Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 FEJTÖRŐ VÍZSZINTES: 2. Alexandru Macedomki, román költő (1854—1920) Téli nap című ver­séből idézünk egy szakaszt Áp- rily Lajos fordításában. Az első sor. (Zárt betűk: R., J.) 13. Dél-Vietnam fővárosa. 15. Né­met női név. 16. Mikszáth-re- gényhős, személyneve kezdő­betűjével. 17. Fazonban van! 18. Takács igéje. 19. Argen­tum. 20. Fürdünk benne. 21. Latin üdvözlés. 23. Komárom megyei község. 24. Éji betűk! 25. Városka Tahiti szigetén (ARUE). 27. Edényt tisztít. 29. Neves kabarészerző volt (Károly). 30. Az újság vezérka­ra. 32. Zenedarab! 34. A gal­lium vegyjele. 35. Tojás alakú. 41. Felfogó. 42. Surány hatá­rai! 43. Kicsinyítő képző. 45. A versidézet negyedik, befejező sora. (Zárt betű: O.) 48. Sonka tréfás becézése. 49. Szerencse. 50. Ritka férfinév. 52. Mint, németül (ALS). 53. Lopva fi­gyel. 54. Joskar . . . (Mari fő­város). 56. Rendben! 57. Ld. 43. sz.! 58. Sapienti ... (A bölcsnek elegendő). 59. A bróm vegyjele. 60. Skandináv női név. 62. A sportok király­nője. 65. Tőrvívó testvérpár a hatvanas években. FÜGGŐLEGES: 1. A vers­idézet második sora. (Zárt be­tűk: C., S., É.) 2. Becézett női név. 3. Egonka. 4. Endrőddel egyesült békési település. 5. . . . , -en, -ön. 6. Amerikai mesterséges hold. 7. Mister. 8. Súlyos fertőző betegség. 9. Üdülőhely az Isztriái félszige­ten. 10. Ipari növény. 11. A tal- lium vegyjele. 12. Kiosztják a díjat. 14. Bár. 17. A közelmúlt­ban elhunyt költőnk (Zoltán). 22. Egyszerű madár. 23. Vegy­jele: HC1. 24. Pozitív tulajdon­ság. 26. Arra mondjuk, amit nem tudunk előre kiszámítani (két szó). 28. Jobb belátásra bír. 29. Ápolónő kedves meg­szólítása. 31. Nem egészen to­va. 33. A másik kocsi kijutását hátramenettel gátoló. 36. Hals, a németalföldi festő személy­neve. 37. Libát hizlal. 38. Vízi sport. 39. A legegyszerűbb telí­tetlen karbonsav. 40. Fehér, il­latos virágú dísznövény. 44. A versidézet harmadik sora. (Zárt betűk: C., Z., B.) 46. Azipeka- kuána alkaloidja. 47. Szúrós szagú mérgező gáz. 51. „Csak egy éjszakára küldjétek el . . .!” (Győni Géza) 53. Sok­szoros válogatott lengyel lab­darúgó. 55. Szándékozik. 58. Veszprém patakja. 59. Pest megyei község. 61. . . ,-Darja (alias Oxus). 63. A laurencium vegyjele. 64. Egyszerű gép, de fordítva. 65. Magyar film címe. Beküldési határidő december 28. Kérjük Önöket, hogy megfejté­seiket levelezőlapon küldjék be. A hibátlanul megfejtők között könyvutalványt sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény helyes megfejtése: Ha nem azért írunk, mert gondolkodunk, hiába gondolkodunk azért, hogy ír­junk. Könyvutalványt nyertek: Pálfi Sándor, Nagycsécs, Petőfi u. 10., Paduch Demeter, Miskolc, Könyves K. u. 15/3., Beke Gusztáv, Encs, Széchenyi u. 3., Galváes Miklósné, Gadna, Fő u. 90. A könyvutalványokat postán küldjük el. Múlt heti gyermekrejtvényünk megfejtése: Könyvjutalmat nyertek: Mizser István (Szalon­na), Janiga Nóra (Fan­csal), Matyisák Gábor (Bodrogkeresztúr), Csáti Katalin (Tárcái). 627 627 746 + 726 2726 Kis karácsony, nagy karácsony A karácsony a családok legszebb ünnepe. Nincs an­nál lenyűgözőbben lobogó fény, mint amelyet a boldog gyermeki szempár sugara visszaver a karácsonyfa dí­szeiről, égő gyertyáiról. S nincsen annál szomorúbb, fájdalmasabb dolog, mint amikor a szülő érdemtelenné válik arra, hogy ebben a csil­logó szempárban gyönyör­ködhessen. Márpedig közel negyvenezer gyermek tölti igazi családja nélkül a szent­estét a gyermekotthonok, nevelőotthonok nagy csa­ládjában. Közülük százan egy megyénkben község, Gönc nevelőotthonában. haza, de minek? A szüleim isz­nak, ha otthon lennék, velem nem törődnének. Meg aztán itt ajándékot is kapok az intézet­től. A csoportunk is kap min­den esztendőben közöset, s egyénit is vesznek nekünk. Ka­zettát kértem, és társasjátékot. Amint Gyuszi az itt eltöltött közös karácsonyestét mesélte, egy aprócska cserfes kislány örökké kiegészítette, kijaví­totta a nagyobb mondandóját, s amikor hozzákerült a szó, ak­kor sem lepődött meg. • Mata Eszter nyolcesztendős, de még csak első osztályos, két éve kerültek ide testvérével Bálinttal együtt, aki 10 éves: - Apukámat nem ismerem, anyukámat pedig egyszer lát­tam. - Bizonyára csodálkozó tekintetem miatt, a tanárnő magyarázta a helyzetet: - Ők végigjárták már a szokásos „ár­vámat". Voltak nevelőszülők­nél, állami gondozásban, de már óvodába is intézetben jár­tak. - Eszter visszavette a szót, s tovább sorolta mondandóját; - készítek ajándékot a testvé­remnek! fenyőfát ragasztok és rajzolok is. A jézuskától babát kértem, hozzá főzőkét, Hófe­hérke fogkrémet, és illatos szappant. Azoknak a bácsik­nak, akik ilyenkor eljönnek hozzánk ide, éneket, verset ta­Ottjártunkkor már a kará­csonyra készülődtek, kiseb- bek-nagyobbak gyűjtögették a pénzt a vásárlásra, s apró ke­zeik között formálták a közös karácsonyfa díszeit, kötötték, szabták, varrták az ajándéko­kat. Hiszen ők is azt érezték, hogy ajándékot nemcsak kap­ni, hanem adni is öröm, adni azoknak a nevelőknek, bará­toknak, esetleg testvéreknek - jó néhány testvérpár él az inté­zetben - ismerősöknek, patro­náló felnőtteknek, akikkel ka­rácsony előestéjén , a mindenki közös karácsonyfája alatt együtt ünnepelnek. • Százuk közül hat gyermek­kel beszélgettünk a közelgő ün­nep alkalmából, mondandó­juk, kérdésekre adott válaszaik egy-egy szomorú sorsot fed­nek, olyan családi légkörről árulkodnak, amelynek fájdal­mas nyomait sohasem vetkőz­hetik le. Azt is el kell monda­nom. hogy beszélgetésünk alatt jelenlévő nevelőjük - Kocsisné Tóth Ilona, aki a foglalkozást irányította - gyakran törölte meg könnytől elhomályosult szemét, s bizony mindannyian nehezen lepleztük kibuggyanó érzelmeinket, az „állami ár­vácskák" elbeszélése közben. Akik tulajdonképpen nem is árvák, hiszen élnek szüleik va­lahol, igaz némelyikük még csak nem is ismeri azokat, akik­nek mostani sorsát „köszönhe­ti”. Popovics Katalin: - Sálat kö­töttem és blúzt a nővéremnek, édesanyámnak pedig pohár­készletet vettem. Édesapám meghalt, s három éve kerültem nevelőintézetbe. Részben saját hibám miatt, mert nem szeret­tem tanulni. Hárman vagyunk testvérek, de a nővérem már férjhez ment, ők laknak együtt anyuval. Az elmúlt karácsonyt is otthon töltöttem, de egyéb­ként nem szeretnék végleg ha­zamenni. Karácsonykor otthon is állítottunk fát, s kaptam ajándékot is, azért szeretnék én is meglepetést szerezni. Lázár Enikő Ózdról jött, neki a testvére, Géza is a neve­lőotthon lakója: - bátyám 14, én 12 éves vagyok, két éve ke­rültünk nevelőotthonba. Anyukámat nem ismerem, apukám néha eljön. - Egyszer volt itt ebben az évben - szólt közbe az igazgató-helyettesnő. - Otthon is volt karácsonyfánk, de ajándékot nem kaptunk so­ha. Most a barátnőmnek fenyő­fadíszt készítek ajándékba, a testvéremnek pedig kötök egy sálat. Nem szeretnék soha ha­zamenni. mert itt nagyon jó ne­kem. Jó lenne továbbtanulni, óvónő akarok lenni, s itt elég jól megy a tanulás. • Bodnár Gyula helyes, szőke srác, szemében szomorkás mo­soly bujkált amint a múltat em­legette: - Most két éve, tizen­négy éves koromban kerültem ide Sajószentpéterrői. Négy testvérem van, ők már nagyok. Engem anyuék odaadtak egy ismerősnek, akikkel a búcsúk­ba, vásárokba jártam az iskola helyett, ezért aztán csak most vagyok nyolcadikos. Jó lenne továbbtanulni, mert a szoba­festő szakma nagyon tetszik ne­kem. de a szakmunkásképzőbe is csak jobb eredménnyel vesz­nek fel. A tavalyi karácsonyt is itt töltöttem, mehetnék ugyan nultunk. - S, hogy bizonyítsa, máris rázendített: - A zöld fenyőfán kigyulltak a gyer­tyák . . . • Szabó Ella nagyon szép kis­lány. Kreol bőrű, sötét hajú, nyílt barna szemekkel figyel, s kapcsolódott a beszélgetésbe: - Én ebben az évben Csabi bácsi- éknál töltöm a karácsonyt. - Ő az egyik nevelőtanár - magya­rázták meg a többiek. - Nem akarok hazamenni, a két bá­tyám is nevelőintézetben él Megyaszón, velük néha talál­kozom. Itt jól érzem magam, otthon apu iszik, s anyukám sem dolgozik sehol csak csava­rog. nem törődött velünk soha. Itt egyszer meglátogatott, s küldött már édességet is. Most karácsonyra tollat és Rotring ceruzát kértem és finom illatos szappant ajándékba. Bakcsy Zoltán, eddig szinte egy szót sem szólt, csak hall­gatta a többiek beszélgetését. Nehezen nyílt meg, s magáról csak a tanárnője biztatására kezdett beszélni: - A szüleim ittak, nem törődtek velünk, sokszor aludtunk ólakban, üres lakásokban, mert kizártak min­ket. Még két testvérem van, az egyiket befogadta a nagyné- nént. Én is hozzá szeretnék menni karácsonyra, de még nem válaszolt a levelemre. Vagy itt maradok, ha oda sem mehetek, de haza semmikép­pen nem megyek. Anyuék úgy­sem dolgoznak, miből lenne olyan karácsonyunk, mint itt. Itt elemlámpát, Rotring ceru­zát és kártyát kapok majd, ott­hon meg semmit sem kapnék. Finom ünnepi vacsorát készíte­nek nekünk az intézetben, s a tanár nénik is velünk ünnepel­nek. Énekelünk, s együtt örü­lünk a sok szép ajándék­nak . . . Jut hát nekik is öröm, boldogság, mosoly a gyermeki arcokra, s öröm a szemekbe. Csakhogy mindezt nem azok teremtik meg nekik, kiknek szülői kötelességük­ből adódóan kellene, hiszen ők felelőtlenül csak a rossz példát mutatva, eldobták maguktól az élet értel­mét, kik jövőjükben továbbviszik a jelenben megélte- ket. S hogy ne csak keserű emlékképek sötétítsék fel­nőttkorukat, arról hivatásukat, a gyermekeket szerető pedagógusok gondoskodnak a szeretet ünnepén, s a hétköznapokon is. Orosz B. Erika Fotó: Fojtán László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom