Észak-Magyarország, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
1988. december 14., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 T aktaszada hagyományosan nagy sertéstartó községnek számit. Semmi csodál- nivaló nincs azon tehát, hogy annak számit a helyi termelőszövetkezet is, ahol a közös gazdaság megalakulása óta tenyésztik a sertést. Az ólakat még 1962 és '63-ban építették, s az épületeket mostanra jócskán megtépázta az eltelt idő. Már öt évvel ezelőtt láthatóvá vált, hogy a sertéstartás sorsa kezd megpecsételődni. Mert igaz ugyan, hogy az ágazat „hozza magát”, tehát nyereséget produkál, és a szakmai mutatók évről évre jobbak, de az istállókról a vakolat pereg, a tetőszerkezet roskadozik. Eljött az az idő, amikortól már az egész tevékenységet jobb volt a meleg irodai szobából megítélni, hiszen bent a központban még hajlamos volt az ember azt hinni, hogy képes önerőből úrrá lenni a helyzeten, de kint a telepen könyörtelen kérdőjelet formált a valóság. A döntés gyötrelmei és sikerei Á város és a bánya Az alacsony bányában nem könnyű a munka — Mi lesz így velünk? — töprengtünk sokat. Az újjáépítéshez nincs pénz. A fejlesztésre spórolt milliókat elvitte a növénytermesztés, a beindított ipari tevékenység, a maradék pedig a sertéságazat megújítására nem elég. Évekig görgettük magunk előtt a döntést, amelynek súlya, mint a hógolyó, nőttön nőtt. A józan ész, a realitás a felszámolást sugallta, de mi erről nem akartunk tudomást venni. A szívünkre hallgattunk, s végül kimondtuk: lesz, ami lesz, mi a rekonstrukció mellett voksolunk — emlékszik vissza a döntés gyötrelmes napjaira Orosz József, a tak- taszadai termelőszövetkezet elnöke. Akkor még úgy gondolták, hogy felépítenek egy hizlaldát, ezzel tehermentesíthetik a régit. Azt felújítják, amelyben aztán átmenetileg elfér például a malacnevelő, vagy a fiaztató. így neki lehet kezdeni a többi épület átalakításához is. Hogy végül mégsem az apró lépések taktikája szerint valósult meg a rekonstrukció, az csak a jószerencsével magyarázható. Történt, ugyanis, hogy az idén, tavasszal a megyei tanács elfogadta a szadaiak pályázatát’ és két és fél millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak telepfelújításra, -bővítésre. Ugyanebben az időben a megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat rendkívül kedvező visszafizetésű, kamatmentes kölcsönt adott. Úgy mondják, akit a szerencse meglátogat, azt két kézzel segíti. Nos, a szadaiak nem panaszkodhatnak, hiszen igaz partnerre találtak az ISV-ben (Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat.) — Először csak az új hizlalóépületet tervezte meg a vállalat, mostanra pedig a teljes telepi rekonstrukciót. Ezek az istállók elképesztően egyszerű megoldásúak. Minden épület váza fa, melyet kívülről hullámpala, belülről pedig pozdorjalemez borít. A kettő között pedig nád van. De nemcsak az az előnye, hogy praktikus és olcsó, hanem, hogy könnyen felépíthető. A telepi tervezéshez hasonlóan jártunk a takarmányozás megújításával is — mondja az elnök. — Haffner László, a vállalat miskolci kirendeltségének vezetője többször győzködött bennünket, hogy próbáljuk ki az ISV-tápo- kat. Még a takarmányozási szakértőjüket is elhívta Nyíregyházáról. Beszéltek, győzködtek, táblázatokat mutattak. Hittem is nekik, meg nem is. A termelési rendszer dolgozójának ugyanis az a dolga, hogy eladjon mindent, technológiát, takarmányt. stb. Nekem pedig, hogy csak a legjobbat vegyem meg. Egy vezető ebben az üzletiesedő világban már nem lehet elég óvatos. Hiába a jóbarát biztató szava, a téesz jó híre, kiegyensúlyozott gazdálkodása, a tagok bizalma manapság fokozott felelősségérzetre kötelez. Nem akadékoskodás ez, hanem megfontoltság. Végül engedtem, azzal a megjegyzéssel, hogy először nézzük meg, mit tud a starter táp a malacnevelőben, aztán majd meglátjuk a jövőt. Az eredmény forintokban volt mérhető. Ma pedig már csak ISV-tápokat használunk. Amíg korábban az egy élőnapra jutó súlygyarapodás 500 gramm volt, ima 650. S ezek a takarmányok nem drágábbak. Szóval rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Szerencsések vagyunk, mert a községben becsülete van az állattartásnak, s ez a telep dolgozóinak munkájában meglátszik. Aztán azért, mert hosszú próbálgatások után rátaláltunk arra a fajtára — a kahyb- ról. van szó —, amely azon túl, hogy kiváló húsformát mutat, nagyszerűen érzi magát a nem éppen iparszerű technológiai elemekkel felszerelt szadai ólakban. Szerencsénk volt a megyei tanáccsal, a húsiparral, az ISV-vel... Tény, hogy a 100 koca tartása, tenyésztése a közösnek évente több mint másfél millió forint hasznot hoz. Természetes tehát, hogy bizakodva tekinthetünk a jövőbe, hiszen — bár a rekonstrukció és a bővítés 15 millió, forintba kerül — a kocalétszám megduplázódik, s az éves hízóértékesítés a mostani 1600-zal szemben négy és fél ezerre nő. — S ez csak az érem egyik oldala — veszi át a szót dr. Juhász József, megyei szakállatorvos. — A következő évektől Szadának • minden esélye megvan arra, hogy megkapja a hármas mentességről szóló igazolást. Ez azt jelenti, hogy a Hejőmenti és a Szerencsi Állami Gazdaság után a megyében harmadikként a taktaszadai termelőszövetkezetnek is sikerül kiűznie telepéről a három legveszélyesebb fertőzést, az aujeszkit, a brucellózist és a leptospirózist. A hármas mentességet a honi piac is elismeri. Az a gazdaság, amely az említett fertőzésektől mentes, az az értékesített hízói után több pénzt Kulcsember a gazdasági vezető gondokkal, feszültségekkel terhes korunkban. A vállalatok, szövetkezetek talpon maradása, a nehéz idők átvészelése csak úgy lehetséges, ha a manőverezés maga is céltudatos, kellő előrelátással párosul. Minél több a rögtönzés, a kitérő, annál fontosabb a jó iránytű, a világos stratégiai cél, a vállalkozói leleményesség, amely a váratlan helyzetekben is lehetővé teszi a jó „ráérzést”. Napjainkban és még 'inkább a piacgazdaságiban, mind határozottabb az igény a vállalkozói típusú vezetők iránt. Ök nem a műszaki fejlesztésben, a termelésben specialisták, hanem piacban, profitban „utaznak” és minden olyan ötlet, kezdeményezés iránt fogékonyak, ■ amely gazdasági sikerrel kecsegtet. ' A korszert vezető teljesítménye nem órában, nem is valamiféle naturális terméktömegben, hanem piaci versenyképességben, innovációs készségben mérhető. Krédója körülbelül így hangzik: végy száz ígéretes, eredeti ötletet, istápold, gondozd legjobb tudásod szerint. Közülük 2—3 piacképessé, szerencsés esetben egy sikeressé is érlelhető. A jó vezető neve, akárcsak egy jól bevezetett márka, áruvédjegy, bizalmat sugároz és felértékeli a céget, amely irányít. A magyar gazdaság azonban nem teljesítményre orientált, a piaci viszonyok fejletlenek, a káderkiválasztás és -értékelés gyakorlata elmaradott. Az iskolarendszerhez, a társadalom egéAz edelényi bányászok mindennap térdre ereszkednek a sjénfal előtt. Nem a hódolatukat fejezik ki — bár munkát, kenyeret, megélhetést nyújt a szén —, egyszerűen nem tudnak állva dolgozni a munkahelyen. Az edelényi bányában úgynevezett vékonytelepi fejtés folyik. Ez annyit jelent, hogy a szénfal magassága csupán centiméterekkel haladja meg az egy métert. A jelenlegi frontfejtésen 1 méter 10 centi a szénvastagság, tehát csak ülve, illetve térdre ereszkedve lehet végezni a munkát. Nem kell bizonygatni, hogy a bányamunka állva is nehéz és veszélyes. Térden csúszva pedig kínkeserves. Méltán van becsülete Ede- lényben a közel 700 bányásznak, aki naponta leszáll a várostól néhány kilométerre lévő aknán. Természetesen más miatt is tisztelik a városban a szakmát: minden lakó tudja, hogy a bánya nélkül nem sokra jutott volna a község, s talán meg sem kapta volna a városi címet. — A szénbányászatnak meghatározó szerepe volt Edelény várossá válásában — jelentette ki legutóbbi beszélgetésünk alkalmával dr. Sándor Dezső, a városi tanács elnöke. — A község gyarapodására nagy hatással volt a bányászkodás fejlődése. Nemcsak azért, mert több száz család él a bányászatból. Ennél többet adott a szakma Edelénynek. Az ötvenes években például több, mint félezer bányászlakást, a hozzá tartozó infrastruktúrával együtt. Azóta is aktív résztvevői a város gyarapításának a bányászok. Ők végzik a legtöbb társadalmi munkát. Nélkülük nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudtuk volna megépíteni az ifjúsági házat, a tornatermet, a tanmedencét és az óvodákat. Ezért nyugtalanít minden edelényít a bányászat változó megítélése, különösen most, amikor leszálló ágban van az edelényi bánya. Sorsától függ a város jövője is. Valóban kétséges az ede- lényii bánya helyzete, talán széhez hasonlóan a tehetség, a másság nem erény, inkább hátrány. Előny viszont a minden irányú jó kapcsolat, a konfliktusokat kerülő, elutasító magatartás. A konzervatív és kont- raszelektív káderkiválasztási gyakorlat felszámolásában eddig nem sikerült igazi frontáttörést elérni. A hazánkban megalakult 261 vállalati tanács például mindössze 15 régi igazgatót nem választott újjá, közülük is öt a második nekifutásra —■ pályázat útján — visszakerült beosztásába. A demokratikus káderkiválasztási módszerek elszigetelődnek, feloldódnak az elmaradott szemléletben és a régi irányítási gyakorlatban. A szemlélet, a környezet gyökeres átalakulása, a demokratikus közélet megteremtése, s a vezetők felkészültségének fejlesztése, a korszerű menedzserképzés egyaránt előttünk álló feladat. A követelmények árnyaltabb és határozottabb megfogalmazása, a szükséges vezetői adottságok és jellemvonások tisztázása ugyancsak fontos, hogy ne az alkalmazkodó, a konfliktuskerülő, simulékony ember, hanem a rámenős, céltudatos, teljesítményt nyújtó és kikényszeríteni tudó személyiség legyen a vezetői ideál. soha' nem ért meg annyi bizonytalan évet a borsodi medence keleti részén működő adna, mint most. A bizonytalanság oka gazdasági eredetű. A számítások szerint ugyanis ráfizetéses a vékonytelepi termelés, öt évvel ezelőtt kongatták meg először a vészharangot az akna fölött, amikor kétszáz bányász más bányákhoz került. Ez egyértelműen a fejlődés visszafogását jelentette, hiszen megszűnt a kétfrontos fejtés, s ezáltal még gazda- ságtalanabb lett a termelés. A mai számítások szerint, durván 1000 forint ráfizetéssel jár minden egyes tonna szén kitermelése. Ezt egyre nehezebben viseli el a Borsodi Szénbányák Vállalat, amelynek vezetése nem titkolja bezárási szándékát, bár minden módon igyekszik biztosítani a termelés folytatását, hiszen a vállalat egyik legjobb minőségű szenét itt bányásszák. A jó szénre pedig — éppen a gazdasági okok miatt — továbbra is szükség van. — Mi a munkánkkal igyekszünk bizonyítani — mondta Báncs Miklós akna- vezető főmérnök. — Évek óta túlteljesítjük a tervünket, ebben az esztendőben a rosszabb művelési körülmények ellenére is 157 ezer tonnát termelünk a tervezett 150 ezer tonnával szemÁm ahhoz, hogy a jó gazda gondosságával járjanak el az ügyekben, valóságos, konkrét tulajdonosok kellenek. Az állam, a nép nem lehet igazi tulajdonos, ahogyan ezt a saját kárunkon tapasztalhattuk, hiszen kiderült: ami mindenkié, az senkié. Az is bebizonyosodott, hogy a hús-vér tulajdonos hiánya nem pótolható szervezeti, vagy jogi intézkedésekkel. A társasági törvény mélyreható változás, frontáttörés lehetőségét ígéri. Mozgásteret teremt a tőkeáramláshoz — átcsoportosításhoz — egyesítéshez, s a társaságok résztvevői — a vállalatok, a szövetkezetek, a magánszemélyek — érdekeltté válnak eszközeik legjobb hatásfokú hasznosításában. Az első számú vezető pedig — legyen szó szövetkezeti, betéti, korlátolt felelősségű, vagy részvénytársaságokról, illetve gmk-ról — érdemi vállalkozásra kényszerül. A társasági tagok ugyanis teljes bizalmat szavaznak az igazgatónak, az elnöknek, ameny- nyiben a bevitt tőkerészük után megfelelő arányú jövedelmet (osztalékot) kapnak. Amennyiben nem kapnak, elégedetlenségüket, a jövő iránti kétségeiket sokféle módön kifejezésre juttathatják. Persze nem számíthatunk látványos, gyors áttörésre. A ben. önerőből nem tudunk javítani a helyzetünkön, ehhez mindenképpen vállalati segítség kellene. Ha két gépesített fejtést üzemeltethetnénk, akkor nagyobb lenne a termelékenység és csökkenne a fajlagos önköltség. Ehhez a jelenlegi Il-es telepről le kellene jutnunk a XV-es telepbe, ahol a szénfal vastagsága eléri a 2— 2,20 métert. Számításaink szerint abban a mezőben legalább 5 millió tonna szén van, ugyan gyengébb minőségű, mint amit most termelünk, de 15 évig munkát adna a bányászoknak. Az új szénmező feltárásában és művelésében bízik Szabó Pál iis, az edelényi pártbizottság első titkára. — A város további fejlődése szempontjából világosan kellene látni, hogyan alakul az edelényi bánya sorsa. Mindenekelőtt azért, mert az itt lakó családok egyharmada kötődik a bányászathoz. Ha megszűnik a bányászkodás, akkor más irányú várospolitikát kell kialakítanunk, mivel sokan nem vállalják majd az ingázást. A radikális leépítés nagyon nehéz helyzetbe hozná a várost, de mint ahogyan a -bányászaink, mi is bízunk egy elfogadható megoldásban. vállalati és szövetkezeti vezetők jelentős része nem jártas a valós piaci viszonyok hatása alatt működő vérbeli vállalkozások menedzselésében. De a kor kitermeli a maga kádereit — ha hagyják. Gondoljunk csak a szocialista mezőgazdaság hőskorára: sok-sok téeszelnök, állami gazdasági igazgató bizonyította vállalkozói rátermettségét. Kijárták az élet iskoláját. Családi, részes művelést vezettek be a kolhoztípusú munkaegységek helyett, kiegészítő jellegű ipari-szolgáltató ágazatokat építettek ki, később pedig korszerű ipari-termelési rendszerekbe szerveződtek. A 80-as évek elején viszont, amikor a mezőgazdaság lendülete megtorpant, a kisvállalkozások tömege nagy leleményességgel és sok kezdeményezéssel rukkolt elő. Lelkes kollektívák, munkacsoportok szerveződtek megannyi feladatra, amire korábban nem volt vállalkozó. A gazdasági tevékenység legszélesebb sávja, a döntően állami tulajdonra alapított ipar, közlekedés, a kereskedelem jelentős része azonban évtizedek óta szinte mozdulatlan. A társasági törvény ennek a monolitikus állami tulajdonnak a megreformálását, a nagy vállalkozásoknak ,is kedvező társadalmi, gazdasági környezet kialakítását célozza meg. A nagyvállalkozások határozott igénye és reális lehetősége — a rendkívül nehéz feltételek ellenére — itt is kitermelheti a többre képes, vállalkozói szellemű \^zető- gárdát. (MTI-Press) K. J. MBkaMas itőjáris-imilijytlés A Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igzagatóság a Meteosat-3 időjárási műhold megfigyeléseinek vételére alkalmas berendezést vásárolt. A készülékkel 24 órán keresztül figyelemmel kísérhetik a Föld — közelebbről Európa és Magyar- ország — felszínének, légkörének állapotát, az időjárási frontok mozgását, következtethetnek a csapadékhullásra. Ez utóbbi az ár- és belvizvédelmi szempontból jelent fontos információt. (MTI-fotó) kap. Balogh Andrea Milyen ma a jo vezető? F. I.
