Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-12 / 295. szám
1988. december 12., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Munkál- és munkást' keresnek Egy állásra tíz pályázó A mokány barna ember dühös. Negyedszer van itt, kétszer már kapott címet, de mind a két helyről elküldték. — Éppen csak belepillantottak a munkakönyvembe — mondja —, azután közölték: nem alkalmaznak. Itt a tél, tüzelőt még csak vettünk valahogy, de már dolog kéne ... Dolog pedig nincs. Nem úgy, mint nyáron, amikor segédmunkást keresnek kőműves mellé, amikor napszámban lehet szőlőt kapálni, amikor hol itt, hol ott akad hórukk munka. Most még igazán hó sincs, hogy lapátolni lehessen. A mokány barna embernek nincs szakmája, és munkanélküli. Egy, a több száz közül. .. Pereg a képernyőn a helyi szerkesztésű képújság. Az LEM lakatost és olvasztárt 'keres, az ÉÁÉV ácsnak kínál munkát, a drótgyár forgácsolókat alkalmazna. Akad kínálat jócskán. Négyen ülnék a padban, rezzenéstelenül figyelik a színes tévét. A három Galyas testvér és Balogh Gusztáv Móráról jc>t;t Miskolcra, a megyei munkaügyi szolgáltató irodába. Galyas Sámuel viszi a szót: — Nem munkát keresünk hanem az igazunkat — ma gyarázza. — A tanácstól kaptuk az ötletet; dolgozhatunk jó pénzért Kassán is. Leszámoltunk előző munkahelyünkről, Kassán viszont — mikor már munkába álltunk volna — azt mondták: nem foglalkoztatnak. És most két szék közül a földre kerültünk ... Űlk négyen — ha nem is jön össze szlovákiai munkájuk — azért bizakodhatnak. Szakmájuk van, s így vélhető: munkahelyük is lesz. Ám mennyi embernek nem lesz egyhamar ... ! Nagy a forgalom az irodában, szinte egymásnak adják a kilincset. Igaz, szak- középiskolát végzett és szakmunkás ritkán téved be, de olyanok, akik nyolc osztályt jártak ki, vagy még annyit sem — sokan vannak. Meglepően sok a nő, az ügyintéző később el is mondja: — Egy keresetből nehezen élnek meg a családok ... Mondata igazát támasztja alá az a középkorú asz- szony is, aki könyvelési munkát vállalna el valahol, több, mint évtizedes munka- szünet után. Néki találnak állást, de akad olyan, akinek azt tanácsolják: jöjjön vissza holnap, a jövő héten ... MOST JÓ LENNI LAKATOSNAK Nincs már kartotékozás. Számítógép klaviatúráján „zongorázik” az ügyintéző, 'keresi, kinek, milyen munkát kínálhat. Olvasom a monitort — szakmunkások kellenek jóformán minden cégnek. — Ha csak a puszta számokat nézzük, akkor a megyében több a betöltetlen munkahely, mint az állást kereső. Váraljai Károly osztályvezető mondja ezt, majd számokkal is alátámasztja mondandóját: — Az esztendő első háromnegyedében majd’ négyezernyolcszáz embert keresték munkára a vállalatok, szövetkezetek, intézmények. Ebben az időszakban munkanélküliként kétezerötszáz embert tartottunk számon. Igaz, ez utóbbi szám csak nagyobb lehet: nem jelentkezik nálunk mindenki... Ellentmondás? Ha a puszta statisztikát nézzük: az. Ám a munka után szaladok .majd’ háromnegyede szakképzetlen. — Minden segéd-, illetve betanított munkási munkahelyre csaknem tíz munkanélküli „pályázik” — mondja az osztályvezető. A munkást kereső vállalatok pedig zömével szakmunkásokat alkalmaznának. Szerencsés ember az, aki lakatos, kőműves, burkoló, vagy ács. Válogathat a jobbnál jobb ajánlatok között. Festőnek viszont nem jó lenni manapság... NEM A SEGÉLY AZ ORVOSSÁG A vegyi gyáraiknak, a kohászatoknak, a szövetkezeteknek, az építőipari cégeknek egyre kevésbé van szükségük úgynevezett „vatta-emberekre”. Elmútóban az az idő, amikor a bérstatisztikát velük kozmetikázták, a feszített bérgazdálkodás következtében minden gazdálkodóegység igyekszik megszabadulni a nem produktív emberektől. A munkaügyi szolgáltató irodának minden városban működik kirendeltsége. Ebben az esztendőben ez idáig több, mint húszezer ügyfél kopogtatott be az irodákba, az ózdi és a miskolci iroda munkatársai unatkoztak a legkevésbé. Váraljai Károly jegyzeteibe pillant: — A nálunk megfordultak közül a harmadik negyedév végéig csaknem négyszázan töltötték meghosszabbított felmondási idejüket, elhelyezkedési támogatásban majd' másfél százan részesültek, s körülbelül ugyanennyien mentek korkedvezménnyel nyugdíjba. Özdon, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Kazincbarcikán átképző tanfolyamok indultaik, többek között kőműves, szakápoló, gyors- és gépító lehet az, aki ide beiratkozik. — ötvenéves fejjel üljek be a padba? A férfi, aki ezt kér*di, a Diósgyőri Gépgyárból jött. Több tucat társával egyetemben kapta meg a közelmúltban felmondólevelét. A kérdésre saját maga válaszol: — Nem. Majdcsak lesz valahogy... Vélt igazát a tapasztalat szerint többen osztják. A szakmát adó tanfolyamokra beiratkozottaknak ugyanis csak töredéke jut el a vizsgákig, a többiek lemorzsolódnak. A hébe-ihóba akadó alkalmi munkák, a különböző címen felvett segélyek, minden bizonnyal kifizetődőbbek, mint az iskolapadot koptatni. Pedig hát — s ez már egy értekezleten hangzott el — a borsodi foglalkoztatási gondok orvoslásának nem a munkanélküli-segély a fő eszköze (egyébként érdékes és elgondolkodtató: a munkanélküliséget egyelőre nem a sokat emlegetett szerkezet- váltás indokolja, hiszen ez egyáltalán nem halad kellő gyorsasággal), hanem a szákmunkássá válás, az új munkahelyek teremtése és jövedelmező gazdasági szervezetek kialakítása. Illésy Sándor A megyei munkaügyi szolgáltató irodában. A szakmunkások válogathatnak az állásajánlatok közül, segédmunkásnak visiont nem jó lenni mostanság... Fotó: Balogh Imre ŰZ ÉSZAK és a miskolci rádió EDELENYBEN Százan gyógyítanak negyvenezret Az edclényi rendelőintézet negyvenezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodik. Nem könnyű terület egészségügyi szempontból sem ez a környék, hiszen a bányaüzemben, a nehéziparban és a vegyiparban dolgozó munkás nem mondható, hogy sokat tenne saját egészsége védelmében. Az egyik itt dolgozó orvos úgy fogalmazott: messze még az az idő, hogy az egészséges ember csak tanácsért ellátogasson az orvoshoz. Itt még főként akkor megy orvoshoz a beteg, ha viszik, így ezt az egészségügyet inkább betegségügynek nevezhetjük, s az orvos napi munkája nem a megelőzésből, hanem a „tűzoltásból” áll. A gyógyító munkához szükséges tárgyi, s személyi feltételekről beszélgettünk dr. Vádnál Tibor belgyógyász főorvossal, aki 25 éve él és gyógyít Edelényben, így a körülményeidet jól ismeri. — Huszonhat évvel ezelőtt épült a jelenleg is használatos rendelőintézet. Akkor még csak a négy alapszakma képviseltette magát. Mostanra ideggyógyászati, belgyógyászati, szemészeti, fül-orr-gégészeti, sebészeti, fogászati, nőgyógyászati szakrendelés is van, az öt körzeti, a három fogászati, a körzeti gyerekgyógyászati, és bányaüzemi szakrendelés mellett. Ilyen jó még sohasem volt az ellátás, mint most. — Vannak-e üres orvosi állások, s ha igen, mit tesznek azért, hogy betöltsék? — Jelenleg két fogászunk van, s egy harmadik állást is hirdetünk, de ezzel már az iskolafogászati ellátás is megoldódna. A tipikus hiányszakmák is betöltötték. Ahol pedig gond adódik, ott magasabb fizetést kínálunk, no és lakást is kap, aki hozzánk jön dolgozni, ami az ínséges lakásviszonyok és megfizethetetlen árak miatt azt hiszem sokat nyom a latban. Egyébként 105 egészségügyi dolgozó lát el negyvenezer embert, s ebből 64-en vagyunk a szakrendelőben. — Van-e elegendő utánpótlás: asszisztensekre, ápolókra, védőnőkre gondolva? — Igen, ez egy érdekes dolog. Amíg más területeken ezekből a szakemberekből hiány van, nálunk elegendő a létszám, főként mióta az egészségügyi iskolákban oly sokan végeznek. Időnként nem is tudjuk őket elhelyezni. Fogászati szakrendelésen Fotó: B. I. — Milyen a rendelőintézet műszerezettsége? — Jó közepesnek mondható. Az éjszakai ügyeletekhez nemrégen kaptunk URH-ké- szüléket, ami a nagy terület miatt nagyon fontos volt, s megkönnyíti az orvos dolgát. A belgyógyászatunkon van BKG-készülék, kaptunk fizikoterápiás berendezéseket is. Talán a fogászati műszerekre férne rá egy kis felújítás, de hát ezek meglehetősen drágák. A laboratóriumunk, mely közös az itteni tüdőkórházzal, jól felszerelt. — Miért kellett „összekötni” a két intézményt? — Jó, ha a szakrendelők mögött kórházi háttér is van, nálunk pedig ezt gazdasági szempontok is vezérelték. így előnyösebb a gazdálkodásunk, és egy kézben van az irányítás is. A tüdőkórház profilja is megváltozott, hiszen belgyógyászati osztály is működik már az intézményben. Az ottani műszerezettség is jó, korszerű berendezések segítik a gyógyítást. A kórház és a rendelőintézet tehát közösen működik Edelényben. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan vélekedik az egészségügy munkájáról a főorvos. — Ha valami városias Edelényben, hát akkor az egészségügyi ellátás annak mondható. Mindkét intézményben korszerű műszerekkel, jó körülmények között dolgozhatunk. A kórházhoz fél megye — 420 ezer ember — tartozik. A belgyógyászati részleg kialakítását az is motiválta, hogy például Tornabarakonyból ne kelljen a lakosságnak messzebb utaznia. Jelenleg is folyik a kórház rekonstrukciója, amelyre azért volt szükség, mert amióta felépült, nem költöttek rá, most 40—50 .millióba kerül a felújítás, amelyet a megyei tanács fedez. Azt is hozzá kell tennem, ez az első olyan fejlesztés, amikor nem az ágyak számát növeljük, hanem a komfortfokozatot javítjuk. — Milyen a lakosság egészségi állapota? — A táppénzes mutatóink nem rosszabbak a megyeinél, de ez persze nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk. A legnagyobb gond az alkoholizmus. A legyengült szervezetű embert ugyanis sakkal nehezebb gyógyítani, talpra állítani. Az emberek jó része egyszerre iszik és dohányzik, s ez nagy veszélyforrás. Évente 3500—4000 beteget kezelünk a kórházban, s ezek egy része nem kerülne ide, ha nem lenne iszákos. Ilyen állapotban egy tüdőgyulladás is végzetes lehet, hiszen a szervezetük ellenállóképessége egyenlő a nullával. Ez azonban nemcsak Edelény és környékére, hanem a megyére is jellemző. — Van-e arra lehetőség, hogy innen is eljussanak az orvosok kongresszusokra, megismerjék a legújabb eredményeket, hogy továbbfejlesszék magukat? — Azt hiszem az akarat a meghatározó. Folyóiratokat, szakirodalmat a világ bármely részén meg lehet ugyanis rendelni, s tudományos tanácskozásra is eljuthat bárki, publikálhat is, akinek erre igénye van. A lehetőségek adottak. Orosz B. Erika vélhetik el a Borsod megyei termelőszövetkezetek, hogy az előzetes elképzeléseknek megfelelően teljesítették erdőtelepítési tervüket. Megyénk Somogy után, az országban a második helyet foglalja el a tsz-erdők nagyságát tekintve. A megye több mint 90 közös gazdasága rendelkezik kisebb-na- gyobb erdőterülettel, amelynek nagysága meghaladja a 44 000 hektárt. Ez a terület most mintegy 250 hektárral növekedett. Üj erdőt az idén csaknem 20 termelőszövetkezet telepített, amelyhez vissza nem térítendő állami támogatást kaptak. A fafajták megválasztásánál előnyben részesítették a gyorsan növő fajtákat, így például a fűzféléket, az akácot — de ültettek tölgyet is. Jelentősen növelték erdőterületüket az Encsi Fatársuláshoz tartozó tsz-ek. Ugyancsak jelentős területen, 27 hektáron ültetett csemetét a sárospataki Kossuth Tsz. Mindkét helyen a másra nem hasznosítható ártéri részeket vették ezzel művelés alá, ahová a nedves, vizenyős talajt jól hasznosító nyárféléket ültettek. (Ezek gyorsan nőnek és jól értékesíthetők.) A legelőnek sem alkalmas kopár domboldalakat is beültették különböző fafajtákkal a szendrői, valamint a bükkábrányi tsz-ben, ahol 20—20 hektárnyi, másra nem alkalmas területet hasznosítottak. Erdő telepítők Az év végi leltárkészítésnél az eredmények között köny-
