Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1988. november 4., péntek A VÍZ GRAFIKÁJA Elkészült a Mitológiai eociklopédia Elkészült, s- a jövö héten már kapható lesz a Mitológiai en­ciklopédia a Gondolat Kiadó ez évi legnagyobb vállalkozása. A kétkötetes munka a Szovjet­unióban 1980-ban megjelent, A világ népeinek mítoszai című könyv magyar fordításaként lát napvilágot. A magyar kiadás egyike a könyv legelső külföl­di változatának. Az enciklopédia mintegy 4100 szócikkben nyújt áttekintést a témakörről. Bemutatja a távoli népek és a kisebb kultúrák mí­toszait is, így a többi között az abházok, az adigék, az ajnok, a baskírok, a vietnamiak, a grú­zok, a jávaiak, és az etiópok vallásos elképzeléseiről is olvas­hatók fejezetek. Részletesen ír a már ismert mitológiákról, s a legújabb kutatások eredményei­re támaszkodva korrigálja és korszerűsíti az eddigi ismerete­ket. önálló tanulmányok foglal­koznak egyebek között az iro­dalom és a mitológia, valamint a történelem és a mitológia vi­szonyával. Ságvári-napok Szép hagyománya a mis­kolci 30. számú, Ságvári Endréről elnevezett általános iskolának, hogy minden év­ben megrendezi a névadóról elnevezett kulturális napo­kat. A kedden reggel kezdő­dött programban először a gyerekek kaptak szerepet, a diákönkormányzat jegyében. Órákat tartottak, kívánság­műsort adtak az iskolarádió­ban. Délután dr. Csorba Csaba, Bócz Sándor, vala­mint az iskola egyik tanára: Gallus Tünde előadását hall­gatták meg. Az Excelzior és a Szendvics együttes kon­certje zárta a keddi progra­mot, Szerdán reggeltől a ra­jok vetélkedtek, délután a kicsik Az erdő királya című filmet tekintették meg, a felsősök „Múlt nap” címmel a reneszánsz korba álmod­ták, játszották vissza magu­kat. Este „reneszánsz” bálon mulattak. Záróaktusként csütörtökön ünnepélyes csa­patgyűlésen emlékeztek meg az iskola névadójáról. Igazoltan hiányzó pedagógusok Kétszázhatvan állás betöltetlen Felmérték és összegezték megyénk gyermekintézmé­nyeiben, az óvodától a kö­zépiskoláig a pedagógusok létszámát. Mint a megyei tanács vb. művelődési osztá­lyának összesítéséből kide­rült, megyéink általános és középiskoláiban több, mint 260 pedagógusállás betöltet­len. Hiányzik például 45 alsó tagozatos tanító, 104 általá­nos iskolai tanár, valamint 71 középiskolai tanár. Ezek a számok sok mindent ta­karnak. Például azt, hogy a középiskolákban, amelyeket most ér el g demográfiai hullám, 120 fő részére tud­nának foglalkoztatási lehető­séget nyújtani. Továbbá azt, hogy hiányszakma a nyelv­tanár, bármely idegen nyelv­ről is legyen szó. Néhány középiskolában, mint Mező­kövesden, Mezőcsáton, szinte megoldhatatlan problémát jelent a nyelvtanár hiánya. Ugyancsak a hiányszakmák között tartják nyilván a ké­mia, technika, továbbá az ének-zene, valamint a rajz­szakosokat is. Az új tanévet a nappali tagozaton végzett pályakez­dők közül 282-en kezdték meg megyénkben. Ám itt is nagy a szóródás. A kiírt he­lyekre például legkevesebb pályakezdő jelentkezett Ózd környékére, továbbá a neve­lőotthonokba. így aztán nem csoda, ha a helyi lehetősé­gek széles skáláját vették igénybe, az oktatás zavarta­lanságáért. Érdekes dolgokat mutat a .statisztika — ami egyúttal lehetőséget ad a jövőre vo­natkozó következtetések le­vonására is. Ilyen például, hogy csaknem 400 nyugdíjas pedagógust kell foglalkoztat­ni, hogy a hiányt kitöltsék. Elgondolkoztató, hogy meg­közelíti a 400-at a képesítés nélküliek száma is. Ha a megyében a 3-tól 18 évese­kig a gyerekekkel, fiatalok­kal foglalkozók több, mint 13 ezres létszámút nézzük, akkor nein sok, de ha azt vesszük számításba, hogy éppen az iskolakezdők tanul­nak tőlük, akkor bizony már nem ilyen kedvező a hely­zet. Az is intézkedést sürge­tő lény, hogy a gyesen lévők száma meghaladja az 1800 főt, őket is helyettesíteni kell. Ennek pedig bérvonza­ta is van. Szabálytalan útinapló (3.) Szemtől szemben a peresztrojkával A saslik-szindróma Tudós professzoraink talán elnézik nekem, hogy munká­jukba belekontárkodom, de ezt a saslik-szindróma elne­vezést én találtam ki, tud­ván, hogy a szindróma tü­netcsoportot, a betegségre jellemző tünetegyüttest je­lent, a betegség pedig a sashikkészítéssel függ össze. A saslikról annyit kell tud­ni, hogy fűszeres, hagymás, nyársra tűzött, parázs fölött kisütött bárányhússzeletek­ből álló étek, Szovjetunió- szerte közkedvelt csemege. Moszkvai szállodánk svéd­asztal-rendszerű éttermében — mint később kiderült — egy leningrádi mérnök és egy alma-atai közgazdász telepedett le mellém. Ami­kor megtudták, hogy magyar újságíró vagyok, élénk be­szélgetésbe kezdtünk. Telük hallottam először elmarasz­taló .kritika formájában a saslikkészítés furcsa módjá­ról. Második alkalommal Ki- jevben a városi tanács el­nökhelyettese ugyancsak részletesen beszélt a saslik- ról. Végül is akkor állt ösz- sze bennem a saslik-szindró­ma képe, amikor Ukrajna Kommunista Pártjának egyik KB-titkárával való találko­záskor ismét beszédtéma lett a saslik. Miről is van szó? Napjainkban erősödik a szovjet szövetkezeti mozga­lom. A politikai és a gazda­sági vezetők felismerték: az élelmiszerellátásban, a kü­lönböző ipari és kommunális szolgáltatásokban nagy szük­ség van a szövetkezetekre, ezért Szovjctunió-szerte tá­mogatják, szorgalmazzák a gazdasági jelenségekre gyor­san reagáló szövetkezetek létrejöttét. Igen ám, de a gyors meggazdagodás remé­nyében ebben az ágazatban is megjelentek az ügyeske­dők, a szélhámosok, a ha­szon gyors lefölözök Tevé­kenységük irritálja a közvé­leményt. Gyors meggazdago­dásuk jellemző példája a saslikkészítés. A szövetkezet az állami üzletben kilogrammonként két rubel ötven kopejkás áron megveszi a bárányhúst. Tíz deka kerül egy adag saslikba, amiért két rubel ötvenet kér a szövetkezet, így aztán könnyű kiszámíta­ni, hogy a kiló húsért — saslik alakjában — huszonöt rubelt kasszíroz. Jellemző példát mondott el a saslikról a kijevi ta­nácselnök-helyettes. Város­nap alkalmából rendezett népünnepélyen megjelentek a saslikkészítő szövetkezetele is. Az egyik árudában egy rubel nyolcvan kopejkát, a másikban két .rubelt, a har­madikban két rubel ötvenet kértek egy adag saslikért, de akadt olyan saslikos szövet­kezet, amelyik három rubel ötven kopejkára taksálta a készítményét. Az esetet egy kijevi újságíró meg is szel­lőztette lapjában, megkér­dezve a szövetkezet illetéke­sét, miért kerül ilyen sokba a saslik. A válasz egyszerű­en az volt, hogy amíg meg­adják érte a, három rubel ötvenet, addig annyi lesz az ára. Egyébként a szovjet áru­ellátás zavarairól, a sorban állásról, az élelmiszergon­dokról a nyugati sajtó is so­kat ír. A Szovjetunióban nemcsak a közvéleményt, de a vezetőket is foglalkoztatják ezek a problémák. Gorba­csov például Krasznojarszk- ban kijelentette: — Amíg nincs elegendő élelmiszer, addig semmilyen átalakulás­ról nem lehet beszélni. Kiss György Mihály (Következik: Hétköznapi krónika.) Petőfi Sándor Művelődési Központ, Szikszó Teniszpálya és bárhelyiség ? Szikszón, a művelődési ház háta mögött egy kis el­kerített terület még némi rendetlenségével fogadja a nézelődőt. Rajta a salak — no, meg az egész elrendezés — nem hagy kétséget afelől, itt teniszpálya készül. — A terv már régi — mondja Jakab László, meg­bízott művelődési ház igaz­gató, — ám miután anyagi lehetőségeink erre nemigen voltak, a kivitelezés a kö­zelmúlt kezdeményezése. Társadalmi munkában épí­tettük, segítettek a KISZ- esek is. A megyei sporthi­vataltól kaptunk erre 30 ezer forintot. Sokan jöttek és dolgoztak, ám jöhettek volna többen is. Egyébként egy salakos teniszpálya 300 ezer forint körül van, mi ezzel szemben kihoztuk 50 ezerből. Ha már itt tartunk, egy egész más aspektus csá­bít végiggondolásra. Mégpe­dig: kell-e egy művelődési háznak teniszpálya (tollas­pálya, tekepálya)? Nem tu­dok hasonlóról — ám. bizo­nyára nem egyedi eset. Van jó néhány sportközpontunk, sportlétesítményünk, ezek feladata, hogy a sportban való kikapcsolódást biztosít­sák. Hogy ezt (tömegsport szinten) nem igazán te­szik? ... Persze, fel lehet fogni plusz bevételi forrásként, bár itt Szikszón, azoktól, akik részt vettek a munká­ban, nem kérnek pénzt a játék lehetőségéért. Hasznos­nak tűnik az ilyen irányú tevékenység. A művelődési házban so­káig olajjal és szeneskályhá­val fűtöttek. A központi fűtést négy éve vezették be. Kifűtése elég drága, ám mindenképpen kulturáltabb, kényelmesebb megoldás. A ház termeinek eloszlása — korábban, mint ismeretes, zsinagóga volt — nem túl ideális. Karbantartása fo­lyamatos, az elmúlt évi be­ázásnak már nincs nyoma a nagyteremben. (Ami egyéb­ként télen tollaslabdapályá- ként funkcionál.) — Balett-, dzsesszbalett-, népitánc-szakköreink vannak és külső rendezvényeket is vállalunk — mondja az igaz­gató. — Itt volt például nem­rég a Charolais-vilúgkong- resszus egyik rendezvénye. Elég jó a kapcsolatunk az is­kolákkal, ünnepélyeket is szoktunk rendezni, és termé­szetesen vannak TIT-előadá- saink. Többé-kevésbé rend­szeresen kiállításokat is ren­dezünk, most például Mán- gócs Erzsébet, budapesti al­kotó népi kerámiái látha­tók. — A fiataloknak és a nyugdíjasoknak elég gyak­ran vannak programok, ám a középkorosztály talán egy kicsit elhanyagolt. — foly­tatja. — Nagyon nehéz az embereket mozgatni. Tőlünk sokan bejárnak Miskolcra dolgozni, fáradtan hazaér­nek, még ott a család, a háztáji. És egyébként is ren­geteg a hakniműsor, amire ha egyszer eljön valaki, utá­na esetleg becsapva érzi ma­gát, s így legközelebb elke­rüli a házat. (Magyarorszá­gon nincs meg a népműve­lőnek az a lehetősége, hogy előre megnézzen egy mű­sort, s ha tetszik, csak ak­kor hozza le.) Ám rengeteg tervem van, amellyel őket is be szeretném hozni. Tu­dok dobálózni a milliós nagyságrendű ötletekkel. Mert az, hogy piros map­pával állnak a lányok és szavalnak, bármilyen szépen, az már nem vonzó. Szeret­nék például egy tekepályát, és egy bérjellegű helyiséget, ahol baráti körök is össze­jöhetnének, és esetenként, nemcsak alkoholmentes ita­lokat lehetne fogyasztani. Arra persze vigyáznánk, hogy ne alakuljon kocsmává ... De visszatérve a földre... A szűkebb gyeplő természe­tesen itt is érződik, ám én mégsem panaszkodom. Jár­tam sok művelődési házban, s úgy érzem, mi relatíve jól állunk ... (dobos) Vásároljon UTALVÁNY LEVELEZŐLAP -ot 10U, 500 ős 1.000.-ft.-OS címletükben postahivatalainkban, melyet:- mint pénzt helyettesítő eszközt magánál tarthat, s azt bármelyik postahivatalban a címletnek megfelelő összegű készpénzre beválthat.- másik szoméJynek rm.*gcimzett, egyszerű postai küldeményként -pl. ajándékozási cél­lal- felarliatja.- korlátozás és külön kiviteli engedély nélkül külföldre viheti. /A kivitel feltétele, hogy kiutazás előtt a kiutazó a "feladó nuvo" és "címzett" rovatokon nevét és személyi számát - az útlevélben szereplő adatokkal egyezően - feltüntesse./ A levelezőlap cimlet szerinti cllefiértékét a postai kézbesítő ill. bármelyik posta­hivatal készpénzben kifizeti. VEGYE IGÉNYBE SZOLGÁLTATÁSUNKAT ! Bővebb felvilágositást készséggel* adnak postahivatalaink !

Next

/
Oldalképek
Tartalom