Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. december 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hogyan és miből élünk? Napjainkban különösen aktuális a kérdés, hogyan élünk, miből élünk jövőre, s a reménykedéshez jókora adag bizonytalanság, szoron­gás tapad. Az idei esztendő két szám­jegyű inflációt és 3 százalé­kos fogyasztáscsökkenést hozott. Ilyen méretű inflá­cióra, fogyasztáscsökkenés­re nem volt példa a legutóbbi 30 évben. De sajnos mind­két kellemetlen jelenséggel találkozunk jövőre is. Az infláció jelenlegi mér­téke már a szociális elvisel- hetőség, a gazdasági kalku­lálhatóság és a meghatáro­zott keretek között tartható­ság határán van. Nem alap­talan tehát a jövővel kap­csolatos félelem és bizony­talanság: a gazdaságpolitika borotvaélen táncol. A köz­ponti irányítás szabályozó zsilipjei könnyen átszakad­hatnak a spontán inflációs gerjedés öntörvényeinek fe­szítő nyomása alatt. Jól mű­ködő piaci mechanizmus hiányában a kézben tartott inflációnak sincs igazán nyertese. (Megfigyelhetjük, hogy az árszintemelkedés ha­tására például nem bővül az árukínálat, nem csillapul a felvásárlási láz.) Az esetleg elszabaduló inflációs „pokol” pedig még a jól működő piacot és gazdaságot is szét­zilálja. A tőkés viszonyok között a gazdasági válság hatására — lehetett az infláció akár két számjegyű is, az 1970-es években a költekezés nem nőtt, sőt inkább a szokásos­nál kisebb volt, a kínálat pedig nagyobb. A szocialista termelési viszonyok között azonban a tapasztalatok sze­rint az állampolgárok, szer­vezetek menekülnek pénzük­től. A gazdasági válságjelensé­gek felerősítik az adott tár­sadalmi formációra jellem­ző jegyeket. A tavalyi év de­rekán például már a beha­rangozott két számjegyű inf­láció hírére is felbolydult a piac, a lakosság értékét vesztő pénzét egyszerre kí­vánta értékálló javakra át­váltani. A vásárlási láz ha­tására eltűntek a tartós fo-, gyasztási cikkek, az építő­anyagok az üzletekből, az in­gatlanárak pedig az égig szöktek. Az ingatlanszerzés korlá­tozása ellenére a telek, a la­kás, az üdülő a felhalmozás, az értékmegőrzés legfőbb eszköze lett. (Az arany, a műkincs vásárlására csupán szűkebb körnek telik.) Az egyébként megtakarítható személyi és vállalkozási jö­vedelmeket vagy pazarló mó­don felélik, iuxusfogyasztás- ra (például utazásra, autó­csodák vásárlására) költik, vagy a pénzek az ingatlan- és lakáspiacra zúdulnak. Az építőanyag, a telek, a lakás sajátos áru, elemi szociális szükséglet kielégítésére és felhalmozási célokra egya­ránt szolgál. A magas, már- már megfizethetetlen árak, az ellátási gondok részben ebből adódnak. A jól működő, fejlett áru­termelő gazdaságban a sza­bad jövedelmek tőkévé vál­nak, s oda áramolnak, ahol a legjobb hatásfokkal hasz-’ nosulhatnak. Az építőanyag, a lakás, a telek iránti felfoko­zott kereslet áremelő hatá­sát csillapíthatná például, hogy a konjunktúra kihasz­nálása, az építő- és az épí­tőanyag-ipar, az ingatlanfor­galmazó, parcellázó, közmű- vesítő tevékenység fejleszté­sére vonzza a megtakarítá­sokat, köztük a magántő­két. Ezzel szemben ma is azt tapasztaljuk, hogy a ma­gánvállalkozásokban képző­dő többletjövedelem is job­bára kikerül a gazdasági vérkeringésből, tulajdono­saik felélik, illetve vagyon­tárgyakba fektetik azt. Vé­gül is minden lakossági jö­vedelem a piaci mérleg egyik serpenyőjébe kerül. Aligha csodálkozhatunk tehát azon, hogy a mérleg átbillen a ke­resleti oldalra, s a fogyasztó az eladó kegyeiért verse­nyez. A lakosság persze eligazo­dik ebben a feje tetejére ál­lított világban. Saját érde­keinek megfelelően cselek­szik, de az irracionális hely­zet olykor irracionális lépé­sekre készteti. A lakosság el­adósodása az inflációval egyenes arányban növekszik, miközben megtakarítása egy­re csökken. A személyi jövedelmeken belül a hitelfelvételi többlet 1970-ben 2,2 százalékot. 1980- ban 5,4, 1984-ben 6,7, 1987- ben 8,8 százalékot ért el. A pénzmegtakarítás üteme 1979 —1982 között, megtorpant, majd ismét felfelé ívelt, mígnem 1987-ben csökkent. Nehezebben élünk, mondhat­juk, ám' csak részben ma­gyarázat ez a tudatos költe­kezésre, a tudatos eladóso­dásra. A bizalom- és távlatvesz­tés, a jövőtől való félelem a meghatározó motiváció. A körülményeket, a gazdaság- politikát kell megváltoztat­ni, a világot a fejéről a -tal­pára állítani. Ezt szolgálja például a piacépítés, egye­bek között az import fokoza­tos liberalizálása, a lakos­sági vámok jelentős csök­kentése. vagy az úi társa­sági törvény, amely január­tól feloldja a .korlátozósokat, és megszüntet minden hát­rányos megkülönböztetést a különböző szektorok között, magánszemélyek akár válla­latot, részvénytársaságot is alapíthatnak. A lakossági megtakarítá­sok új formája a letéti jegy, a maximalizált kamatláb Í8 százalék, így az évi tiszta hozam adólevonás után 14,4 százalék lesz. Ez magasabb a-lakossági betétek és kötvé­nyek kamatánál. (A betétek,- nél ugyanis nem tudni még, hogy marad-e jövőre is a 4 százalék kamatprémium.) A letéti jegy a kötvénnyel szemben a névérték vissza­fizetését garantálja. A köt­vény- és betéttulajdonosok meglevő bizonytalanságát felerősíti az új forma. A köl­tekezés-megtakarítás dilem­májával küszködő állampol­gár csak azt érzi: megint az ő kontójára kísérleteznek. Miért érzékelné, hiszen nem érti, nem tudja, hogy a le­téti jegy fontos lépés az OTP monopóliumának fel­számolására. a lakossági­vállalati pénzpiac (hitelezés, kamatláb) egységesítésére. A betéttulajdonost egyéb­ként sem közgazdasági el­méletek, piacépítési elképze­lések izgatják, hanem saját megtakarításait szeretné biz­tonságban tudni. Mindenekelőtt a jövedel­mek igényes megszerzésé­től, az eredményes munká­tól függ az áruellátás ki­egyensúlyozottsága, az inflá­ció csillapítása és kiszámít­hatósága. Tartós, kiemelkedő teljesítmények azonban csak akkor születhetnek, ha a jö­vedelmek megszerzésében s ésszerű, jövőre tekintő fel- használásában hatásos érde­keltség motiválja a cselek­vést. (MTI-Press) K. J. 3ó tanácsok karácsony előtt Kiscsomag - nagy öröm Gyakran előfordul, hogy jártamban-keltemfoen isme­rősökkel találkozom és a kölcsönös sablonérdeklődés szavai után, ismerve postai múltamat szakmai dolgok után érdeklődnek. Ilyenkor félreállunk beszélgetni, ki­csit diskurálni. Nemrég egyikük azt kér­dezte: hogyan lehet aján­déktárgyat küldeni újdon­sült osztrák ismerősének ka­rácsonyra?' Bizonyára a no­vemberi bevásárlóroham al­kalmával kötődött barátsá­guk — gondoltam. Ezt hosszadalmas így el­mesélni — mondtam, de majd alkalomadtán meg­írom. Nos, ez az alkalom elérkezett, meghallottam, hogy az ajándéktárgyak ki­küldhető értékét 1500 Ft-ra emelték fel és az osztrák sógoróknak küldhető kis­csomag súlyhatárát egy ki­logrammról. kettőre emelték fal. Mi a kiscsomag? — Jogos a kérdés: mi az, hogy kiscsomag? — Semmi-' képpen sem az a kisméretű csomag, amit belföldre ad­nak, fel és a posta — hogy méreténél fogva jobban vi­gyázhasson rá — postazsák­ban szállít a feladástól a kézbesítésig. A szállítólevé­len, csomagon az ilyen cso­magot „Z”-jelzővel jelölik. A kiscsomag így egybeír­va postai küldeményfajta, melyet itthonról csak kül­földre, vqgy onnan ide le­het küldeni. Hazai viszony­latban nincs bevezetve, ezért nem ismert eléggé a lakos­ság körében. Pedig igen cél­szerű, praktikus küldemény­fajta, ugyanis a levélnek és a kisméretű, kis értékű csomagnak a keveréke. Mit lehet és mit nem? Mit lehet és milyen felté­telek" mellett a" kiscsomag- ban küldeni a levélén kí­vül? Nos; családi fénykép újságárusoknál vásárolt saj­tótermék, 1957 óta kiadott könyv (ha nem pornó, vagy államellenes). Küldhető há­zilag készített, vagy keres­kedelmi forgalomban vásá­rolt ajándék jellegű’ tárgy (ha annak mennyisége a vámszabály szerint nem ke­reskedelmi jellegű), amely­nek a hazai forgalmi értéke az 1508 Ft-öt nem haladja meg. — Feladható 500 Ft érté­kig élelmiszer, hazai gyárt­mányú itóka (bor kivételé­vel), újabban csokoládé be­vonatú szaloncukor, desszert fenyőfadísz, csokoládéfigura. — Élelmiszerként nem le­het kiküldeni kávét, teát, kakaót, déligyümölcsöt, im­portból származó italt, hús­konzervet, no meg — akár­hogyan is kérik — mű- és természetes belet a hurka- kolbásztöltéshez. — Nem küldhetők az egyébként is kiviteli tilalom alatt álló tárgyak; pénz, értékpapír, bélyeg, nemes­fém- és muzeális értékű tárgyak. Ezenkívül tilos kis- csomagban küldeni; gyógy-, mosó- és mosogatószereket, folyékony, króm és paszta), valamint babaápolási szere­ket és dohányárut. Papír­zsebkendőt, egészségügyi pa­pírt ha itthon kapható is, nem küldhető. Tilos min­dennemű kötött alsóruháza- ti cikket küldeni, de a fe­leség által kötött sálat, kesztyűt igen. Fényképezőgépet, filmfel­vevőt és vetítőt, valamint barkácsgépet ugyancsak fe­lesleges feladni, nem is sza­bad, külföldön van elég be­lőle. Autószifont és habszi­font még ha szívesen ven­nék is, nem lehet küldeni. Gondos csomagolás — A kiscsomag kiküldé­sének' feltétele az egy pél­dányban kiállított magyar A Sojó völgyében meghúzódó, mindössze két utcából álló falucska Dubicsány. A közsé­get a 14. században a Rá­törd nemzetség birtokolta. Figyelemre méltó épülete a Vay család hajdani kastélya. Jelenleg a Volán Vállalat üdülője. 1892-ben Bortha Ar­nold, vásárolta meg, s csu­pán vadászat alkalmával lak­ta. 1922-ben épült újjá a kastély, neoreneszánsx stílus­ban. Kép és szöveg; Fajtán László V • HÍli Emlékkiállításra készülnek A szegedi Móra Ferenc Múze­um a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szegedi csoportjának támogatá­sával emlékkiállítást rendez a nyáron 44 éves korában autó­baleset következtében elhunyt Zoltáníy István szegedi íestö- müvész alkotásaiból. A szerve­zők szándéka szerint a szege­di Horváth Mihály utcai kép­nyelvű vámáru-nyilatkozat és a vámjelzőcédula, mind­kettő pár fillérért kapható a' felvételi munkahelyen. -Célszerű ezt is otthon tar­tani, mint az egyéb postai feladóvevényeket (ajánlott, csomag, utalvány, távirat stb.) — Mielőtt feladnánk a csomagot, gondosan burkol­juk be, tekintettel a szállí­tási távolságra, a tartalom­ra. Átköthető zsineggel, ra­gasztószalaggal. A címzés legyen pontos, olvasható. — Ami a postaköltséget illeti, ez a négy súlyfoko­zattól függ. Lehet a csomag negyed-, fél-, egy- és két- kilós, a viteldíja annak meg­felelően 20, 40, 70, vagy a ■kétkilósnál 120 Ft, amit bé­lyegben rónak le a külde­ményen. — Végül két jótanács: kérjünk ajánlási szolgálta­tást, megéri, mert a feladás­ról igazolást adnak, Rece- pissét (így hívják ezt jó kétszáz éve), a kézbesítésnél pedig az átvételt mindenütt írásban elismertetik. Elve­szés esetén kártérítést fizet a posta. A másik jótanács: ha a címzett bélyeggyűjtő, szerezzünk neki külön örö­met azzal, hogy magunk ragasszuk fgj a bélyeget a kiscsomagra és kérjünk fi­gyelmes bélyegzést a felve­vő postáskisasszonytól, fgv lesz a kiscsomagból nagy öröm. _ . Kamody Miklós tárban 1989 februárjában és márciusában bemutatják a két- évtizedes művészpálya kereszt­metszetét, a lehető legteljesebb képet adva a sajátosan egyéni alkotó törekvéseiről. Ezért a közgyűjteményekben található müvek mellett keresik a magánszemélyeknél levő fest­ményeket is. Kérik azokat, akiknek birtokában Zoltánfy- festmény van. hogy postai la­pon. vagy levélben jelentkezze­nek. az alkotás adatainak meg­jelölésével. december 15-ig. a következő címen: Szuromi Pál művészettörténész. 6720 szeged. Somogyi utca 13. <MÍTI) Keresek egy ' - ..." \ m « - - ' ■ ta*p „.n.» M .»on ä&wwm; ä í gyerek még nem »Oktatta meg a fényes, fehér csússza- pást. Szeszélyes az idő. Sze­szélyes a kor. A parlamenti látványos attrakció után a kormány és a szakszervezet csatázott) haltelepítés miat­ti tilalom riasztja a horgá­szokat a nyéki és mályi ta­vakon. Az óvodában húsz forintot kérnek a Mikulás- csomagért és ai ünnepség­ért, a Távhö löt, a vasút nem késik, a közbiztonság olyan, amilyen. |É| De itt á télről és a hóról ■ van sió.- Láttam havat, ormá­nyos kotrógépet, narancssár­ga ruhás lapátotokat, alkal­mi szánkólókat, de nem tát­jám hóembert. Otyat, ame­lyiknek répa ai orra, szén a kabátja gombja, laiék a ka­lapja, s seprű támaszja ai oldalát. Tudom én, hogy n városban nehezen beszerez­hetőek a kellékek. Tudom, hogy a bérház asszonya in­kább tili-tolit használ, mint cítokseprűt. Tudom, hogy szénhez hem juthat a köz­ponti fűtéses lakások lakója. És a zöldség sem olcsó. . . Am azt nem értem, hogy mi­éit fogyatkozott meg o játé­kos kedv... Hová lett a ho­■' " ' v: - ■ ,-no fudens? Lusták vagyunk lehúzni a kesztyűi? Féltjük kéxühket a «alakos hótól? Hova lettek a hóemberek? Keresek égy hőembert. Ke­ringek erre-árfö, Vodászierü- letem szüle. Egyik kezemben bevósórtószatyor, másikban a gyerek keze. Felgöngyölíthet­nék egy jókora gombócot, ha lenne rá időm, ha lenne hoz- iá kedvem, Ha segítene va­laki, Cekkeretnel letenni nem merem, mert ellopják. A srá­cot nem hagyhatom egyedül, mert o játszótér mellett, lé­pésnyire tölünk zúg a forga­lom, S különben is, a tele­vízióban most kezdődik Nils Holgersson. iobb a meleg szoba, a békés és csendes lelki emigráció- Nem ad tip- oet a hajdani együttjótszá- sok nosztalgikus emléke sem? Keresek egy hóembert. Ál­lok az obiak előtt, háttal a televíziónak. Szemüvegem koccan az üvegen. Csábit a fagyos fehérség, marasztal a langymeleg szoba. Menjek? Maradjak? Az időjárási prog­nózis enyhülést ígér. Elolvad j ho? Most kellene nekivág- ii! Hátha találnék a környé­ken egy hóembert? Vogy, mivel futja még o hóból és j kurázsiból, építhetnek is egyet, Brackó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom