Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Gorbacsov beszéde az EHSZ közgyűlésén 1988. december 8., csütörtök A lakóterületi pártmunkáról Tegnapi számunkban kezdtük el, s ma folytatjuk Juhász Péternek, a megyei pártbizottság titkárának azt a beszédét, amelyet a közelmúltban, azon a miskolci tanácskozáson mon­dott cl, ahol a körzeti lakóterületi pártmunka időszerű kér­dései szerepeltek a napirenden. (Folytatás az 1. oldalról) Állást foglal amellett, hogy sokoldalú fórumon vitassák meg az adósságválság ren­dezésének módozatait, s en­nek keretében az ENSZ égi­sze alatt tartsanak konzul­tációt az adós és a hitelező államok kormányfői. A beszéd legnagyobb ér­deklődéssel fogadott részé­ben Gorbacsov közölte, a Szovjetunió határozatot ho­zott arról, hogy csökkenti fegyveres erőit. „Az elkövetkező két év­ben fegyveres erőink létszá­mát 500 ezer fővel csök­kentjük — mondotta. — Lé­nyegesen csökkentjük ha­gyományos fegyverzetünket. Ezt a. csöikkentést egyolda­lúan hajtjuk végre, nem kötjük össze azt a bécsi utó­találkozón elfogadásra ke­rülő mandátum szerint meg­tartandó tárgyalásokkal. A Varsói Szerződésben lé­vő szövetségeseinkkel egyet­értésben elhatároztuk, hogy 1991-ig hat harckocsihadosz- tályt vonunk ki az NDK-ból, Csehszlovákiából és Ma­gyarországról. E hadosztá­lyokat feloszlatjuk. A szov­jet fegyveres erők ezen or­szágokban állomásozó had­(Folytatás az 1. oldalról) között is építkezik, tudato- tosan rakja egymás mellé az okos érvek, s a tiszta emberi értékek tartós mo­zaiklapocskáit. A továbbiakban arról be­szélt az első titkár, hogy feladataink megoldása köz­ben kitüntetett szerepet szá­nunk a nyilvánosságnak. A glasznoszty nem állt meg a megye határánál — hangsú­lyozta —, sőt!... — A tömegtájékoztatási eszközök dolgozóitól két dol­got szeretnék kérni. Az egyik, hogy őszintén, ken­dőzetlenül, hitelesen, ponto­san, gyorsan tájékoztassa­nak. így mutassák be a va­lóságot, még akkor is, ha az egyesek számára kínos lehet. Vagyis: a tömegkom­munikáció tehát mindent mutasson be, hű tükör le­gyen. A hatalomnak kellő türelme keill, hogy legyen ez iránt. Azaz, nem okol­hatja a tükröt, ha a kép torz. De a tükör maga ne torzítson! Másrészt az a ké­rés, hogy a feltárt tények ismeretében, hitet öntsenek az emberekbe. Tartást, ön­bizalmat kell adni, erősíte­ni kell cselekvőkészségün­ket. Ünnepi beszédét Dudla József a következő gondo­latokkal fejezte be: — Pártbizottságunk a kö­zelmúltban elemezte a me­gye belpolitikai helyzetét. A testület megállapította, hogy a megszaporodott el­lentmondások, a növekvő fe­szültségek próbáját, a párt- szervezetek eddig kiállták. Ez nem kis eredmény. S eb­ben benne van az itt je­lenlevők munkája is; ame­(Folylatás az 1. oldalról) óta a vállukra rakunk? Ez­zel sokkal komolyabban kell a jelenleginél foglalkozni. A munkanélküliséget sem súlyának megfelelően kezel­jük. Ezen a téren a kibon­takozás alapja az iskolázott­ság megteremtése. Más vé­lemény szerint, a munkanél­küli segély erkölcstelen, mert nem tartozik hozzá tel­jesítmény. Ezt a pénzt in­kább továbbképzésre kell fordítani. A vita öszefogla- lása után a testület a mó­dosításokkal élfogadta a té­zistervezetet, és annak a le­vélnek a szövegéit, amelyet a páritalapszervezetékhez in­téznek. seregcsoportjaiból kivonjuk a deszantegységeket és szá­mos más egységet és alegy­séget, beleértve az átkelési deszantegységeket, azok fegy­verzetét és haditechnikáját. A három országban állomá­sozó szovjet fegyveres erők létszámát 50 ezer fővel, fegyverzetét 5 ezer harcko­csival csökkentjük. Vala­mennyi olyan szovjet had­osztályt, amely egyelőre még szövetségeseink területén marad, átszervezünk, a mai­tól eltérő szervezetet' adunk nekik, amely a harckocsik nagyarányú kivonása után egyértelműen védelmi jelle­gű szervezet lesz. Ezzel egy időben csök­kentjük a Szovjetunió euró­pai területén állomásozó fegyveres erők létszámát, fegyverzetének mennyiségét. Együttesen a Szovjetunió e részében és európai szövet­ségeseink országai területén a fegyverzetet 10 ezer harc­kocsival, 8 és fél ezer tüzér­ségi eszközzel, 800 harci repülőgéppel csökkentjük. E két év alatt jelentősen csökkentjük a Szovjetunió ázsiai területén lévő hadse­reg-csoportosításokat is. A Mongol Népköztársaság kor­mányával egyetértésben ha­közök, a városi és az üze­mi lapok, a kábeltelevíziók dolgozóinak tevékenysége... A szocializmus most lett igazán nagy vállalkozás, s hogy sikeres is legyen, fe­lelős közreműködésre kér­jük, hívjuk, várjuk mind­nyájukat: újságírókat, a rá­dió és a televízió munka­társait, a lapkiadó, a nyom­da dolgozóit, a terjesztéssel foglalkozókat. Szeretném, ha a mai találkozásunk is de­monstrálná: becsüljük .mun­kájukat, számítunk közre­működésükre. Az ünnepi beszéd után ke­rült sor az idei sajtónapi ki­tüntetések, nívódíjak, jutal­mak átadására. A megyei pártbizolttság nívódíjával Őnodvári Miklóst, az Észak- Magyarország főszerkesztő- helyettesét jutalmazták. A megyei tanács Kiváló Dolgo­zója címét G. Tóth Ferenc, a miskolci rádió helyettes vezetője és Szatmári Lajos, lapunk belpolitikai rovatve­zetője vehétte át. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak nívódíját Nagy Zoltán, lapunk főszerkesztője, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságának nívódíját Mács Ildikó, a miskolci rádió szerkesztője, a Miskolc Vá­rosi Pártbizottság nívódíját Békés Dezső, a Déli Hírlap főszerkesztője kapták. Ní­vódíjban részesült ezenkí­vül (Miskolc Városi KISZ- bizottságtól) Bujdos Attila, a Déli Hírlap munkatársa, (a Hazafias Népfront Mis­kolc Városi Bizottságától) Szabados Gábor, a Déli Hír­lap rovatvezetője: (a Szák- szervezetek Városi Bizottsá­gától) Oláh Erzsébet, a Dé­li Hírlap munkatársa; (a Te­A pártbizottság intézkedé­si tervjavaslatot fogadott el, a pártértekezlét előkészíté­sével kapcsolatos feladaltok- ra. Kárpáti Zoltán, a városi pb titkára elmondta, hogy az egynaposra tervezett pártér­tekezleten beszámoló hang­zik el a város politikai hely­zetéről, a pártbizottság el­múlt (1988) évi munkájáról, és feladatairól. A pártértekezlet nyilvános lesz, a delegáltakon és meg­hívottakon kívül egy behan- gosított teremben az érdek­lődő párttagok tv-'képernyő- kön követhetik figyelemmel a vitát. A testület szerdai ülésén úgy döntött, hogy változat­lanul 63 tagú marad. A pb­zatér az országból az időle­gesen ott állomásozó szovjet erők jelentős része.” Mihail Gorbacsov egyúttal bejelentette, hogy a Szovjet­unió lépéseket tesz védelmi iparának békés célokra tör­ténő fokozatos átalakításá­ra. Kijelentette, teljes mér­tékben reális a védelmi ipar ilyen átalakítása. A Szovjetunió a maga ré­széről kész számos lépés megtételére e téren — han­goztatta Gorbacsov, megál­lapítva. az elképzelések kö­zött szerepel a védelmi ipar átalakítási terveinek kidol­gozása, a Szovjetunióban je­lenleg megvalósított gazda­sági reformok keretei kö­zött. 1989-ben kísérletképpen két-három üzem ilyen át­alakításának előkészítését va­lósítják meg és közzéteszik a tapasztalatokat arra vonat­kozóan, hogyan helyezték el a haditermelésű ipar szak­embereit, hogyan használják fel a polgári termelésben an­nak gépi berendezését, épü­leteit és‘fel szerelését. „Kívánatos, hogy minden ország, mindenekelőtt pedig a katonai nagyhatalmak ter­jesszék elő hasonló tervei­ket az ENSZ-ben” — han­goztatta Gorbacsov. szövtől) Szemes István, a rá­dió szerkesztője; (az MHSZ Miskolc Városi Bizottságá­tól) Tóth Zoltán, a Déli Hír­lap rovatvezetője. A Borsodi Szénbányák Ki­váló Dolgozója kitüntetést Oravec János, a Déli Hírilap szerkesztője, a Tűzoiltóság megyei parancsnokságának Tűzbiztonsági Érmét Lovas Lajos, az Észak-Magyaror- szág főmunkatársa és Fekete Béla, a Borsodi Vegyész fe­lelős iszerkesztője kapták. Jutalomban részesült (a KISZ megyei bizottságától) Nagy Zsuzsanna, • az Ész ak- Magyarország gyakornoka; (az SZMT-től) Tolnai Attila, a rádió szerkesztője, s Ud- vardy József, lapunk mun­katársa: (a Miskolc Városi Tanácstól) Gajdos Imre, a városi tévé helyettes vezető­je és Kiss László, a Déli Hírlap munkatársa; (a Ki- szövtől) M. Szabó Zsuzsanna, az Észak-Magyarország mun­katársa; (a Gazdasági Ka­marától) Csonka László, a rádió szerkesztője; (a TIT megyei szervezetétől) Hor- pácsi Sándor, lapunk mun­katársa; (az ÓKÜ pártbizott­ságától) Tóth István, az Ózdi Vasas felelős szerkesz­tője; (a Hejőmenti Állami Gazdaságtól) Balogh And­rea; (az LKM-től) lllésy Sándor, mindkétten lapunk munkatársai. Laczó József, az Észak- Magyarország fotórovatának vezetője a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa Ki­váló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetését egy nappal korábban, Budapes­ten vehette át. tagókkal és pár (bizottsági titkárokkal torként beszélge­tések alapján a testület 23 pb-tagot felmentett tisztsé­géből. Saját kérésére 9 főt, a pb-titkárok javaslatára további 3 főt mentettek fel. A kétszintűség bevezetése miatt 11 városkörnyéki pb- tag is kikerül a testületiről, így 25 új tagot választhat­nak (két hely jelenleg be­töltetlen), ebből 22-t a helyi alapszervezetek és pártbizott­ságok választanaik és* dele­gálnak, hármat „behívnak”. A felmentéséket megsza­vazták, ezek a pártértekez­let napján lépnek hatályba. (sz—i) Az életminőség, javítása érdekében a lakóterületi páiltszervezeték ikezdeménye- ző, aktív magatartása szük­séges a területfejlesztési és kommunális kérdésekben. Fontosnak tartjuk, hogy to­vábbra is legyeinek kezde­ményezői a helyi tanácsok hatáskörébe tartozó kommu­nális, ellátási, egészségügyi, oktatási stb. problémák meg­oldásának; véleményükkel, javaslataikkal segítsék a la- ’ kóközösség érdekeinek meg­felelő fejlesztésék megvaló­sítását. Ebhez élő munka­kapcsolatot alakítanak ki a helyi tanácsokkal, és a kom­munális feladatokat, ellátó vállalatokkal, illetve a gon­dok megoldásához kérjenek segítséget a területen műkö­dő gazdaságii egységektől. A lakóterületi pártmunka szerepének erősödése miatt szükséges az itt dolgozó pártszervezetek, illetve ma­gának a mozgalmi életnek a megerősödéséhez szükséges személyi feltételek megte­remtése. Elképzelhetőnek tartjuk a vállalatoktól, szö­vetkezetektől, intézmények­től aktív párttagok átirányí­tását a területre. Járható út az olyan megállapodás is, hogy a lakóterületi pártszer­vezetek egy-egy politikái ak­cióhoz, vagy konkrét feladat elvégzéséhez kérnek az üze­mi pártszervezetektől, párti*“ tagoktól segítséget. Tennivalóink meghatáro­zása. és feladataink megoldá­sa során nem tekinthetünk el attól, hogy a körzeti párt- szervezetek tagságának túl­nyomó része nyugdíjas. Az átlagéletkor is meglehetősen magas, ami eleve meghatá- rozza a szervezetek lehető­ségeit az aktív, cselekvő pártmunkában. Legnagyobb gond az, hogy viszonylag ke­vés a hadra fogható ember. Nagy gond a káderutánpót­lás. Az utóbbi időben az ak­tív munkaterületről nyugdíj­ba kerülők átjelentkezésénél egyre több problémával ta­láljuk magunkat szembe. A tapasztalat az,' hogy általá­ban csak az. eszme igazi él- kötelezettjei jutnak el a kör­zeti pártszervezetekhez. So­kan vannak olyanok, akik, ha átjelentkeznek is, külön­böző okokra hivatkozva, nem vállalnak pártmunkát. Az utóbbi időben növeke­dett azok száma, akik a je­lenlegi politikai gyakorlat­tal való szembenállás miatt nem vállalnak aktív párt- munkát, ső;t egyre többen erre való hivatkozással visz- szaadják párttagsági köny­vüket is. Ez bizonyos fokig az emberek magánügye. Nem tekinthető azonban magán­ügynek annyiban, hogy a ki­kerülések visszahatnak a pártegységre, általában a pártéletré, a párt tömeglkap- csolataina, a párthoz való vonzerőre, végső soron a tagfelvételi munkára is. Kü­lönösen foglalkoztatja az embereket, ha aktív mun­kásságának éveiben köztisz­teletnek örvendő, látszólag fáradságot nem kímélő, fe­lelős beosztásban levő párt­tag nyugdíjazásával egy idő­ben, vagy azt követő né­hány év múlva nyugdíjba vonul a pártból, a közélet­ből is. Nehezen magyaráz­ható a párttagok, pártonkí- vüliek előtt, ha fáradt-ságira hivatkozva, vagy a jelenlegi politikai helyzet m-iátit olyan városi titkár lép ki a párt­ból, aki nemrégen még ré­szese volt a politika alakí­tásának. Vagy mit mond­junk akkor, amikor megbe­csült és sokszorosain kitünte­tett vállalati igazgató nyug­díjba vonulását követően azért lép -ki. a pártból, mert nem hajlandó fizetni az át­lagot jelentőlsen meghaladó nyugdíjának megfelelő tag­díjat. Nem kétséges, hogy a megjelölt o'kolk mögött más motívumok is meghúzódhat­nak. Ezeket mindenkor ér­demlegesen és körültekintő­en meg kell vizsgálni, mert az az álláspontunk, hogy a mi hibánkból senki ne hagyja el a pártot. Mégis azt kell mondanunk, hogy azok, akik egzisztenciájuk, mun­kahelyi vagy közéleti előre­haladásuk miatt kötődtek be nem vallöttan is a párthoz, azokat hagynunk kell, hadd menjenek. Nélkülük erőseb­bek leszünk. Az emberek előtt pedig ilyen eseteikben is legyünk őszinték, ne szé­gyenkezzünk mások helyett. Gyakran megoldatlan prob- . lémát okoz, hogy az átje­lentkező párttag a valóságos vagy vélt sérelme miatt tüs­két visz magával a lakóhe­lyi pártszervezetbe. Ott pe­dig igazságot szolgáltatni, a helyzetet objektiven megítél­ni nagyon nehéz, sőt való­színűleg nem is lehet. Ked­vező viszont, hogy a nyug­díjas — pártszervezetekhez kerülve, többen szinte nyi­tottá válnak, nem hátráltat­ják őket a fügigőségi viszo­nyok, s az a tény, hogy" az őszinte, nyílt szó miatt hát­rányt nem szenvedhetnek. Mert nem lehet tagadni, hogy néhol még azok érvé­nyesülnek, akik nem szólnak bele az üzemi élet néhány problémájába, hagyják a ve­zetőket „nyugodtan” dolgoz­ni. A jelenlegi körülmények között jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy melyeik azok a tényezők, amelyek szüksé­gessé teszik a lakóterületen működő pártszervezetek mu nlká j á n'aik korszerűsí tését, a pártélet színterének átren­dezését? összességében mindazok az egész társadal­mat átfogó gazdasági, társa­dalmi megújulást szorgalma­zó folyamatok, amelyeket mindannyian ismerünk, ame­lyeknek mi magunk is ré­szesei vagyunk. Az eddigi tapasztalatok szerint a mun­kahelyi pártszervezetek nem váltak az adott település po­litikai életének tevékeny ré­szesévé, alakítójává. A köz­vetlen lakókörnyezetben je­lentkező gondokat a munka­helyi pártalapszervezeteik csak részben érzékelik. Nap­jainkban pédig ezek a kér­dések fokozottan jelentkez­nek, az emberék érzéke­nyebben reagálnak életkö­rülményeik változására, köz­érzetüket, hangulatúkat alap­vetően befolyásolja lakókör­nyezetük szociális, kommu­nális stb. helyzete. Ma ná-' lunik a pártpolitikai munka súlypontja a gazdaságban, az üzemekben van. A párt­tagság túlnyomó többsége — kb. 80 százaléka — itt fejtii ki politikái tevékeny­ségét. Elenyésző azoknak a munkaviszonyban álló párt­tagoknak á száma, akik a körzeti pártszervezetekben i.s dolgoznak. Az átfogó gazdasági re- form megvalósítása maga után kell, hogy vonja a mun­kahelyi pártszervezetek te­vékenységének átalakulását is. A kötöttségeket feloldó, szábadabb gazdálkodásban a pártirányítás sem történhet az eddigi módon. A • párt gazdasági, irányító munká­jának elvi-politiiikai jellegét leéli a tovább iákban is erő­síteni. a napi üzemi-vállaltati konfliktusokat, problémáikat nem szabad a pártnak fel­vállalnia. Ezért alapvetően átrendeződik ezen pártszer­vek és -szervezetek szerepe, mozgástere, más jellegű lesz tevékenységük. Az így fel­szabaduló energiát — bele­értve a személyi feltételeket i.s — kamatoztatni lehet és kdil is a lakóterületi, körze­ti pártmunkában. A pártéleit szí/nteirének át­rendezését sürgeti a társa­dalmi öntevékenység foko­zódása is. Nő az alulról sok­féle formában és széles te­rületről jövő kezdeménye­zések száma. A lakóterületi — körzeti — községi párt- szervezeteknek fel kell vál­lalniuk ezék kezelését, felika- rolásáf differenciált támogat tását. Emiatt is a lakóterü­leti pártailapszarvezeték sze­repe, jelentősége, feladata megnövekszik. Tevékenysé­gükben — a lakóterületi po­litikai életben — a fokozot­tabb aktivitásra, a politikád folyamatókra történő érde­mibb ráhatásra van szükség. A szervezeti életben még nagyobb nyitottságra, a po­litikai ín team ényren d szer működésében bekövetkező változásokhoz történő rugal­masabb alkalmazkodásra kell törekednünk. A párttagság összetételében a politikai érvelésre legalikalmasább, legfelkészültebb, közéleti szereplést vállaló kommunis­ták aránya legyen a megha­tározó. Melyek legyenek a lakóte­rületi pártalapszervezetek főbb feladatai? A lakóterü­leti politikai munka széles körű értelmezése, sokrétű politikai tevékenysége szer­vezése, irányítása. A lakos­ság közhangulatának kedve­ző irányú befolyásolása. Dif­ferenciált rétegpolitikai mun­ka. A lakosság érdekéinek, javaslatainak hasznosítása. A településfejlesztés várha­tó politikai hatásainak elem­zése. Az ifjúság közéleti mo­rális nevelése, a közműve­lődés és sportmozgalom ösz­tönzése. A szocialista de­mokrácia szélesítése. A tör­vényesség betartásának, a kulturált együttélésnek, a közösségi életformáik műkö­désének a szorgalmazása stb. E címszavakban megfogal­mazott feladatok mellett fon­tos az olyan szellemi bázis megteremtése, amely ' bizto­sítja a térülelten élő párt­tagság ideológiái, politikai képzését, polliltikai művelt­ségének emélését, érvanya­gának állandó gyarapítását, a felvetődő politikai kérdé­sek megvitatását, a nyílt esz­mecseréken érlelődő — he­lyileg is képviselhető — po­litikai álláspontok kialakítá­sát. Fontos feladat a területen élő párttagságnak — a poli­tikai intézményrendszer va­lamelyik szervezetében — . közéleti tevékenységének szervezése, a tapasztalatok számonkérése és elemzése. A választási kampányok meg­szervezésében a terület prog- - resszív erőinek az összefogá­sa. A kommunista közösségi élet feltétéi ein ek megterem­tése, tartalmának és mód­szerének állandó gazdagítá­sa. Hangsúlyozottan fontos a párttaggá nevelése mind­azoknak, akik vállalják a nyílt, meggyőző politizálást, a területen az aktív közéle- tiséget a politikai intéz­ményrendszer valamelyik szervezetében, egyesületében. Meg kell .teremteni a felté­teleit annak, hogy — ellen­tétben a jelenlegi-gyakorlat­tal — a tagfelvételeik több­ségére a területi alapszerve­zetekben kerüljön sor. ' Sajtónapi ünnepség a megyei pártbizottságon gyei tömegtájékoztatási esz­(ha) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom