Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-05 / 289. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ÍSZA M XLIV. évfolyam, 289. szám 1988. december 5. Hétfő Ára: 1,80 Ft Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Befejeződött a szakszervezetek országos tanácskozása Szombaton reggel Budapesten, az Építők székhazában foly­tatta munkáját a szakszervezetek országos tanácskozása. A küldöt­tek második napi tanácskozásán is részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormányt ezen a napon Csehák Judit szo­ciális és egészségügyi miniszter képviselte. Az előterjesztett dokumen­tumok és Nagy Sándor szó­beli kiegészítése feletti vi­tában a .szakszervezeti mozga­lom szinte valamennyi terüle­tét érintették a felszólalók. Az idő előrehaladtával — s ahogy a hozzászólásra je­lentkezők száma is folyama­tosan növekedett — szüksé­gessé vált a felszólalások időtartamának további kor­látozása. A küldöttek több­ször erősödő tapssal juttat­ták kifejezésre azt a véle­ményüket, hogy éppen be­szélő társuk túllépte idejét, vagy szűk, parciális érdekek képviseletére használja fel a szónoki emelvényt. A dokumentumok feletti vitában felszólalók megerő­sítették: a szakszervezetek alapvető funkciója az érde­kek képviselete és védelme kell, hogy legyen. A tagság egy része az eddigi bajok forrását az érdekvédelmi munka fogyatékosságaiban látja — mondta Paudits Sán- dorné, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete Fejér Megyei Bizottságának titká­ra. Ezért sürgős valtazások szükségesek a munkaválla­lók érdekeinek képviseleté­ben, egyeztetésében. A szak- szervezetek számára leg­alább olyan fontos feladat a mozgalom egységének bizto­sítása, mint á markáns ér­dekvédelem, mert ha az erők szétforgácsolódnak, csökken­nek az érdekérvényesítés le­hetőségei is — hangzott el egy másik hozzászólásban. Szépe Lőrinc, a Pécsi Pos­taigazgatóság területi szak- szervezeti bizottságának tit­kára véleménye szerint a szakszervezetek erőit a jövő­ben teljes mértékben leköti majd a következetesebb, erő­teljesebb érdekvédelmi tevé­kenység, lejárt az az idő, hogy a mozgalom amatőr módon minden, a szakszer-, vezetek alapvető funkciójá­hoz szorosan nem kapcsoló­dó kérdéssel foglalkozik. Bás- ti Jánosnak, a Szakszerveze­tek Borsod Megyei Tanácsa vezető titkárának véleménye szerint azonban bérharc mel­lett a szakszervezeteknek ön­álló elgondolásaik kell hogy legyenek a foglalkoztatás, a szociális ellátás kérdései­ről is. (Folytatás a 2. oldalon) Pártértekezlet Ernődön Józan derűlátással December 31-ig a Miskolci Megnyílt a II hét vége megyénkben Galériában téli tárlat A mostanában zajló párt­értekezletek mindenütt fon­tos állomásai a pártéletnek. Itt, ezeken konkretizálódnak az országos pártértekezleten megfogalmazott feladatok, itt válnak az egyes pártta­gok számára kidolgozott, ki­mondott személyes tenniva­lóvá. Az emődi kommunisták ennek tudatában, alulról építkezve készültek a párt- értekezletre. A küldöttek már előzetesen megkapták az állásfoglalás-tervezetet, amely a megszokottól is kollektívabb munkával ké­szült. Nemcsak az alapszer­vezetekben vitatták meg. összeállítását megelőzően propagandistákkal, munkabi­zottságokban, értelmiségiek­kel, pártonkívüliekkel is esz­mecserét folytattak. Gyakran éjszakába nyúló beszélgeté­seken gyűjtötték össze a vé­leményeket arról, ki, hogyan látja helyzetüket, feladatai­kat. A szombaton megtartott nagyközségi pártértekezletre 50 küldöttet választott Ernőd 200 kommunistája. Tanács­kozásuk célja volt, felada­taik meghatározása mellett az is, hogy a pártmunkát eddig irányító pártbizottság és végrehajtó bizottság he­lyett úgynevezett egytestüle­tes bizottságot választanak. Az állásfoglalás-tervezet­hez Kasza István, a nagy­községi pártbizottság titká­ra mondott szóbeli kiegészí­tőt. Tíz hozzászóló fejtette ki véleményét. Arra töre­kedtek, hogy reálisan, túlzá­sok nélkül szóljanak helyze­tünkről: kerülték a korábbi melldöngetö eredménycentri- kusságot, de a napjainkban sikké vált, mindent feledő, mindent lekicsinylő meg­nyilvánulásokat is. Változást, megújulást sürgettek, de fel­mutatták féltett, megőrzen­dő, tovább fejlesztendő ér­tékeinket is. (Folytatás a 2. oldalon) A csipkéskúti ménesnél Topog és fújtat a csipkés­kúti ménes. Bár csak néhá- nyuk fér az istállót lezáró két dorong mellé, azért mind a 33 „ló fő” erre pislant ki, a szabad ég felé. Szépen formált fejük orreimpája ritmusosan fehér párát csap ki az éles bükki levegőbe. Érzik, itt az idő, nemsoká­ra kiszabadulhatnak téli vág­tájukra. S tényleg: az aka­dályok lehullanak, paták csapta hóförgetegben távolo­dik a csapat a megszokott irányba. Boldogságuk ha­tártalan. Egymással szemben, mellső lábuk térdére eresz­kednek, — megfejthetetlen rítus ez a tánc —, majd állva folytatják a legények... Csodás látvány, jókor érkez­tünk: — Naponta két alkalom­mal, reggel 8 és 12, vala­mint délután, 2 és 4 között övék a világ. — tájékoztat bennünket a Szilvásvárad! Állami Gazdaság főmérnöke, Egri Zoltán, majd foly­tatja: — Az anyakancákat (hetvenen vannak!) ilyen­kor, télen „megfelelő de­markációs távolságban”, az­az, Szilvásváradon tartjuk. Legközelebb, majd tavasszal találkozik egymással a fiú- és lánycsapat. — Köztudott, hogy a vi­lág egyik leghíresebb fajá­val, a lipicaival foglalkoz­nak. Hogyan került a Bükk- be az állomány? — Az ötvenes évek ele­jén, Bábolnáról hajtották ide a ménest. Mint kiderült, ez a mészköves, dombos, száraz terep kitűnő környe­zet e faj számára. Olyannyi­ra, hogy ma már a világ lipicai ménesei közül ezt, a szilvásváradit hasonlítják leginkább az eredeti állo­mányhoz. Nem véletlen az sem, hogy a nemzetközi fo­gathajtó-versenyeken 1971 óta mindig az élmezőnybe tartoztak az innen kikerült lova'k. (Folytatás az 5. oldalon) Szabad az út, indulhat a ménes . . . „A kiállítást végigtekintve megállapíthatjuk, hogy a festé­szeti anyag a legjelentősebb, számban és minőségben egy­aránt. A szobrászat ismét na­gyon erős. Sajnos, a grafika nem városunk hagyományainak megfelelően van jelen” - mondta megnyitó beszédében szombat délelőtt dr. Kovács László, Miskolc város tanács­elnöke. Az 1970 óta évente megren­dezésre kerülő, országosan is elismert téli tárlat mostani ki­állításán 170 munkát te­kinthetnek meg az érdeklő­dők. Most, első ízben orszá­gos jellegét regonálisra cse­rélte fel: három megye (Bor­sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád) művészei képvi­seltetik magukat. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy 24 amatőr képzőművész is lehetőséget kapott a megmé­rettetésre. A kiállítás karak­terét természetesen továbbra is a miskolci művésztelep al­kotói adják. A tárlat kurió­zuma. hogy a világhírű gra­fikusművész. a negyvenéves külföldi távoliét után nem­rég Miskolcra hazatelepülő Szalay Lajos rajzait is lát­hatjuk a Miskolci Galériá­ban. Az ünnepélyes megnyitót követően a legjobb alkotók átvehették a rendező szer­vek által felajánlott dijakat. Miskolc Város Tanácsának nagydíját Szalay Lajosnak ítélte oda a zsűri. Borsod- Abaúj-Zemplén megye díját Kunt Ernő, a Szakszerveze­tek Borsod Megyei Tanácsá­nak díját Nagy Gv. Margit, Nógrád Megye Tanácsának diját Földi Péter, Salgótar­ján Város Tanácsának díját Varga Éva, az ÉGSZI „Szin- va" Leányvállalat díját Pa­taki János, a Hazafias Nép­front Borsod Megyei Bizott­ságának diját Jdszay Zsolt, a Lenin Kohászati Művek diját Mazsaroff Miklós, a Borsodi Szénbányák Igazga­tóságának díját Seres János, a Miskolci Galéria díját pe­dig Feledy Gyula kapta. Táncparádé a sportcsarnokban Nagyszabású, látványos rendezvényen vehettek részt ezen a hét végén a miskolciak: tizenötödik alkalommal tartották meg a városi sportcsar­nokban a formációs táncfesztivált. A hazai társastánc-mozgalom reprezentatív eseményén három előadásra kerüli sor: a versenyprogramo­kat péntek este és szom­bat délután, míg a gá­lát szombaton fél 8-tól tartották. Felvételünkön a trencsényi táncosok latin-amerikai bemuta­tóját láthatják. (Képri­portunk a 8. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom