Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1988. november 26., szombat Moliére-bemutató a miskolci Kamaraszínházban Hárman a szereplők közül: Márffy Vera (Nérine), Hidvégi Elek (Gérante) és Zborovszky Andrea (Jácint). Népszerű klasszikus szerző közkedvelt darabjának bemutatásával kezdte az évadot a Miskolci Nemzeti Színház a Kamaraszínházban. Moliére 1671-ben írt, Scapin furfangjai című komédiáját állította színre Dezsényi Péter rendező oly módon, hogy a Karinthy Ferenc fordította szövegű játékhoz keretjátékot is alkalmazott, mégpedig Moliére más művének — Mizantróp — részleteiből. E keretjáték merőben más kicsengést adott az eredeti komédiának, máshová kerültek a hangsúlyok a keretbeli történések ismeretében, jóllehet maga az alapmű egy betűnyi sérelmet sem szenvedett. Bevallom, amikor jó fél évvel ezelőtt a Scapin furfangjai bemutatásának tervéről hallottam, kétséggel néztem elébe, vajon ezt a már amatőrök által is igen sokszor bemutatott, diákszínjátszó-versenyeken rendszeresen színpadra vitt játékot miért vette elő nagy múltú színházunk. A bemutató után cl kell ismernem, volt indok a darab elővételére. Nevezetesen a már említett szerepjátékkal történt „áthangsze- rclés”, nem utolsósorban a színház néhány tagja számára kitűnő játszási alkalom nyújtása. Moliére drámaírói munkásságát méltatni napjainkban már szükségtelen. A korábbi években, például a Tartuffe bemutatásakor meglehetősen sokszor foglalkoztunk ezzel. Itt most inkább az jegyzendő fel, hogy Moliére idős korban, nagybetegen, amikor már örökértékű művek és azokban örökéletű szereplők — Tartuffe, Orgon, Harpagon és mások — álltak mögötte, visszanyúlt a komédia commedia dell’arte hagyományaihoz, s megteremtette Scapin figuráját. A francia farce hagyományait követő játékban e furcsa főhős egész magatartása azt sugallja, hogy a szolga, ha sorsa erre is kárhoztatta, legyen ember, segítse — akár puszta mulatságból — is a rászorulókat, és ne szűnjön meg kigúnyolni, a maga módján büntetni az emberi boldogulás kerékkötőit. Amikor ezt a játékot Moliére írta, mint említettem, már idős, beteg volt. Bánatos, kicsit kiábrándult is, magánéletében is bajai voltak, a király is megvonta a támogatását, s ő mégis komédiát írt. 1671. május 24-én mutatták be, s nem egészen két évvel utána Moliére meg is halt. Mint ismeretes, játék közben, a színpadon lett rosszul. E játék története szinte egy mondatban összefoglalható: a furfangos Scapin két zsugori gazdag apa szerelmes gyermekeit úgy segíti a boldogsághoz, hogy közben leckét ad az apáknak is. Dezsényi Péter a keretjátékkal kiemelte Moliére-nek azt a nagyságát, hogy el- esettségében is tud komé- diázni, tud az emberi boldogulás kerékkötőivel szembeni magatartásra példát mutatni. Mert éppen azt látjuk az előjátékban, hogy Moliére kétségbeesetten veszi tudomásul az öt ért ba- ' jókat, a király távolmaradását az előadásról, ráébred kegyvesztettségére, de amikor La Grange szólítja, hogy a közönség már a nézőtéren van, a nagyon beteg, öreg Moliére magára veszi a vidám kópé Scapin kosztümjét, s átlép képzeletben egy másik színpadra a Scapin furfangjait eljátszani. Hasonlóan a környezetet, a színpadon kívülről történéseket jelzik a keretjáték későbbi jelentkezései is, s ezzel a rendező mintegy azt súgja a nézőnek, hogy ebben az 1671-es világban és francia környezetben nézze Moliére-Scapin mutatványát. Jónak tartom ezt a keretjátékos megoldást és ügyesnek a keret és a valóságos játék egybekapcsolását. A díszleteket, illetve játékteret is a rendező tervezte, igen szűkszavú, mértéktartó, alig néhány jelzésre szorítkozó eszköztárral, de igen célszerű keretet adva a játéknak. Maga a játék nagyrészt követi a már említett francia farce hagyományait harsányságban, a zsugori, jómódú polgár és a bamba inas, meg a furfangos Scapin szövetségi ellentétében gazdáikkal szemben, a szerelmesek pártolásában. Élvezetes a játék, noha nem egy jelenete annak ellenére, hogy pillanatonként nevetőorkánt idéznek elő apró játékai, lelassul. Ennek főleg szövegkönyvi oka van, mint például a két apával történő alkudozás, amikor Scapin a fiatalok részére pénzt csikar ki tőlük. Kicsit hosszú ugyanilyen okból Zerbinette és Géronte találkozása is: ez utóbbiban Zerbinette '•<- téka sem tudja ellensúlyozni a hosszadalmasságot. A rendező nagyon jól használt ki minden olyan humoreszközt, ami a jóízlés határán belül marad, ugyanakkor a keretjátékkal mintegy idézőjelbe tette az egész komédiát, mintegy azt mondva, ez a vígság. ez a játék valóban csak játék, egy keserű komédiás vidámkodása. Mint említettem, néhány kitűnő színészi alakításra adott alkalmat ez a komédia. Elsősorban a Scapint alakító Somló Istvánnak. aki ragyogóan oldotta meg ennek a íui’fangos legénynek megformálását. elhitette, hogy ez valóban egy természetes eszű és okosságú nép- fi. a gőgösök elleni öntudatlan küzdésnek afféle helyi zászlóvivője. Töretlen volt az alakítás mindvégig, s különösen méltányolandó akkor, ha figyelembe veszszük, hogy a keretjátékban ö volt a megtört öreg Moliére, akinek megformálása merőben más feladatot jelentett. Jól oldotta meg, jól egyeztette ezt a kettősséget. Nem érdektelen megjegyezni, hogy egyik partnere, illetve ellenlábasa, Argante alakjában éppen az édesapja, Somló Ferenc volt, aki ezt a kicsit buta, de azért jószívű, jórahajló, a maga pénzsóvár jómódjában is emberré válni tudó idős urat igen emberien hozta. Ugyanakkor rendkívül sok derűforrást is nyújtott.. Mindjárt itt említendő a nagyobb szerepben nagyon régen látott Hídvégi Elek, a másik apa, a csontja velejéig zsugori és kicsit gonosz Géronte megformáló- ja. Szinte minden megnyilvánulása okkal vált ki nevetést a nézőtéren, ragyogó karikatúráját adva az efféle polgárnak. Szegedi Dezső alakítja Szilvesztert, a másik szolgát. Mackós, tohonya, buta, rendkívül mulatságos, igen jó alakítás. Méltó párja — mintegy ellenkező előjellel — Scapinnek. Moliére darabjaiban a fiatal szerelmeseknek általában hálátlan feladat jut. Mindig róluk van szó, de nekik a legkevésbé jut fontos szerep. Pedig most a Leandert játszó, és igen rokonszenvessé formáló régebbi miskolci Szemán Béla mellett a színház három új tagja mutatkozik be e szerepekben. Octave életrekeltője, Mikola Róbert hihetővé, tette szerelmes figuráját, csakúgy, mint partnere, Zborovszky Andrea Jácint alakját. Kedves, szeretetreméltó szerel- mespárt teremtettek. A másik szerelmes lányhoz, Zer- binette-hez már kegyesebb volt a szerző, hiszen van egy önálló nagyjelenete, a már említett párosa Géronte úrral. A hatalmas monológ talán meghaladta Balogh Csilla erejét, vidámkodásán, harsányságán érződik az erőltetettség; egyéb jeleneteiben kedves szerelmes lány volt. Márffy Verát láttuk Nérine, dadus és a keretjáték Laforest alakjában a játék jó színfoltjaként: egy-egy villanást hozott Baranyi Péter és Galkó Bence. A jelmeztervezésért Bozóky Marianna nevét kell feljegyeznünk. A Miskolci Nemzeti Színház nagyszabású vállalkozásai között ez a Scapin talán kisebbnek tűnik. A megvalósulás érdemeit azonban ez nem csökkentheti. Jónak tarthatjuk a kamaraszínházi előadást, és szcenírozottságá- nál fogva alkalmasnak mutatkozik e produkció arra. hogy a színház végre a megye alkalmas színpadaira is kimozdulhasson. Ha a Scapin furfangjai értékeit méltatjuk. e tájszínházi lehetőséget is ide kell jegyezni. Benedek Miklós Takács Márta Grimmdíjas Nem először kap Miskolcon tanító pedagógus nemzetközi, tudományos elismerést. Néhány éve Tus- nády László (akkor még a Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanító) tudós kollégám kapott szép diplomát egy olasz akadémiától. Egy pályázatra írt olasz nyelven verset és tanulmányt. A meglepetés erejével hatott a hír, éppen ezért örömmel írtam meg (a Déli Hírlapban). Volt, van ebben az örömben egy pici személyes ,(önzés?) is. Oly sok vád, gáncs éri manapság az iskolát — okkal is, joggal is —, mondván, hogy kihaltak a tudós tanárok, az igazi személyiségek. Nos, ha Tusnády tanár úr díja (minthogy addig nem ismertem) a meglepetés erejével hatott, Takács Mártáét .(az avasi gimnázium igazgatójáét), ha szabad így mondani, sokan „borítékoltuk”, megelőlegeztük, vártuk. Akik ismerik — márpedig sokan ismerik a megyében, mivel évekig szakfelügyelő volt —, legendásnak tartják szorgalmát, munkabírását, ha nem lenne kicsit pejoratív íze, azt írnám, hogy munkadühét. Már az egyetemen (KLTE) is ilyennek ismertük. Míg mi elblicceltük az előadásokat, lődörögtünk a Nagyerdőben, a városban, addig ő szigorú napirend szerint záróráig dolgozott a nagykönyvtárban. Nem a bizonyítvá-1 nyért (az eredmény természetesen a vizsgákon sem maradt el), hanem önmagáért a tudásért. Ügy fogta föl — de ezt már a minapi beszélgetéskor mondta el —, hogy az egyetem öt éve a töltekezés ideje, hogy később legyen mit kisugározni, átadni a tanítványoknak. Az eredmények igazolják is. Nemcsak az, amit a nyelvtanár ars poeticájának vall, miszerint a tanárt az igazolja, ha a tanítvány megszólal (mert érti) az idegen nyelven, de. a számtalan díj is, amit tanítványai nyertek az országos versenyeken. Szám szerint 21 díjat és 60 németnyelvtanárt jelent ez. Nincs a megyében gimnázium, ahol ne tanítana tanítványa. Nyilván ezt is honorálta az NDK, amikor „a német nyelv és germanisztika területén elért kiváló eredményéért, a népek barátságának erősítéséért” (a fordítás az enyém, tehát nem szó szerinti) a Jakob és Wilhelm Grimm- díjat adományozta Takács Mártának. A díjról azt kell tudni, hogy 3 évenként adják át a német nyelvtudományban elért eredményekért. November 16-án Berlinben, a minisztertanács nagytermében egy pekingi, egy tokiói, egy londoni, egy kairói és egy lipcsei professzor társaságában magyarként és nőként elsőként vehette át Takács Márta a szép plakettet, diplomát és díjai: (5000 M). „Fausti pillanat” volt, „csillagóra” — mondja az ünnepelt —, amely nemcsak a végzett munkát igazolja, de az elismerés Magyarországnak is szólt. Mert a nyelvtanár — oda- vissza — kicsit híd, követ is, hiszen két kultúrát közvetít. Aki idegen nyelven tanít, tanul, az jobban megismeri önmagát, az anyanyelvét is, hiszen szembesül a két nyelv, kultúra másságával. A feladatban éppen ez a szép. Mert nem tudja az a nyelvet, aki csak a nyelvtanát tudja. Ismerni kell az országot, a szokásokat, a történelmét, a hétköznapokat, a másik nép lelkű- letét is. Anekdotikus elem, de nagyon jellemző, hogyan lett Takács Márta nyelvtanár. Gimnazista korában (a Killián Gimnáziumba járt) Jókai regényét, a Kárpáthy Zoltánt kezdte olvasni. Az első oldalakon idegen szöveget talált, nem értette. Odament Bánk László tanár úrhoz, hogy tanítsa meg erre a nyelvre. Így tanult meg franciául. Németre Gartnerné tanárnő tanította. Az egyetemen franciából felvételizett, de átirányították az akkor induló német szakra. Kétségbeejtette, hogy a társai többet tudnak, ezért kemény tempót diktált magának: naponta 100(!) szót. Bámulattal, félelemmel vegyes tisztelettel hallgattam mindezt, s piron-r kodva gondoltam a 326 szavas, német „nyelvtudásomra”. .. De igaza van: eredményt csak így, ezekkel a germán erényekkel lehet elérni. Ambíció, kemény akarat, célratörő, szorgalmas MUNKA. Az igazgatói iroda éppen tele volt kicsomagolásra váró könyvekkel. Ezeket már a Goethe Intézettől kapta a gimnázium, amely Miskolcon az első és egyetlen kétnyelvű középiskola. Egyelőre a fizikát, és a történelmet tanulják németül, később a többi tantárgyat is. Az érettségit, a nyelvvizsgát el fogják ismerni a külföldi egyetemek is. Szó sincs arról — mondta az igazgatónő —, hogy némettanárokat, nyelvészeket akarunk nevelni. Azokat is, de a hangsúly a nyelveket tudó értelmiségin, szakembereken van. Egy kis ország nem boldogulhat enélkül. A nyelvek miatt, vagy más miatt — s erre is büszke az iskola — itt jó a nemek aránya. 72 fiúnk van! — mondta sugárzó arccal az igazgatónő —, tehát nem igaz, hogy a gimnázium „csak lányoknak való”. Sok minden van még itt. (pl. rendezőképző tanfolyam), amiért érdemes ide jönni, nemcsak gratulálni. h. s. ' -N • v • • , : • :v< : <>j * V ' ti r>: i $ : ’v U.RMA íl í Uk vmXíH? H ",H yf./r f /hi Zf/Á'f//:■.% DEN r>w < m llRÜ WlÜ'MlM-GRíMH-PkUS I Dfíí.Í'LSÚHEN fKk.VS (SLÍ lfN Kf.t’UHUK ' • ■
