Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Válasz cikkünkre _______ P énzt, de miért? méltó körülmények között 1 ■ ­ll ■ ­1111111 Ilii Felgyorsult az átadás 16 hír a Lada Siamaro leendő tulajdonosai­nak. Felgyorsult a típus kiadása ai autó­telepeken. A csepeli Merkúrnál novemberben mintegy ezer autót adtok át, és december­ben előreláthatóan ugyanennyi kiadása vár­ható. Együttműködés a tanács és a népfront között A módszerek tovább javíthatók Az 1988. nov. 30-án, szer­dán megjelent „Gaudeamus igitur” című jegyzethez sze­retnék néhány gondolatot hozzáfűzni. A tények: 1988. november 23—24-én több ezer oktató és hallgató, az ország 20 felsőoktatási intézménye mozdult meg az országos demonstráció alkalmával. Több ezer olyan ember, aki a jelenlegi oktatási struktú­rát, az azt irányító mecha­nizmusokat nem tartja elfo­gadhatónak. Megcáfolva az oktató—hallgató között hú­zódó — állítólagos — érdek- ellentéteket, együtt tiltakoz­tak az oktatás érdekében. Az említett cikkét olvasva olyasmi érzésem támadt, hogy szerzője az egyetemis­ták „idealizmusát” megha­ladóan naiv módon látja a demonstráció célját. Mire gondolok? Annyiban min­denképpen igaza van, hogy az értékrenden változtatni kell. De nem a mi, hanem a társadalom értékrendjén. Alapvető szükséglet, hogy a felsőoktatás megítélése vég­re olyan szintre kerüljön, ami őt megilleti (vagy ami akár a középkorban megil­lette). Elengedhetetlen an­nak felismerése, hogy az or­szág jövője függ attól, hogy kik lesznek, milyenek lesz­nek azok, akik tanítani, ter­vezni, dönteni stb. fognak. Maga a szó, hogy „értelmi­ség” szakmai és emberi ér­tékek nélkül csak üres köz­hely. Nyilvánvaló, hogy a vál­tozásokat az egyetemeken, főiskolákon az értelmiség- képzés letéteményeseiben kell megkezdeni, és ha ké­rünk, követelünk, nos, azt ennek érdekében tesszük. Viszont be kell látnunk a következőket: ahhoz, hogy a tanszabadság, a tanári ál­lások mobilizációja és más követelésünk megvalósítha­tó legyen, pénzre van szük­ség. Ahhoz is anyagiakra van szükség, hogy olyan emberek jöjjenek az egye­temekre tanítani, akik szak­májuk legjobbjai, ahhoz is, hogy az „egyetem” névhez tudjunk tanulni. Pénz kell ahhoz, hogy jegyzetek, köny­vek készüljenek, hogy ezek kaphatók legyenek stb. A jegyzet utolsó bekezdé­sét határozottan visszautasí­tom. Nem tartom etikusnak azt, hogy egy szűk csoport érdekeit összekeverje az összegyetemi érdekekkel. Ugyanis a cikkből az olvasó azt a következtetést vonhat­ja le, hogy mit akarnak azok az amúgyis ingyenélő, gazdag egyetemisták! Megle­hetősen sajnálatos következ­tetés. Nem azért kérünk pénzt, hogy mi, mint egye­temisták jól éljünk, hanem szigorúan szakmai alapon: hogy olyan értelmiség le­gyünk, amelyre ennek a na­gyon rossz helyzetben levő országnak szüksége van. Elsősorban pénzt követe­lünk. Nem másoktól elvett, rászorulók keretéből elemeit pénzt, hanem az ésszerűbb, gazdaságosabb termelés kö­vetkeztében egészségesebbé váló mggyar gazdaság költ­ségvetéséből átutalt össze­get. Nem a maradék-elv alapján, hanem a felsőokta­tás helyét helyesen értelme­ző, döntések következménye­ként. Molnár István harmadéves jogász, A Mi Egyetemünk diákmunkatársa * A Hazafias Népfront Mis­kolc Városi Bizottsága és a Miskolci Városi Tanács 1972- ben kötötte meg első együtt­működési megállapodását, s az együttműködés jelenlegi alapjait 1986-ban öt évre meghatározták. A megálla­podásban foglaltak végrehaj­tásáról tárgyalt hétfőn dél­után a Hazafias Népfront Miskolc Városi Elnöksége. Együttműködésük lényeges elemét képezi a közjogi fel­adatok ellátása. Ismeretes, hogy a népfront szervezi az általános és időközi tanács­tagi választásokat. Együttes munkával alakították ki a lakóbizottságok városi veze­tőségét, melynek jóvoltából élőbb, aktívabb lett a ta­nács és a lakóbizottságok kapcsolata. Együttesen vál­lalták fel a tanácstagok to­vábbképzését, amely sikerült, ám még nem. sikerült be­vonni a póttanácstagokat az érdemi közéleti munkába és a tanácstagi klub hatékony munkájának kialakítása is várat magára. Több helyen, többször szer­vezett lakossági fórumot a népfront, de sok kritika ér­te. miszerint az előadók nem eléggé felkészültek, vagy ki­bújnak a nyílt, őszinte vá­laszadás alól. Folyamatos az együttműködés a fogyasztá­si érdekvédelemben, az al­koholizmus, a bűnözés visz- szaszorításában és a szociál­politikai feladatok megoldá­sában is. Ez utóbbival nem elégedettek a testületek, új­ra át kell gondolni a segé­lyezési rendszert, növelni kell a felvilágosító nevelő munkát a veszélyeztetett családok körében, a gyer­mek- és ifjúságvédelmi mun­kában, valamint a cigányla- kossáa nevelésének területén. 1989. január elsejétől Mis­kolc hat városrészében elöl­járóságokat hoznak létre, ezek sikeres működéséhez a népfront sajátos eszközeivel kíván hozzájárulni, A város­építő társadalmi munka szervezésében hagyományo­san jó az együttműködés: a HNF aktívái elismerésre méltó munkát végeztek, ami- ' kor a lakosságot mozgósítot­ták a lakóterületek szépíté­se, így a „Kulturált városi környezetért”, vágj' az „Ava- si arborétum” létrehozása ér­dekében. Együttműködik a tanács és a népfront a művelődéspo­litikai célkitűzések megva­lósításában is. Vannak már ugyan eredmények, így a si­keres író-olvasó találkozók, az olvasótáborok, az ünnepi könyvhetek, ám úgy tapasz­talják, hogy az új lakótele­pek oktatási intézményei — melyeknek közművelődési centrummá kellene válniuk — több dologban elzárkóz­nak. Nem sikerült például előbbre jutni az iskolataná­csok megalakításában, s nem működik hatásosan a „nyi­tott tornatermek” elnevezé­sű akció sem, amely jó le­hetőség lenne pedig a tömeg­sport iránti igény kielégíté­sére. Az elnökségi ülésen meg­állapították, hogy a közös munkát az együttműködési megállapodás szellemében végzi a tanács és a népfront, de a módszerek tovább ja­víthatók. Meg kell fogalmaz­niuk továbbá az egyesülési .és gyülekezési, az új válasz­tójogi, az új tanácstörvény, valamint a népszavazásról szóló törvényből adódó gya­korlati követelményeket, hogy beépíthessék az együtt­működés folyamatába. Előttem van a levél és a „Nyilatkozat” is. Ez utóbbit az ország főiskoláinak, egyetemeinek diákjai írták alá, és so­kan csatlakoztak az aláíráshoz, tanárok, tanársegédek, szimpatizánsok is. Egyetértettéin az érveléssel, hogy’ tudniillik a pénzesz­közök hatékony felhasználását csak igazi autonómiával ren­delkező egyetem valósíthatja meg, valóban működő intéz­ményi demokráciájával, döntési joggal. A tizenkettes szám mellett aláírója voltam én is, csupán azt kifogásoltam, hogy a nyilatkozat több, mint kettőszáz (!) szavas szövegét meg­előzte — és felkiáltójellel — egyetlen rövid szó: „Pénzt!” Ez úgy sebez, ez a felkiáltó- vagy felszólítójeles parancs, mint a nyíl, Vagy úgy érzem, mintha csőre töltött pisztoly- íyal állna valaki a hátam mögött, és még azt is hozzátenne: — „Vagy éttetet!” Nem hiszem, hogy ez a fontossági sor­rend — még akikor sem, ha olanyagiasodon a világ. Négy felsőoktatási intézmény hallgatója voltam, tavaly még én is diákként rettegtem végig (remélhetőleg) az utolsó állam­vizsgát. Ezt csak azért említem, hogy huszonegy évi diá,kos­kodás után 1 némi tapasztalatot szereztem a menzákon, á kollégiumokban. Százki lomét ereket utaztam-, fagyoskodtam büdös várótermekben, készültem szigorlatokra buszon, vo­naton. Minden diploma megszerzése egyben eladósodálsai- mat is jelentette. Számtalan olyan tantárgy volt, amelynek nem volt soha jegyzete, irodalmát pedig nemigen tudtam megvenni. így maradt mindig az előadások jegyzetelése vég nélkül. Ezért nem tudom elhinni, hogy annyira elrongyo- lódött volna minden egyetem, hogy elsősorban a pénzzel lehetne megmenteni. De hát én naiv vagyok, mint ahogy azt fiatal levélírónk megjegyezte. És valóban: e tekintetben vállalom is ezt. Azt is, hogy úgy érzem, bizony hamisan cseng ez a „Pénzt!” felkiáltás olyan fiatalok szájából, akik az életszínvonal azon szintjén sütkéreznek, ahol legtöbbjük esetében, egészen ter­mészetes a jóiét áldása. Esetleg azzal a különbséggel, hogy jogilag nincs a inevére íratva a ház, a kocsi, a bungaló. Ismét elmentem, és el-elgonflolkodtam a parkírozóban, az aulában. A lányok legtöbbje kisebb vagyontárat cipel ma­gán. Ha végigkérdeznénk a hallgatókat és őszintén elmon­danák — bizony kiderülne: egy-két kivételtől eltekintve az átlagos életszínvonalat meghaladó szinten „tengődnek”. Nem hiszem, hogy — mint azt a levél írója megállapította: „egy szűk csoport” — a kiváltságosak vannak kevesen. így érzem én a követelés sorrendjét furcsának. A többi stimmel. Bckccsi Szabó László Jeles napok „Ai olyan napot, melyben évuátadok óta állandósult hiedelem vagy siokós fűződik, jeles napnak nevezik.” LUCA SSiSlli nevét. Gombócba fiúnevekkel cédulákat A név a fény (lux) szóval áll kapcso­latban. A Julianus naptár szerint e napra esett a téli napforduló, így a legrövidebb naphoz á leghosszabb éjsza­ka tartozott, ami éppen ezért az év egyik legboszorkányosabb éjszakája. Mondás is járta: Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. Mielőtt magáról a sok hiedelemmel, „bo­szorkánysággal” együttjáró nap néphagyo­mányaiból ismertetnénk egy csokorra valót, lássuk, ki e nap valódi névadója. A keresztény hagyomány szerint — er­ről beszámol az Érdy, a Debreceni és Cor- n.ides-kódex — e napon a szirakuzai szűz szent Luca nevenapját ünnepeljük, aki ke­resztény hitéért és szüzességi fogadalmáért mártírhalált szenvedett időszámításunk után 310-ben, Pascasius fejedelemsége ide­jén. Magyar néphagyomány szerint szent Luca szemét tűvel szúrtak ki, ezért tiltott dolog december 13-án varrni. Luca talán ezért is lett a középkorban a szemfájósok védőszentje. Dante, aki például gyakorta fájlalta szemét, szűz szent Lucát (különös­képp tisztelte. A magyar néphit bár kétféle Lucát is­mer, jóságosat és boszorkányosat, e napi szokásaink döntő hányada az utóbbival kapcsolatos. E napon a boszorkányoktól óvták a kisgyerekeket, állatokat, fokhagy­mával keresztezték az ablakokat, seprűt állítottak fel az ajtóba. Állítólag e napon, valamint Szent György napján lehetett megtanulni a boszorkányságot. A boszorkánysággal függ össze a legis­mertebb Luca-tnapi népszokás, a Luca szé­kének készítése, amelyet e napon kezdtek faragni, s karácsony estig kellett elkészíteni. Volt, ahol 13-féle fából készült, máshol csak egyből (például bükkből), de szög nél­kül, ám hallani olyan helyekről is, ahol mindennap egy szöget vertek bele. A székkészítés variánsai sokfélék, ugyan­akkor az elkészült termék funkciója azo­nos, mindenféle. E székkel el kellett men­ni az éjféli misére, s ha a tulajdonosa rá­állt. a templomba igyekvő asszonyok kö­zött fel ismerte, ki a boszorkány. Aki persze ilyesmire volit kíváncsi, an­nak a Luca széke mellett egy jó nagy zacs­kó mákot is kellett vinni az éjféli misére, hogy majd hazafelé menet elpergesse, s ez­zel a boszorkányokat cselekvésre, máksze­mek felszedésére kárhoztassa. Ellenkező esetben a boszorkányok elfogták a Luca- szék tulajdonosát, s akkor nem volt ke­gyelem. Lucá-mapkor a fonóban együtt mulatott a falu fiatalsága. Ettek-ittak, szólt a zene. Sötétedéskor beállítottak a Lucák. Fehér lepedőben, belisztezett arccal legények jöt­tek, akik a lányokat ijesztgették. A tréfacsi- nálás egyéb e napi jegyei: leszedték, elcse­rélték a kapukat, eltorlaszolták a bejárato­kat, jobbára mókáskedvű fiatalok. E nap — s ez nemcsak a varrásra vonat­kozott — nőidolag-itiltó nap volt. Aki ezt megszegte, az áJlítólag kővé vált, kemencé­be lökték, vagy sajtárba dobták. Ellenben e napon lehetett kutatni a közeli jövő tit­kait. A lányok például a jövendőbelijeik gyúrtak, forró vízbe tették, s amelyik gom­bóc elsőnek jött fel a víz színére, az abban található nevet viselte majd a jövendő­belijük. Szokás volt a tollaspogácsa sütés is. Egy- egy családban annyi pogácsát sütöttek, ahányan voltak a család tagjai. Ezek mindegyikébe — ki-ki sajátkezűleg — még a sütés előtt egy-egy szál tollat szúrtak. Akinek a tolla sütéskor megpörkölődött a kemencében, arról azt kezdték terjeszteni: a következő évben beteg lesz, vagy meg­hal. Eléggé elterjedt hagyomány volt, a Luca napi búzahajtatás. Ha a búzaszemek ka­rácsonyig hosszú szárral kizöldelltek, akkor az új esztendőben jó gabonatermésre lehe­tett számítani. E Luca-búaát sokféle beteg jószággal is etették. Zöldágsarjasztás (pél­dául meggyágé) is hozzátartozott a Luca- naphoz. Az e napon vízbetett meggy fa ág ha karácsonyra kizöttdellt, azt jelentette, hogy a háznál lévő eladó lány a követke­ző évben biztosan férjet talál. Az időkalendánium voltaképpen a de- 'cember 13-a és december 25-e közötti 12 nap feljegyzett időjárási adataiból, a kö­vetkező esztendő 12 hónapjának időjárására következtetett, ugyanis a néphit szerint minden megfigyelt nap csapadék-, hőmér­séklet-, szélviszonyai a jövő esztendő egy- egy hónapjának meteorológiai viszonyaival azonosak. A jószágszaporulat érdekében többek között az alábbiakat kell cselekedni Luca napján. E neves nap éjszakáján kell szalmát lopni kotlófészeknek, akkor ugyanis hamar lesz a gazdaasszonynak kotlósa. Úgyszintén e napon tollat kell fosztani, vagy mosni, hogy jól tojjanak a tyúkok. Varrni nem szabad, mert akkor bevarrják a tyúk tojónyilását is. Lucakor fokhagymát adnak a kakasnak, mondván „jobban alá­válik a tojás a kotlónak”. A tyúkokat pisz­kaiéval is szokás szurkálni a következő szöveg kíséretében „ne csak úgy kotkodá- csoljatok, mint a szomszédasszony tyúkja, hanem tojjatok!” Lucától karácsonyig hét­féle maggal etetik a baromfit, hogy sok csirke legyen a következő évben. A szerencsével kapcsolatosak a követke­ző Luca-napi szokások: A névnap éjszaká­ján szokás volt a szénát puskával őrizni, mert ha lapnak belőle, a ház jövő évi sze­rencséje is odavész. December 13-án pél­dául arra is nagyon ügyeltek, hogy az első látogató férfi legyen (sőt e napon a lá­nyok, asszonyok még a szomszédba sem igen mentek át), nehogy elvigyék a sze­rencsét. L ucát — kiről bevezetőmben már szól­tam — szelídségéért az Isten szents’ jei sorába emelte. így tartja a nép­hagyomány. Éppen ezért napjának előes­téjén lány- és fiúgyermekek versekkel kö­szöntötték hajdanán, méghozzá emígyen: Megjöttem én jó este, » Luca köszöntésére: Luca, fekszik ágyában Az őrző angyalával. Gyere Luca menjünk el, Mennyországot nyerjük el. Ha mi aztat elnyerjük, Boldog lesz az életünk. Hajdú Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom