fogadtatást, hogy kárpátal­jai vendégszereplésre hívta meg a mezönagymihályi népdalkört, a citeraegyüttest és a tánczenekart. Tóth Béla műv. ház igazgató Mezőn agym i h á ly A dráguló élei takarékosságra nevel? Egy Petőfi-monográfia elé írja meg pontos címét, mert ennek híján neim tudunk a felvetett panasszal érdem­ben foglalkozni. Természete­sen kérésére megőrizzük in- kognitóját. B. János, Leninváros: A vitában önnek van igaza, ugyanis a baleseti táppéns időbeli korlátozás nélkül mindaddig jár, amíg a sé­rült üzemi baleset miatt keresőképtelen. Az egyéb címen járó táppénztől elté­rően a baleseti táppénzre jogosultság időtartamát az előzetes biztosítási idő sem befolyásolja. Fehér Zoltán, Borsodszi- rák: Egyetértünk soraival. A történteket azonban utó­lag rekonstruálni már alig­ha lehet, így nyilvánosságot sem biztosíthatunk az eset­nek. Önnek a boltban kel­lett volna tisztáznia az el­adó magatartását, amiért bizonyára a felelősségre vo­nás sem maradt volna el. Amikor az államháztartás sokmilliárdos költségvetési hiánnyal küszködik, a taka­rékosságra, mint költségcsök­kentő tényezőre, nagy szük­ség van. Idővel, anyaggal, pénzzel takarékoskodni le­het, de csak ,akkor, ha az élet minden területén fe­gyelem, szervezettség és rend uralkodik. Milliárdokat lehetne megtakarítani, ha az ügyintézést nem nehezí­tené a bürokrácia. Ha nem pocsékolnánk feleslegesen ennyi papírt, amennyit je­lenleg pocsékolunk. Ameny- nyeiben a szűkös telefon- hálózatunkat nem terhelnék a hivatalok, intézmények, üzemek dolgozói húsz-har­mincperces magánbeszélgeté­seikkel, állami költségre. A Munka Törvénykönyvében engedélyezett ebédidőn kívül nem töltenének százezrek különböző ürügyekkel fél­órákat távol munkapadjuk­tól. Ha a gondjaira bízott anyaggal mindenki úgy gaz­dálkodna, olyan gazdaságo­san, mint a sajátjával. Saj­nos, lépten-nyomon azt kell tapasztalnunk, hogy ezektől a ^követelményektől még messze vagyunk. A városainkat borító pla­káterdők szinte naponta megújulnak. Egymás mellett ugyanabból a plakátból négy-öt díszeleg, majd két nap múlva újabbak, a régi­ek letépve, a földön hever­nek. Gazdagok vagyunk? Beismerjük, hogy a mun­kanélküliség már nem pusz­tán fenyegetés, hanem valós tény. A (munkafegyelem megszilárdítása érdekében mégis keveset teszünk. Be­szélünk arról, hogy jelentős azoknak a száma, akik a létminimum alatt élnek. Nincs elég pénz a szociális juttatásokra, az egészségügy, az oktatás valós költségveté­si támogatására. A televízió például mégis ezreket, sőt egyes vetélkedő esetén tíz­ezreket is fizet, megkérdő­jelezhető vetélkedésein részt­vevő játékosainak. A Bumm- játékkal, ha valakinek sze­rencséje van a telefonálás­sal, többet kereshet, mint az átlagkereset ma. Mind­egy, hogy azt a tévé állami költségvetésből, vagy a szponzorok pénzéből szórja ily könnyelműen. Nincs pénzünk az úthá­lózat, a közlekedés korsze­rűsítésére, és sokszor millió­kat dobunk ki az ablakon meggondolatlanul. Az épít­kezések helyén, környékén még mindig .'értékes anya­gok hevernek a sárba tapos­va, cementzsákok bontatla­nul tönkremenve. A kukák­ban egész és fél kenyerek, mákos és .diós bejglik az ünnepnapok után. Nincs biztosítva a gépko­csiparkunk részére az anyagellátás, de a javítás­sal foglalkozó üzemeink, kisvállalataink mégis az al- katrészcserés javításra ren­dezkedtek be. A javítható alkatrész meg menjen a szemétbe. Az élelmiszert termelők nagy részétől az állam megvonta a támoga­tást, de még mindig hagyja, hogy a közvetítő kereske­delem fölözze le a nagyobb hasznot, elvéve ezzel a ter­melési kedvet. Most újabb áremelés sújtja a nyugdíj­ból, a bérből és fizetésből élők millióit. Bölcsebb, meg­fontoltabb, fegyelmezettebb munkára és szervezésre, nagyfokú takarékosságra van szükségünk a népgazda­ság egész területén ahhoz, hogy nehézségeinkből kilá­balhassunk. Ehhez azonban mindenkinek a maga terü­letén is hozzá kell járulnia. Illés Endre Miskolc Lakat alatt a betörők... Több évtizedes, szorgos gyűjtés alapján dr. Varjas károly budapesti Petőfi-ku- tató elkészítette a „Petőfi- szobrok hazánkban és hatá­rainkon túl” című monográ­fiáját, mely az Antikva Ki­adó gondozásában jelenik meg ez év március elején. A könyvben 195 fotót — zömmel köztéri Petőfi-szob- rokról —, s azokhoz kapcso­lódóan rövid életútleíráso­kat találhat az olvasó. A könyvet Czine Mihály iro­dalomtörténész professzor lektorálta, akinek véleménye szerint ez a mű nagy héza­got pótol Petőfi hagyomá­nyainak ápolásában. A mo­nográfiát 150 forintért lehet megvásárolni, de bolti áru­sítására valószínűleg nem iesz lehetőség, ugyanis a ki­advány nagy részét a szer­kesztőség előre lekötötte kü­lönböző mecénásoknál, akik előrendelésre. Az érdeklődők levélben február 15-ig küld­hetik el megrendelésüket a következő címre: Sörárpa Termesztési Gazdasági Tár­saság, Budapest, X., Pf. 60. 1475. A még megmaradt példányok március 15-én, az új pirosbetűs ünnepen Bu­dapesten utcai árusításra Az ózdi Tekerős völgyben az elmúlt 80—85 évben mintegy 30—40 millió tonna salak gyülemlett fel a vas­kohászat melléktermékeként, mely jelentős mennyiségű vasat tartalmaz. Ennek visz- szanyerésére épült meg im­már ötödik éve a salakfel­dolgozó mű, Center térségé­ben. A fém visszanyerése, a kerülnek. A könyv tulajdon­képpen az 1848.49-es sza­badságharc és Petőfi Sándor halálának 140. évfordulója emlékére készül, de már március 15-én az olvasók kezében lehet. visszamaradó vastalanított salak osztályozása korszerű technológiával történik. A már így visszamaradt salak sem megy veszendőbe, ugyanis építőipari terméke­ket, köztük betonelemeket készítenek belőle. Ma már az acélműi kemencék betét­szükségletének 30 százalékát a salakfeldolgozó biztosítja. olvasó nem tudja, 'gkérdezem: mit B. Sáni a nemzetközi adóhatóság 'víavír/.?..,. —., színi szemlét tarthat az épí­tőknél, ezért a visszaigény­lésnél felhasznált számlákat 5 évig kötelező megőrizni. Ez egyébként érdeke is minden állampolgárnak. de a nyersvasgyártás során is hasznosítanak salakból ki­nyert vastartalmú anyagot. Az elmúlt esztendőben ezál­tal több mint 300 millió fo­rint megtakarítást ért el a vállalat. (Mindez 1 millió 400 ezer tonna salak feldol­gozását jelentette.) A vasta­lanított termékek sorát a vállalat bővíteni szeretné. Jelenleg például kísérletek folynak a színezett térbur­koló lapok gyártására — írja fotót is mellékelve so­raihoz Kerékgyártó Mihály, Özdról. Ha valakinek levélben, vagy akár személyesen sze- netnéneik köszönetét monda­ni levélíróink, mindig ké­nyelmetlen helyzetbe kerü­lünk. Többnyire azt hangoz­tatjuk, hogy az orvos köte­lessége, hogy jól gyógyítson, a kereskedőé, hogy udvaria­san kiszolgáljon ... stb. Időnként mégis helyt kell adnunk az ilyen kérések közlésének is, mert mi is úgy érezzük, hogy valóban megérdemlik a nevesítést a segítők. így történt ez az alábbi esetben is. Pásztor János, sajóecsegi olvasónk kért bennünket, hogy a nyilvánosság előtt is köszönjük meg Kováos Já­nos, rendőr zászlósnak; Gu­lyás Károly, rendőr főtörzs­őrmesternek; Simon László, rendőr törzsőrmesternek, és László Sándor, rendőr törzs­őrmesternek, hogy azonnali pontos intézkedésükkel se­gítséget nyújtottak. Levél­írónkhoz - ugyanis december 30-án hívatlan vendégek ér­keztek, akik mintegy 5000 forint értékű kárt okoztak neki. A bejelentése után ne­gyedórával már a helyszí­nen voltak a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság fent említett dolgozói, s gyors in­tézkedésüknek köszönhetően a betörök már hajnalban la­kat alá kerültek. Mondhatná bárki, ez a természetes, s az összeg sem olyan óriási, hogy ezért bár­ki is köszönetét érdemelne. Lehet, hogy részben az ezt állítóknak is igazuk van, de ez csak nézőpont kérdése, hiszen saját vagyonkája, s testi épsége mindenkinek igencsak fontos. (obc) Dudás Pál Salgótarján pénzügyileg segítették elő a kiadást. Van azonban még lehetőség egyéni, vagy cso­portos előfizetésre, illetve Kelemen Vilma, miskolci olvasónk asztmások és scle­rosis multiplexben szenve­dők részére klubot kíván szervezni. Várja mindazok jelentkezését, akik egészsé­gi és lelki állapotukon javí­tani szeretnének, kortól, nemtől függetlenül. Az ősz folyamán a rádióban is el­hangzott egy ezzel kapcsola­tos felhívás. A klub szerve­zőjét a következő címen ke­reshetik meg levélben az érdeklődők: Kelemen Vilma (volt Szabó Gyulúné), 3535 Miskolc, Erdész u. 14. Tele­fon: 76-456, este 6 óra után. R zeneiskola hasznosítja... Káveczki Vilmosné, mis­kolci olvasónk a vasgyári Dióhéj presszó bezárását te­szi szóvá levelében. Sokak­nak hiányzik ez a cukrász­da — írja levélírónk —, ahol mindig friss, finom sü­teményt lehetett kapni. Be­tértek ide a környék lakó­in kívül azok is, akik édes­séggel akartak kedveskedni a Vasgyári Kórházban fek­vő hozzátartozóiknak, is­merőseiknek. Augusztus óta sajnos már nem vásárolha­tunk itt finomságokat, s kü­lönösen szombat—vasárnap érezzük ennek hiányát, ami­kor a közeli üzletek zárva vannak. Most egy-két kré- mesért is a városba kell utazni, sort állni. 'Vajon milyen sorsot szánnak az üzlethelyiségnek az illeté­kesek? — érdeklődik olva­sónk. A kérdésre Kovács Gá­bor, a városi tanács ellá­tásfelügyeleti osztályának vezetője válaszolt: A Kabar utcai Dióhéj presszót és termelőüzemet a HungarHotels Vállalat üze­meltette ideiglenes jelleggel, míg a belvárosi Rorárius cukrászda és annak termelő­üzeme átadásra nem került. A korszerűtlen, elavult üz­lethelyiség felújítása több száz ezer forintos költséget jelentene, s erre az üzemel­tető nem vállalkozott. A MIK kezelésében levő — je­lenleg üresen álló helyisé­geket — az épületben mű­ködő zeneiskola kapja meg. s ezzel a vendéglátó funkció végleg megszűnik. Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom