Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
1988. december 27., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Uj alapokon nyugvó bankrendszer Beszélgetés Kádár Lászlóval, a Budapest Bank Rt. miskolci igazgatóságának vezetőjével A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének keretében az elmúlt években lényeges lépésnek számított a bank- rendszer, a monetáris rendszer működésének új alapokra helyezése. Lapunkban már többször is érintettük ezt a témát. Ezúttal arra kértük dr. Kádár László igazgatót, hogy tájékoztassa olvasóinkat a Budapest Bank miskolci igazgatóságának munkájáról, idei eredményeiről, a jövő esztendő terveiről, másrészről szóljon a monetáris rendszer nagy érdeklődéssel kísért és sokat bírált működéséről. — Mi jellemzi az igazgatóság ez évi tevékenységét? — A leglényegesebb elemként az alábbiakat emelem ki. A pénz- és hitelszűkítés viszonyai között ügyfélkörünk hitelellátását elfogadható mértékben biztosítottuk; a restriktiv gazdaságpolitika által szűkített mozgástér keretein belül a bank üzleti tevékenységében bizonyos súlyponteltolódásokat hajtottunk végre; ezekkel párhuzamosan emeltük a bankmunka és az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatások minőségét, növeltük választékát. Mindezekről kissé részletesebben. Ügyfélkörünk tovább bővült annak ellenére, hogy az év során a bankok és pénzintézetek új szervezeteket hoztak létre Miskolcon. A növekedés túlnyomórészt az egyéni és a társas magán- vállalkozók köréből származik, az ő számláik vezetésével ettől az évtől kezdve foglalkozunk. Ebben a körben jelenleg több mint száz számlatulajdonost tartunk nyilván. Ami a hitelnyújtást és más formában történő pénzkihelyezéseinket illeti: a nálunk elhelyezett betétállomány összességében ugyan nem csökkent, de kihelyezéseinket az országos pénzszűkítő intézkedések hatására és a bank egészének pénzügyi helyzetét szem előtt tartva, valamelyest mérsékelni kellett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hitelezési tevékenységünk az elmúlt évhez képest jelentősen szigorodott, szelektívebbé vált, ami a gazdálkodó szervezetek pénzhez jutási lehetőségeit mérsékelte. Hasonló okokból, valamint az általános forgalmi adóval kapcsolatos szabályozás miatt a lízingelési tevékenységünk visszaesett. Üzletági munkánk közül a váltóleszámítolás jelentősen megélénkült. Az értékpapírpiacai aktivitásunk erős maradt, a kötvényforgalmazásban a másodlagos forgalmazás, és a visszavásárlás ivóit, és napjainkban is ez a meghatározó. A lakosság részére történő kincstárjegyek árusításába is bekapcsolódtunk, a gazdasági társaságok létrejöttét ebben az évben is előmozdítottuk. Fejlesztési hitelek nyújtásával és pályázatok útján elnyert támogatások finanszírozásával, állami beruházások lebonyolításával régiónk gazdasági megerősödését is szolgáltuk. A bankversenyben való helytállásunkkal ösz- szességében elégedettek lehetünk, ugyanakkor a betétgyűjtés területén a kamatláb emelésének formáját öltő versenyben — amely az inflációs nyomás erősödésének irányába hat — eddig is és a jövetben is szolid és megbízható, stabil üzletpolitikára és partneri kapcsolatok létesítésére helyeztük a hangsúlyt. — Olvasóinkat érdekli, hogy a bank, illetve az igazgatóság, milyen célokat fogalmazott meg 1989-re. — Ezekről elöljáróban annyit, hogy a Budapest Bánik fU.-nek a gazdaság- és monetáris politikába, igazgatóságunknak pedig a bank üzletpolitikájába ágyazott mozgástere 1989- ben erőteljes expanzió helyett alapvetően szolid üzletvitelt tesz lehetővé. Fejlődésre, tevékenységünk szélesítésére és bővítésére három fő irányban kínálkozik lehetőség. Az eddigi tevékenység folyamatos bővítése mellett egyik ilyen irány, ami nem csupán lehetőség, de kényszer is, a bankmunka technikai színvonalának növelése. Ebből az ügyfelek a bank szolgáltatásainak gyorsabbá, rugalmasabbá és megbízhatóbbá válását érzékelik és élvezik majd. Ennyiben tehát ez nem csupán belső ügy, vagyis nem öncélú törekvés. A másik fő irány, amelynek feltételei kialakulóban vannak: a lakossági és a devizaműveletekben való részvételünk bővítése, az utóbbi esetben annak megkezdése. A gyakorlatban ez először a valutapénztár megnyitásában nyilvánul meg. Valutapénztárunk rövidesen, egyelőre valutabeváltásra korlátozva, készségesen áll a lakosság és a külföldi turisták rendelkezésére. A lakosság részére utazási és devizaszámla-vezetést is végzünk majd. A gazdálkodó szervezetek külkereskedelmi ügyleteihez kapcsolódó devizaműveletekre való felkészülést már megkezdtük. A pénzügyi kormányzat jelenlegi elképzelései szerint jövő év márciusától a kereskedelmi bankok — a vállalatok megbízásából — az importjainkhoz szükséges devizaeszközök forgalmazásával is bekapcsolódhatnak, s ezzel a lehetőséggel mi is élni akarunk. Az új társasági törvény nyomán .várható, hogy élénkül a gazdaság szervezeti kereteinek és a tulajdonlási formáknak az átalakulása Borsod megyében is. Ebben a folyamatban elsősorban szervező munkával, tanácsadással, egyes esetekben remélhetőleg pénzbefektetéssel is készek leszünk közreműködni. A tőkepiac kialakulására, az abba való bekapcsolódásra teendő kezdő lépések jelentik a harmadik fő irányt. — Végezetül, mint a megye nagy tapasztalatokkal rendelkező bankvezetőjétől, a monetáris rendszer várható alakulásáról kérünk tájékoztatást. Annál is inkább, mivel ebben a kérdésben, s különösen a vállalati vezetők és szakemberek körében, eléggé felborzolt kedélyeket lehet tapasztalni. — Ezekben az években a monetáris rendszer ki- teljesedésének korszakát éljük, amit a közismerten nehéz gazdasági helyzet miatt egyúttal restriktiv vonások is terhelnek. A gazdálkodó szervezetek részéről éppen ezen a ponton érni a legtöbb kritika a monetáris szférát. Emellett a monetáris irányítás következetlenségeinek szubjektív okai is vannak, módszerei nem alakultak ki. A nem szakember olvasókra is tekintettel, az érdemi válasz előtt engedtessék meg egy mondatot a monetáris szféráról. Ez pedig a következő: leegyszerűsítve az említett kifejezés a bankrendszert és a bankok által ellátott pénzműveleteket jelenti. A piacgazdasági modell felé haladva, a monetáris ági pénzügyek szerepe a költségvetési (a fiskális) oldalhoz képest, a gazdasági folyamatok befolyásolása szempontjából fontosabbá válik. A költségvetés, a fiskális oldal — ismét csak leegyszerűsítve —. ebben a modellben a gazdaságból csak mint jövedelmet elvonó intézmény jelenik meg. Az előbbi kérdésre visszatérve, a gazdaságirányítás a monetáris rendszertől — miután lényegéből eredően azok teljesítésére minden más intézménynél alkalmasabb — a következő fontosabb célok teljesítését várja el. Az első a pénzmennyiség olyan módon történő szabályozása, hogy az a következő években a bruttó nemzeti termék folyóáron mért növekedésénél csak lassabban emelkedhessen. A második ilyen cél a hatékonyság javulása és a termékszerkezet korszerű- södési folyamatának felerősödése. Megemlíthetem továbbá a béreknek, személyi jövedelmeknek az adott szervezet jövedelem- termelő képességéhez történő szorosabb igazodását, hogy a kiáramló vásárlóerő erőteljesebben kapcsolódjék a források létrejöttéhez. A monetáris rendszertől elvárható az infláció korlátozása, valamint a tőkés export növelésében való érdekeltség és kényszer fokozása. Ebben az összefüggés- rendszerben a monetáris szféra a pénzmennyiség szabályozásával képes leginkább hatni a gazdasági folyamatokra. Ha a pénz- tulajdonosok csak valós teljesítmény révén juthatnak pénzhez, s a kereskedelmi bankok is csak jól jövedelmező, biztonságos tevékenységek hitelezésére vállalkoznak, akkor ez a teljesítményeknek, a piaci értékesítésnek, többek között az exportnak a fokozására kényszerít, amihez viszont versenyképes, korszerű termékekre van szükség. A bérek kifizetésére, főként pedig emelésére ebben a rendszerben — különösen a támogatások leépítése után — csak a jövedelmezően működő szervezeteknek lesz módjuk. Az árak emelésének pedig a központi adminisztratív módszereknél is keményebb korlátot képes állítani az élesedő piaci verseny, amely többek között a vásárlók pénzéért is folyik. Ahhoz, hogy a monetáris szféra e követelményeknek megfeleljen, a piacgazdaság és a tulajdonosi reform területein is nagy horderejű lépésekre lesz szükség, amelyek egyébként, mint más forrásokból már ismertek, szintén napirenden lévő kérdések. Lovas Lajos Bemutatjuk az új titkárt A Kiszöv legyen a szövetkezeteké! A megye ipari szövetkezeteinek érdekvédelmi szerve, a Kiszöv küldöttközgyűlése ez év október 27-én választotta titkárának dr. Dobránszky Mihályt, aki addig a városi pártbizottság osztályvezetője volt. — Kérem, mutatkozzon be néhány mondatban! — 51 éve születtem Nyíregyházán, ott érettségiztem a közgazdasági technikum pénzügyi szakán. Érettségi után egy évvel kerültem Be- rentére, mint sok más szabolcsi fiatalra, rám is hatással volt az épülő Kazincbarcika, munkát, megélhetést ígért. No, és sportoltam: kézilabdáztam, röplabdáztam, pingpongoztam, letettem a labdarúgó-játékvezetői vizsgát... — Amolyan sportállásba került? — Nem mondanám, hiszen a szénosztályozó szállítási osztályán a vezetői poszt kivételével szinte minden munkakört elláttam. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy 4 év munka után kiváló dolgozó lettem. De tény. hogy a sport révén kerültem az ifjúsági mozgalomba. Először a barcikai KISZ-vb sportfelelőse voltam, majd a városi bizottság titkárának választottak. Közben elvégeztem egy egyéves pártiskolát. Következett a miskolci KISZ-bi- zottság, majd az SZMT. A TIT megyei titkára voltam nyolc évig, majd tíz év pártbizottsági osztályvezetőség után választottak meg a jelenlegi posztomra. — Milyen embernek tartja magát? — Azt hiszem, mint a felsorolásból is kitűnik, meglehetősen gyakoriak az életemben a váltások, változtatások. Mindig amolyan „fre- goli” voltam. Bármilyen területre kerültem, igyekeztem az új hellyel, helyzettel azonosulni. Meglehetősen jól viselem a változásokat, ez a sok változtatás az idegrendszeremben elraktározódott. Nem, nem lett nehezebb, hanem inkább rutint szereztem tőlük, könnyen alkal- mazkodóvá váltam. Eszembe jut, amikor először mentem az SZMT-be, mint már ott dolgozó ember. Elcsodálkoztam magamon, milyen természetesen lépek be a kapun, mintha mindig oda jártam volna! — Hogyan tett szert a neve előtti dr.-re? — A közgazdasági egyetemet végeztem el levelezőn, majd posztgraduális képzés keretében az iparvállalatok tervezése, szervezése, vezetése szakon szakközgazdász címet szereztem. A szakdolgozatomból lett kis kiegészítés után a doktori disszertációm. Egyébként elméleti hobbim ma is a vezetésgyakorlat, a gyakorlati pedig még mindig a pingpongozás. — Lassan két hónapja, hogy titkárrá választották. Volt-e valami tétje ennek a választásnak? — Egyéni tétje volt, nem tagadom, de egzisztenciális nem. A mai viszonyok között minden választásnál érezni a kockázatot, az ember önbecsülésének kell, hogy egy ilyen alkalommal ne valljon szégyent. Elviseltem volna a kudarcot is, de nyilván nem örömmel. — Hogyan alakult azóta az élete? — Mint mondtam, minden új munkahelynél a legfontosabb az azonosulás azzal a közeggel, ahová került az ember. Természetes, hogy az első hónapok a legnehezebbek. Gyors ütemben ismerkedek az ipari szövetkezetekkel, tanulok, s közben azért vezetnem kell az apparátust. Naponta átlag 18 órát dolgozom és bizony, amire nem jut időm, azt a hét végére hagyom. Van egy 13 éves lányom és egy 10 éves fiam — mostanában ritkán látnak otthon. De feleségemmel együtt már megszokták ezt, hiszen a párt- bizottságon sem nyolc óra volt a munkám. Azt is tudom azonban, hogy sokáig ezt nem lehet csinálni, majd ha túl leszek a nehezén, visszatérek a rövidebb munkaidőhöz. — Milyennek látja ennyi idő után az ipari szövetkezeteket? — A 73 szövetkezetnek majdnem a felét meglátogattam már, igyekszem eljutni mindegyikbe, mert fontosnak érzem, hogy életközeiben legyenek azok, akikért dolgozunk. Hogy lássam a munkájukat, jobban érezzem a gondjaikat. Ügy érzem, szívesen fogok ebben a közegben dolgozni. A vezetők, a tagság nagyon ambiciózus, tele van alkotó elképzelésekkel. Jó velük dolgozni, s külön öröm, hogy eredményesebbek az állami vállalatoknál. Sok közöttük az érdekes, erős szövetkezet, s ahol gondot látunk, ott sem az átformálás a lényeg, hanem a működés folyamatosságának biztosítása. — Mit tehet ebben a Kiszöv? — Ügy vettem észre, nincs igazi szimbiózis az érdekvédelmi szerv és azok között, akiket képvisel. Ezért feladatom úgy alakítani az érdekvédelmet, hogy az valóban érvényesítse az érdekeket. Ezt úgy értem, hogy a törvényesség, az igazságosság talaján álljon az a munka. Hogy konkrét példát mondjak: bizonyos cikkeket az állami vállalatok nagyker áron kapnak, a szövetkezetek drágábban, kisker áron. Kérdem: miért? Vagy vegyük a harminc embert foglalkoztató kisiparost, aki kedvezőbb helyzetben van, mint egy kisszövetkezet hasonló létszámmal. Mi indokolja ezt a diszkriminációt? Gondolom ebből is érthető: az olyan rendeletek, megítélések ellen küzdünk, ami mással szemben hátrányba hozza azokat, akik érdekében kötelességünk fellépni. — Képes erre mostani formájában a Kiszöv? — Legkézzelfoghatóbb jogosítványom éppen az, hogy az apparátust alakítsam át a jelenleginél ütőképesebbé. A legelső, hogy erre megfelelő embereket találjunk. Olyan jól képzett szakemberekre gondolok, akikből létrehozható egy olyan csapat, amely menedzser-jellegű tevékenységre képes. Legyen ez a gárda ezenkívül lelkes, vállalkozói magatartással közelítsen a dolgokhoz, tagjai rendelkezzenek áttekintő-ké- pességgel, kellő rugalmassággal és számos jó tulajdonsággal. Mindez kicsit soknak tűnik, de a mai gazdasági helyzetben csak egy jó csapattal leszünk képesek arra, amit az élet és a szövetkezetek kívánnak tőlünk. Hogy mindez megvalósuljon, szorosabb, napi kapcsolatot építünk ki a szövetkezetekkel. Mindig szívesen fogadjuk a képviselőiket, legyen ez a ház nyitott előttük, olyan, ahová bármikor kedvük van betérni tanácsot kérni, vagy ha mást nem, egy kis baráti beszélgetésre. M. Szabó Zsuzsa Kft-t alakítottak az autójavítók Mindnyájunknak megvan a véleménye az autójavítás magyarországi helyzetéről. Pedig 1983-ban fölbomlott a monopolhelyzet- ban lévő mamutcég, az Autófenntartó Ipari Tröszt, közismertebb nevén Afit. Akkor sokan úgy gondoltuk, hogy a 3 megye 11 gépkocsijavító üzemegységét összefogó tröszt önálló vállalatokra bomlása versenyhelyzetet teremt a piacon, aminek elsősorban a lakosság lesz a haszonélvezője. Ezzel szemben a többi céggel együtt nehéz helyzetbe került a Borsodi Autójavító Vállalat is, mert a kiszámíthatatlan alkatrész- ellátás miatt nem tudta gyarapítani vevőkörét, javítani piaci pozícióit. — A gondok abból fakadtak — magyarázta Mihók Rezső, a vállalat igazgatója —, hogy a sok kis vállalat között eltűnt az alkatrész, ellenőrizhetetlenné, tervezhetetlenné vált az ellátás. Mivel az alkatrész- forgalmazó vállalatoknak ninös felelősségük a javítóvállalatok ellátásában, bizonytalanná vált az alkatrész-utánpótlás biztosítása. Mi is kellemetlen helyzetbe kerültünk, pedig a cégünk az önállósulás után csupán a haszongépjárműveik javítását, valamint ezek fődarabjainak felújítását tartotta meg. A versenyből a kisipar került ki győztesen, mer.t rugalmasan tudott alkalmazkodni a napi változásokhoz, valami különleges varázslat folytán neki mindig volt alkatrésze, sőt hamarosan néhány alkatrész gyártását is megkezdte. Ez aztán teljes káoszt okozott a piacon, mert vagy nem volt alkatrész, vagy pedig azonosíthatatlan gyártású, kétes minőségű alkatrészek forogtak közkézen. — Külön gondot jelentett — mondta az igazgató —, hogy a javítók és forgalmazók közötti rossz információáramlás miatt anarchikus állapotok alakultak ki. Egyes alkatrészekből dugig voltak a raktáraik, más alkatrészeket viszont hónapokig nem lehetett kapni. Ezt a helyzetet mindenképpen meg kellett szüntetni, ezért határoztak a javító cégek a kft megalakításáról. De erről szóljon Ambriskó István, aki január elsejétől átveszi a vállalat irányítását. — Az előbb már elhangzott, hogy mind a javítóknak, mind pedig a forgalmazónak alapvető érdeke a pontos információ — mondta a termelésirányítási osztályvezető. — Tájékoztatnunk kell egymást a piac igényeiről, a raktárakban lévő áruféleségekről, a hiányokról. Ezéi't kezdeményezték a haszongépjárművek motor- és fődarab-felújításával foglalkozó vállalatok, hogy az Autókerrel összefogva alakuljon meg egy kft. Célul tűztük a tervezhetőbb, folyamatos alkatrészellátást, a hiányalkatrészek kft-n belüli gyártását és felújítását. Azt sem titkolják, tette még hozzá Ambriskó István, hogy a jelenleg 30 százalékra tehető piaci részesedést a szervezett keretek között folyó javítással, felújítással és gyártással legalább 50 százalékra akarják növelni a kft tagjai. Ez a szervezeti forrna lehetőséget nyújt arra is, hogy a tagok, ha a társaságon kívüli cégtől jobb ajánlatot kapnak, akkor azt fogadják el. A kft-be tömörülés tehát nem bénítja meg a versenyt. Fónagy I.