Észak-Magyarország, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-19 / 16. szám

1989. január 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Van-e lovoie a szakcsoportnak? Milyen lehetőségeket tud­nak biztosítani a sárospata­ki vonzásikörzetben gazdál­kodó mezőgazdasági üzemek a lakosság másodlagos jöve- vedelemszerzésére ? Él-e a lehetőségekkel .a lakosság, s e tevékenységek jövede­lemtermelő 'képessége a je­lenlegi pénzügyi helyzetben megfelelő-e? Mennyiben szol­gálják a különböző itenme- lési módok a közös gazda­ság, Illetve :az egyéni 'Vál­lalkozóik érdekeit, céljait? Megvalósul-e a közös ikoc- kázatvál'lalás vagy ikiszolgáil- tatottsági viszony á'll-e fenn? S végül. Milyen lehe­tőségek Ikiiaiakításáit terve­zik a piaci viszonyoknak megfelelően ia mezőgazdasá­gi üzemdk? E kérdésekre keresett választ a Sárospa­taki iNépi Ellenőrzési Bizott­ság, amikor is a vonzás- körzet mezőgazdasági üze­meinek szervezésében a bér­leti, a részes és a szakcso­port termelés gyakorlatát, a továbbfejlesztés lehetőségeit vizsgálta. A nyolc nagyüzemet érin­tő vizsgálódás során a NEB arra a megállapításra jutott, hogy a háztáji földön való termesztés a legelterjedtebb egyéni művelődési forma. A gazdaságok általában a bérleti konstrukciót lis elő­nyösnek tartják, csupán két termelőszövetkezetben lelhe­tő fél a részes művelés. A részes műveléstől való ide­genkedés valószínűleg a helytelen jogsz|abály-éntel- mezés következménye. Ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gon gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknél ugyanis egy­értelműen előnyösebb a mel- léltaf ogllalkozásúak részes mű­velése.^ !A Bodrogközi Álla­mi .Gazdaságban az illet­ményföld-juttatáson tál a vállalkozói típusú művelés az elterjedt, ebben a for­mában a gazdaság, csupán költségeit számolja fel, a tel­jes bevétel a vállalkozó kis­termelőé. S kaik azok, akik a föld művelésére vállalkoz­nak? (Nos, ia vizsgálatból ki­tűnik, hogy a főfoglalkozá­sú kistermelők száma el­enyésző. Mellékjövedelem- szerzésre elsősorban a helyi lakosok vállalkoznak, közü­lük :is elsősorban azok, akik főfoglalkozásukban kenye­rüket fizilkai munkával ke­resik meg. A különféle egyéni mű­velési formák 'kialakítását elsősorban a gazdaságok kezdeményezték, s minden­hol az a vélemény tükröző­dött, hogy a nagyobb kocká­zat mellett a nagyobb nye­reség is a vállalkozóké le­gyen. A nagyobb nyereség, illetve a nagyobb nyere­ség lehetősége ugyanis a termelőiket gondosabb mun­kára, hosszabb távú gondol­kodásra készteti. Minden gazdaság partner­iként mutatkozik a művelési 'módok kiszélesítésében, vi­szont a kistermelőik össze­tételiében változást nem re­mélnék az üzemék. Az okoik összetették. Ma, Magyaror­szágon az egyéni művelés a nagyüzem technikai hátteré­re épül, mivel itthon nem készülnek, külföldről pedig nem hoznak be Ikistenme'lés- re alkalmas, reális áron be­szerezhető gépéket, eszközö­ket. Az ipari árak dinami­kus emelkedése ugyanakkor tartózkodóvá teszi a vállal­kozóikat, csakúgy, mint az állandó sulit termékháborűfc. (málna, nyúl tojás). Mire számítanak mégis a jövőben a nagyüzemek? Nos, elsősorban a szakcsoporti formák további bővülésre, bár .az dlasztiszkaiak a kis­termelőik egyéni gazdálkodá­sának bővítését tervezik. Il­letve terveznék, hiszen a bizonytalan állami támoga­tósak a folyamatot lassítják, illletve megrekesztilk. A .Bod­rogközi 'ÁG például szélesí­tené a kihelyezett tehenek tartására szervezett szakcso­portját, ám állattartásra vál­lalkozó nem akad. A jövőt illetően a nagy­üzemük nem éppen optimis­táik. A legjóblb szándékaik ellenére .sem bíznak a szak- csoporti termelés növekedé­sében. Tény ugyanis, hogy séhol sem Indult meg a .tö­meges kistermelés a fced- vezőnék mondott jövedelem- adózás hatására. A válto­zást csak a jövedelmezőség, a szabályozórendszer stabi­litása, 'intetve a piaci 'kiépí­tés együttesen hozhatja. Apropó, piac. A NEB-vizs­gálatból kitűnik, hogy a gaz­daságokhoz kapcsolódó kis­termelés .termékei majd’ ugyanazon piacon találnak gazdára, minit az integráló mezőgazdasági nagyüzem termékei. Az áru értékesí­tését a gazdaságok minden­hol elvállalják, de háztáji vagy bérelt művelés eseté­ben nem zárkóznak el az egyéni értékesítés engedé­lyezésétől sem. S hogyan támogatják a nagyüzemek a kapcsolódó kistermelőiket? iNos, saját forrásból sehogy. Pénze er­re a gaz das agaknak nincs. Ám önköltséges szolgáltatást biztosítanak, a betakarítás után gyors elszámolást ígér­nék, mellékterméket (szak­mát) Ingyen adnak, az ér­tékesítés érdekképviseletét pedig mind jobban szélesí­tik. bea Gyáravatás előtt próbaüzem (Folytatás az 1. oldalról) Elismerően nyilatkozott új gyáráról a Chinoin vezérigaz­gatója. A Miskolc közelében, a Csanyik völgyében, az egy­kori Kriptongyár helyén fel­épült injekcióampulla-töltő és -csomagoló gyárat tegnap te­kintette meg Bihari István. Kétségtelen, soha jobbkor nem létesült még gyár a me­gyeszékhelyen, mint most, ezekben a munkanélküliség­gel fenyegető években. Igaz, nem sokan, mindössze két- százvalahányan dolgoznak majd itt, de érettségizett lá­nyok és asszonyok (zömmel), akiknek elhelyezkedése kü­lönösen problematikus volt. Jelenleg mintegy kilencve- nen serénykednek a steril környezetben, tisztítják a gépeket, készülnek a próba- gyártásra. Ha minden a ter­vek szerint halad, akkor az NSZK-beli szerelők két-há- rom hét múlva életet lehel­nek a gépekbe- Előbb úgy­nevezett száraz, majd desz­tillált vizes próbát tartanak, de márciusban már ampul­lákat töltenek. Az impozáns üzem, — amely erdők ölében épült — évente 150 millió darab, 1, 2, 5 milliliteres ampullát képes megtölteni különböző injekció oldatokkal. A be­ruházás költsége 1,2 milli­árd forintra rúgott, a gyár világbanki hitelkonstrukció keretében valósult meg. A világ egyik legkorszerűbb gyártó-, töltő- és csomagoló­gépsorát szerelték fel', órán­ként nem kevesebb, mint 18,5 ezer, 1 és 2 milliliteres ampulla kerülhet le a gé­pekről. Az új gyár ünnepélyes avatását előreláthatóan az első negyedév végén tartják. I. S. A zempléni táj hagyományokban rendkívül gazdag vidék. Mo- tivumkincsét őrzi a hollóházi és a sárospataki agyagmű- vesség is. Szorgos kezek munkája nyomán készülnek a szebbnél szebb kerámiák az Épitőanyag-ipari Vállalat Sárospa­taki Kerámiaüzemében. Több mint félezer termékük közül már jó néhány ismert, és keresett a piacon. Az elmúlt évben mór Franciaországba is szállítottak diszművázákat. A régies, hagyo­mányos formáktól a modernebbekig számtalan variáció megta­lálható, s a változatosságot a nagy figyelmet igénylő kézi festés is biztosítja. (Laczó József felvételei) Magyarországi borrendek Hajósi Orbán Borrend A rendekhez illő öltözetben. .. Középen dr. Sümegi József, az Orbán Borrend nagymestere. Május huszonötödiké még messze van, a sfölökben még csak itt-ott csattognak a met- szöollók, a szőlősgazdák azon­ban ilyenkor is gyakran emle­getik Orbánt, mivel azzal még nincs megmentve a szüret, hogy jó és szakszerű a met­szés, ott van még a fagy, és azon meditálnak a gazdák; vajon érdemes lesz-e, vagy egyáltalán lehet-e fagyra biz­tosítani? Mert Orbán még „be­habarhatja a babot” május végén is. Hajós-Vaskút szőlő­termesztői talán azért is vá­lasztották Szent Orbánt bor­rendjük névadójául. A Hajósi Orbán Borvend 1985-ben alakult. Nevét Szent Orbánról, a szőlészek védő­szentjéről 'kapta, akinelk a fagyoktól 'kell megvédenie a szőlőt. A borrend segítője, pártolója a Hosszúhegyi Me­zőgazdasági Kombinát. A nagyüzem és partnerei az Alföld déli részén, nem messze a Hunéitól, a Dunán­túlon Tolna megyében, va­lamint a Mécsük nyúlványa­in termelnek szőlőt, körül­belül négyezer hektáron. A Dél-Alföldön elsősorban síkvidéki, míg a Dunántúlon főleg domboldalaikra telepí­tett szőlőültetvények 'talál­hatók. A régebbi ültetvé­nyekre a hosszú ideje ter­mesztett magyar fajták, vagy a helyi adottságokhoz remekül alkalmazkodó régi jövevényfa jtálk a jellemzőik, mint például az Izsáki Sár- fehér, Ezerjó, Kövidinka, Kadarka, Oportó, míg az utóbbi évtized telepítéseinél az olyan világfajtáik domi­nálnak, mint a Rizlingszil­váni, Ghardonnay, 'Muscat Ottonel, Ca'bemetek, vagy a Merlot. A Hosszúhegy! Me­zőgazdasági Kombinát bo­rainak közös jellemzője, hogy az átlagosnál jobb vagy kiváló éghajlati 'körül­ményék, Italajadottságok mel­lett, korszerű termesztési technológiával termesztik azok alapanyagát. A Hajós és Vaskót között elterülő szőlőtermesztési, bo­rászati körzet domborzatát és ballajminőségét tekintve igen változatos, mert a vi­déken adott egymásnak ran­devút a Duna mellett hú­zódó mélyebb, egykori ár­terület, a Duna—Tisza kö­zének futóhomokos vidéke, és a Bácskából felnyúló, ér­tékes talajtípus. Az éghaj­lat — a tipikus alföldihez viszonyítva — kedvezőbb, ment .itt már valamelyest kevésbé zord a tél, nyáron többet süt a nap. E sze­rencsés tenmészeti adottsá­gok, az itt ólt és élő embe­rek szorgalma, és talán Pan­nóniának — az egykori Ró­mai Birodalom határának — közelsége is közrejátszott abban, hogy a szőlőtermesz­tés és -borkészítés története a régi múltba nyúlik visz- sza. Sajnos, történelmünk vi­harai nem csupán viruló szőiőkultúránkat, de az ezek­kel ‘kapcsolatos írásos em­lékek jó részét is elsöpör­ték. A török kori adókönyv­vek, az úgynevezett defterek már egyértelmű írásos em­lékek, s jelzik, hogy akkor­tájt melyik részen, milyen szőlőterületek voltak. Persze a törökök uralmának azért végeredményben a szőlőül­tetvények ds áldozatul estek. De talán szép szimbólum­ként is felfogható, hogy e vidéken milyen szorosan összekapcsolódott az ember és a szőlő sorsa. Míg a tö­rök unalom egyenlő volt a lakosság és a szőlő kipusz­tulásával, addig a 'kalocsai érsekség által az 1720-as években megkezdett bené­pesítés együtt járt a szőlő reneszánszával. A szőlőtermesztés, borké­szítés — kisebb-nagyohb visszaesések ellenére — ál­landóan fejlődött, de a leg­nagyobb lökést kétségtele­nül a múlt század utolsó negyedében jelentkezett fi- loxéravész jelentette, amikor a szőlőtermesztés jó időre gyakorlati lag az Alföldre korlátozódott. E környék nem csupán a bortermelés­ben, de a borkereskedésben is fontos szerepet játszott. Mindenekelőtt .Baját .kell ki­emelni, alhal sokáig utcane­vek is utáltak a városban folyt, igen élénk kereskedés­re (Borrév utca). Űjjáéledt, feltámadott a sző'lészkedési, borászkodási kedv, s véle együtt a hajósi pincefalu. Az emberek kedvvel ápolják szőlőiket, gondozzák pincéi­ket, érlelik boraikat. Gom­bamód szaporodnék a kita­tarozott vagy újonnan épí­tett présházak, pincék. Ezer­nél is több a borospince, éttermék, panziók hívják és várják a vendégeket nem­csak az Orbán-napi borün­nepre, de az év minden napján. S a szervezők, a hírverők között is első a vidéket képviselő Hajósi Or­bán Borrend. ) A hosszúhegy! borok a Német Szövetségi Köztársa­ságon kívül eljutnak Auszt­riába, Svájcba, az Amerikai Egyesült Államokba, Kana­dába, Japánba és a szocia­lista országokba is. A borok mellett a vállalat szállít hazai és export piacokra hagyományos és itankerjesz- tésű technológiával készült pezsgőket, továbbá vermuto­kat is. Az egyik kedvelt bor, a Cabernet Sauvignon francia eredetű, de szinte az egész világon elterjedt fajta. A történelmi múlttal, jó ter­mesztési adottságokkal ren­delkező hajósi 'körzetben ter­melt fajta nem terem sokat, de kiváló minőséget ad. A szőlő szüretelése, a feldolgo­zás, az erjesztés, bőrke? fi és, a hordós, majd palackos ér­lelés évszázados 'tradíciók szerint történik. E bor fo­gyasztását elsősorban a hor­tobágyi palacsinta, babfőze­lék, halászlé, grillcsirke, zsí­rosabb sült szárnyasok, töl­tött tyúk, pirított máj, pör­költek, bifsztek. vadoecse- nyék, sajtok mellé ajánljuk. (bekecsi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom