Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Egészségügy Gombák a vízben A civilizált országokban az úszás az esztendő vala­mennyi szakában hozzáfér­hető, élvezhető dolog. Mind­ez egyrészt a fedett uszo­dáknak, másrészt az egész­ségügyi felvilágosító munká­nak köszönhető. Egyre több ember ismeri , fel, hogy a mozgás, a sportolás javítja erőnlétét, állóképességét és ezzel együtt napi hangula­tát. Tudományos mérések igazolják az úszás pozitív ha­tását, mindenekelőtt a szív­ás érrendszerre, a légzésre, a test hőmérsékletének sza­bályozására, az izmok ' és idegek teljes rendszerére. Sajnos, számos betegség, tünetcsoport télen is fenye­geti a vizet kedvelőket, az úszókat. A bőr gyakori meg­betegedése gombás fertőzés. Növényi eredetű paraziták okozzák, amelyek a növény­tan szempontjából a gomba­fajták közé sorolhatók. Igen elterjedték, szinte mindenütt megtalálhatók. Fürdőhelye­ken leggyakoribb a fonalas gombafajta. Az ember bőre normális körülmények kö­zött kellően védekezik a gombás fertőzésekkel szem­ben, a fertőzés kockázata azonban erősen megnövek­szik a páradús környezetben, főként ha hosszabb ideig tartózkodunk ilyen helyen. A bőr felső rétegei ilyenkor fellazulnák, a gombás fertő­zés könnyebbé válik. Ugyan­ez vonatkozik a horzsolt, felsebzett bőrfelületre is. A fertőzéseket elősegíti még a személyi higiénia elhanya­golása. Az említett tényezők csökkentik a bőr természe­tes védekezőképességét mely megfelelő körülmények között — a bőr összetételé­ből eredően — védi az em­bert a vegyi, fizikai jellegű és mikrobiológiai hatásoktól, amennyiben azok intenzitá­sa szokásos mérvű. Ma Ma­gyarországon a lakosságnak 110—40 százaléka szenved gombás megbetegedésben. Sokan lebecsülik és nem ve­szik komolyan bőrük fertő- zöttségét, gondtalanul eljár­nák az uszodákba, fürdőhe­lyekre és terjesztik a kór­okozókat. Leggyakoribb előfordulása a lábon, lábfejen és a láb­körmökön tapasztalható. A lábujjak közötti gyulladásos viszketés főként a láb 3. és 4. ujja .között jelentke­zik, mivel ezek az ujjak tel­jesen összeérnek. A bőr ezen a helyen szürkésfehér­ré válik, a gyulladás pere­mén hámlani kezd. Súlyo­sabb esetekben az egész lábfejen elterjedhet a gom­bás fertőzés. Ilyenkor a bőr felületén hámlás, berepedé­sek keletkeznek. Mindez le­hetővé teszi azután egyéb mikroorganizmusok behato­lását a szervezetbe és fáj­dalommal is járhat. A gom­bás megbetegedés megtá­madhatja a körmöket. Ilyen esetben különösen nehéz a gyógyítás. Ha a betegség ki­alakult, gyógyításához orvo­si beavatkozás szükséges. Minden esetben tekintettel kell lenni a patológiai fo­lyamat jellegére, a góc to-, vaterjedésének megakadályo­zására, és természetesen a parazita fajtájára is a gyógy­kezelés során. Nagy hibát követnek el mindazok, akik laikus módon, különböző ajánlott, vagy házi szerek­kel kísérlik meg a gombás fertőzés megszüntetését. Ez legtöbbször inkább kárt,11 mint hasznot eredményez. . A nem megfelelő gyógymód alkalmazása következtében ugyanis a kórokozó gombák törzse megváltozik, ellenál- lóbbá válik. A megelőzés érdekében az uszoda üzemeltetőjének kö­telessége biztosítani a víz állandó cseréjét. A zuha­nyozókban nem fából, ha­nem műanyag, könnyen tisz­títható anyagból kell , a rá­csokat biztosítani. Az uszo­da, strand minden padlóié-' lületét rendszeresen kell fer­tőtleníteni. A fürdőzőknek saját érdekükben szintén be kell tartani a higiéniai sza­bályokat. Mielőtt a meden­cébe lépnek, használni kell a zuhanyt. A fürdőruha is legyen mindig tiszta. Az uszoda, strand területén hasz­náljunk papucsot, vagy sa­rut, s ezeket ne kölcsönöz­zük oda másoknak. A me­dencéből távozva ismét ala­posan zuhanyozzuk le ma­gunkat, hogy a bőr felüle­tén ne maradjanak mikro­organizmusok, amelyek a vízből kerülhetnek ránk. Felöltözés előtt különös gonddal töröljük ki a láb- és a kézujjak közötti felü­leteket, valamint a testhaj­latok felületét, ahol a bőr érintkezik. A ’ fürdőpapucsba és a lábra, különösen láb­ujjak közé szórjunk fertőt­lenítő hintőport. A gombás fertőzések megelőzését szol­gáló hintőporok és más ké­szítmények vény nélkül is beszerezhetők a gyógyszertá­rakból. Az elmondott figyelmezte­tések és ajánlások nem kö­vetelmények, de megtartá­suk lehetővé teszi a gom­bás fertőzések, megbetege­dések elkerülését. Ilyen mó­don elmaradhatnak a fürdés, úszás kellemetlen „emlékei”, de ugyanakkor elérhetjük célunkat, mert az úszás, ez a minden testrészt 'megmoz­gató sport jótékonyan szol­gálja a szervezet edzését és a lelki egyensúly stabilitá­sát. Dr. Nádler Viktor, Megyei Közegészségügyi- Járványügyi Állomás Meddig fejhető a tehén? Manapság eljutottunk azért odáig, hogy felsőbb szinten is elismerik és hir­detik: tőkeszegény országunk egyik vár­hatóan leggyümölcsözőbb befektetése az oktatás, másképpen kifejezve a kép­zés és továbbképzés, az átképzés gyor­sítása, fejlesztése. Kik viselik ennek ter­heit, és hogyan alakulnak ezek a ter­hek? A teher viselői — véleményem sze­Például egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra 1987- ben még csak 7500 forintot kellett fizetni, ami az okta­tás és a vizsgáztatás díját is tartalmazta. 1988-ra, tanév­indításnál ezt a költséget egy évre (3 éves a képzés) '17 800 forintra emelték. A szervezők csodálkoznak, hogy a jelentkezők zöme visszalé­pett a képzéstől. Indul az adószakértői tanfolyam is, 126 órában (munkaidő alatt), potom 12 ezer forintért. Óránként minden hallgató után, vagy minden hallgató közel 100 forintot fizet, hogy magába szívhassa az adó igéjét. A példát még tovább folytatva: kihelyezett saját szervezésű nehézgépkezelő alaptanfolyami képzés 7500 Ft/fő. A felsorolt költségek nem tartalmazzák az utazás, ese-. tanként a szállás, a kiesett munkaidőre járó munkabért — mert a képzés nemcsak a dolgozó érdeke —, napi­dijat, az esetleg felmerülő rint — az új értéket előállító termelő egységek, akiktől az állami elvonás kap­csán kialakul az állami támogatás. Je­lenleg még pl. ingyenes oktatásról, orvo­si kezelésről beszélünk egyrészt. De mibe kerül ma a felnőttek oktatása, tovább­képzése, átképzése? Ezek a költségek a korábbi évek költségeinek többszörösé­re emelkedtek. Kérdezem: miért? helyettesítés költségeit, te­hát ezek a képzések végső soron az ismertetett költsé­gek 2—3-szorosába kerülnek. Több éve mondják, és ren­deletek szigorítják a mun­kaidőalap védelmét. Ezzel kapcsolatban tolakodnak elő belőlem a kérdések: például miért nem lehet ezeket a képzéseket szabad szombatra, vagy délutánokra tenni, an­nál inkább, mert aki tudá­sát gyarapítani akarja, an­nak — gondolom — úgy is megérné, aki pedig tudását akarja átadni, óradíjat — nem pedagógusi túlóradíjai — kap. Úgy tűnik, ezen a terüle­ten is vizet prédikálunk és bort iszunk. Visszatérve a téma elejére. Személy sze­rint én szeretném látni azt az előkalkulációt, amit az oktatási intézmények ilyen alkalmakra készítenek, mert valamilyen alapon csak meg­határozzák az árát. Ügy gon­dolom, hogy itt sem igaz az a régen tanított alaptörvény, Személygépkocsit a BVK-tól? Az öröm azon kevés dolog közé tartozik, amely nagyobb lesz, ha megosztják. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság közelmúltban tartott budapesti küldöttközgyűlésén dr. Fekete Gábor, a Borsodi Vegyi Kombinát gazdasági vezérigazgató-helyettese elismerésben részesült, a társa­sági munkáért emlékérmet kapott. Ő az elnöke az SZVT kazincbarcikai szervezetének. Szép ivü pályát futott be ed­dig. Számviteli főiskolát végzett, diplomát szerzett közgaz­daságtanból és doktorált. — ön tanúja, cselekvő részese volt a hatvannyol­cas reformnak. Húsz év távolából hogyan látja ak­kori önmagát? — Fiatalabb voltam, ta­pasztalatlanabb ... Akkor Sajóbábonyban dolgoztam. Tagja voltam a vegyimű­vek mechanizmus-bizottsá­gának. Jó csapat jött ösz- sze, jól ment a munka. Én már akkor, azóta is. a gaz­daságra, jobban mondva a gazdálkodásra tettem föl az életemet. Bábony jó is­kola volt. Nem a cégen, nem rajtam múlott, hogy az új mechanizmusba épí­tett fékek lelassították, megállították a dinamiz­must. — Hogyan kerüli Barci- kára? — Ennek is története, van. Az akkori Nehézipari Minisztériumból kértek, kis híján utasítottak, hogy vállaljak állást Péten ... Engem minden ide kötött, nem akartam elhagyni Borsodot. Alig tudtam ki­térni. így aztán amikor a BVK, mint lehetőség föl­merült, csak igent mond­hattam ... Nem bántam meg, a kollektíva elfoga­dott és befogadott. Pedig iszonyú kemény évek vol­tak azok! Átrendeződött a világpiac^ az érték- és mér­tékrendszer. Csökkent gyártmányaink eladási ára, viszont egyre többe került az energia. Akkor már ben­ne voltunk a PVC—Ill- ban. Utólag elmondható, hogy nagyon rosszkor jött ez a beruházás. Már ami a feltételrendszer változását illeti. Nyolc és fél milliárd forintos munkáról volt szó, s a hitelekből egy fillért sem engedtek el. Az idő persze a BVK-t igazolta. Akadt olyan esztendő is, amikor egymilliárd forin­tos adósságterhet hordoz­tunk. Az idén a vállalat tiszta nyeresége kétmil­liárd forint körül várható. De emlékszem, hogy 1982- ben a nyereség csak 280 millió forint volt... — Egy négy és jól pros­peráló gyár nagy kifutási lehetőséget kínál a szak­ember számára. A vegy­ipar nem került a válság­listára, akadt ugyan mély­pont, de ezen hamar túl­jutott ... — Élni kell tudni a le­hetőségekkel is. Mi nem­csak a világban néztünk szét, hanem házon belül is. A milliók miatt fogtunk meg minden forintot. A változó körülmények miatt mi is változtattunk. Négy gyárunk négy önálló gaz­dálkodási egységgé vált. — Nem nyirbálta ez meg a gazdasági vezérigazgató- helyettes jogkörét és be­leszólási jogát? — A gyárak önállósága miatt munkatársaimnak, nekem is egy másfajta ve­zetési stílust kívántatott meg. A vállalaton belüli gyári önállóság egyben na­gyobb kötöttséggel és na­gyobb felelősséggel járt. És nagyobb pénzzel is. Ré­szeként könnyebb számba venni és méltányolni a tel­jesítményt. Nekem az a dolgom, hogy a vállalat ér­dekeit képviseljem és jut­tassam érvényre — köz- gazdasági eszközökkel — a gyárak között. Néha, az el­lenvélemények közepette is. — Hogyan teremthető harmónia egy ilyen nagy családban? Pontosabban fo­galmazva, mit talál kifo­gásolhatónak a vezetésben, vezetői munkájában a gyár­kapun belül? — Egy külföldi út élmé­nyével válaszolok. Dr. Cza- bán János egyetemi kandi­dátussal, az SZVT megyei elnökével az NSZK-ban jártunk. Sok vállalati irá­nyítási rendszert - ismerhet­tünk meg, sok cégnél sze­reztünk tapasztalatot. A legfontosabb, s ami végül is a BVK-t igazolja, sike­rült élesen elkülöníteni a vezetési és érdekeltségi szinteket. Magyarországon általában „az én házam, az én váram” elve alapján a kívánatosnál jobban érvé­nyesülnek a kisebb terme­lőkollektívák szándékai, mint a komplex vállalati törekvések. Mondjuk egy termelőrészleg vezetője, akár a vállalati eredmény rovására is, tengelyt akaszt a kiszolgáló részleg képvi­selőjével, a szállítóval, vagy a kereskedővel, csak azért, hogy neki legyen igaza. Ez helytelen gyakor­lat. Az NSZK-ban szent és sérthetetlen a cég, az egész apparátus érdeke. Minden­ki másnak ehhez kell iga­zodnia. — Veres Péter után sza­badon tehát úgy is fogal­mazhatunk, hogy „népben, nemzetben”, azaz „gyár­ban” kell gondolkodni, még ha annyira sokszínű is a profil, mint a BVK-nál? — A felső vezetés team-je csak ebből indulhat ki, csak ezt szorgalmazhatja. Akár gazdasági vezérigaz­gató-helyettes, akár a köz­ponti raktár vezetője, akár a kutatás irányítója. Te­hát: más-más szakképzett­ségű és beosztású embe­rek egyetemlegesen töre­kedjenek az alapvető fel­adatok teljesítésére, amely jelen esetben a gazdaságos, hasznot hozó és piacon jól értékesíthető termékek elő­állítását jelenti. Példaként emlegethetem föl a Szer­vezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság egyik néhány évvel ezelőtti akcióját, ösz- szehívtuk a kazincbarcikai • vezetőket, s azt néztük meg, hogy a városon belül mi­lyen az együttműködés a különböző cégek és szer­vezetek között. Kiderült, hogy olyan termékért, alapanyagért a Dunán­túlra megyünk, amely há­zon belül is rendelkezés­re áll. Csak információ, a kapcsolatok hiánya miatt ezt a lehetőséget nem hasz­náltuk ki. .. A közeljövő­ben egyébként ismét ren­dezünk egy ilyen csúcsta­lálkozót. v — Milyen a közérzete most, 1988. végén egy nagy­üzem közgazdasági vezetö­^jének? — Köszönöm, jól va­gyok. A napi gondokat meg kell oldani, s azon fe­lül kell emelkedni. A ve­zérkar a jövővel foglalko­zik. Kialakítottunk egy olyan kritériumrendszert, amely éppen a holnap ér­dekében azt vizsgálja, hogy mi illik a vállalati straté­giába, mi az, amit fejlesz­tenünk és gyártanunk kell. Világbanki lytelből finan­szírozzuk az építési mű­anyag szerelvények gyártá­sát, a szekszárdi üzemünk­ben belevágunk a mű­anyag—fafurnér kombiná­ciójú falburkoló készíté­sébe, s jó üzletnek ígérke­zik a műanyag célszerszá­mok előállítása is. — Es a személygépkocsi? — Igyekszünk, s partne­rül szegődünk minden jó kezdeményezéshez. De pró­bálkozunk egyedül is. A szovjet gépkocsiipar kép­viselőivel előrehaladott tár­gyalásokat folytatunk egy olyan közvetlen termelési kooperáció érdekében, mely szerint mi gépkocsiülése­ket készítenénk (erre a po- liuretán-gyártás fejlesztése lehetőséget ad), s ezért cserébe autókat kapunk. Az előzetes kalkulációk szerint 10—12, általunk ké­szített ülésgarnitúráért és esetleg még más műanyag szerelvényért egy sze­mélykocsit kapnánk a szov­jet cégtől. Ezeket a gépko­csikat természetesen a BVK hozná forgalomba. — Elképzelhető, hogy az autóra várók egy része nem a Merkúrnál soruko- zik, hanem a BVK kapuja előtt? — Miért ne? Moszkvai tárgyalásaink sikerrel ke­csegtetnek, s egy olyan cég, mint a BVK, egyedül is vállalkozhat erre az autós­tranzakcióra. Brackő István hogy egyszerre minél több dolgozót képezünk ugyanar­ra, akkor az 1 főre eső költ­ség csökken, (Ezt csak azért írom, mert. például a tévé ára nem csökken a sorozat­nagyságtól függően.) Mert ha így volna, akkor tól-ig árat közölnének. Továbbá: egyénileg ilyen árak mellett kevés ember tanul tovább, tehát tanulmányi szerződés megkötését vállalja, és a cé­gek fedezik a költséget. Így a költségek vállalói a cégek, akiknek ügyintézői rá van­nak szorítva egyre jobban a gazdálkodásra, de ilyen fel­tételek mellett hogyan tud­nak költséget megtakarítani. A jelenlegi egyoldalúságot, ami azt tükrözi, talán még mindig fejhető a „tehén” (cég), fel kellene oldani és kétoldalú szerződéskötéssel kellene az árban megegyez­ni. Tóth Bálint, a BVM Miskolci Gyárának személyzeti és oktatási osztályvezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom