Észak-Magyarország, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-04 / 264. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! m fL m ö m D fiD / / / ni rí L:::/VÜ ..:,i X LIV. évfolyam, 264. szám 1988. november 4. Péntek Ára: 1,80 Ft ____________ Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja ___ x nzzzzzLr* .^yre;^.-.raragir-KT?g7LTzasasaBEcsxa«^N;.;ry?xaga^^ Grósz Károly tárgyalásai Becsben Szerződéskötés a Lenin Kohászati Művekkel A Központi Bizottság állásfoglalása a belpolitikai helyzetről és a párt feladatairól Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke csütörtökön kora dél­előtt Bécsbe érkezett há­romnapos ausztriai hivatalos látogatásra, amelyre Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár hívta meg. A pártfőtitkár-miniszterel- nökre már a látogatás első napján zsúfolt program várt. Nem sokkal a megérkezés után a szövetségi kancellári hivatalban megkezdődött Grósz Károly és Franz Vra­nitzky szűk körben tartott megbeszélése. Az eszmecsere végeztével a két politikus néhány percig a sajtó kép­viselőinek rendelkezésére állt, válaszolt az újságírók kérdéseire. Az osztrák televízió mun­katársa arról érdeklődött, hogy a magyar gazdaság je­lenlegi helyzetében nem túl nagy vállalkozás-e a Bécs—1 Budapest világkiállítás. Grósz Károly kifejezte reményét, hogy — a realitások tala­ján maradva — elegendő anyagi erőt tudunk biztosí­tani erre a célra. Hozzátet- tfe: úgy tapasztalja, hogy egész Európában érdeklődés nyilvánul meg az iránt, hogy bekapcsolódjanak a program megvalósításába. Az osztrák kormányfő sze­rint a kiállítás célja elsősor- ban az, hogy ösztönzést ad­jon a két ország gazdaságá­nak, s évtizedekre, vagy még hosszabb időszakra szóló lé­tesítményekkel gazdagítsa mindkét országot. Az oszt­rák fél csak olyan üzletben vesz részt, amely gazdasági­lag előnyös, de a világkiál­lítással kapcsolatban konk­rét számításokat még nem végeztek. — Miniszterelnök-utódját illetően van-e valamilyen személyes óhaja — tette fel a kérdést az ORF riportere. — Igen, válaszolta Grósz Károly. — Vajon az illető személyével kapcsolatban a gazdasági hozzáértés a fő kritérium? — hangzott az újabb kérdés. — Az egyik Lelassult a hegyaljai bor­vidéken a szüret. Mégpedig igen örvendetes okból. A vártnál jöb'ban betöppedtek a szemek, a vártnál nagyobb mennyiségű az aszúszem, amit kézzel kell külön vá­logatni. És mert ezért jó árat fizetnek, meg is éri a fáradságot. A múlt évi kemény fa- gyoik okozta kártétel után aligha gondolták a szőlős­gazdák, hogy a tőkék ilyen hamar regenerálódnak, ki­heverik a kártételt, s nem­csak jó terméssel, de ilyen bőséges aszúsodással örven­deztetik meg a szüretelőket. Még az időjárás is kedvez az aszúsodásnak most, Si- mon-Júda napja után, mi­kor a hajnali deresedést napsütés váltja fel. Ez az „igazi” hegyaljai időjárás növeli az aszúsodást, amiből aztán a világszerte ismert, — válaszolta nem kis de­rültséget keltve Grósz Ká­roly. Utódjelöltjét illetően — újabb konkrét kérdésre — név szerint senkit nem nevezett meg. A Magyar Hírlap munka­társa arról érdeklődött Franz Vranitzkytól: milyen elkép­zelései vannak az utóbbi há­rom évben 30 százalékkal mérséklődött kétoldalú ke­reskedelmi forgalom újbóli fellendítésére. A szövetségi kancellár új együttműködé­si formákban, közös fejlesz­tésekben, beruházásokban látja a megújulás lehetősé­gét, s hangsúlyozta, hogy ezekhez a személyes kapcso­latokon túl a vállalkozási módszerek fejlesztésére is szükség van. Délután pedig a két kor­mányfő vezetésével össze­ült a magyar és osztrák tár­gyaló küldöttség. * Csütörtök délután az oszt­rák kancellári hivatalban 84 millió schilling értékű szer­ződést kötött — a Techno- impex Külkereskedelmi Vál­lalat közvetítésével — a di­ósgyőri Lenin Kohászati Művek és az osztrák VOEST- Alpine. A megállapodás ér­telmében az osztrák cég részt vesz az LKM korsze­rűsítésében, a folyamatos acélmű fejlesztési program­jának végrehajtásában. Az osztrák fél szállítja a ma­gyar kohászati nagyüzem rekonstrukcióját szolgáló mű­szaki megoldás tervét, a ki­viteli terveket, a legfonto­sabb automatizálási és mi­nőségbiztosítási egységeket, vállalja a betanítást, a szi­gorú teljesítménygaranciá­kat és a szerződésben meg­határozott késztermék minő­ségi garanciáit. IA borsodi nagyüzem át­alakítása két szakaszban va­lósul meg, 1989-ben és 1990? ben, úgy, hogy egyúttal al­kalmazkodik a környező tér­ség szerkezetátalakítási prog­ramjaihoz, lehetőleg csök­(Folytatás a 3. oldalon) s a történelmi borvidék hír­nevét jelentő aszúbor készül. Az aszútermés mennyisége változó. A déli fekvésű táb­lákon, mint például a mádi Királyokon, Tolcsva, Tárcái határában egyes helyeken a hektáronkénti .4 mázsát is eléri, ahol pedig gyengébb, ott gondos válogatással mintegy 2 mázisányit szemel­hetnek belőle. Hasonlóan változó a minősége is az aszúszemeknek, de vala­mennyire vásárló a Toikaj- hegyaljai Állami Gazdasá­gi Borkombinát, amely mi­nőség szerint veszi át és fizeti ki az árát. A viszonylag nyomott fel- vásárlási árak mellett a hegyaljai szőlőtermelőknek legalább valamelyest vi­gaszt nyújt, hogy a jó aszú- termés, ha nagyobb fárad­sággal is, de valamit visz- szahoz a termelési költség­ből. I. Az 1988. május 20— 22-ei országos pártér­tekezlet a gazdasági és po­litikai rendszeriben átfogó változást, a szocializmus megújítását határozta el; a hatékonyan működő, a vi­lággazdasághoz jól alkalmaz­kodó szocialista piacgazda­ság feltételeinek a megte­remtését, illetve a politikai intézményrendszer demokra­tikus átalakítását. Ehhez jobb személyi feltételeket hozott létre a párt központi vezető testületéiben. Az el­múlt öt hónapban a külön­böző szintű vezető testüle­tek meghatározták saját, a megújulást szolgáló felada­taikat. A megyékben, a vá­rosokban kibővített pártbi­zottsági üléseken, másutt pártértekezleteken foglal­koztak a tennivalókkal, a megújulási folyamatban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatáro­zó döntéseket nem központi előírásra, hanem helyi kez­deményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság befolyását a megújulási fo­lyamatra, hozzájárul a párt- szervezetek aktivitásának ki­bontakozásához. O A Központi Bizottság ^ ■ kezdeményezésére az állami szervek széles körű társadalmi bázison, bizott­sági rendszerben hozzákezd­tek az átfogó gazdasági re­form, illetve a gazdaságpo­litikai fordulat kidolgozásá­hoz. Az Országgyűlés elfo­gadta a gazdasági társasá­gokról szóló törvényt, fo­lyamatban van a tulajdon- viszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérreform kidolgozása. A pártértekezlet állásfog­lalása nyomán megindult a politikai intézményrendszer átfogó reformja. Megkezdő­dött az alkotmány felül­vizsgálata. A kormány több mint 30 új törvény előké­szítéséhez kezdett hozzá. Napirenden van a gyüleke­zési és egyesülési törvény megalkotása, a választó­jogi törvény módosítása. Megindult a kormányzati döntési rendszer megújítása. A’ szakszervezeti mozgalom, a KISZ, a Hazafias Nép­front, a szövetkezeti szövet­ségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Megalakultak, vagy megala­kulóban vannak különböző új társadalmi-politikai moz­galmak és egyesületeik. Bő­vül a tér a különböző ér­dekek és nézetek kifejtésé­re és ütköztetésére, ugyan­akkor a nézetek polarizálód­nak. O A párt- és állami ve­^ ■ zetés helyzetét nehe­zíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban el­követett hibák következmé­nyeivel és a jelenlegi gon­dokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígé­retei, a sokszor megalapo­zatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott célok teljesítihetetlensége nö­velik a bizalmatlanságot. A gazdasági helyzetről adott hiányos tájékoztatás, a túl­ságosan centralizált döntési rendszer, valamint az a hie­delem, hogy a párt cselek­vési lehetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tu­datot erősítette, hogy pusz­tán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütem­ben következik be a hely­zet javulása. Ma sem elég­gé ismert a kormányzati döntések korlátozott mozgás­tere, ezért erősödik az a felfogás, hogy a helyzet ki­zárólag az érdekképviselet javításával gyorsan meg­változtatható. A termelés­ben végrehajtandó fordulatot azonban nem pótolhatja a hatékonyabb érdekképvise­let sem. A pár.tértekez-let óta ■ végbement változások mellett is romlik a lakosság — és így a párttagság — hangulata. Ennek fő oka, hogy a gazdasági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézke­dések együtt járnak az élet- színvonal érezhető további csökkenésével, az életkörül­mények nehezebbé válásával. Felszínre kerülnek és erő­södnek a korábbi gazdaság- politikából is eredő társa­dalmi-szociális feszültségek. Több lakossági réteg ma nehéz körülmények ■ között él, így a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a pályakez­dő fiatalok, az alacsony jö­vedelmű szakképzetlen dol­gozók, az értelmiség jelen­tős része. A pártértekezleten végbe­ment személyi megújulás és az elfogadott program szé­les körben azt a hitet kel­tette. hogy gyors ütemben lesz lehetséges a lakosság életkörülményeinek javítása. A gazdaság teljesítményei­ben azonban csak hosszabb távon érhető el fordulat. Ezért ma reálisan nem szá­molhatunk a meglévő társa­dalmi feszültségek gyors ütemű enyhítésének lehető­ségével. Ma az érdekérvé­nyesítés színtere egyoldalú­an az elosztási viszonyokra — a jövedelmekre, a jutta­tásokra — tevődött át, mi­közben hiányzik a helyzet orvoslásának termelési hát­tere. Nyíltan ki kell monda­nunk, hogy a társadalom különböző rétegei által meg­fogalmazott — önmagukban jogos — igények rövid tá­von anyagi eszközök hiá­nyában nem elégíthetők ki. Ezek teljesítésének feltételei csak a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásával, a gazdasági reform követke­zetes kibontakoztatásával a termelésben hozhatók létre. A társadalmi-politikai ■ mozgalmak, egyesüle- tek megjelenésével, az ér­dekképviseleti szervezetek tevékenységének megerősö­désével a párt kiforratlan, de valóságos pluralista jel­legű politikai viszonyok kö­zé került. Erre a helyzetre sem a párt központi szervei, sem a párttagság nem vol­tak eléggé felkészülve. A párt központi vezető testüle­téit a várakozó magatartás jellemezte. A párttagság je­lentős része az új helyzet­ben magára hagyatottnak ér­zi magát. Ez a különböző törvénytervezetek társadal­mi vitájában is megmutatko­zott. A párttagság többsége vi­lágos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szokatlansága miatt elbi­zonytalanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluraliz­mus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit lát­ják veszélyben. Mások a végbement változásokat is kevésnek tartják, és a part­talan liberalizálás mellett lépnek fel. A társadalomban megjelentek különböző po­litikai törekvések. Közülük számosán a párthoz közeli eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy ré­szük a szocializmussal szem­ben, a polgári demokrácia talaján áll. Mindez természe­tes következménye a plura­lista viszonyok kiépülési fo­lyamatának, egyúttal azon­ban azt igényli, hogy a párt világosan fogalmazza meg saját törekvéseit a de­mokratikus politikai rend­szer kiépítésének irányairól és kereteiről. Z A társadalmi nyilvá- nosság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az el­múlt hónapokban jelentősen fejlődött. Nagyobb lehető­ség nyílt arra, hogy a kü­lönböző nézetek nyilvánossá­got kapjanak. Egészséges verseny van kialakulóban a sajtóban is az információk gyors továbbításáért. A saj­tó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, válto­zatosabb lett. Megnövekedett a lapalapítók szerepe a saj­tótermékek politikai irány­vonalának kialakításában, "erősödött a szerkesztőségek önállósága. Szélesedett a párt és a kormány álláspont­jától eltérő kritikai vélemé­nyek megnyilvánulási lehe­tősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyér­telműen tisztázott, bizony­talanság mutatkozik a saj­tópolitikában és sajtóigazga­tás szervezetében is. A köz­hangulat romlásának hatása tapasztalható az újságírók között is. Politikai életünk zavaró jelensége a sajtó­nyilvánosság bizonyos mér­tékű torzulása. Szűkebb kö­rök saját nézeteiket igyek­szenek ráerőltetni a társa­dalomra. Ezt a nagyhatású tömegtájékoztatási eszkö­zök is közvetítik. Ezzel meg­zavarják a közvéleményt, veszélyeztetik a reformfo­lyamatot, mert növelik a megalapozatlan politikai tü­relmetlenséget. "I Az elmúlt másfél év­* ■ tizedben jelentősen la­zultak a párt és a lakosság kapcsolatai. A munkásosztály széles rétegeivel, így min­denekelőtt a szakképzett munkássággal nem tudtunk érdemi párbeszédet folytatni olyan, a társadalmat foglal­koztató nagy jelentőségű kérdésekről, mint a szerke­zetváltás, a munkanélküliség, a szociálpolitika. Nem sikerült megtalálni az értelmiség tekintélyes réte­geivel való kapcsolatépítés hídjait sem. A párt értelmi- ségpolitikájának gyengeségei, a szellemi munka feltételei­nek romlása azt eredmé­nyezték, hogy a közéletben aktív értelmiség egy része eltávolodott a párttól. A mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma tár­sadalmi stabilitásunk egyik fenntartó tényezője. Az ag­rárpolitika további alakításá­ban alapvető érdekünk, hogy ez a helyzet ne változzorí, e szektorban a szükséges át­alakulás mellett továbbra is megmaradjanak a fejlődési perspektívák. Q Az ifjúság sorsa a nemzet jövőjének kulcskérdése, meghatározó jelentőségű a szocializmus fejlődése szempontjából. Az ifjú korosztályok egy része az elmúlt tíz évben a gazdasá­gi stagnálásnak, az életkörül­mények romlásának, a tár­sadalmi feszültségek növe­kedésének viszonyai között vált felnőtté. E korosz­tályoknak ezért nagyrészt negatív tapasztalataik van­nak társadalmunkról. Törté­nelmi felelősségünk tehát, hogy ifjúságpárti politikát folytassunk, illetve hogy az ifjúság nagyobb arányban ve­gyen részt a politika alakí­tásában. A fiatalok életkö­rülményeinek romlása, a perspektíva elhomályosulása, egy részük politikai radika­lizmusának erősödése, kiűt- keresési törekvései arra in­tenek, hogy nem szavakra, hanem tettekre, politikai nyitásra van szükség. A párt a változás, az ■ átalakulás állapotában van. A párttagság egyre aktí­vabban kíván részt venni a pártpolitika alakításában. Igényli a párt megújulását, de bizonytalan személyes fel­adatait illetően. Minthogy az elmúlt másfél évtizedben nem tudott tevékenyen részt venni a pártpolitika alakí­tásában, nem érezheti fele­lősnek magát az ekkor szü­letett. hibás döntésekért és azok következményeiért. Emiatt nem vállalja a poli­tikai folytonosság teljes to­vábbvitelét sem. A párt különböző szintű vezető testületéi hozzákezd­tek tevékenységük megújí­tásához. A mai helyzet egyik jellemzője, hogy a régi irá­nyítási-vezetési stílus már sok helyen meghaladott, az új elemek azonban most ren­deződnek össze működőké­pes rendszerré. II. •J A Magyar Szocialista "■ Munkáspárt országos értekezletének állásfoglalá­sában, a szocializmus és a párt megújításának igényé­ben a párttagság egészének akarata fogalmazódott meg. Az elhatározott teendők, a társadalmi szükségletek, va­lamint a felmerült új fejle­mények indokolják: gyorsít­suk meg az országos pártér-' tekezlet állásfoglalásának és a Központi Bizottság fel­adattervének valóra váltá­sát. 1 A párt akcióképessé- gének haladéktalan helyreállítása meghatározó fontosságú. Ennek alapvető követelménye a párton be­lüli egység világos értelme­zése. Ez nem állandó és nem monolitikus egység, nem felülről elrendelt, hanem vi­tában alakul ki, és igazo­dik a változó követelmé­nyekhez. (Folytatás a 2. oldalon) Dér után napsütés Gyűjtik az aszúszemeket Hegyalján

Next

/
Oldalképek
Tartalom